Innovatív lépés van kialakulóban az atomiparban. Az AMG nyersanyagipari csoport német technológiára támaszkodik a hagyományos atomerőművek kiégett fűtőelemeinek hasznosításában. Úgy tűnik, ez az eljárás forradalmasíthatja az energiatermelést, és új lendületet adhat a kiserőműveknek.
A főáramú narratívát követő tudóstársadalom kardinális hibái:
1, Feltételezik, hogy míg 1850 előtt számos tényező befolyásolhatta a Föld klímájának alakulását, azóta egyedül a CO2-koncentráció felelős az éghajlat változásáért.
2, Bár nem vitatják a vízgőz meghatározó szerepét és mennyiségét, megmagyarázhatatlan módon csak a CO2-re koncentrálnak, mint IR-aktív (az infravörös sugárzást elnyelő majd újra kisugárzó), köznapi megnevezéssel üvegházhatású gázra.
Újabb (sokadik) szög az ’emberokozta globális felmelegedés koporsójában.
Az antropogén CO₂ nem halmozódik fel a légkörben.
Sokkal valószínűbb, hogy a hőmérséklet emelkedése okozza a CO₂-szint emelkedését.
A jégmagok adatai nem cáfolják a CO₂-szint emelkedésének természetes okát.
A sokéves kutatásokat az antropogén és természetes CO2-kibocsátások C12 és C13 izotóp arányának vizsgálata területén a szerzői munkacsoport így foglalja össze:
Az ember tevékenység nem haladja meg az összes kibocsátás 4 %-át.
Mindez nem hagy észlelhető nyomot a természetes karbonciklusban.
Jelen tanulmány rámutat: évtizedekkel ezelőtt volt már tudományos véleménykülönbség, eszmecsere az ’emerokozta globális felmelegedésről, azaz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése hozzájárul-e a Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséhez, és ha igen, milyen mértékben. Segalstad részletesen bemutatja, milyen hamistítások, torzítások vezettek az IPCC által képviselt mai állásponthoz.
Hamisak voltak a múltbeli CO2-koncentrációk, hamis a CO2 légkörből óceánba történő távozásának sebessége, hamisak a jégmag CO2-tartalmára vonatkozó adatok, az IPCC hamisan értelmezi a szénizotópos vizsgálati eredményeket.
A dogma alátámasztására az IPCC-gépezet az „óceáni kitérési tényezővel (evasion factor)“ még egy új flogiszton-elméletet is felállított.
A szerző számos téveszmével számol le az energia – éghajlat kérdéskörből. Teszi ezt amerikai szemszögből, de a tények ismerete számunkra is hasznos.
Az AMOC, az észak-atlanti áramlási rendszer összeomlása ürügyén is elmarad a klímakatasztrófa.
Lengyelország csakis saját érdekeit figyelembe véve fejleszti gazdaságát. Ebben nincs helye a klímarögeszmének, viszont a szénalapú, olcsó áramtermelésnek igen. Amit idővel atomenergiatermeléssel, nem pedig napelemparkok és szélturbinák létesítésével fognak bővíteni.
Mekkora éghajlatvédelmi ráfordítás eredményez mennyi CO2-koncentráció csökkenést és hőmérséklet nem-emelkedést?
A magyar média – mindegy hogy közszolgálati vagy kereskedelmi – egyenirányítóként működve csak a melegrekordokról számol be. Pedig a kilengések lefelé erősebbek.