Dr. Fuggerth Endre vegyész egy, a Vízgazda-rendszer sarkalatos elemeire támaszkodó részletes tanulmányt nyújtott be a 3. Vízgazdálkodási Tervhez 2020.06-21-én. Megjelenését nálunk az indokolja, hogy az emberi tevékenység nem a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén, és így a levegő CO2-tartalmának növelésén keresztül, hanem a mezőgazdasági területek alakításával és a vízgazdálkodással alakíthatja a csapadék- és talajvíz viszonyokat, azaz az éghajlatot.
Az itt linkelt írások nem feltétlenül tükrözik a Reális Zöldek Klubjának álláspontját. 2020.01.28. Bogár László: Klímaügy: jóslatok és javallatok (Magyar Hírlap) A nemzeti politizálás reprezentánsai immár két évtizede igyekeznek bemutatni: a globális kapitalizmus mint rendszer okozza a földi életet fenyegető komplex környezetpusztítást. Kommentár: Az írás feltétlenül elolvasásra érdemes. 2020.01.23. Képmutatásból jelesre vizsgázott a klímavédő Leonardo […]
Mindenki látott diákkorában vízbontást egyenárammal. Még a politikusok is. Az más kérdés, hogy ha a költségeket nézzük, az egészet sürgősen el kell felejteni – egészen addig, amíg el nem fogynak a fosszilis energiahordozók a Földről. A másik rossz hírünk, hogy a véletlenszerűen termelő áramforrások háromszor olyan drágán termelik az elektromos áramot, mint az atomerőművek. Tehát: ha már hidrogéngazdaság, akkor csak atomerőmű alapon. Ez viszont megint dugába döntené a zöldbalos fantazmagóriákat.
Áramszolgáltatás megújuló energiaforrásokkal – a fantazmagória bukásra van ítélve. Még néhány év, és általános lesz ez a felismerés. De hol lesznek már akkor a célkitűzés megfogalmazói, és a dekarbonizálás erőszakos és megszállott hívei? Egy történelmi tévút szereplőiként hullnak ki az emlékezetből. Amit itt hagynak maguk után: romhalmaz és gigantikus adósságok.
Petz Ernő professzor úr újabb elemzést közöl a német energiatermelés, export, import számadatairól.
A német energiapolitikát így lehet összefoglalni:
Méregdrágán termelünk, olcsón eladunk (vagy teszünk hozzá egy kis pénzt, csak vigye valaki) és drágán vásárolunk.
Ez év április 7-én közzétettük dr. Héjjas Istvánnak „Elkerülhető-e a klímakatasztrófa” c. írását, amely legelőször a Magyar Energetika 2020.01 számában jelent meg. Héjjas István írására ugyanabban a lapszámban reagált dr. Hetesi Zsolt. Állandó szerzőnk, Fuggerth Endre egy terjedelmes írásban reagált Hetesi Zsolt reagálására, amelyet ezúton teszünk közzé.
Szerény számításaink szerint a koronavírus hisztéria napi 67 milliárd Ft kárt okoz a népgazdaságnak*. Ezt a számot 24-gyel elosztva azt kapjuk, hogy a vírus vagy a helytelen védekezés ellene óránként 2-3 milliárd Ft kárt okoz. És ez fog tartani mindaddig, amíg tisztelt illetékeseink be nem látják, hogy a gazdaság tönkretételén kívül más módszerek is vannak a helyzet kezelésére, lásd pl. Svédországot, ahol a vírushelyzet pragmatikus kezeléséből adódóan az összkiadások néhány tízezer euróra tehetők. És ez a gigantikus mértékű károkozás ugyanúgy megvan Európa többi részében is. Tehát nem sok pozitív hozadéka van a vírushelyzetnek. Jelen írásunkban a kevés pozitív következmények egyikét ismertetjük.
Létezik Németországban egy EIKE – Europäisches Institut für Klima und Energie = Európai Klíma- és Energiaügyi Intézet nevű közhasznú egyesületet. Az egyesületet tudósok, fizikusok, meteorológusok, egyéb tudományágak képviselői tartják fenn. A tagoknak elege lett az évek óta tartó klímahisztériából, az energiaügyeknek abszolút dilettáns és utópisztikus kezeléséből, ezért megpróbálnak szakmailag megalapozott módon állást foglalni a kérdéskörben.
A kínai delegáció aktívan részt vett a Párizsi klímacsúcson (2016) és meg is szavazta a záródokumentumot, majd aláírta az egyezményt. Elvileg tehát csatlakozott a klímavédelmi politikához, azzal a kitétellel, hogy majd csak 2030 után áll módjában a szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Az indoklás egyszerű és morálisan elfogadható: a kínai emberek elvárásainak megfelelően szeretnék ugyanazt a gazdaságfejlesztési és jóléti pályát befutni, amint tették a fejlett nyugati országok az elmúlt két évszázadban.
Sok jel mutat arra, hogy a Földön melegedés zajlik, miközben a levegő széndioxid tartalma növekszik. Melyik az ok és melyik a következmény? Az ENSZ és az EU klímapolitikája szerint az emberiség széndioxid kibocsátása okozza a melegedést, miközben a sajtóban riasztó híreket olvashatunk a közeledő klímakatasztrófáról. Legmagasabb politikai szinteken pedig egyre irreálisabb és egyre költségesebb célkitűzések látnak napvilágot a CO2-emisszió csökkentéséről és a megújuló energiák részarányának fokozásáról. A jelen cikkben azt vizsgáljuk, mennyire lehetnek megalapozottak ezek az aggodalmak és mennyire lehetnek műszakilag megalapozottak a tervezett intézkedések.