A természeti katasztrófák számának és intenzitásának növekedése az emberi CO2-kibocsátás növekedése miatt a kiirthatatlan téveszmék sorát gyarapítja. Ma ismét megpróbáljuk a tényeket előtérbe helyezni.
A hurráoptimista tudósítások helyett ilyeneket olvashatunk a sajtóban:
Megroggyant az EU-s autópiac augusztusban.
A média világméretű sulykolása ellenére a harmincas években az USA-ban magasabbak voltak a nyári átlaghőmérsékletek, mint ma. Annak ellenére, hogy a levegő CO2-tartalma ma 36 %-kal magasabb.
Mai írásunk a laikusok számára hozza közelebb Miskolczi Ferenc elméletét.
A légköri CO2-koncentráció változása nem az antropogén CO2-kibocsátással, hanem a tengerfelszín hőmérsékletének változásával (SST, sea surface temperature) mutat korrelációt. A metán légköri koncentráció változása ugyancsak nem függ az emberi kibocsátástól.
A zöld buborék kipukkant. Több mint 500 nemzetközi nagyvállalat vállalta, hogy 2040-re eléri a nettó nullát, de 96%-uk nem tartja magát a kitűzött célhoz. Hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy az éghajlati buborék kipukkant, egyesek a „mesterséges intelligenciát” (AI) hibáztatják.
Tíz bűbájos történet Axel Bojanowski legújabb könyvéből, amely jó jellemzi a klímakutatás és kommunikáció állapotát, egyúttal hű korrajzot adva nemcsak Németországról.
Az egész uniós klímapolitika hamis alapokra épül.
Az ember egyszerűen visszaretten a röpködő százmilliárd eurók összeadásától. Százmilliárdos nagyságrendű az összeg, amit Németország eldobott magától az atomenergia-termelés lefűrészelésével, és százmilliárdokat költöttek idáig az energiafordulatra.
Eredmény: olcsó, megbízható áramtermelés és export helyett drága, megbízhatatlan termelés és importfüggőség.
Az Antarktisz ürügyén is elmarad a termo-armageddon. Több forrás egymástól függetlenül hőmérséklet-csökkenést regisztrál az Antarktiszon évtizedek óta – folyamatosan növekvő CO2-koncentráció mellett.