Linkeljük a Szarka László által fordított, a Demokratában megjelent cikket, melynek tömör összefoglalója: „Az elmúlt tízezer évben voltak melegebb és hidegebb időszakok, és geológiailag ezek egyszerűen normálisak.”
Az USA-ban a történelem szemétdombjára dobták a karbonsemlegességet. Így az azt zászlajukra tűző országok már csak a világ gazdasági potenciáljának és népességének 9 %-át teszik ki. A rögeszme sulykolása és az ebből fakadó gazdaságpusztítás Magyarországon a legerősebb. Más megfogalmazásban: A mindenkori elit itt a legérzéketlenebb az ország népének valós problémáival szemben, itt a legerősebb az éghajlatvédelmen jól kereső kisebbség meggazdagodása a többség kárára, itt töltik a legtöbb pénzt az éghajlatvédelem címkéjű feneketlen hordóba. Ez így van pártállástól függetlenül, tehát ez afféle hungarikumnak tekinthető.
Tóth Máté energiajogász összefoglalása a Tisza-kormány katasztrofális szélturbina-telepítési terveiről.
A felelősöket a szemforgató, az éghajlatért aggódást mímelő, de a hatékony védekezést megakadályozó gépezet tagjai között kell keresni. A széndioxid ártatlan.
Bár az egyes európai országok (pl. Hollandia) a nitrogénoxid-kibocsátás miatt sanyargatják saját gazdálkodóikat, az igazság az, hogy a kibocsátás nem befolyásolja a Föld átlaghőmérsékletét, viszont jótékony hatással van a Föld kizöldülésére.
Régóta mondjuk: Az éghajlatvédelem a közpénzek magánzsebekbe történő átvezetésének leghatékonyabb eszköze. A szereplők maguk nem hisznek a narratívában, ennek számos alkalommal tanújelét adták.
Hollandiában a klímarögeszme speciális változata keseríti meg a gazdálkodók életét.
A korallzátonyok állapota javul. Az emelkedő CO2-koncentráció ellenére. Az évtizedes billenőpont-tákolmány ezen a téren is összeomlott. A tudóst játszó sarlatánok hallgatnak. A főáramú média hallgat.
Továbbra is töretlen az érdeklődés a Paks, dunai vízlépcsők, vízgazdálkodás témakörben. Ma a szakértők újabb hozzászólásait tesszük közzé. Úgy tűnik, a (valódi) szakértők pártállástól függetlenül közös nyelvet beszélnek.
Ha az elmúlt három évezred hőmérsékleti alakulásáról beszélünk, aknamezőre tévedünk. Kevés tudományos téma annyira politizált, annyira átitatva intézményi narratívákkal — és annyira fogékony módszertani trükkökre —, mint a múltbeli hőmérsékletek rekonstruálása. Pedig az adatok, objektíven nézve, meglepően egyértelműek. Csak előítéletek nélkül kell értelmezni őket.