Címke: klímacsalás

Éghajlatvédelem és korrupció I. (frissítve)

Hogyan működnek az éghajlatvédelmi mechanizmusok, hova jutnak a CO2-kibocsátással kapcsolatos pénzek, és egyáltalán, mi történik a költségvetésből kifizetett éghajlatmegmentési ráfordításokkal?
Ha a kérdéskört vizsgáljuk, csak egy jelző maradhat: Hajmeresztő. Korrupció létezik, mindig is létezett. Éghajlatvédelem azonban nem létezhet korrupció nélkül.

Karbonciklus modellezés – a természetes és antropogén CO2 tartózkodási ideje a légkörben

Jelen tanulmány rámutat: évtizedekkel ezelőtt volt már tudományos véleménykülönbség, eszmecsere az ’emerokozta globális felmelegedésről, azaz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése hozzájárul-e a Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséhez, és ha igen, milyen mértékben. Segalstad részletesen bemutatja, milyen hamistítások, torzítások vezettek az IPCC által képviselt mai állásponthoz.
Hamisak voltak a múltbeli CO2-koncentrációk, hamis a CO2 légkörből óceánba történő távozásának sebessége, hamisak a jégmag CO2-tartalmára vonatkozó adatok, az IPCC hamisan értelmezi a szénizotópos vizsgálati eredményeket.
A dogma alátámasztására az IPCC-gépezet az „óceáni kitérési tényezővel (evasion factor)“ még egy új flogiszton-elméletet is felállított.

Net Zero: Antidemokratikus, megvalósíthatatlan és pusztulásba visz

A szerző, Douglas Brodie, természettudományos diplomával rendelkező, korábban a számítógépes és távközlési iparban dolgozó nyugalmazott szakember. Meg van győződve róla, a politikai osztály, azaz a nyugati államok parlamentjeinek tagjai kevés kivételtől eltekintve tudatában vannak, az éghajlat megmentése egy fikció, a Föld CO2-kibocsátását lehetetlen 2050-ig teljesen megszüntetni. Viszont az erre való törekvés tönkreteszi az érintett országok nemzetgazdaságát.
Egy tény ehhez: A világnak 2050-ig minden nap meg kellene építenie egy 2 GW-os atomerőműnek megfelelő nukleáris kapacitást ahhoz, hogy elérje a nettó nullát.
A címkép illusztráció, nem a szerzőt ábrázolja.