A bejegyzés nagyobb időtávlatban mutatja be a grönlandi jégakaró tömegének változását. Konklúziója: aggodalomra semmi ok, akár növekszik, akár csökken a jégtakaró tömege néhány milliárd tonnával.
Linkeljük a Szarka László által fordított, a Demokratában megjelent cikket, melynek tömör összefoglalója: „Az elmúlt tízezer évben voltak melegebb és hidegebb időszakok, és geológiailag ezek egyszerűen normálisak.”
Bár az egyes európai országok (pl. Hollandia) a nitrogénoxid-kibocsátás miatt sanyargatják saját gazdálkodóikat, az igazság az, hogy a kibocsátás nem befolyásolja a Föld átlaghőmérsékletét, viszont jótékony hatással van a Föld kizöldülésére.
A korallzátonyok állapota javul. Az emelkedő CO2-koncentráció ellenére. Az évtizedes billenőpont-tákolmány ezen a téren is összeomlott. A tudóst játszó sarlatánok hallgatnak. A főáramú média hallgat.
Ha az elmúlt három évezred hőmérsékleti alakulásáról beszélünk, aknamezőre tévedünk. Kevés tudományos téma annyira politizált, annyira átitatva intézményi narratívákkal — és annyira fogékony módszertani trükkökre —, mint a múltbeli hőmérsékletek rekonstruálása. Pedig az adatok, objektíven nézve, meglepően egyértelműek. Csak előítéletek nélkül kell értelmezni őket.
A jelenlegi magas hőmérsékletek kialakulásához hozzájárul, hogy egyre tisztább a levegő, egyre alacsonyabb azoknak a részecskéknek és aeroszoloknak az aránya, amelyek megszűrik, tompítják a napsugárzást. A triumvirátus (politika, média, ún. tudósok) – legalábbis Magyarországon – hallgat. A Telegraph már bátrabban szól.
Az óceánok hőtároló képessége ezerszerese az atmoszféráénak. Ezért jelentős tényezők az óceáni áramlatok a földi klímára, melyek nagyon hosszú reakcióidővel reagálnak a külső klímaváltozásokra. A Föld CO2-készletének meghatározó része ugyancsak az óceánokban van.
A főáramú média most is hozza formáját. Elhallgatás, torzítás, hamisítás. Csak így tudja elhitetni, a CO2 okozta az elmúlt napok hőhullámát Európa egy részén.
Mai bejegyzésünk Anika Sweetland személyes vallomása: Hogyan lett a rajongó tinédzserből klímatudós, majd hogyan ábrándult ki az ’emberokozta klímaváltozás nevű hamis tudományból.
A szerző a légkörfizikai és sugárzási ismereteket felhasználva bizonyítja be közérthető módon: Minden klímamodell, amely feltételezi, hogy a gerjesztett CO2-molekulák az IR-sugárzás formájában kapott energiakvantumot visszasugározzák ugyancsak IR-sugárzás formájában, hibás, hamis. A troposzférára (az atmoszféra földközeli rétegére) az energiakvantum kinetikus energia formájában történő átadása jellemző az N2- és O2-molekuláknak.