A Mathias Corvinus Collegium (MCC) brüsszeli konferenciája: Gazdasági növekedés a zöld megállapodáson túl

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) figyelemre méltó konferenciát szervezett 2025. februárjában Brüsszelben, hogy alternatívákat vázoljanak fel a jelenlegi brüsszeli klíma- és energiapolitikával szemben.
Mindenekelőtt megismételjük, amit már sokszor elmondtunk:
Az EU, mint a nemzetállamoktól független vízfej nem létezik.
EU Bizottság: minden tagállam egy biztost küld a testületbe.
EU Tanács: Tagjai a tagállamok kormányának az adott szakpolitikai területért felelős miniszterei.
Az Európai Parlament: az EU parlamentáris testülete, amelyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak 5 éves időtartamra.
Tehát szép és jó, ha magyar közalapítványok állást foglalnak a brüsszeli ámokfutás ellen, csak nem értjük a magyar politikát, hogy a keretrendszer által biztosított demokratikus fórumokon miért nem képviselik következetesen azt, amit itt az MCC konferenciáján a magyar állam kiküldött képviselői elmondtak. 
Kicsit úgy tűnik ez nekünk, hogy ez a lakosságnak van címezve: Látjátok, mi jók lennénk, de az a piszok EU…
Elhibázottnak tartjuk a konferencia mottóját is.
Nem a zöld megállapodáson túl, hanem a zöld megállapodás helyett van azonnali szükség az európai gazdaság, mindenekelőtt az energiagazdálkodás új alapokra történő helyezésére és a „Zöld alku”, ami valójában egy zöld diktátum, törlésére.
Az alábbiakban kommentáljuk a konferencia egyes megnyilatkozásait:
Frank Füredi, az MCC brüsszeli ügyvezető igazgatója szerint az EU zöld ideológiát használ önmaga legitimálására, hiányzó hatékonyságának elfedésére.

Véleményünk szerint itt sokkal súlyosabb a helyzet. Az EU-nak nem kell önmagát legitimálnia, és a hatékonyságával sincs különösebb probléma. (Bárcsak kevésbé lenne hatékony.) A „Zöld alku” ugyanis – ha következetesen véghezviszik –  a gazdaság totális lerombolását fogja eredményezni. Csak az EU-ban. Az USA ugyanis látványosan hátat fordított a zöld rögeszmének, amit a világ túlnyomó része eleve nem követett. Evvel teljesen tisztában vannak a brüsszeli ámokfutók, a konferencia résztvevői, mint ahogy avval is, hogy mégha sikerülne is lerombolni a gazdaságot, ez a világ átlaghőmérsékletét százezred °C nagyságrendben befolyásolná, már ha hitelt adnánk az IPCC hamisításainak. Mi realisták tudjuk, hogy a valós ráhatás még ennél is alacsonyabb.

Roman Haider osztrák EP-képviselő, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság tagja három súlyos problémára hívta föl a figyelmet:

1, Az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (ETS – Emission Trading System) arra kényszeríti az ipari vállalatokat, hogy kibocsátási tanúsítványokat vásároljanak a CO2 kompenzálására. Rámutatott, hogy 2017 és 2025 között a tanúsítvány ára tonnánként 5-ről 80 euróra emelkedett. Emellett az országonként változó nemzeti CO2-árak is nehezítik az európai ipart, és óriási hátrányba hoznak minket az olyan országokhoz képest, mint az Egyesült Államok, ahol nem léteznek CO2-adók. Haider hangsúlyozta, hogy a vegyipart különösen érinti az energiaárak emelkedése. Figyelmeztetett, hogy az ETS 2027-ben hatályba lépő 2. fázisa az építőipart és a mobilitást is bünteti, ami további inflációhoz vezet.

2, A CBAM (az EU „karbonimportáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusa”) aláássa exportra támaszkodó vállalataink versenyképességét azáltal, hogy lelassítja a külföldi partnerekkel kötött kereskedelmi megállapodásokat.

3, Felhívta a figyelmet, hogy érvényben van a belső égésű motorokra vonatkozó tilalom, amely elenyésző, kevesebb mint 1%-kal csökkenti a CO2-kibocsátást, viszont kikezdi az európai autóipar létét.

Ehhez is csak azt tudjuk hozzáfűzni, ezeket a problémákat a nemzetállamoknak jóval korábban kellett volna a bejáratott EU-fórumokon tematizálni. És nemcsak az USA-val szemben kerülünk versenyhátrányba, hanem az egész világgal.  

Petri Bernadett, a közvetlen uniós források felhasználásának koordinációjáért felelős miniszteri biztos (Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium) arról beszélt, hogyan jött létre a zöld megállapodás, és milyen folyamat vezetett a jelenlegi problémákhoz. Petri azzal érvelt, hogy az első klímasemleges kontinenssé válás ambíciója az „ideológiai túlzás” példája, és aránytalanul viszonyul a valósághoz. Kifejtette, hogy az Európai Bizottságra akkoriban nyomás nehezedett az Európai Parlament baloldali pártjai részéről. Egyúttal utalt arra is, nemcsak a baloldali pártok gyakoroltak nyomást az EU Bizottságra.
Petri szerint a legtöbb tagállam keresi a módját, hogy kimaradjon a zöld megállapodásból, és megpróbálja megnyugtatni a vállalkozásokat. 

Kicsit disszonáns, hogy Petri Bernadett sok éven keresztül hallgat, kik, és milyen nyomásgyakorlást folytattak az európai nemzetgazdaságok tönkretételére. És még most sem nevezi meg nyíltan, kik is alakították a „Zöld alkut”, hogyan zajlott le részleteiben a nyomásgyakorlás (zsarolás?). A végén még kiderül, az európai baloldali felforgatók, anarchisták, terroristák a felelősek az USA háttérhatalmi gépezetével karöltve az európai választók helyett a politika ilyen alakulásáért.

És ha a legtöbb állam csakugyan ki akar maradni a Zöld alkuból, akkor semmi gond. Az EU demokratikus fórumai megadják ennek lehetőségét.
Úgy tűnik, Nicolas Ravailhe, francia politikus a javíthatatlan ellenpólus ezen a konferencián. Szerinte a zöld megállapodásra szükség van, és ez egy üzleti lehetőség. Szerinte a a szakértelemnek nem kizárólag a köztisztviselőktől és az egyetemektől, hanem a civil társadalomtól kell származnia. 

Köszönjük, látjuk, hova vezet a szakértelem és felelősség nélküli, viszont milliárdokkal kitömött irányított NGO-k tevékenysége. Ami pedig az üzleti lehetőséget illeti: Nem kell a kezünket fogni, felhívni figyelmünket, hogy ez vagy az üzlet. Ami üzlet, arra magától lesz befektető.

A 2. szekció az európai növekedést gátló energiahelyzettel foglalkozott.
Az ott megszólaló
Tomasz Cukiernik, a Klíma Szabotázs c. könyv írója, 
James Woudhuysen, a London South Bank Egyetem vendégprofesszora előrejelzés és innováció területén;
Samuel Furfari közgazdász professzor 20 év uniós tevékenységgel a háta mögött, akit már budapesti előadásáról is ismerünk;

helyesen látták az energiakérdés minden vetületét.

3.szekció: Energizálás: alternatív jövőkép megtalálása a zöld megállapodással szemben
Ebben a szekcióban
Bill Durodié az MCC Brüsszel vendégkutatója, University of Bath professzora bírálta az Európai Bizottságot (EB) a jövőről alkotott manipulatívan sötét jövőképe miatt. Azzal érvelt, hogy az EB azt az elképzelést támogatja, hogy jobb jövőt csak úgy lehet teremteni, ha rossz lelkiismeretet és félelmet keltünk a lakosságban, és meggyőzzük őket arról, hogy ez a jövő csak életszínvonaluk csökkentésével érhető el. Ez az ideológia a polgárokat fogyasztókká és klímabűnözőkké változtatja, nem pedig zseniális termelőkké és újítókká.
Thomas Deichmann, a vegyiparban tevékenykedő publicista és kommunikációs szakértő kiemelte, van a Zöld alkunak egy 30 éves előtörténete, mely során hagytuk, hogy napnál világosabb értelmetlenségeket ránk kényszerítsenek, melyekről azok terjesztői épp úgy tudták, hogy sohasem fognak megvalósulni, mint az európai népek, akik most ezt elszenvedik.

Ennek a két professzornak a mondanivalójával szintén 100 %-ig tudunk azonosulni.

Reméljük, az ott elhangzottak egyszer átkerülnek a magyar politikába is, és nemcsak afféle fügefalevélként tartották: Megrendeztük, és az évi 100 milliárdok rendületlenül mennek az „éghajlat védelme” feliratú feneketlen hordóba.
A konferenciáról részletesebben az MCC honlapján lehet tájékozódni.
2025. április
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a
részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben.
Bankszámlaszámom: – Király József –
10205000-12199224-00000000 (K&H)
A közleményben kérjük megadni: klímarealista.