E honlap szerkesztőjének volna jobb dolga is, minthogy folyamatosan reagáljon a pánikkeltésre: „most aztán mind meghalunk, ha nem töltünk még több pénzt a klímamegmentés nevű feneketlen hordóba”.
De hát így hozta a sors, a főáramú sajtó pánikot kelt, mi pedig helyreigazítunk.
Legnépszerűbb keresőnk az AMOC áramlat keresésre az első helyeken az alábbi találatokat adja:
Láthatjuk, a szerkesztők uniszónó 2023 augusztusában érezték ellenálhatatlan szükségét a pánikkeltésnek az AMOC ürügyén, ami aztán most 2-3 napja hirtelen megismétlődik. Természetesen elhessegetem magamtól a gondolatokat, hogy mindez valami titkos parancsra történik így egyszerre, nyilván mindegyiküknek egyszerre jutott eszébe a téma. És az is nyilván merő véletlen, hogy az idézett médiatermékek főszerkesztői a sajtóetikával szembemenve nem hajlandók egy kérdést több oldalról megvilágítani, hanem csakis a pánikkeltő perspektívát tálalják a gyanútlan olvasónak.
Az alábbiakban közreadjuk Paul Homewood https://notalotofpeopleknowthat.wordpress.com/ honlapon megjelent tanulmányt, amelyet a https://wattsupwiththat.com/ is átvett.
A szerző avval kezdi tanulmányát, hogy idézi John Crace, a Guardian környezetvédelmi rovatvezetőjének írását:
Eszerint az atlanti-óceáni áramlatok olyan fordulópont felé tartanak, amely „rossz hír az éghajlati rendszer és az emberiség számára”.
A kutatás mögött álló tudósok megdöbbentőnek nevezték az összeomlás előre jelzett sebességét, amint elérik ezt a pontot, bár elmondásuk szerint még nem lehet megjósolni, hogy ez milyen hamar fog bekövetkezni.
A kutatók számítógépes modellek és múltbeli adatok felhasználásával kidolgoztak egy korai figyelmeztető jelzőt az Atlanti-óceán meridionális felboruló cirkulációjának (AMOC) összeomlására, az óceáni áramlatok hatalmas rendszerére, amely a globális éghajlat szabályozásának egyik kulcseleme.
Megállapították, hogy az AMOC már most a hirtelen elmozdulás felé tart, ami több mint 10 000 éve nem fordult elő, és a világ nagy részeire nézve súlyos következményekkel járna.
Az AMOC, amely magában foglalja a Golf-áramlat és más erőteljes áramlatok egy részét, egy tengeri szállítószalag, amely hőt, szervesanyagokat, azaz tápanyagokat szállít a trópusokról a sarkkör felé, ahol a víz lehűl és lesüllyed az óceán mélyére, ahol megtörténik az áramlás az ellenirányba. Ez a kavarodás segít az energia eloszlásában a Földön, és modulálja az ember által okozott globális felmelegedés hatását.
A rendszert azonban a grönlandi gleccserek és az északi-sarkvidéki jégtakarók vártnál gyorsabb olvadása fölbillenti, ami édesvizet juttat a tengerbe, és akadályozza a délről érkező sósabb, melegebb víz süllyedését.
Az AMOC 1950 óta 15%-kal csökkent, és a korábbi kutatások szerint több mint egy évezred óta a leggyengébb állapotban van.
Mostanáig nem volt egyetértés abban, hogy ez mennyire lesz súlyos. Egy tavalyi tanulmány a tengerfelszíni hőmérséklet változásai alapján azt sugallta, hogy a fordulópont 2025 és 2095 között következhet be. Az Egyesült Királyság Meteorológiai Hivatala szerint azonban a 21. században „nagyon valószínűtlen” az AMOC nagy, gyors változása.
A Science Advances című folyóiratban megjelent új tanulmány új utat járt be azzal, hogy figyelmeztető jeleket keresett az Atlanti-óceán Fokváros és Buenos Aires közötti déli részén a sótartalom szintjében.[1] A globális éghajlat számítógépes modelljein 2000 év alatt bekövetkező változásokat szimulálva megállapította, hogy a lassú csökkenés kevesebb mint 100 év alatt hirtelen összeomláshoz vezethet, ami katasztrofális következményekkel járhat.
A tanulmány szerint az eredmények „egyértelmű választ” adnak arra, hogy lehetséges-e egy ilyen hirtelen változás: „Ez rossz hír az éghajlati rendszer és az emberiség számára, hiszen eddig azt lehetett gondolni, hogy az AMOC átbillenés csak elméleti fogalom, és a billenés megszűnik, amint a teljes éghajlati rendszert, annak minden további visszacsatolásával együtt figyelembe vesszük”.
Forrás: https://www.theguardian.com/environment/2024/feb/09/atlantic-ocean-circulation-nearing-devastating-tipping-point-study-finds
A cikket író John Crace fiatalkorában megnézett egy hollywoodi scifi-kasszasikert, amelyben a sztori a Golf-áramlat éghajlatváltozás miatti leállásával indult. Nagy a baj, ha a valóság helyét a fikció foglalja el a fejekben.
Mint sok klímacsalás, ez is csak néhány év adatain alapul, amiből a „tudósok” arra következtetnek, hogy olyan kataklizmikus változásokat azonosítottak, amelyek évezredek óta nem történtek.
A brit meteorológiai szolgálat, a Met Office kiegyensúlyozottabb összefoglalót ad:
| Az atlanti meridionális forduló áramlás (AMOC) az óceáni áramlatok nagy rendszere, amely meleg vizet szállít a trópusokról észak felé az Atlanti-óceán északi részébe.
Hogyan működik az AMOC? Ez a globális folyamat biztosítja, hogy a világ óceánjai folyamatosan keverednek, és a hő és az energia eloszlik a Földön. Ez pedig hozzájárul a ma tapasztalható éghajlathoz. Változik az AMOC? Az óceánkutatók 2004 óta folyamatosan mérik az AMOC-ot. A mérések kimutatták, hogy az AMOC évről évre változik, és valószínű, hogy ezek a változások hatással vannak az Egyesült Királyság időjárására. Túl korai azonban még biztosat mondani arról, hogy vannak-e hosszú távú tendenciák. Az AMOC-ot 2004 előtt csak néhány alkalommal mérték, és ahhoz, hogy a múltba visszanyúljunk, közvetett bizonyítékokat kell keresnünk (például a tengerfenéken lévő üledékekből). A közvetett bizonyítékok nem mindig egyeznek a részleteket illetően, de valószínűnek tűnik, hogy a múltban (például az utolsó jégkorszak vége körül) nagy és gyors változások történtek az AMOC-ban. Milyen hatással lesz az éghajlatváltozás az AMOC-ra? Az éghajlati modellek szerint az AMOC a 21. században gyengülni fog az üvegházhatású gázok növekedésével. Ennek oka, hogy a légkör felmelegedésével az alatta lévő felszíni óceán több hőt tart vissza. Eközben az esőzések és a jégolvadás növekedése azt jelenti, hogy az óceán is frissebbé válik. Mindezek a változások könnyebbé teszik az óceán vizét, és így csökkentik a süllyedést a „szállítószalagon”, ami gyengébb AMOC-hoz vezet. Az AMOC tehát nagy valószínűséggel gyengülni fog, de nagyon valószínűtlennek tartják, hogy a 21. században olyan nagy és gyors változások következzenek be az AMOC-ban, mint a múltban. A gyengébb AMOC hatását figyelembe veszik, amikor az Egyesült Királyságra vonatkozó jövőbeli éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzéseket készítenek. A gyengébb AMOC kevesebb meleg vizet hoz észak felé, és ez részben ellensúlyozza az üvegházhatású gázok melegítő hatását Nyugat-Európa felett. A 21. században várható fokozatos gyengülés esetén az általános hatás még mindig a felmelegedés. |
Úgy tenni, mintha a 2004-gyel kezdődő időszak tudományos szempontból releváns lenne, lenne, nemcsak tudománytalan, hanem csalárd is.
Az AMOC 2004 óta vezetett feljegyzései egyébként arra utalnak, hogy 2008 óta gyakorlatilag nincs változás az intenzitásban. Növekvő CO2-koncentráció és hisztériakeltés ellenére.
Az elképzelés pedig, hogy az AMOC 2004 előtt stabil volt, egyébként is teljesen abszurd.
Bob Dickson és Svein Østerhus „Száz év a Norvég-tengeren” című tanulmányukban a Norvég-tenger és az Északi-sarkvidék többi részének főbb éghajlati változásait írták le:
Ezen változások mindegyike összefüggésben volt az atlanti áramlatok változásaival. Az északi felmelegedés például a meleg atlanti tengervíz beáramlása miatt következett be, pontosan ugyanúgy, mint a legutóbbi sarkvidéki felmelegedés. Ahogy a Met Office elmagyarázza, a meleg víz elpárolog, sósabb vizet hagyva, amely elsüllyed, mert sűrűbb. A sósabb víz természetesen alacsonyabb hőmérsékleten megfagy, így a sarkvidéki tengeri jég hajlamos összehúzódni. (Ugye tudjuk, amikor a sós víz megfagy, a só ott marad koncentráltabb formában a nem megfagyó vizes fázisban, így akárhogy is, a tenger sósabbá válik).
A felmelegedést követő Nagy Sótartalom Anomália a melegebb víz visszahúzódásának eredménye volt, részben az északi légáramlás miatt:
Forrás: http://www.tandfonline.com/doi/pdf/10.1080/00291950701409256
Ezek az időjárási minták szerves részét képezik a sarkvidéki oszcillációnak, egy másik teljesen természetes ciklusnak. A Grönland feletti rendellenesen nagyobb nyomás jelzi a negatív sarkvidéki oszcilláció idejét:
A Colorado Boulder Egyetem Nemzeti Hó és Jég Adatközpontja honlapján pedig az alábbi sorok olvashatók:
| „A sarkvidéki oszcilláció elsősorban a széljáráson keresztül befolyásolja a tengeri jeget, amely módosítja a tengeri jég sodródásának irányát.” Amikor a sarkvidéki oszcilláció negatív üzemmódban van, a szél és a jég általában az óramutató járásával megegyező irányban áramlik, általában több régebbi, vastagabb jeget tartva az Északi-sarkvidék közepén. A pozitív fázisban ez a régebbi jég hajlamos kiszorulni az Északi-sarkvidékről Grönland partvidékeire. Ez azt jelenti, hogy egy erős pozitív sarkvidéki oszcillációval járó tél után a tengeri jég általában fiatalabb és vékonyabb, és hajlamosabb az olvadásra .” |
Figyelem! Fenti link ma 2024 február 15-én nem elérhető. Az archive.org tanúsága szerint viszont február 11-én még elérhető volt. Ugye emlékszünk még, mi volt Winston Smith feladata az Igazság-Minisztériumban:
A régi újságok átírása az éppen aktuális pártutasítások szellemében, evvel egyidejűleg az eredeti változat elégetése.
Winston Smith munkája közben az Igazság-Minisztériumban (Az 1984 c. filmből)
Elképzelhető, hogy a hivatalos klímapánikkeltő gépezet szembesül Paul Homewood február 10-én megjelent írásával, abban fölfedez néhány sor idézetet egy állami kutatóintézettől, amely ellentmond az „AMOC összeomlása miatt most megfagyunk” teóriának, és ezért sebtében törlik a hivatkozott oldalt? Ugye tudjuk, ha egy wordpress-bejegyzés linkel egy másik honlapot, a linkelt honlap erről azonnal értesítést kap.
Ahogy édes, sarki víz váltotta fel a melegebb atlanti vizet, a sótartalom csökkent – innen ered az esemény elnevezése Great Salinity Anomaly; GSA, nagy sótartalom anomália. Ahogy a sarkvidéki tengeri jég visszahúzódott a felmelegedés során, úgy terjedt az anomália ebben az időszakban. A GSA nem csak a Norvég-tengeren volt megfigyelhető, mert a sarki örvény ezt az édesvizet az egész Jeges-tengeren szétterítette.
Egy másik tényező, amelyet Dickson és Osterhus azonosított a Jeges-tenger felfrissülésében, az eurázsiai folyók növekvő kibocsátása a medencébe. A melegedő éghajlat csapadékosabb időjárást jelent ezekben a régiókban. A folyók több kibocsátása pedig több tengeri jéghez és hidegebb sarkvidékhez vezet. Dickson és Osterhus megállapítják: „A szubarktikus tengerek folyamatosan befolyásolták a multidekádos sarkvidéki változásokat az elmúlt évszázadban.”
Összefoglalva, ezek a folyamatok általában önszabályzók. Az enyhébb időjárás több tengeri jéghez és hidegebb éghajlathoz vezet, míg az arktiszi oszcilláció ismét pozitívvá válik.
Itt végződik Paul Homewood írása. Közzétevő ehhez csak azt teszti hozzá, az IPCC hamisító gépezet, és nyomában a főáramú média hajlamos egy többtényezős, bonyolult, részben földerítetlen visszacsatolásokat is tartalmazó rendszert leegyszerűsíteni – persze csak akkor, ha ez a leegyszerűsítés megfelel az ’emberokozta globális fölmelegedés prekoncepciójának.
Hivatkozás:
[1]: Szóval céltudatosan keresték. Honlapunkon már egyszer leírtuk: A tudós megfigyeli a természetet, és ebből következtetéseket von le, majd törvényszerűségeket állít fel. Ezt verifikációnak és falszfikációnak veti alá. A sarlatán felállít egy prekoncepciót, célzatosan keresi a prekoncepciót alátámasztó megfigyeléseket, amelyek pedig annak ellentmondanak, figyelmen kívül hagyja.
2024. február
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
