A termés kezd beérni. Annak a vetésnek a termése, hogy a német politikai gépezet elhitette a lakossággal – amiben egyébként maga egy pillanatig sem hitt -, hogy az időjárásfüggő áramtermelés megoldhatja egy ipari ország energiaellátását, és ha nem, majd a francia szomszédok kisegítenek. Hiszen van több mint 60 atomerőművük.
A politikai gépezetet a zöldbalos ideológia uralta, és a korábban szuverén pártok, mint a liberális FDP, a szociáldemokrata SPD, a valaha-volt konzervatív CDU/CSU pincsikutyaként igazodtak a kollektív elmebajhoz, és tevőlegesen részt vettek a világ legbiztonságosabb atomerőmű-hálózatának felszámolásában. Ez egyébként mutatja, hogy a döntéshozók, tehát a német politikai osztály, továbbá a médiagépezet tagjai uniszónó nem hisznek a zöldrögeszmében, hiszen az aggodalom legkisebb jele nélkül támogattak egy olyan döntést, amely több mint egymillió tonnával növelte Németország éves CO2-kibocsátását.
A 2011-es, az atomenergia-termelés felszámolását elhatározó Merkel-i döntést követően – amihez (az ún. szélsőjobboldalt kivéve) a teljes politikai és médiagépezet jó képet vágott – 2011 és 2017 között a 17 reaktorból tízet kapcsoltak le összesen 11 GW teljesítménnyel. 2022 végéig pedig leállították a maradék 9 reaktort, 16 GW teljesítménnyel.
A részletekről itt és itt számoltunk be.
Az idei év eddigi legerősebb sötétszélcsend időszaka (amikor nem süt a nap, és nem fúj a szél) egyértelműen rávilágít arra, hogy a német áramellátás valójában milyen törékeny. Az elmúlt napokban a szél- és a napenergia már csak az áramfogyasztás körülbelül 18 %-át biztosította, időnként 4 százalék alá is csökkenve. A tőzsdei ár 560 euróra ugrott meg megawattóránként – ez az éves átlag közel ötszöröse. Barnaszén, földgáz és áramimport nélkül az ország már rég sötétben lenne. Ezt természetesen a zöld klímaprogramot támogató média makacsul elhallgatja a lakosság elől. Katherina Reiche, a CDU energiaügyi minisztere az energetikai fordulat (Energiewende) romjai előtt áll. És ott vannak a romok fölött a kaméleonok, Friedrich Merz kancellár és Markus Söder bajor miniszterelnök, akik 2023-ban a választási kampányban hitet tettek az atomenergia-termelés újbóli üzembeállítása mellett, viszont 2025-ben passzivitásukkal támogatták a Gundremmingeni atomerőmű (Bajorország) hűtőtornyainak felrobbantását.
A most – minden pánikkeltő előrejelzés ellenére – a szokásos módon beköszöntő hideg ősz megnöveli az energiaigényt, ami természetesen alig meglepő. Mindez mutatja, mennyire veszélyes az időjárásfüggő stratégia. Október 29-én a Fraunhofer-adatok szerint a szél és a nap helyenként csupán 2,2 gigawattot szolgáltatott, miközben a szükséglet meghaladta a 61 gigawattot – ez több mint 96 százalékos hiányt jelentett, amelyet kizárólag szénnel, gázzal és importtal (akár 11–17 GW, főként francia atomárammal) tudtak pótolni. Az ár napi átlagban körülbelül 315 euró/MWh volt, csúcsidőszakokban pedig 560 euró vagy annál magasabb.
Az évek óta folytatott önámítás politikájának eredménye
Ez nem rendkívüli helyzet, hanem az évek óta folytatott önámítás és ideológiai elvakultság logikus következménye: az atomerőműveket leállították, a szénfelhasználást démonizálják, ellehetetlenítik, és nincsenek elegendő alapterhelésre alkalmas tartalék kapacitások. Markus Krebber, az RWE vezérigazgatója figyelmeztet: A rendszer a elérte határait. Az időjárástól függetlenül működőképes teljesítmény gyors bővítése nélkül télen – magasabb terhelés mellett – szűk keresztmetszetek, sőt áramkimaradási kockázatok is fenyegetnek. A Szövetségi Hálózati Ügynökség a forgatókönyvektől függően 2035-ig akár 35 GW-os további szabályozható kapacitásigényre számít. Ugyanakkor a gáztárolók csak körülbelül 60 százalékban vannak feltöltve.
Ehhez jönnek még a hálózat ellen elkövetett szabotázstámadások, amelyeket „klímaaktivistákként” felmagasztalt – és részben közpénzekből támogatott – terroristák hajtanak végre, akik még tavaly szeptemberben is ideiglenesen „levették a hálózatról” az erőműveket. Az egyre törékenyebbé váló ellátásbiztonság fenntartása ezért egyre drágábbá, importfüggővé és az időjárás hatásainak kitetté válik. A polgárok és az ipar az áramárak, a hálózati díjak és a hozzájárulások révén fizetnek egy olyan ideológiáért, amely az ellátásbiztonságot áldozza fel a klímacélok érdekében.
És mindemögött ott van a német társadalom első számú rákfenéje: A leghalványabb bírálatra, javító szándékú javaslatra a politika és a média egy szót ismer csak: „náci vagy”.
Legyen Németország intő példa hazánk számára: Aki csak elvi lehetőségként is megemlíti az atomenergia-termelés felszámolását, az tudatosan Magyarország tönkretételén dolgozik.
Bejegyzésünkben helyenként idézünk a Journalistenwatch írásából.
2026. november
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
