Fritz Vahrenholt, korábban Hamburg város környezetvédelmi szenátora, kíméletlenül leszámol a Merz-kormány klímapolitikájával, amely egyenes folytatása az előző kormányok ilyen irányú politikájának.
Úgy tűnik, Németország készül hozzányúlni az éghajlatvédelem, illetve energiafordulat szent tehenéhez, a megújuló energiatermelés nyakló nélküli szubvenciójához.
A német főáramú sajtó egyik zászlóshajója, a Die Welt már többször figyelmeztetett az éghajlat megmentésének gazdaságra gyakorolt súlyos következményeire. Mai cikkismertetésünk alapja a Welt szokatlan kemény hangú írása.
Friedrich Merz a belémi klímacsúcson a zöld iparrombolás mellett tette le a voksot. Egy bukott ideológia kudarcba fulladt elképzeléseinek rabja. A német és uniós klímapolitika központi eleme a CO2-kibocsátás megadóztatása, és evvel behozhatatlan versenyhátrány mesterséges kreálása az unión kívüli versenytársakkal, azaz a világ nagy többségével szemben.
A philippsburgi leállított atomerőmű hűtőtornyainak 2020-as felrobbantását még lehetett a szektás Zöldek számlájára írni. Ma a Zöldek ugyan nem tényező a politikában, de úgy tűnik, az AfD kivételével az összes többi párt hozzájuk igazodik.
Vahrenholt professzor beszámol a német gazdasági és energiaügyi miniszter által készíttetett tanulmányról az energiaügyi zöldfordulat (Energiewende) témájában. Lassan Berlinben is kezdik belátni: Akárhány milliárdot töltenek a feneketlen klímahordóba, nem fog menni a dolog.
Az ember egyszerűen visszaretten a röpködő százmilliárd eurók összeadásától. Százmilliárdos nagyságrendű az összeg, amit Németország eldobott magától az atomenergia-termelés lefűrészelésével, és százmilliárdokat költöttek idáig az energiafordulatra.
Eredmény: olcsó, megbízható áramtermelés és export helyett drága, megbízhatatlan termelés és importfüggőség.