Újabb (sokadik) szög az ’emberokozta globális felmelegedés koporsójában.
Az antropogén CO₂ nem halmozódik fel a légkörben.
Sokkal valószínűbb, hogy a hőmérséklet emelkedése okozza a CO₂-szint emelkedését.
A jégmagok adatai nem cáfolják a CO₂-szint emelkedésének természetes okát.
A sokéves kutatásokat az antropogén és természetes CO2-kibocsátások C12 és C13 izotóp arányának vizsgálata területén a szerzői munkacsoport így foglalja össze:
Az ember tevékenység nem haladja meg az összes kibocsátás 4 %-át.
Mindez nem hagy észlelhető nyomot a természetes karbonciklusban.
Jelen tanulmány rámutat: évtizedekkel ezelőtt volt már tudományos véleménykülönbség, eszmecsere az ’emerokozta globális felmelegedésről, azaz, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése hozzájárul-e a Föld átlaghőmérsékletének emelkedéséhez, és ha igen, milyen mértékben. Segalstad részletesen bemutatja, milyen hamistítások, torzítások vezettek az IPCC által képviselt mai állásponthoz.
Hamisak voltak a múltbeli CO2-koncentrációk, hamis a CO2 légkörből óceánba történő távozásának sebessége, hamisak a jégmag CO2-tartalmára vonatkozó adatok, az IPCC hamisan értelmezi a szénizotópos vizsgálati eredményeket.
A dogma alátámasztására az IPCC-gépezet az „óceáni kitérési tényezővel (evasion factor)“ még egy új flogiszton-elméletet is felállított.