Ha valami töretlen a kétharmad / kétharmad kormányváltás óta, akkor az a klímapánikkeltés. Ennek aktuális slágere:
Az ’emberokozta klímaváltozás felerősíti El Nino-t, aminek végzetes következményei lesznek Földünkre, itt már csak a karbonsemlegesség segít.
A képen található feliratokat a google képfordító segítségével fordítottuk le.
A pánikkeltő média elhallgatja természetesen, hogy a világ 91 %-a hanyag eleganciával, megbocsáthatatlan könnyelműséggel kezeli a helyzetet, eszük ágában sincs a várható szuper El Nino miatt lefojtani gazdaságukat. Mint ahogy arról sem beszél, hiába a világgazdaság 9 %-át jelentő KPT (klímapánikkeltő tömb, Nyugat- és Közép-Európa, Kanada, Ausztrália) igyekezete, a karbonsemlegességre való törekvés ugyan okozhat CO2-kibocsátás csökkentést a tömbön belül, a kibocsátást generáló ipar nem szűnik meg, hanem elmegy a tömbön kívülre. Azaz, ha a KPT teljesen eltűnne a Földről, az sem a világgazdaságot, sem a klímát nem befolyásolná.
Járjuk körbe egy kicsit az El Nino kérdéskört.
Az El Niño egy természetes időjárási jelenség, amelyet már évszázadokkal ezelőtt fölfedeztek, amikor a perui halászok észrevették, hogy az óceán Karácsony után gyakran fölmelegszik. A jelenséget a Kisjézus után „El Niño”-nak, azaz „kisfiúnak” nevezték el.
A képen található feliratokat a google képfordító segítségével fordítottuk le.
Az El Niño-jelenségeket általában egy La Niña („kislány”) nevű jelenség követi – amely akkor alakul ki, amikor az óceán lehűl. A La Niña általában három hónapig, vagy akár tizenkét hónapig is eltarthat egy El Niño-ciklus után.
A El Niño és La Niña a csendes-óceáni trópusi övben bekövetkező passzátszelek változásán alapulnak. Míg El Niño esetén a passzát szelek gyengülnek, és ezáltal a szél- és vízáramlás összeomlik, addig La Niña esetén a passzát szelek megerősödnek, és úgy mondhatnánk, hogy maguk előtt hajtják a csendes-óceáni felszíni vizet, aminek következtében a meleg víz Indonézia partjai elé sodródik, és hideg víz áramlik be Peru partjairól. Ez a víz akár 3 °C-kal is hidegebb az átlagnál (hosszú távú átlag). Ez több csapadékot eredményez a Csendes-óceán nyugati részén, így Ausztráliában is.
Az oszcilláló mozgások régóta ismertek, már akkor is jelen voltak, amikos az antropogén CO2-kibocsátásnak híre-hamva sem volt.
Olyan médiumok, mint a „The Independent” és a „Reuters”, illetve nyomukban az egész magyar sajtó, már előzetesen arról számolnak be, hogy a nagy várakozással kísért, erős El Niño-jelenség rekordhőmérsékleteket és szélsőséges időjárási eseményeket fog okozni. A Reuters azt állítja, hogy az El Niño hatásai különösen súlyosak lesznek, mivel az ember által okozott éghajlatváltozás mellett jelentkezik, és az még tovább súlyosbítja. Ez a leírás rendkívül félrevezető. Összekeveri egy természetesen visszatérő óceáni ciklust a hosszú távú éghajlatváltozással, eltúlozza a klímamodelleken alapuló spekulációkat, és – a tudományos ismeretekkel ellentétben – a rövid távú ingadozásokat a gyorsuló hosszú távú éghajlati válság bizonyítékaként kezeli.
A Nemzetközi Meteorológiai Szervezet legfrissebb jelentésére reagálva a Reuters arról ír egy cikkben, amelynek címe: „Egy erős El Niño-jelenség közvetlenül a küszöbön állhat. A klímaváltozás még súlyosabbá teszi annak hatásait”, hogy a kialakuló El Niño-jelenség az ember által okozott felmelegedéssel együtt a szélsőséges időjárási események súlyosbodásához vezet, és 2027-et valószínűleg a mérések kezdete óta a legmelegebb évvé teszi.
Az El Niño kettő-hét évente alakul ki, amikor a passzátszelek a Csendes-óceánon gyengülnek, és ennek következtében a melegebb felszíni vizek kelet felé vándorolhatnak. A jelenséget már évszázadok óta dokumentálják. Ideiglenes emelkedést okoz a globális átlaghőmérsékletben, és világszerte megváltoztatja a csapadékmintákat. Ez az, amit az El Niño okoz.
A Meteorológiai Világszervezet 80 százalékos valószínűséggel jósolja egy El Niño-jelenség kialakulását, és egy potenciálisan erős eseményre figyelmeztet, amelyet a csendes-óceáni vízhőmérséklet átlagosnál legalább 1,5 °C-kal magasabb értéke jellemez. Ugyanezen az oldalon azonban a bizonytalanságokra is rámutatnak, mivel egyes modellek erős jelenséget jósolnak, mások viszont nem. Ez nem jelenti az előrejelzés bizonyosságát. Valójában valószínűségi modellezésről van szó, hiszen a klímamodellek nem adatok.
A Reuters elismeri, hogy az El Niño természeténél fogva megjelenik ebben a ciklusban, de a cikk gyorsan levonja azt az indokolatlan következtetést, hogy a klímaváltozás „fokozni” fogja annak hatásait.
A cikk nagymértékben támaszkodik olyan előrejelzésekre, amelyek szerint 2027 az El Niño és a növekvő üvegházhatású gázkibocsátás együttes hatása miatt a mérések kezdete óta a legmelegebb év lehet.
Az El Niño-években tapasztalható rövid távú hőmérsékleti csúcsok azonban a műszeres mérések kezdete óta újra és újra előfordultak. Az 1997–98-as erős El Niño átmeneti globális hőmérséklet-emelkedést okozott. Ugyanez volt a helyzet 2015–16-ban is. Ezek a csúcsértékek nagyrészt az óceánban bekövetkezett hőátcsoportosulásnak voltak köszönhetők, nem pedig egy hirtelen felbukkanó új tényezőnek.
Az „The Independent” című újság már felkapta ezt az állítást, és egy El Niño által okozott, fenyegető „nyári hőhullámra” figyelmeztetett – ezt az állítást a Reuters is átvette. A közös vonás ebben az esetben egy hibás ok-okozati összefüggés.
A riport alapjául szolgáló WMO-közlemény modellkészletek alapján becsüli a valószínűségeket. De ahogyan a „Climate at a Glance” a modellek teljesítményéről szóló elemzésében dokumentálja, a klímamodellek mindig is magasabb értékeket adtak, mint a műholdak és meteorológiai ballonok hőmérsékletmérései, amelyek utóbbiak valójában megfigyelt adatokat rögzítenek. Az együttes eredmények rövid távú bizonyosságként való kezelése figyelmen kívül hagyja a modelladatok és a valós adatok közötti különbséget. A tudományban az adatokra kell támaszkodni, és nem arra, hogy egy modell vagy elmélet szerint mi történne.
Hasonlóképpen a „Climate at a Glance” által az Egyesült Államokban tapasztalt hőhullámokról készített elemzés azt mutatja, hogy az 1930-as években az Egyesült Államokban gyakrabban fordultak elő szélsőséges hőhullámok, mint az elmúlt évtizedekben. Ezek a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) adatai, nem pedig számítógépes modellek spekulációi. A „Dust Bowl” idején bekövetkezett hőhullámok a maiaktól jóval alacsonyabb CO₂-koncentrációk mellett jelentkeztek. A hőhullámok nem új jelenségek; a normális éghajlati ingadozások részét képezik.
A Reuters olyan tudósokat idéz, akik azt állítják, hogy a klímaváltozás „fokozza az El Niño hatásait”, és intenzívebb hőhullámokhoz, aszályokhoz és heves esőzésekhez vezet. Ez az állítás hipotézisnek tekintve tudományosan nem megalapozott. Nincs empirikus bizonyíték arra, hogy a hosszú távú éghajlatváltozás összefüggésben állna az El Niño-jelenségek súlyosbodásával, illetve a hőhullámok, aszályok vagy heves esőzések súlyosbodásával, amelyek árvizekhez vezetnek. Egy adott katasztrófa globális jelenséghez való hozzárendelése kontrafaktikus modellezés segítségével történik, ahogyan ez a hibás jelentés esetében is történt: A 2024-es Rio Grande do Sul-i áradásokat a klímaváltozás és az El Niño által felerősített jelenségként említik. Az időjárás nem azonos a klímával, amint azt a „Climate Realism” már többször is tárgyalta. Az ok-okozati összefüggéseket vizsgáló tanulmányok olyan körkörös érvelésekre példák, amelyek mind logikailag, mind tudományosan hibásak.
Az időjárási események légköri blokkolások, a jetstream konfigurációi, a talajnedvességgel való visszacsatolások és az óceáni ingadozások miatt alakulnak ki. Ezek a folyamatok az emberi kibocsátásoktól függetlenül zajlanak. Az El Niño bizonyítható módon megváltoztatja a globális óceáni és légköri cirkulációt, és a trópusi Csendes-óceánon az óceán és a légkör közötti összekapcsolt kölcsönhatások hajtják. Az extrém időjárási jelenségek kialakulásához semmilyen mértékben nem volt szüksége az üvegházhatású gázok által okozott erősítésre, és nem is függött tőlük.
A Reuters-cikk még azt is elismeri, hogy „minden El Niño-jelenség más és más”, és hogy regionális hatásait nehéz előre jelezni. Már önmagában ez a változékonyság is visszafoghatná a riogató előrejelzéseket. Ehelyett azt halljuk, hogy ez az El Niño-jelenség „betekintést nyújthat a jövőbe”. Ez retorika, de nem objektív tudományos értékelés valós adatok alapján.
A globális hőmérséklet évről évre erős ingadozásoknak van kitéve. A vulkánkitörések a bolygó lehűléséhez vezethetnek. A naptevékenység ingadozásai is szerepet játszanak. Az ENSO-ciklusok a hő újraelosztását eredményezik az óceán–légkör rendszerben. A globális hőmérséklet átmeneti emelkedése egy El Niño-jelenség során nem bizonyíték a gyorsuló éghajlatváltozásra. Inkább azt szemlélteti, hogy a fokozatos háttértrendet belső változékonyság borítja. Az alábbi ábra ezt szemlélteti:
A médiában emellett egyfajta burkolt félrevezetés is megfigyelhető, amikor az El Niño-évek rekordmelegét emelik ki. Amikor a természetes ingadozások miatt emelkednek a hőmérsékletek, ezt a klímaváltozás súlyosbodásának bizonyítékaként állítják be. Amikor a La Niña átmenetileg csökkenti a globális átlagértékeket, nem hirdetik a nap 24 órájában, hogy a felmelegedés lelassult. Ez az aszimmetria feltárja az alapul szolgáló narratíva értelmetlenségét.
A közelgő El Niño valóban emelheti a globális hőmérsékleteket egy-két évre. Ez összhangban lenne minden eddigi erős El Niño-jelenséggel. Ez nem jelentene új fizikai állapotot. Nem lenne bizonyíték arra, hogy a klímaváltozás minden hatást a történelmi mértékeken túl fokozna.
Az El Niño természetes jelenség, a hőhullámok természetesek, és az azok hatására kialakuló áradások és aszályok mindig is előfordultak. A Csendes-óceáni klíma is oszcillál. Korábbi írásunkban felsoroltuk a földi klímaváltozást befolyásoló természetes oszcillációs, szinuszgörbét leképező ciklusokat. Ezek a ciklusok különböző erősségűek (eltérő az amplitúdójuk) és ciklusidejűek. Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy egy bonyolult, komplex mechanizmus (több szinuszgörbe interferenciája) befolyásolja Földünk időjárását. A természetes ingadozások és a modelleken alapuló előrejelzések összekeverése, valamint ennek a kombinációnak egy gyorsuló katasztrófaként való bemutatása sajnálatos módon félrevezető „tudósítás”. A Reuters, a The Independent és más médiumok olvasói jobbat érdemelnek annál, hogy az El Niño-jelenségeket a klímaváltozással hozzák összefüggésbe; legalább egy kis igazságot érdemelnek, amely fizikai ismereteken alapul, nem pedig klímamodellek eredményein.
Semmiképp sem szabad továbbá megfeledkeznünk arról, hogy a világóceánokon 2020 óta óriási mértékben lecsökkent a kéntartalmú gázok emissziója. A hajózásból származó kibocsátások világszerte egy csapásra 77 %-kal csökkentek, miután a hajózási dízel maximális kéntartalmát 3,5 %-ról 0,5 %-ra csökkentették.
A NASA tudósai egy Nature-cikkben arra a következtetésre jutottak, hogy az IMO légszennyezés-csökkentő intézkedése következtében csökkent a felhőképződés, és nőtt a rövid hullámhosszú napsugárzás. Számításaik szerint a 2020 óta tapasztalt felmelegedés 80%-a ennek az intézkedésnek tulajdonítható.
Maradna még a kérdés:
Mi okozza az El Ninot, és a La Ninát? Természetes, önmagától működő, az órainga kilengéséhez hasonló jelenségről van szó? Ennek némileg ellentmond, hogy úgy az El Nino, mint a La Nina ciklusidejei és erősségei erősen ingadoznak.
Erre szolgáltat érdekes magyarázatot Raimund Leistenschneider.
Ő hármas kozmikus jelenségre mutat rá, melyek változásai jó összefüggést mutatnak az El Nino erősségével:
1) A napkorona turbófűtés fölerősödésekor, amikor annak hőmérséklete megduplázódik, erősödik az El Nino jelenség,
2) A Nap mágneses aktivitásának növekedése ugyancsak El Nino eseményt vált ki
3) A Nap poláris mezője gyenge El Niño jelenséggel áll korrelációban.
Forrásaink:
Warum ist es wärmer geworden? CO2 oder El Niño? von Fritz Vahrenholt
No, Media, the Coming El Niño Isn’t Creating a Looming Climate Catastrophe
és
Közzétevő privát, abszolút tudománytalan véleménye, hogy a nagy távolságok miatt valószínűleg csekély az ENSO hatása Közép-Európában, illetve bármiféle egyéb hatást, eseményt is rá lehet fogni a Kisfiúra.
2026. szeptember
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
