Beszámoló az Európai Klíma- és Energiaintézet (EIKE) 16. konferenciájáról

Szarka László jóvoltából rövid tájékoztatást tudunk adni az Európai Klíma- és Energiaintézet (EIKE) ezévi 16. konferenciájáról, amelynek a Bécs közvetlen szomszédságában lévő Maria Enzersdorf adott az idén helyet.

A konferencia egyike a világ legrangosabb szakmai konferenciáinak a klímatudomány és energia témában.

Az előadások rövid ismertetése: 

Craig Rucker, a CFACT (Committee For A Constructive Tomorrow, Holnapépítési Bizottság) ügyvezető igazgatója „Miként hat a klímapolitika a társadalom legelesettebbjeire?” című előadása bevezetőjében a CFACT-ot a jobboldal  „Greenpeace” szervezeteként mutatta be.

James Taylor, a Heartland Intézet elnöke „Amit a klímariogatók elhallgatnak” címmel tartott előadást.

Marc Morano, a ClimateDepot kiadója „Az igazság a dekarbonizációról – ki valójában a haszonélvezője a ’klíma megmentésének’?” című előadásában elégedetten vette tudomásul, hogy Robert Kennedy Jr. korábban rettenetesen mainstream nézete jó irányba fordult.
Morano rá tudta venni a mesterséges intelligenciát, hogy bebizonyítsa: a szélenergia alkalmatlan energiaellátásra. Majd összeszedte a legvadabb sajtómegnyilvánulásokat, ami azt tanúsítja, hogy a tudomány „elvókosodik” (woke).

Martin J. F. Steiner fizikus és munkatársai az ICR-ben (Independent Climate Research) saját fejlesztésű kísérleti eszközökkel cáfolják a német nyelvterületen terjedő hamis CO2-kísérleteket, amelyek a szén-dioxid klímahatását szeretnék bizonyítani.

Marcel Crok (Hollandia) tudományos újságíró és a Clintel társalapítója „Meg kell-e nyerni a bíróságokon a klímapereket? Válasz az aktivisták klímapereskedésére” című előadásának bevezetőjében beszámolt arról, hogy a The Frozen Climate Views of IPCC („az IPCC fagyos klímanézetei) immár németül is ki lett adva.

Willie Soon (Harvard) „A teljes napbesugárzás (TSI) kiszámításának művészete 1700-tól” című előadása lényegében megfelelt a Sopronban június 13-án elhangzott  előadásának.

Nicola Scafetta (Nápoly) „A Nap éghajlatváltozásban betöltött szerepének empirikus értékelése kiegyensúlyozott multi-proxy napenergia-rekordok használatával” című előadásában nemrégen megjelent tanulmányát mutatta be.

Szarka László Csaba (Sopron) „Mennyi? Mi mennyi? Kvantitatív tanulmányok szükségessége az klíma- és energiatudományban” című előadásában a PBK energia munkacsoport angolul is közzétett tanulmánya alapján levezette, hogy a  klíma- és az energiatudomány is az alapfogalmak összezavarása miatt juthatott zsákutcába.

John F. Clauser (Nobel-díjas fizikus) „Hogyan segítette elő a klímatudomány a klímakrízis feltalálását?” című előadásában lényegében a május 8-ai ICSF-Clintel előadását mondta el, ami a klimatudomany.hu-n teljes terjedelmében magyarul is olvasható.

Bernhard Strehl fizikus és vállalkozó „Klímapropaganda Ausztriában – Ellenállunk” című előadásában egy konkrét ügy kapcsán áttekintette a jogi folyamatokat, az alternatív média, a politika, a felvilágosító munka szerepét.

Manfred Haferburg atomenergia-mérnök, publicista „A bolondok energiaátmeneti hajója teljes sebességgel száguld a zátony felé” című előadója hírnevét a Greifswald-i (NDK) atomerőmű rendkívüli körülmények között helytálló mérnökeként alapozta meg.

Nicola Scafetta (Nápoly) „A 21. századra vonatkozó „reális” globális felmelegedési előrejelzések hatásai és kockázatai” című előadásában ugyanezzel a címmel megjelent tanulmányát mutatta be.

William Happer (Princeton) „Sugárzásátvitel a felhőkben” c. előadásában levezette, mily csekély szerepe van a CO2-koncentráció növekedésének – még ha el is fogadjuk az IPCC által erőltetett számolásmenetet.

Nir Shaviv (Jeruzsálem) „A nap szerepének számszerűsítése az éghajlatváltozásban. Miért gondoljuk, hogy kozmikus sugarakról van szó, és mit jelent ez?” c. előadásában a Nap, mint változó csillag földi klímára gyakorolt hatását ismertette.

Henrik Svensmark (Dánia): „A kozmikus sugárzás éghajlati kapcsolatának megértése, kísérleti és empirikus bizonyítékok felhasználásával” című előadásában saját publikációját ismertette. Az elmúlt két évtized során jelentős előrelépés
történt annak megértésében, hogy a szupernóvák – a kozmikus sugárzás forrásai – jelentős hatást gyakorolnak az éghajlatra, mind rövid időtávon, mind geológiai időléptékben.

Roy Spencer „Mennyire szélsőségesen alakul a globális átlaghőmérséklet?” című zoom előadásában a városi hősziget jelenségére koncentrált.

Douglas Pollock (Chile) „Villamosenergia-költségek és CO2-kibocsátás megújuló energiaforrások jelenlétében – Hogyan akadályozzák a megújulók a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését és növelik az elektromos áram költségét?” című előadásában a szeszélyes megújulók ésszerű mértékét megadó mutatóról (újabban: a Pollock-limitről) tartott előadást.

Benjamin Zycher (American Enterprise Institute) „A klímariogatók próbálkozása az egyszerű költség/haszon elemzés elkerülésére” c. előadás olyan alapvető fogalmi tisztázással kezdődött, mint (1) A szén-dioxid nem „szén”, és nem „szennyező anyag”. (2) Egy bizonyos minimális légköri CO2-koncentráció (~ 150 ppm) elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán legyen élet. (3) A sugárzás szempontjából messze a legfontosabb üvegházgáz a vízgőz, ami a troposzféra tulajdonságaira meghatározó jelleggel bír. (3) Miért nem „szennyező anyag” a vízgőz? Mert az óceán párolgása természetes folyamat? (4) A vulkánkitörések hatalmas mennyiségű valódi szennyezőanyagot bocsátanak ki, és néha vízgőzt. A Hunga Tonga 2022. januári kitörése következtében 10 százalékkal nőtt a sztratoszférikus vízgőz.

A részletesebb beszámolót Szarka Lászlótól olvashatjuk a https://www.klimatudomany.hu/ honlapon.

2024. július
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök