| Évszázados tapasztalat: Ha Németország köhög, Magyarországnak tüdőgyulladása lesz. |
Írásunkban a report24 osztrák független honlap cikkére támaszkodunk.
„Tömeges elbocsátások, gazdasági összeomlás. Stuttgartnak és a régiónak vége” – írja a klímarögeszme egyik német zászlóshajója, a baloldali Süddeutsche Zeitung. De ez nem csak úgy magától jött, hanem annak a zöldbalos politikának a következménye, amely az ipar leépítését és az elszegényítést tűzte zászlajára.
Stuttgart, a német autóipar központja, a szakadék szélén áll. A Mercedesnél és a Boschnál több ezer munkahely szűnik meg; csak ebben a régióban 240 000 munkahely függ az autóipartól. A Süddeutsche Zeitung egy második Detroitra, tömeges létszámleépítésre, üres gyárakra és társadalmi zavarokra figyelmeztet. A válság nem tegnap kezdődött. Az energetikai fordulat, a fosszilis és atomenergia egyidejű kivezetése óta a költségek robbanásszerűen növekednek, miközben a versenyképesség csökken.
Egy év alatt egész Németországban több mint 100 000 jól fizetett ipari munkahely szűnt meg, ebből több mint 50 000 az autóiparban. Ezt a brüsszeli és berlini kormányok politikája, amelyet a zöldek és a baloldal dominál (ide tartoznak a „konzervatív néppártok” is), még tovább szította. A CO₂-adók, a belső égésű motorok betiltása és a megbízhatatlan, ingadozó áramellátás milliárdokkal történő támogatása miatt a beruházók messze elkerülik a helyszínt. A vállalkozások Kínába vagy az USA-ba vándorolnak, ahol az energia olcsó, és az EU-SZSZR (szovj-EU) nem fojtja meg az gazdasági életet ötéves terveivel.
A gazdasági hanyatlás egyébként nem „hibája” volt a politikának. A iparleépítés kezdettől fogva a célja volt annak. A zöldbalos politikusok és propagandisták „CO2-semlegességet” és „zöld növekedést” hirdetnek, de maguk között elismerik, hogy mindez illúzió. A zöld-baloldali körökben jól ismert Ulrike Herrmann újságíró nyíltan kimondja:
„Ha a választók többsége zöld növekedést akar, akkor ezt kell ígérni nekik”. Még akkor is, ha ez hazugság.
Emögött az a beismerés rejlik, hogy a növekedés és a „klímavédelem” összeegyeztethetetlenek. A Zöldek maguk írják platformjukon:
A kapitalizmus folyamatos növekedést feltételez, amely olcsó fosszilis energián alapul, de a valódi éghajlatvédelemhez a gazdaságnak zsugorodnia kell – egészen a „túlélő modus”-ba megérkezett gazdaságig [1].
A baloldali zöldek olyan modelleket követnek, mint az 1939-es brit háborús gazdaság, az állami tervezés, a jegyrendszer és nélkülözés. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem hivatalos program. Herrmann is nyíltan kijelenti, hogy a „zöld energia” soha nem lesz olcsó. Ez is csak egy hazugság a buta tömegek számára, akik az állami agymosó készülékek előtt ülnek. Mert ha az emberek tudnák, milyen jövőt terveznek számukra, lázadnának.
A baloldali zöld politika következményei ugyanis pusztítóak. Stuttgartban, Németország többi részén és Ausztriában is nő a munkanélküliség és a szegénység, miközben a menekültáradat túlterheli a szociális rendszereket. Miközben az ipari munkásokat elbocsátják, évente több tíz milliárd folyik el menekültügyi és „integrációs” célokra, anélkül, hogy a választókat megkérdeznék. A zöldbalos politika célja nem a „klímavédelem”, hanem az „inkluzív” (idegeneket befogadó) kommunizmus. A tervgazdaság. Az ellenség a szabad piac, az ellenség a kapitalizmus, az ellenség a nemzetállam.
A kommunizmus a Szovjetunióban és Kínában katasztrófához és szegénységhez vezetett. Még az olajban gazdag Venezuelát is tönkretette. [1] Nincs olyan ország, ahol a gazdasági és társadalmi önrendelkezés megvonása valaha is jóra vezetett volna. De Európában a baloldali zöldek újra evvel akarnak próbálni. A „klíma” zászlaja alatt. Az eredmény ugyanaz lesz, mint eddig mindig. Szegénység, nyomor és halál. A klímának egyébként ez nem fog számítani, azt sem a CO₂-adó, sem a belső égésű motorok betiltása, sem a kommunista kísérletek nem befolyásolják. A környezet viszont szenvedni fog, a szegénység és a kommunizmus mindig több környezetkárosításhoz vezetett.
Közzétevő: A cikk görbe tükröt tart a magyar politikai porondon tevékenykedő pártoknak, de a lakosságnak is, amely ezeknek a pártoknak fog bizalmat szavazni 2026-ban.
Hivatkozás:
[1] Emlékszünk még Horn Gyulára? „Merjünk kicsik lenni.” Ajánlom továbbá az olvasó figyelmébe az ugyanerről a tőről fakadó „Degrowth-mozgalmat”, amely a zsugorodást, a gazdasági visszafejlődést tűzi zászlajára.
[1] A kínai és venezuelai helyzet részletes elemzése meghaladná ennek a bejegyzésnek a kereteit.,
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
