IPCC: Hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk este, hazudtunk minden hullámhosszon.

Fenti szavak 1956 október 23-án a forradalom mámorittas óráiban hangzottak el a kor legfontosabb médiájában, a rádióban.

És valóban, az IPCC felismerése, mely szerint RCP 8.5 forgatókönyve irreális, kisebb forradalommal de legalábbis földrengéssel ér fel.

Az IPCC módosítását Roger Pielke jr. elemzi igen részletesen „Az IPCC RCP8.5 hivatalosan halott” c. bejegyzésében, utalva arra, hogy a szervezet még mindig messze van a tudományosságtól, következetességtől.

Mi a magunk részéről Chris Morrison, a Daily Sceptic környezetvédelmi szerkesztőjének írását adjuk közre, helyenként saját gondolatainkkal kiegészítve.

A „Net Zero” elvét támogató aktivista klímakutatók, újságírók és politikusok sokkot kaptak, miután az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hivatalosan elismerte, hogy számos olyan alapvető feltételezés, amely 2011 óta a klímaválságot táplálja, „valószínűtlen”. A hírhedt, egyre valószínűtlenebb RCP8.5 „pálya” feltételezések sorozata, amely bekerült a mérhetetlen éghajlatot mérni próbáló számítógépes modellekbe, már nem létezik. 2011 óta ezek a „business as usual” feltételezések abszurd állításokhoz vezettek egy jövőbeli éghajlati katasztrófáról, amelyeket az alákérdező újságírók és a politikusok kritika nélkül elfogadtak. A befolyásos szerző, Roger Pielke Jr. az RCP8.5 végét így kommentálta: „„Az éghajlatkutatás legjelentősebb fejleménye az elmúlt évtizedekben”.

Mások megállapíthatják, hogy utoljára hallottunk az RCP8.5-ről. Durva visszaélése valószínűleg központi szerepet fog kapni, amikor megírják a Nagy Klíma- és Nettó-Zéró-Csalás történetét.

Pielke világosan kifejti, mi történt:

Ma az a fontos, hogy az a csoport, amely hivatalosan felelős az IPCC és a szélesebb kutatói közösség számára készülő klímaképet felvázoló forgatókönyvek kidolgozásáért, most elismerte, hogy azok a forgatókönyvek, amelyek az IPCC értékelési folyamatának elmúlt két ciklusában uralták a klímakutatást, az értékelést és a politikát, hiteltelenek. Lehetetlen jövőket írnak le.

Pielke megjegyzi továbbá, hogy több tízezer kutatási cikk jelent meg és jelenik meg továbbra is ezekkel a forgatókönyvekkel. Ezen felül hasonló számú média-címlap „erősítette” eredményeiket, miközben a kormányok és a nemzetközi szervezetek beépítették ezeket a hiteltelen forgatókönyveket a politikába és a szabályozásba.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos ez a megállapítás a valószínűtlenségről. Ez azt jelenti, hogy szinte minden félelemkeltő cím és cikk, amit az elmúlt 15 évben írtak, szemét.

Természetesen ez megmagyarázza azt is, miért nem fogadja el egyre növekvő számú szkeptikus kommentátor a „megállapodott tudomány” politikai koncepcióját, és miért leplezte le azt széles körben. [Közzétevő betoldása: A mainstream gépezet egyetlen kutatója, egyetlen aktivistája sem vette a fáradságot, hogy utánaszámoljon, ellenőrizze az IPCC fundamentális állítását. Mint ahogy most sem lesz egy sem, aki önálló számításokkal rukkol ki, védeni próbálva az IPCC eddigi álláspontját. Sok tízezer tudományos munka, dolgozat: Nulla tudománnyal, 100 % pártdirektíva követéssel. Ha a pártdirektíva irányt vált, a tudósok is irányt váltanak. Az ötvenes-hatvanas évek szállóigéje volt Magyarországon: „Le vagy maradva egy brossurával”.]

Ha az RCP8.5 feltételezéseit betöltik a számítógépes modellekbe, politikailag kedvező, drámai jóslatok születnek, miszerint 2100-ban a hőmérséklet körülbelül 4 °C-kal fog emelkedni az 1850–1900-as kiindulási értékhez képest – más szavakkal, közel 3 °C-os emelkedés a következő 80 évben. Csak a legőrültebb öko-fanatikusok állítanak ilyen nagy rövid távú emelkedéseket, ezért az aktivista tudósok csendben töltötték be a számítógépeikbe a szemét feltételezéseket, hogy eljussanak a szemét-armageddon rémálmaikhoz. Az RCP8.5-re vonatkozó jelek tavaly egyértelművé váltak, amikor Trump elnök „A tudomány aranystandardjának helyreállítása” című végrehajtási rendelete gyakorlatilag megtiltotta az RCP8.5 használatát az amerikai szövetségi fizetési listán szereplő tudósok számára.

Megállapították továbbá, hogy az RCP8.5 egyik irreális feltételezése, amely a tudatos klíma-pszichózist táplálja, az, hogy a szénfelhasználás a század végére meghaladja a kitermelhető tartalékok becsléseit.

Akkoriban Zeke Hausfather klímakutató elutasította a Trump-kormány RCP8.5-re vonatkozó állításait, kijelentve, hogy a kutatói közösség már tovább lépett. Pielke azonban nem értett egyet azzal az állítással, hogy „itt nincs mit nézni”. Kijelenti, hogy a Google Scholar 2018 és 2021 között 17 000 cikket tett közzé az RCP8.5-ről, szemben a következő három év 16 900 cikkével. „Szinte semmi változás” – állapította meg.

Ezek után valószínűnek tűnik egy hosszú és fájdalmas rehabilitációs folyamat.

Az RCP8.5 magas szén-dioxid-kibocsátásból indult ki, ami 8,5 watt/négyzetméter sugárzási kényszert (a Föld légkörében visszatartott többletenergiát) eredményezett. Az új forgatókönyvek konszenzusos irányelvként szolgálnak a számítógépes modellek számára, amelyek aztán információkat szolgáltatnak az IPCC közelgő hetedik értékelő jelentéseihez. Pielke kiszámította az adatokat, és becslése szerint az új magas szcenárió 2100-ig 3 °C-os felmelegedést fog okozni, ami csökkenést jelent a korábbi 3,9 °C-hoz képest, de még így is valószínűtlen 1,8 °C-os emelkedést jelent kevesebb mint 80 év alatt. Természetesen ezek az új forgatókönyvek továbbra is csak feltételezések, és a 600 millió évvel ezelőtti légköri gázok „telítettségére” vonatkozó korábbi megfigyelési adatok alapján még mindig jelentősen túlbecsülik egyes nyomgázok felmelegedési hatását. A múltban sokkal magasabb CO₂-értékek voltak a normák egy komplex, kaotikus, nemlineáris és végső soron nem mérhető légkörben. A klíma-pánik-bingo, amely a mainstream médiában megjelenő, „tudósok szerint” című cikkeken alapul, valószínűleg addig folytatódik, amíg a közönség – bár egyre csökkenő számban – még hisz a „klíma-vészhelyzet” politizált agitpropjában. [1]

Végül apróságnak tűnhet, hogy egyetlen RCP8.5-es badarságra koncentrálunk a mainstream médiából, de van egy, amely a tudósítónk kedvence. Ez a cikk nem csak RCP8.5-ös fantáziákról számolt be, hanem még tovább ment, és olyan területre merészkedett, ahová még egyetlen cikk sem merészkedett korábban. Tavaly májusban Mark Poynting a BBC-től azt állította, hogy „a tudósok szerint” a partvidékeket és az azok mögötti területeket is elárasztaná a több méteres tengerszint-emelkedés, ha a globális hőmérséklet három tized Celsius-fokkal emelkedne. Ezt az állítást úgy érték el, hogy messze túllépték azokat a határokat, amelyeket még az SSP5-8.5 (az RCP8.5 egy újabb verziója) is előre jelezett. Egy sarki jégolvadásról szóló tanulmány alapján, amely 2100-ig 12–52 centiméteres jelentős jégveszteséget jelezett, Poynting arra a következtetésre jutott, hogy az IPCC nem zárhatja ki (bár „alacsony bizonyossággal”), hogy ez 2300-ig több mint 15 méteres tengerszint-emelkedéshez vezethet. Így született meg Poynting több méter hosszú árvíztörténete, „még akkor is, ha a globális felmelegedést 1,5 °C-ra korlátozó ambiciózus célokat elérik”.

Nincs túl nagy jelentősége, de a főáramú média mostanában visszavesz a pánikkeltés intenzitásából.

Remélhetőleg ez a lépés nem jelenti a véget azoknak a rendkívül fantáziadús, klasszikus hülyeségeknek, amelyek oly sok éven át hozzájárultak a nemzet vidámságához. A rendszeres olvasók emlékeznek rá, hogy a klímaváltozás miatt a sör rosszabb ízű lehet, és a Golf-áramlat 2025-re összeomolhat – mennyire fog hiányozni nekünk mindezek a szövegek, amelyek a falun kívüli idiótáknak szólnak.

Közzétevő óvatosságra int az IPCC lépésével kapcsolatban. A testület kidobta a legsúlyosabb ballasztot, hogy megmentse az ’emberokozta végzetes klímaváltozás narratívát. 3,9 °C helyett mostmár csak 3 °C-kal riogatnak. Valódi változás akkor lesz, ha szélnek eresztik az egész brigádot.

Mindamellett tartsuk szem előtt: Az éghajlatot befolyásoló tényezők nagy száma, a hatásmechanizmusok nem teljes körű ismerete miatt óvakodjunk bármiféle előrejelzéstől, mekkora lesz az átlaghőmérséklet az évszázad végére. Lehet hidegebb is, melegebb is. Sokan a bölcs tudós szerepében tetszelegnek, aki már most látja, milyen meleg lesz 75 év múlva. És ne feledjük:
A CO2-koncentráció nincs ott a befolyásoló tényezők között.
Bármiféle törekvés az éghajlat befolyásolására a CO2-kibocsátás csökkentésével pénzelherdálást, és a gazdaság lerombolását jelenti.
Emlékeztetünk továbbá: 2023 júliusában az IPCC új elnökének egyik első bejelentése volt, ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget az 1,5 °C limitnek. A bejelentésnek alapjaiban kellett volna a pánikkeltő gépezetet megrendítenie. De nem történt semmi. A közpénzek magánzsebekbe történő szivattyúzása az éghajlatvédelem ürügyén tovább folytatódott.

SMINK?

Olvasóink már sejtik, a magyar tömegtájékoztatás úgy véli, rajta kívül nem tud tájékozódni az állampolgár, és amiről nem számol be, az nincs. És ebben partnerek a politika és a „klímatudósok”. Ugyan van egy új kormányunk, amely egyes területeken meglepő energiával látott hozzá az Augiász istállójának kitakarításához, de gyanítjuk, az éghajlatvédelem szent tehén lesz a kormány számára is. Várjuk ki mindenesetre a 100 napot.

Hivatkozás:
[1] Közzétevő furcsállja, hogy Pielke, illetve a realista irodalom egy része is kritika nélkül átveszi a sugárzási kényszerre vonatkozó számításokat, melyek inkább (vágyvezérelt) becslések, mint tudományos számítások. Részletesebben erről 2020 februárjában írtunk: INM-CM4 – Ez meg mi a szösz? Különösen taszító, hogy a gépezet energiáról beszél, és W/m2 (teljesítmény)mértékegységet használ. Talán annyit lehetne hozzáfűzni, hogy az IPCC jelenlegi lépése azt jelenti, még a célzatos, számításoknak nevezett becslések alkalmazásával sem jön ki a pánikkeltés.

2026. május
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök