James Corbett oknyomozó újságíró videója.
Áttekintés a globális klímahisztéria hanyatlásáról
2025 decemberének végén olyan kép rajzolódik ki, amelyet sok klímavitát követő megfigyelő aligha tartott volna lehetségesnek: az apokaliptikus klímaváltozásról szóló nagy narratíva, amely évtizedeken át meghatározta a politikát, a gazdaságot és a társadalmat, úgy tűnik, hogy összeomlik. Ami egykor megdönthetetlen igazságként volt eladva – hogy az ember CO₂-kibocsátásával a Földet élhetetlen pokollá változtatja –, gyorsan veszít hitelességéből és befolyásából. Prominens hangok visszavonulnak, a nemzetközi csúcstalálkozók káoszban végződnek, és még milliárdos szereplők, mint Bill Gates is, elhatárolódnak a katasztrófa-retorikától.
Véget ért végre az „ENSZ klíma-átverés”? Vagy csak egy fájdalmas, de átmeneti szakaszról van szó?
Változás a közvéleményben
A médiában egyre gyakrabban jelennek meg olyan címlapok, amelyek a klímapánik enyhüléséről szólnak. A klímaváltozástól való félelem intenzitása csökken, az elit feladja a katasztrófarögeszmét, és a klímamozgalom egyre inkább olyan szektának tűnik, amelynek feloszlása elkerülhetetlen. Még Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez is, akik egykor a radikális „Green New Deal” élharcosai voltak, elhallgattak.
A hollywoodi sztárok, akik korábban magánrepülőgépekkel repültek a klímacsúcsokra, hogy szelfiket készítsenek aktivistákkal, távol maradnak. Greta Thunberg már évekkel ezelőtt elfordult az ENSZ klímakonferenciáitól, és az egész COP-eljárást „zöldre mosásnak” és csalásnak minősítette.
Különösen feltűnő, hogy az Egyesült Államokban Trump elnöksége alatt a klímakérdésnek gyakorlatilag már nincs politikai jelentősége. Nincs érdemi ellenállás az első hivatali időszakában megkezdett klímapolitika lebontása ellen – és a második még ennél is tovább megy. A demokratikus szenátorok hallgatnak, az aktivisták más témákra, például a bevándorlásra koncentrálnak.
A klímamozgalom nyilvánvalóan felismerte, hogy túlfeszítette a húrt, és most vissza kell vonulnia, hasonlóan a transzneműek témához.
COP30 Belémben: a kudarc és a képmutatás csúcstalálkozója
Ennek a hanyatlásnak a csúcspontja a 30. ENSZ klímakonferencia (COP30) volt a brazíliai Belémben. Aki már sok ilyen csúcstalálkozón részt vett, tudja: ritkán voltak hatékonyak, de a COP30 új mércét állított fel a bukások terén.
Az Amazonas-vidéki város teljesen felkészületlen volt a 50 000 küldött, újságíró és aktivista fogadására. Az infrastruktúra katasztrofális volt, az utak tele voltak lyukakkal, a csatornahálózat túlterhelt, kóbor állatok és emberek éltek az utcákon – és mindezt körülvették az elit számára épített elegáns szállodák és bevásárlóutcák.
Maga a konferencia hatalmas, ideiglenes sátrakban zajlott, amelyek eső esetén átáztak, és még egy veszélyes tűzvész is bekövetkezett, amely fél napra megbénította a csúcstalálkozót. A világ vezetői órákig nem tudtak WC-t használni, végül pedig a résztvevőket megtiltották, hogy WC-papírt dobjanak a WC-be, mert a szennyvízrendszer összeomlott.
Egy ENSZ-tisztviselőt a következő szavakkal idéztek:
„Fogalmam sincs, mi a fenét keresünk itt.”
A COP-csúcstalálkozók történetében először nem volt hivatalos amerikai delegáció – ez Trump döntése volt, amely végleg elvette a tárgyalások nyomását. A fejlődő országok és a fosszilis tüzelőanyagokat termelő nemzetek, mint például a BRICS-országok, nem tettek a szokásos szimbolikus nyilatkozatokat a „fosszilis tüzelőanyagoktól mentes jövőről”.
Még a mindig ugyanaz a rituálé – mindenki elkötelezi magát a nettó nulla elérése mellett 2040-ig vagy 2050-ig, és egymás vállát veregetik – sem történt meg.
A képmutatás új magasságokba emelkedett: a csúcstalálkozóra kifejezetten egy nyolc mérföld hosszú autópályát építettek az esőerdőn keresztül, hogy oda szállítsák a tömegeket – pontosan azt az esőerdőt, amelyet állítólag meg akartak menteni. Az éttermekben bőségesen volt steak és hamburger; egy hamburgerlánc már a második napon eladta az összes marhahúsos hamburgert – annak ellenére, hogy az ENSZ jelentései szerint a tehenek kibocsátása károsabb, mint az összes közlekedésé.
És a szállás? Több tucatnyi óceánjáró hajót hoztak a folyóra, amelyek szén-dioxid-lábnyoma messze meghaladja a repülőutak és a szállodákét.
Kína magabiztosan mutatkozott be egy hatalmas pavilonnal, Xi Jinping könyvekkel és állandó jelenléttel – miközben az ország továbbra is hetente új szénüzemű erőműveket épít, és a világ napelemek, szélturbinák és akkumulátorok gyártásának nagy részét ellenőrzi. A Nyugat elindult az iparleépítés útján, Kína pedig nevetve dörzsöli a tenyerét.
Fordulópont: Bill Gates elhatárolódik
Közvetlenül a COP30 előtt Bill Gates egy blogbejegyzést tett közzé „Three Tough Truths About Climate” (Három kemény igazság a klímáról) címmel. Ebben elismerte, hogy a növekvő hőmérséklet nem fogja kipusztítani az emberiséget, és hogy a hangsúlyt inkább az emberi jólétre kellene helyezni, mint a puszta kibocsátáscsökkentésre.
Ez sokkoló volt: Gates, a klímamozgalom egyik legnagyobb finanszírozója, aki évekig támogatta a katasztrófaforgatókönyveket, teljes fordulatot vett.
Az okok nyilvánvalóak: a klímapolitika 30 év alatt semmit sem ért el – a CO₂ kibocsátás továbbra is növekszik. Ugyanakkor az AI-adatközpontok energiaigénye robbanásszerűen növekszik, amelyet nap- és szélenergiával egyedül nem lehet kielégíteni. Gates és más tech-milliárdosok már megpróbálnak atomerőműveket vásárolni vagy bérelni.
Al Gore a COP-on élesen támadta Gates-t, „ostobának” nevezte kijelentéseit, és azt állította, hogy Trump megfélemlíti őt – példátlan szóváltás volt ez a korábbi szövetségesek között.
Még nincs vége: a „vesekő” hatás
Bármennyire is örömteli ezek a fejlemények, még nem nyert harcot a józan ész. A klímamozgalom Trumpot csupán fájdalmas „vesekőnek” tekinti, amelyet ki kell nyomni a szervezetből, mielőtt ők újra a porondra léphetnek. Billió dollár befektetett tőke, alapítványok, egyetemek, ENSZ-intézmények és milliárdosok, mint George Soros vagy Richard Branson, továbbra is nyomást gyakorolnak.
Különösen veszélyes új irányzat a klíma és az egészség összekapcsolása. Míg a COVID idején a lezárások és a kötelező rendelkezések megmutatták, hogyan lehet megkerülni a demokráciát, most a klímaváltozást egészségügyi válságként értelmezik újra. Már vannak javaslatok arra, hogy a „klímaváltozást” haláleseti okként tüntessék fel a halotti anyakönyvekben. Az orvosok „klímafóbiával” diagnosztizálják a betegeket. A WHO a klímaváltozást a 21. század „létfontosságú fenyegetésének” nevezi.
A kórházak „klímaeszközöket” fejlesztenek, és tanulmányok foglalkoznak a rákkezelések vagy műtétek szén-dioxid-lábnyomával.
Az Egyesült Királyságban vezető szakértők nemrég „nemzeti klímavészhelyzetet” hirdettek ki, és „hadigazdaságot” követeltek. A geomérnöki projektek, mint például a napfény visszaverésére szolgáló részecskék kibocsátása a légkörbe, továbbra is finanszírozásban részesülnek – többek között Gates részéről [1] is.
Hogyan lehet a győzelmet tartósá tenni?
Ahhoz, hogy a visszavágás tartós legyen, Trumpnak két döntő lépést kell tennie:
Meg kell szüntetnie az Obama-korszak úgynevezett „CO₂-Endangerment-Finding” (CO₂-veszélyesség megállapítás) rendelkezését. Ez lehetővé teszi az EPA számára, hogy a CO₂-t – a gázt, amelyet kilélegzünk és amelyre a növényeknek a növekedéshez szükségük van – szennyező anyagként szabályozza, anélkül, hogy a Kongresszus valaha is jóváhagyta volna. A Legfelsőbb Bírósághoz való visszakerülés véget vethet ennek. [2]
Fel kell mondani az 1992-es ENSZ-keretegyezményt (Rio Earth Summit), amely az Agenda 21, a fenntartható fejlődés, a nettó nulla és az egész ENSZ-klímafolyamat alapját képezi. A felmondás újbóli ratifikálást igényelne a Szenátusban – ami a mai hangulatban gyakorlatilag lehetetlen.
Ezeknek a lépéseknek a hiányában minden visszafordítható. Egy jövőbeli elnök, mint például Gavin Newsom, egy tollvonással mindent visszafordíthat.
Következtetés: történelmi pillanat – de éberségre van szükség.
30 év propaganda, elköltött milliárdok és számtalan sikertelen előrejelzés után a nagy klímablöff összeomlik. A közvélemény átlát a félelemkeltő kampányon, az elit visszavonul, és még a nagy ENSZ-csúcstalálkozók is káoszban és kínos helyzetekben végződnek.
Ez egy ünneplésre méltó pillanat mindazok számára, akik évtizedeken át kitartottak és védték a tényeket.
De ez nem végleges győzelem. A struktúrák még mindig megvannak, a pénz továbbra is elfolyik, és új utakat járnak be, mint például az egészség és a pandémiás megelőzés összekapcsolása. Csak következetes politikai fellépéssel – elsősorban a Rio-egyezmény felmondásával és a CO₂-kibocsátás szennyezőanyag-besorolásának eltörlésével – lehet véglegesen véget vetni ennek a rémálomnak.
A jelek kedvezőek, de a küzdelem folytatódik.
Közzétevő: SMINK?
A klímarögeszme annyira beleszövődött a magyar politikai osztályba kormányoldallal és ellenzékkel együtt, hogy nehéz elképzelni egy gyökeres változást. Valószínűsíthető hogy a pánikkeltő gépezet visszafog a propagandából, tesz esetleg apró engedményeket, de a dogmán és az ebből adódó pénzelherdáláson nem fognak változtatni, ez ugyanis teljes hiteltelenséggel járna. Senki sem fog kiállni:
„Hazudtunk reggel, hazudtunk délben, hazudtunk minden hullámhosszon.” [3]
Ráadásul az éghajlatvédelem megjátszása bizonyos köröknek jó osztalékot fizet. Mindez érvényes az egész EU-ra, bár – Magyarországgal ellentétben – az unió több államában komoly ellenzéke van a klímarögeszmének.
A videó leiratának forrása: Uncut-News.
Hivatkozások:
[1] „Nem szeretem a perzsát, mégha ajándékot hoz is.” Ógörög közmondás
[2] Ez egy bonyolult jogi procedúra, folyamatban van.
[3] Az 1956-os forradalom idején hangzott el a rádióban.
2025. december
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
