Sötétítsük el a Napot?

E sorok írója görcsösen kereste-keresi a megfelelő kifejezést a klímarögeszme, klímarögeszmés helyett (javaslatokat hálásan fogadok). Mindezt a célból, hogy minősítésem ne legyen eleve korlátja egy esetleges párbeszédnek, eszmecserének azokkal, akik az ’emberokozta globális felmelegedés teóriáját, és ebből fakadóan a fehér nemzetek lakta országok gazdaságai tönkretételének szükségességét vallják. Eddig nem találtunk megfelelő kifejezést, és az élet újra és újra megerősíti: Itt egy észérvekkel megmagyarázhatatlan rögeszméről van szó, amely hosszú távon elpusztítja az általa megfertőzött közösségeket. Ebbe a sorba illik a CO2-kibocsátás csökkentés olyan módja, amely többlet CO2-kibocsátással jár, a 65 tonna nátronlúg tengerbe zúdítása, CO2 kivonása a levegőből, a leválasztott CO2 olajmezőbe vagy kőzetbe préselése és hasonlók. És ebbe a sorba illik a már többször fölvetett ötlet: Sötétítsük el a napot, hogy hűljön le az atmoszféra.

A tragikus, hogy akik így gondolkoznak, jól látják: Gigantikus mennyiségű por vagy mérgező hatású anyagok, mint kén-dioxid atmoszférába juttatásával csakugyan mérhetően lehet csökkenteni a Föld átlaghőmérsékletét – 1-2 évre legalábbis.

Jó példa erre a Tambora vulkán 1815-ös kitörése, melynek során 140 milliárd tonna anyag jutott az atmoszférába.
A természeti katasztrófa hatásait az egész világon érezték. A vulkánból felszálló por- és koromfelhő miatt a világ átlaghőmérséklete 0,4-0,7 Celsius-fokkal csökkent, ami hamarosan igen komoly mezőgazdasági problémákhoz vezetett. Európában 1816-ban 200 ezren haltak éhen. Kínában a rizsföldek, erdők, de még a vízi bivalyok is elpusztultak a szokatlan hidegben. Forrás: Index.

Nos, ez ihleti meg mai éghajlatvédőinket.

„Ha megnézzük a számokat, egyszerűen nincs esély arra, hogy a globális felmelegedést geomérnöki beavatkozás nélkül elkerüljük” – mondja Dr. Hugh Hunt, a Cambridge-i Egyetem Klíma-helyreállítási Központjának igazgatóhelyettese, akit ez a kérdés már közel három évtizede foglalkoztat.

„Egyre többen hisznek ebben, akik valóban elgondolkodnak a kérdésen. Ha megakadályozzuk, hogy a nap sugarai elérjék a Föld felszínét, az elég nyilvánvaló, hogy hűvösebb lesz – mint egy felhős napon.” Hivatkozik az úgynevezett „szalvéta” diagramra, amely a különböző forgatókönyvekben előre jelzett hőmérséklet-emelkedéseket ábrázolja: „business as usual” (mindennapi üzletmenet), csökkentés (azaz a megújuló energiákra való átállás eredménye), szén-dioxid-eltávolítás és SRM. A csökkentés segít, de csak az SRM alkalmazásával csökken ténylegesen a hőmérséklet. Mindezek csupán elméleti meggondolások.

A javasolt technikák a meglepően egyszerű megoldásoktól – például a városi tetők fehérre festése a napfény jobb visszaverése érdekében – egészen a sci-fi szerű elképzelésekig terjednek. Egyesek azt javasolták, hogy léggömbök segítségével juttassanak az égbe aeroszolokból álló mesterséges felhőket; mások pedig azt javasolták, hogy repülőgépflották körözzenek a Föld körül, és kén-dioxid-aeroszolokat permetezzenek a felső légkörbe. Tavaly egy Stardust nevű amerikai-izraeli start-up, amelynek társalapítója és ügyvezetője, Yanai Yedvab egykor az Izraeli Atomenergia-bizottság helyettes vezető tudósa volt, bejelentette, hogy 60 millió dollárt gyűjtött össze egy „teljes körű megoldás” kidolgozására a klímaváltozás ellen, azzal az ígérettel, hogy „biztonságos, mérhető, szabályozható és teljesen visszafordítható rendszert hoz létre a Föld hőmérsékletének stabilizálására” (más szavakkal: részecskék elosztására és a részecskék nyomon követésére). Egy másik amerikai start-up, a Make Sunsets, amelyet két szilícium-völgyi vállalkozó alapított, mesterséges felhők kifejlesztésére.

A projektek és a hozzájuk kapcsolódó cégek körül sokminden ellentmondásos. Valójában a Stardustot nem sokkal a bejelentése után a Nemzetközi Környezetjogi Központ azzal vádolta, hogy „felgyorsít egy vakmerő versenyt, amely azzal fenyeget, hogy az emberiséget visszafordíthatatlanul egy olyan útra tereli, ahol állandóan függnek ettől az extrém technológiától”. Ez kockázatokkal jár: savas esővel, vagy azzal, hogy az éghajlat új háborús tényezővé válik.

A ChatGPT szerint:
A napsugárzás-módosítás (SRM), más néven napenergia-geomérnökség, olyan tervezett, nagyszabású technológiai beavatkozásokat jelent, amelyek célja a napfény egy részének visszaverése az űrbe a globális felszíni hőmérséklet ideiglenes csökkentése érdekében. Ez nem megoldás az éghajlatváltozásra, hanem egy lehetséges, magas kockázatú, rövid távú intézkedés, amelynek célja a felmelegedés ellensúlyozása.

Főbb technikák és koncepciók

• Sztratoszférikus aeroszol-befecskendezés (SAI): Részecskék (pl. kén-dioxid) kibocsátása a felső légkörbe a vulkánkitöréseket utánozva, amelyek szétszórják a napfényt.
• Tengeri felhőfényesítés (MCB): Tengeri só permetezése a felhőkbe azok visszaverő képességének növelése érdekében.
• Felszíni albedó módosítás: A Föld felszínének visszaverő képességének növelése (pl. tetők fehérítése, gleccserek letakarása).

Potenciális előnyök

• Gyors lehűlés: Gyorsan csökkentheti a globális átlaghőmérsékletet, akár a bevezetéstől számított hónapokon belül.
• Klíma-kockázatcsökkentés: Csökkentheti az olyan súlyos hatásokat, mint a szélsőséges hőhullámok, a gleccserek olvadása és a tengerszint emelkedése.

Főbb kockázatok és bizonytalanságok

• Nem kezeli a kiváltó okokat: Az SRM nem csökkenti az üvegházhatású gázok koncentrációját, ami azt jelenti, hogy az óceán savasodása és a CO2 okozta éghajlati károsodás továbbra is fennmarad.
• Az időjárási minták felborulása: Regionális éghajlati változásokat okozhat, például a monszun minták eltolódását.
• Leállítási hatás: Ha hirtelen leállítják, gyors, veszélyes felmelegedés következhet be.
• Környezeti és politikai kockázatok: Ozonréteg-elvékonyodást, savas esőt okozhat, és használata miatt geopolitikai konfliktusokhoz vezethet.

Jelenlegi helyzet

Az SRM rendkívül ellentmondásos, teljes hatásainak megértése korlátozott. Jelenleg nincs átfogó nemzetközi szabályozási keret, amely szabályozná a kutatását vagy bevezetését. Általánosan úgy tekintenek rá, mint a kibocsátáscsökkentés lehetséges kiegészítőjére, nem pedig helyettesítőjére.

Közzétevő úgy látja, a szereplők tisztában vannak vele, technológiáik életképtelenek, értsd, az emberiség teljes vagyonát meghaladó ráfordítások sem hoznának mérhető eredményt, azaz tartós átlaghőmérséklet-csökkenést. Viszont tízmillió dollárokat számolatlanul el lehet költeni, ahogyan ezt már az éghajlatvédelmi projekteknél megismertük.

Ha pedig valaha valakinek sikerülne is az 1815-ös Tambora vulkánkitöréshez hasonló, tehát néhány tizedfokos geomérnöki hatást elérnie, annak nem százezres nagyságrendű halálozás lenne a következménye, mint akkoriban, hanem milliárdok halnának meg. A túlélők élet-halál harcot folytatnának a megmaradt élelmiszerekért, és az ember ember általi lemészárlása addig tartana, amíg a Föld lélekszáma egyensúlyba nem kerülne a megmaradt élelmiszer-készletekkel. Magától értetődik, a több és hatékonyabb fegyverekkel rendelkezők lennének a túlélők. Mindezt az ’emberokozta éghajlatváltozás nevű fiktív teória nevében. Mely teóriát eddig semmi és senki nem támasztott alá. Érveiket számtalanszor megcáfoltuk, modelljeik, prognózisaik sorra megbuknak, ha elérkezett a prognosztizált időpont.
ÉBRESZTŐ!

Közzétevő a rögeszmések alapvető logikai hibájára az alábbiakban hívja föl a figyelmet.

A Tambora vulkán 1815-ös kitörése során az atmoszférába került gigantikus mennyiségű por a napfény megszűrését eredményezte. A Napból érkező elektromágneses sugarak a porrészecskén megtörtek, és a szélrózsa minden irányába szétszóródtak, még mielőtt elérték volna a földfelszínt. Tulajdonképpen miért nem engedjük meg ugyanezt a viselkedést a CO2-nek (és a vízgőznek, lásd a Hunga Tonga vulkán 2023-as kitörését) is? Ott nőtt a porkoncentráció, ami visszaverte a napsugarakat, mielőtt elérte volna a földfelszínt. Eredmény: csökkenő hőmérséklet. Itt nőtt a vízgőz, ill. vízpára koncentráció, ami visszaverte a napsugarakat, mielőtt elérte volna a földfelszínt. Eredmény: csökkenő hőmérséklet.

Tulajdonképpen miért nem engedi meg senki, hogy a CO2 ugyanígy viselkedjen, azaz koncentrációjának növekedése nem fölmelegedést, hanem lehűlést okoz? Elvégre több IR-sugár érkezik a Napból a Föld felszínére, mint amennyi onnan távozik a világűr felé.

Bejegyzésünkben támaszkodtunk a „Nem sokan tudnak róla” c. angol realista honlap írására, amely elrettentő példaként idézi a Telegraph írását: A klímatudósok versenyt futnak a Nap elsötétítéséért.

2026. április
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök