Miközben az európai államok gigantikus összegeket kénytelenek az ún. éghajlatvédelemre fordítani, azaz az életképtelen, ún. megújuló energiatermelést folyamatosan megújuló szubvenciókkal életben tartani, továbbá jó képet vágnak a német atomenergia-termelés lefűrészeléséhez, addig Kína és India – bár nem ideológiai megfontolásokból, tehát nem a CO2-kibocsátás csökkentése miatt – a világ élvonalába fejleszti nukleáris energiatermelését. Nevezett országok fikarcnyit sem törődnek a CO2-kibcsátás csökkentésével. A két ország együttesen a világ kibocsátásának 40 %-áért felelős.
Mai bejegyzésünkben beszámolunk az indiai atomenergia-fejlesztés egy újabb mérföldkövéről.
India egy gyorsneutronos szaporítóreaktor prototípusával fontos mérföldkőhöz érkezett a nukleáris energia területén
A Kalpakkam-reaktor elérte a kritikalitást, azaz azt a küszöbértéket, amelyen túl a nukleáris láncreakció önfenntartóvá válik. Ezzel megnyílik az út a tóriumalapú atomenergia-termelés előtt.
India egy régóta halogatott, de stratégiailag fontos nukleáris projektet vezetett el egy fontos üzemeltetési mérföldkőig.
A Tamil Nadu állambeli Kalpakkamban található 500 MWe-es prototípus gyorsneutron-szaporító reaktor (PFBR) elérte a kritikalitást, ami azt jelenti, hogy a reaktormagban megkezdődött az ellenőrzött hasadási folyamat. Ezzel a fejleménnyel India azon kevés országok közé kerül, amelyek ilyen méretű gyorsneutronszaporító reaktor-technológiát üzemeltetnek. Narendra Modi indiai miniszterelnök bejelentette a mérföldkövet, és azt az ország nukleáris ütemtervének jelentős lépéseként mutatta be.
A hagyományos reaktorokkal ellentétben a PFBR úgy van kialakítva, hogy több hasadó anyagot termel, mint amennyit eléget. Vegyes oxidfűtőanyaggal működik, amely urán-238-at és plutónium-239-et tartalmaz, és folyékony nátriumot használ hűtőanyagként.
Ez a felépítés lehetővé teszi a reaktor számára, hogy működése során a nyersanyagot hasadó fűtőanyaggá alakítsa át.
A mérnökök ezt a képességet döntő fontosságúnak tartják a hosszú távú atomenergia-programok fenntartása szempontjából.
A reaktort az Indira Gandhi Atomkutató Központ tervezte, és a Bharatiya Nabhikiya Vidyut Nigam Limited (BHAVINI) építette.
Mindkettő az indiai atomenergia-minisztérium alá tartozik. A projekt 2004-es megkezdése óta késésekkel és költségnövekedéssel küzdött. A mérnökök az eredeti átviteli mechanizmus technikai problémái miatt módosították az üzemanyag-kezelő rendszert is, és egy alternatív megoldásra tértek át.
Stratégiai átállás a tóriumra
India nukleáris programja a korlátozott uránkészletek kezelésére szolgáló, többszintű struktúrát követ. A gyorsneutronos reaktorok képezik e terv második szakaszának alapját. A PFBR várhatóan olyan hasadóanyagot állít elő, amely támogatja a jövőbeli átállást a tóriumalapú üzemanyagciklusokra.
India rendelkezik a világ legnagyobb tóriumkészleteivel, ami stratégiai jelentőséget kölcsönöz ennek az átállásnak.
Emlékeztetünk:
A gyorsneutronos szaporító technológia lehetővé teszi a természetes urán 99 %-át kitevő 238U hasznosítását is. A technológia alapján a nyolcvanas években Németország felépítette a Kalkari atomerőművet, amelyet azonban a Zöldek és a média nyomására a Kohl-kormány nem helyezett üzemben. (Valójában mindhárom ágazat mögött olyan USA-körök álltak, melyek nem örültek a független európai energiatermelés iránymutató fejlesztésének.) A technológiával ma Oroszországban termelnek elektromos energiát.
Forrás: Climate Change Dispatch
2026. április
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
