USA: A karbonsemlegesség halott – vagy legalábbis lélegeztetőgépen van

A valóság egyszerűen beérte a fantazmagóriát.

Még néhány évvel ezelőtt is a klímahisztéria és a zöld energia volt a legfőbb trend a Fehér Házban és a nagyvállalatok vezetőségében. Joe Biden volt elnök politikája teljes mértékben a fosszilis tüzelőanyagok kivezetésére irányult, és számos nagy amerikai vállalat átvette a karbonsemlegesség = „nettó nulla fosszilis tüzelőanyag” koncepciót.
Ez volt a Biden-évek alatt indult mozgalom, amelynek célja szinte az ÖSSZES kőolaj-, földgáz- és széntermelés felszámolása volt, és ezeknek az energiaforrásoknak a helyettesítése szélmalmokkal, napelemekkel és elektromos járművekkel.
Ez a cél pusztán erényfitogtatás volt, és soha nem volt gyakorlati értelme. Az amerikai energia mintegy 70%-a fosszilis tüzelőanyagokból származik, és csak körülbelül 10%-a „zöld energiából”.
Tanulmányok kimutatták, hogy a kezdeményezés tönkretette volna az amerikai gazdaságot: milliók veszítették volna el munkahelyüket, több száz milliárd dollárnyi GDP-veszteség keletkezett volna, és az amerikai vállalatok és családok energiaköltségei jelentősen megnőttek volna.
Ez egy „megfizethetetlen” projekt volt egy olyan időszakban, amikor az amerikaiak alacsonyabb, nem pedig magasabb energiaárakat követelnek. Ez csak szenvedést és semmilyen hasznot nem hozott.
Még ha az USA csökkentette volna is a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztását, ez csak csekély hatással lett volna a globális összkibocsátásra, mert Kína és India sokkal több szénüzemű erőművet nyitott, mint amennyit Amerika leállított.
Washington többszáz milliárd dollárt költött adókedvezményekre a szélenergia és a napenergia támogatására, de az ágazat ugyanolyan életképtelen maradt, mint az országszerte leállított elektromos autógyártás.

Az ábra eredeti angol ny. feliratait a google képfelirat-fordító segítségével fordítottuk le.

A karbonsemlegesség (Net Zero) mindig is az erényfitogtatásról szólt, és az USA fosszilis tüzelőanyagoktól való energiafüggősége miatt teljesen kivitelezhetetlen volt. [1] Jó hír: a nettó nulla mozgalom halott – vagy legalábbis lélegeztetőgépen van.

Egy új tanulmány, amelyet az Unleash Prosperity számára társszerzőként írt Stephe Moore, a jelen bejegyzés alapjául szolgáló cikk szerzője, megállapítja, hogy a Wall Street egykor agresszív hozzáállása a nettó nulla klímapolitikákhoz megfordult.

Az Egyesült Államok hat legnagyobb bankja, köztük a JPMorgan Chase, a Bank of America, a Goldman Sachs, a Citigroup, a Morgan Stanley és a Wells Fargo, teljes mértékben kivonult a Net-Zero Banking Alliance-ból.

Micsoda fordulat ez: a nettó nulla mozgalom egykor a pénzintézetek hatalmas koalícióját jelentette, amely 140 tagbankot és 75,5 billió dollár értékű vagyont foglalt magában.

Néhány pénzintézet – mint például a Morgan Stanley és a State Street – ugyan még mindig átvesz néhányat ezek közül a radikális szabályozások közül, de nem sokat.

Ennek nagy része soha nem volt értelmes, mivel a mesterséges intelligencia és az adatközpontok energiaigénye a következő két évtizedben megduplázza vagy megháromszorozza az áramigényünket.

Ehhez átfogó megközelítésre van szükség, hogy kielégítsük ezeket az igényeket, és az áramot megfizethető szinten tartsuk vállalataink és családjaink számára.

SMINK?

Természetesen Európa minden országában ismert: A karbonsemlegesség egy költséges, a nemzetgazdaságot, a versenyképességet súlyosan veszélyeztető illúzió. A legtöbb ország ezért ehhez tessék-lássék, verbálisan ragaszkodik a rögeszméhez, de arra vigyáznak, hogy a nemzetgazdaság ne szenvedjen helyrehozhatatlan károkat.

Kivétel ez alól, azaz az alábbi országok tudatosan falnak viszik saját nemzetgazdaságukat és állampolgáraikat a világ éghajlatának megmentése ürügyén:

• Nagy-Britannia
• Németország
• Magyarország.

Természetesen a helyzet nem fehér vagy fekete, a többi országban is jelen van a klímarögeszme a napi politikában, még ha eltérő mértékben is. Hogy miért pont ez a három ország, és miért a legsúlyosabb a helyzet Magyarországon, ahol az eleve törékeny gazdasági szerkezet megkövetelné, hogy minden lehetséges eszközzel a gazdaság stabilizálására törekedjenek, alaposabb vizsgálatokat igényelne, amibe most nem megyünk bele. Mindenesetre már többször rámutattunk: Igen erős az éghajlatvédelmen nyerészkedő csoportok érdekérvényesítő képessége, és ugyancsak az európai átlagnál erősebb a főáramú sajtó szuggesztiója, amely monolitikus tömbként még olvasói levél szintjén sem engedi alternatív álláspontok megjelenését. Nézzük meg a politikai szerkezetet:

• A baloldal (DK, Szocialisták, LMP, Momentum, és még ki tudja, milyen néven szerepeltek) következetesen játssza a tudatlant, struccpolitikát folytat, festi a klímakatasztrófa ördögét a falra.
• A Fidesz ambivalens politikát folytatott. Szóban hitet tett a világ éghajlata megmentésének szükségességéről a magyar nemzetgazdaság tönkretétele árán, fölépítette a világ fajlagosan legnagyobb napenergia-termelő kapacitását, amelyen a NER-lovagok busásan meggazdagodtak. Viszont próbálta akadályozni a szélenergia-parkok telepítését, sajtójában időnként megjelenhettek realista hangvételű cikkek. Az értelmiségi háttérbázison belül engedte, hogy szót kapjanak a realista álláspontok. Mindenképp javára kell írni Paks II. beruházást, az viszont a rovására, hogy a beruházás érthetetlenül lassan haladt, és és évtizedeken keresztül elszabotálta a Duna, illetve a vízgazdálkodás kérdését.
• A Mi Hazánk Mozgalom Virradat 2.0 programjában szerepelnek helyes megállapítások a kérdéskörben, viszont kicsit erőtlennek érezzük ezek képviseletét a napi politikában. Számtalanszor rámutattunk: A jó példa ott van előttünk Németország, Franciaország, Ausztria, stb. vonatkozásában.
• Amit pedig a Tisza Párt csinál saját kétharmados többségével, fölülmúlja minden félelmünket. Már most látható az államadósság további erőteljes növelése részben a klímapolitika miatt, a negatív hatásokat a párt természetesen az előző 16 évre fogja hárítani.

Rekapituláljuk tehát: A magyar elit tisztában van vele, hogy értelmetlen az éghajlat védése. Ezen viszont egyes magánvállalkozások hihetetlenül jól keresnek. A politika inkább szakadékba viszi a nemzetgazdaságot, de nem hajlandó ezeknek a magánvállalkozásoknak profitéhségét kordában tartani. A lakosságot annyiban lehet hibáztatni, hogy mivel ez a kényelmesebb, itt a legkisebb az ellenállás útja, készségesen elhiszi a média által sulykolt narratívát: Meg kell mentenünk a világ éghajlatát – még ilyen áron is.

Hivatkozás: 
[1] Melyik országa a világnak nem függ a fosszilis energiahordozóktól?

Forrás: 

Net Zero Is Dead And Gone

2026. szeptember
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök