A törökországi Antalyában megkezdődött a Részes felek idei, 31. konferenciája. A részvevők a nyugati széplelkek, akiket minden érdekel a tényeken kívül, az éghajlatvédelmen eddig is busásan meggazdagodó szűk vállalkozói csoport, a tudósi étoszt egy tál lencséért áruba bocsátó diplomások, valamint a pénzesőben reménykedő fejlődő országok képviselői. De ott lesznek a politikusok, a média képviselői, akik ugyan tudják, hogy óriási szemfényvesztés az egész, de önnön érdekeik miatt úgy tesznek, mintha hinnének a rögeszmében. Egy szóval: klímaszélhámosok.
Míg a hivatalos szólamok az éghajlatvédelmi igazságosságról, az ún. fejlődő országok finanszírozásáról szólnak, ahova többek között olyan szárnyaló gazdaságok is tartoznak, mint Kína, Vietnám, Törökország, a valós cél, hogyan lehet még inkább megkopasztani a nyugati államokat, hogyan lehet a gazdaságot még tovább taszítani a lejtőn lefelé, hogyan lehet méginkább elfojtani a kritikus hangokat, amit a dezinformáció elleni harcnak neveznek.
A nyugati államok kormányai – a Trump vezette USA-t kivéve – partnerek a kutyakomédiában, jól tudva, hogy a tét itt a saját választók, a saját nemzetek vágóhídra vitele.
A magyar államadósság az elmúlt 15 évben összesen 46 ezer milliárd Ft-tal növekedett, ami percenként 6 millió Ft- növekedésnek felel meg. Minden magyar állampolgárra – az aggastyánt és a csecsemőt is beleértve – havi 32 ezer Ft kamatfizetési kötelezettség jut, ami több mint háromszorosa a 15 évvel ezelőtti értéknek.
A rossz gazdasági mérőszámok egyik fő oka a klímavédelmi követelések túlbuzgó teljesítése. Magyarország rendre jó klímavédelmi értékelést (vállonveregetést) kap olyanoktól, akik osztályozzák a világ államait saját szempontjaik szerint. És ez nemcsak a közvetlen éghajlatvédelmi kiadásokban realizálódik, hanem a zöldpolitika közvetlen hatással van az energiaárakra, az ellátás biztonságára, ami az egyik legfontosabb tényező a gazdaságban. Ennek a túlbuzgó követelésnek van egy sajátos mellékszála: A tűzhöz közeli nagyvállalkozók nagyon jól keresnek – ugyancsak a magyar adófizetők terhére – a szélturbina- és napelemparkok telepítésén. Mindeközben szomszédos államaink inkább visszafogottabban védik a világ éghajlatát, és eszük ágában sincs az energiabiztonságot veszélyeztetni. A legjobb példa erre Lengyelország, ahol tényleg szárnyal a gazdaság, hála a brüsszeli követeléseket finoman, handabandázás nélkül visszautasító politikának, illetve a szénbázisú energiatermelésnek.
Az azerbajdzsáni Bakuban a két évvel ezelőtti COP29 konferencián a felek új kollektív célt fogalmaztak meg, melyben az ún. gazdag államok 300 milliárd dollárt ígértek az ún. fejlődő országoknak a klímakárok enyhítésére. António Guterres ENSZ-főtitkár évi 1,3 billió dollárt követel a fejlett országoktól egy úgynevezett Zöld Klímaalap számára.
A brazíliai tavalyi COP30-on a felek megállapodtak abban, hogy a fejlődő országok számára nyújtott teljes klímafinanszírozásnak 2035-ig minden állami és magánforrásból együttesen évi 1,3 billió dollárt kell elérnie. (Ha valahol egy kontextusban szerepel a köz- és magánforrások, ez azt jelenti, az adófizető tejel, egy szűk vállalkozói csoport pedig megtömi zsebeit.)
Várható, hogy a COP31-en nyomást fognak gyakorolni e cél megvalósítására, valamint a Párizsi Megállapodás keretében szigorúbb nemzeti kibocsátási vállalásokra is.
A gazdag országok adófizetői számára ez egy meghatározott felső határ nélküli kötelezettségvállalás.
A nemzetközi tárgyalók döntései meghatároznák a belpolitikai kiadási és energiapolitikát, és a választott parlamenteket ezután arra köteleznék, hogy olyan ígéretekért vállaljanak felelősséget, amelyeket nem ők maguk tettek. A hivatalos magyar delegációt az a Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter vezeti, aki eddig a szélenergia-termelés gigantikus összegekbe kerülő erőltetésével tűnt ki. Rá is, mint a hazai és az európai politikai osztály összes tagjára érvényes: Tisztában vannak vele, hogy
-
- az európai éghajlatvédelmi intézkedéseknek semmi ráhatásuk nincs a Föld éghajlatára;
- a 2015-ben a Párizsi klímaegyezményben katasztrofálisnak kikiáltott 1,5 °C-os átlaghőmérséklet-emelkedés 2024-ben bekövetkezett, anélkül, hogy ennek bármiféle negatív következményei lettek volna;
- ezek az intézkedések tönkreteszik az érintett országok nemzetgazdaságait;
- a Föld éghajlatának állapota korántsem olyan tragikus, mint ahogy lefestik;
- az éghajlat természetes okok következtében változik;
- és a gigantikus összegeket sokkal értelmesebb célokra is el lehetne költeni, úgy, hogy az a fejlődő országokat is segítse;
- a milliárdos ráfordítások néhány túlszámlázott kirakat-beruházás előtérbe helyezése mellett magánzsebekbe fognak elszivárogni.
Az USA demonstratívan távol marad a konferenciától, bár a mostani választásokon megerősödött, és a klímarögeszme mellett elkötelezett Demokraták bizonyára hallatni fogják hangjukat.
A világméretű klímaképmutatás egyik legnagyobb haszonélvezője a Kommunista Párt vezette Kína, amely óriási profitra tesz szert az elektromos autók, a napelempanelek, szélturbinák exportjából, abból, hogy az európai cégek által befizetett karbonkreditek jó része Kínában csapódik le (amit természetesen az európai felhasználók fizetnek meg).
Kína töretlenül fejlődik. Az USA új lendületet kapott Trump-i fordulattal (a klímarögeszme Nirvánába küldése) Az EU gyengélkedik, de legalább védi a klímát.
Mindeközben Kína ezerrel fejleszti saját, szénbázisú energiatermelését, de jelentős erőmű exportja is az ázsiai, afrikai országok irányába.
Kína széntermelése meghaladja az évi 4500 Mt (4,5 milliárd tonna) mennyiséget. (Our World in data)
Mindeközben a kínai CO2-emissziók már meghaladják az EU és az USA együttes kibocsátását.
Európa és az USA CO2-kibocsátása csökken, Kínáé exponenciálisan növekszik.
De ez senkit nem zavar.
Képmutatás világméretekben. A zöldbalos széplelkek a nyugati gazdaság lerombolása mellett tüntetnek az éghajlat megvédésének ürügyén.
Az európai politikus garnitúra mindezeket a fejleményeket nemhogy tétlenül nézi, de még elő is segíti. Érvényes ez az ún. jobboldalra és baloldalra.
Az inkább nemzetben gondolkodó pártok ugyan ostorozzák ezt a hozzáállást, de sehol sem olyan erősek Európában, hogy kormányképesek legyenek. Az ipari vezetők ugyancsak saját vállalataik érdekeivel szemben szintén jó képet vágnak a klímarögeszméhez. A legélesebben ez az európai autóipari menedzsereknél mutatkozik meg. Az ellenség, azaz a konkurencia fizetett ügynökeiként viselkednek.
2026. november
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
