Fritz Vahrenholt itt megjelent írása.
A média minden idők harmadik legmelegebb júliusának nevezte ki az ideit, de a fenti grafikon azt mutatja, hogy a globális átlaghőmérséklet ebben az évben hirtelen csökken. A műholdas mérések hosszú távú átlagától való eltérés jelenleg 0,36 Celsius-fok.
A CO2-politika alapvető különbségei az Egyesült Államokban és Németországban
Az Egyesült Államokban Obama 2009-es hivatalba lépése óta egyértelmű volt, hogy a klímavédelem érdekében csökkenteni kell a CO2-kibocsátást, de a szenátusban és a kongresszusban soha nem volt többség egy ilyen törvény elfogadására. Még a szén- és autóipari államok demokratikus szenátorai (például Joe Manchin szenátor a széntermelő Nyugat-Virginiából) is elutasították az ilyen beavatkozások jóváhagyását. Így Obama kormánya egy trükköt eszelt ki: az amerikai környezetvédelmi hatóság (EPA) kiegészítette a levegőtisztasági törvényben (Clean Air Act) szabályozandó szennyező anyagok listáját a CO2-vel, jól tudva, hogy a CO2 nem veszélyes az egészségre, hanem éppen ellenkezőleg, a földi élet elengedhetetlen alapja. Az EPA környezetvédelmi hatóság „endangering finding” (veszélyeztetés megállapítása) alapján nyilvánította a CO2-t szennyező anyagnak (!), azzal az érveléssel, hogy a CO2 felmelegíti a Földet, és ezzel veszélyezteti az amerikaiak egészségét. Ennek alapján a hatóság számos szabályozást hozott a gépjárművek, teherautók, szénüzemek és ipari létesítmények CO2-kibocsátásának csökkentésére.
Elnökségének első napján, 2025. január 22-én Trump elnök nemcsak bejelentette a Párizsi Megállapodásból való kilépést, hanem megbízta az EPA környezetvédelmi hatóságot is, hogy vizsgálja felül az „endangering finding” megállapítást. Március 12-én az új EPA-főnök, Lee Zeldin bejelentette, hogy a „veszélyeztetés megállapítását” fel kell oldani, mert a CO2 szennyező anyagként való nyilvánítása 2009 óta 1000 milliárd dollárba került az amerikai fogyasztóknak, és a CO2-től nem állapítható meg egészségügyi veszély. Az autóipar számára biztosított első könnyítéseket már közzétették, és a megfelelő meghallgatások után hatályba is lépnek. Feltételezhető, hogy az új szabályozás a Supreme Court, az USA Legfelsőbb Bírósága elé kerül. Ott jelenleg 6:3-as konzervatív többség van, így feltételezhető, hogy az új szabályozás hatályban marad.
Most már értjük, miért döntött a Porsche modellpolitikájának teljes átalakításáról, és miért fektet újra a belső égésű motorokba – még 2035 után is, amikor Európában véget ér a belső égésű járművek korszaka. Június 6-án a Porsche megerősítette, hogy járműveinek végszerelését az Egyesült Államokba helyezi át. Az Egyesült Államok a Porsche legfontosabb értékesítési piaca.
Míg az USA felhagy a CO2-tartalmú folyamatok és berendezések diszkriminációjával, Németországban 2045-ig megerősítették a CO2-kibocsátás nullára csökkentését: Március 22-én a vörös-zöld-fekete többség még az alkotmányt (143h. cikk) is módosította, amely szerint 2045-ig el kell érni a klímasemlegességet, és 100 milliárd euró összegű különleges adósságot lehet felvenni a CO2-kibocsátás megszüntetésének felgyorsítása érdekében. A szövetségi alkotmánybíróság részéről nem várható változás, mivel az már 2021-ben hozott egy megkérdőjelezhető döntést (lásd Vahrenholt/Lüning Unanfechtbar), amely szerint Németországban a CO2-kibocsátást 2050-ig nullára kell csökkenteni. Sőt, ami még rosszabb: az SPD által a Szövetségi Alkotmánybíróságba jelölt jelölteket elsősorban aszerint választják ki, hogy zöld klímaaktivista beállítottságúak-e.
Az SPD-nek ez az egyoldalú klímapolitikai orientációja most jelentős ellenállásba ütközik az ipari munkások körében. Kelet-német üzemi tanácsok július 3-án sürgős levelet küldtek a szövetségi kormánynak, amely pontosan leírja a német energiapolitika kudarcát.
| „Tisztelt Kancellár Úr!
A második világháború óta a legsúlyosabb gazdasági válságot éljük át. Csak tavaly legalább 100 000 ipari munkahely szűnt meg pótlás nélkül. A legutóbbi szövetségi kormány „zöld gazdasági csoda” ígéretei csak üres szavak. A valóság az, hogy még soha nem volt ennyi jó munkahely veszélyben, mint ma. Csak Németországban több mint egymillió ember dolgozik energiaigényes iparágakban – többségük az IGBCE és az IG Metall szakszervezetekhez tartozó ágazatokban. Különösen a német energiapolitika vált az egyik legveszélyesebb helyszíni és gazdasági kockázattá. Ha az energetikai átállás a nemzetgazdaságunk nyílt szívműtéte, ahogyan néha mondják, akkor ez a műtét eddig teljesen kudarcot vallott. Meg kell állapítanunk: a beteg az operációs asztalon haldoklik… A nukleáris energia és a szén kettős kivonása Németországot függővé tette a megbízhatatlan nap- és szélenergiától, valamint a drága gázimporttól. Az árát pedig Európa legmagasabb áramárakkal fizetjük. Még soha nem volt ilyen drága és bizonytalan az áramellátásunk. Ezek a magas áramárak nemcsak társadalmi igazságtalanságot jelentenek, hanem mára már gazdaságunkat is veszélyeztetik – és ezzel együtt jólétünket és társadalmi békénket is. |
Az SPD nem reagált. Miféle SPD-vezetés az, amelyet hidegen hagy egy ilyen kelet-német üzemi tanácsok felhívása?
Míg az Egyesült Államokban feloldják a CO2-szabályozásokat, Németország továbbra is az ellenkező irányba halad. A Merz-koalíció megerősítette, hogy ragaszkodik a 2045-ig elérendő klímasemlegesség céljához, amelyet a Merkel-kormány vezetett be 2021-ben, és amelyet a „Ampel”-kormány folytatott. Míg az amerikai elnök kijelentette, hogy 25 éven belül megnégyszerezi az atomenergia-termelést, és újra lehetővé teszi a szén- és gázerőművekből származó áram fokozottabb felhasználását, hogy kielégítse az ipar és az adatközpontok rendkívül erőteljesen növekvő áramigényét, az SPD elérte, hogy a koalíciós megállapodásban már meg sem említik az atomenergia szót: Nincs kutatás, nincs meglévő atomerőművek újraindítása, nincs új atomenergia-technológia Németországban. Ezzel szemben a CDU és az SPD akaratának megfelelően a végső energiafogyasztásnak 2045-ig 45%-kal kell csökkennie. Ez hatalmas deindustrializációt és drámai jóléti veszteséget jelent. A német politikusok nem értik az energia jelentőségét a gazdasági növekedés és az emberek életében. Az amerikai energiaügyi miniszter, Chris Wright kimondja, amit a német politikusoknak még meg kell tanulniuk: „Az energia minden tevékenységünk motorja. Mindennek. Az energia nem csak egy gazdasági ágazat, hanem minden más ágazat kenőanyaga. Az energia az élet.”
A CO2-kibocsátás kereskedelme iparpusztításhoz vezet
Zöld oszlop: Az áram ára a CO2-adó nélkül. Fekete oszlop: CO2-adó (CO2-kibocsátási jog ára.) Vörös oszlop: Az áram ára a CO2-adóval. Energiatermelési módok: Első sor: barnaszén Második sor: kőszén Harmadik sor: földgáz negyedik sor: atomerőmű
Az Egyesült Államokban nincs CO2-kibocsátási terhelés kibocsátási jogok formájában, kivéve néhány állami szabályozást Kaliforniában és Oregónban. Ez az Egyesült Államokban 3-4 €ct/kwh ipari áramárakhoz vezet. Európában minden tonna CO2, amelyet erőművek, ipari üzemek, légi közlekedés, hajózás vagy magánháztartások bocsátanak ki, CO2-kibocsátási jogok költségeivel terhelt. Az ipar számára ez jelenleg körülbelül 70-80 €/t CO2, a háztartások számára 55 €/t CO2. A polgároktól és az iparágtól beszedett pénz a klímaátalakítási alapba kerül. Ebből az alapból jelenleg 20 milliárd euróval finanszírozzák a nap- és szélenergiát, ha a tőzsdei áramárak a rögzített betáplálási díj alá esnek – nyáron szinte minden nap délben. Így milliárdokkal támogatják ezt a senkinek sem hasznosítható többletáramot, még akkor is, ha azt külföldre adják el.
Az európai CO2-kibocsátási jogok kereskedelme, amely sem az USA-ban, sem Kínában nem létezik, jelentősen megdrágítja az áramot. Mivel a nukleáris energia kivonása után egyre több szén- és gázerőműnek kell beugrania, például éjszaka, amikor nem süt a nap, vagy az év 120 napján, amikor alig fúj a szél. A következő ábrán láthatjuk a CO2-kibocsátási jogok végzetes hatását a szén- és gázalapú villamos energia termelési költségeire.
Így a CO2-kibocsátási jogok jelentik a fő okát annak, hogy Németországban az ipari áram ára kétszer-háromszor magasabb, mint az Egyesült Államokban. Ehhez még hozzáadódnak a megújuló energiák kiépítéséből adódó hálózati költségek, amelyek több száz milliárd eurót tesznek ki.
Az ipari áramárak emelkedésének hatását a vállalatokra a következő példa szemlélteti. Vegyünk egy alapanyag-ipari terméket, amelynek energiaköltsége 10%. Mivel az energiaköltségek (a gáz is lényegesen olcsóbb az USA-ban) háromszor magasabbak, mint az USA-ban, a német termék 20%-kal drágább (30-10%). Meddig képes a vállalat viselni ezt a többletterhet? Nem sokáig, ahogyan azt az energiaigényes termelés visszaesése Németországban 2021 óta mutatja.
Ipari termelési index a 2021-es évhez viszonyítva. Kék: Feldolgozó ipar és bányászat. Piros: energiaintenzív iparágak
Forrás: destatis
A versenyképes áram- és gázárak közötti különbség az Egyesült Államokban és Németországban tovább fog nőni. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy felismerjük: az Egyesült Államok újra fejleszti iparát, míg Németországra – tekintettel a rendíthetetlen klímapolitikájára – iparának összeomlása vár. A CDU és az SPD közötti koalíciós megállapodás továbbra is elősegíti a német ipar hanyatlását.
Mert nem csak a CO2-kibocsátási jogok kereskedelme hat az iparra és a társadalomra. A vörös-zöld-fekete tervgazdaság a kibocsátási jogok kereskedelme mellett még egy sor egyedi szabályozást is kidolgozott. Ezek szabályozzák az autók CO2-kibocsátási határértékét, teljesen felesleges, milliárdokat kitevő támogatásokat folyósítanak a megújuló energiákra (a nap nem küld számlát), vagy előírják a napelemes tető vagy a hőszivattyú kötelező használatát. Manuel Frondel professzor hálásan kiszámította, mennyibe kerülnek nekünk ezek a tervgazdasági egyedi szabályozások: Az új járművek CO2-kibocsátási normája 950 €/t CO2-ba, az EEG-támogatás 150 €/t CO2-ba, a szénbányászat megszüntetése 464 €/t CO2-ba kerül, vagyis többszöröse az európai kibocsátási jogok árának, amely körülbelül 70-80 €/tCO2.
Amit a polgárok nem tudnak, az az, hogy ezek a költségek az áramszektorban, amelyeket Németország öntudatosan vállal magára, egyetlen tonnával sem csökkenti az EU CO2 kibocsátását . Mivel Németország több CO2-t takarít meg, mint amennyi az európai tanúsítványrendszer alapján szükséges lenne, tanúsítványok szabadulnak fel, amelyeket más európai vállalatok felhasználnak, hogy több CO2-t bocsáthassanak ki. Így Németországban milliárdokat költünk feleslegesen, nulla CO2-hatással.
Az USA CO2-fordulatát követően a Párizsi Megállapodás okafogyottá vált
| Az USA a világ CO2-kibocsátásának körülbelül 13%-át adja. Az USA kilépésével a Párizsi Megállapodásból felmerül a kérdés, hogy ki marad még a Párizsi Megállapodás betartására. A megállapodás mentesíti a fejlődő országokat a CO2-csökkentés alól. Kína, az új gazdasági szuperhatalom, az ENSZ szabályai szerint fejlődő országnak minősül. Oroszország nem vesz részt, az USA és Argentína sem. Csak az iparosodott országok, az EU, Kanada, Dél-Korea, Ausztrália, Japán, Új-Zéland és Anglia vállalták a CO2-kibocsátás csökkentését. Az EU a világ CO2-kibocsátásának 6,4%-át adja, a többi iparosodott ország pedig 7,1%-át. A Párizsi Megállapodás szerint tehát a világ CO2-kibocsátásának 86,5%-a változatlan maradhat, vagy – mint Kína és India esetében – zavartalanul tovább növekedhet. Németország 2045-ig 500 millió tonna CO2-kibocsátást kíván megtakarítani. Ez megegyezik az indiai és kínai CO2-kibocsátás két éves növekedésével. A német politika következetes folytatása a 2045-ös CO2-kibocsátás nullára csökkentésével egy módon valósítható meg, hogy 2045-ig minden termelés elhagyja Németországot. Ha ez a termelés az USA-ban vagy Kínában telepedik meg, akkor a CO2-kibocsátás ott kétszeresére (USA) vagy négyszeresére (Kína) nő, ahogy azt a következő ábra mutatja. |
A német politika szelektív klímatudományt követ
Németország és Európa az ENSZ által összehangolt klímatudományt követi, amelyben a CO2 klímaváltozásra gyakorolt hatásával kapcsolatban eltérő véleményt képviselő kritikusokat kizárják. Az USA most először ad szót azoknak a tudósoknak, akik kritikusak az ENSZ klímatudományával szemben. Donald Trump és energiaügyi minisztere érdeme, hogy teret adnak a tudósok elnyomott álláspontjainak. Már első hivatali ideje alatt Trump vitára akarta ösztönözni a kritikusokat és az alarmistákat: a kritikusok RED-csapata vitázhatott volna az alarmisták BLUE-csapatával. Az alarmista ENSZ-mainstream tudomány elutasította ezt: disszidensekkel nem vitáznak. 2025 márciusában Chris Wright, az amerikai energiaügyi miniszter megbízott egy független szakértői bizottságot a jelenlegi klímatudomány kritikus értékelésével. Az ENSZ által kirekesztett tudósok, Judith Curry professzor, Ross McKitrick professzor, John Christy professzor, Dr. Steven Koonin és Dr. Roy Spencer július végén benyújtották jelentésüket.
A jelentés érdemes elolvasásra, és messzemenő következményekkel jár majd a globális éghajlatpolitikára nézve. Természetesen a tudósok nem vonják kétségbe az elmúlt 150 év felmelegedését. Ugyancsak elfogadják, hogy a CO2-nek lehet bizonyos mértékű felmelegedési hatása. Ugyanakkor azt is kimutatják, hogy azok a modellek, amelyek kizárólag a CO2-t tekintik az elmúlt 150 év felmelegedésének okának, nem megfelelőek, mivel nem tükrözik megfelelően az elmúlt 25 év hőmérséklet-alakulásának okait. Az elmúlt 25 év felmelegedése ugyanis elsősorban a felhőkön keresztül érkező közvetlen napsugárzás erősödésének, és kevésbé a CO2 üvegházhatásának köszönhető. (91. o.) A tudósok felhívják továbbá a figyelmet a CO2 pozitív hatásaira, amelyek a Föld zöldebbé válásához vezettek, ami egyértelműen pozitív hatással van a világ élelmezési helyzetére. Ezenkívül megcáfolják az állítólagos aszályok, heves esőzések, hurrikánok, tornádók, erdőtüzek stb. gyakori előfordulásának ismétlődő narratíváját. A legtöbb médiajelentéssel ellentétben adataik nem mutatnak növekedést az extrém események számában. Az amerikai energiaügyi miniszter felkérte a tudományos közösséget, hogy nyilvánítson véleményt a tanulmánnyal kapcsolatban.
Mindenki, aki látja, hogy Németország a CDU-SPD-Zöldek klímapolitika miatt zuhanórepülésben van, és ezt meg akarja változtatni, el kell, hogy olvassa ezt a jelentést. A 150 oldal elolvasása után jobban fogja érezni magát, és kiválóan fel lesz vértezve a fél igazságokkal, botrányokkal és félelemkeltéssel szemben, amelyeket minden nap terjeszt a ZDF, az ARD, a Spiegel, a FAZ, a Süddeutsche és a dpa.
Üdvözlettel
Fritz Vahrenholt
Közzétevő figyelmeztet: A legtöbb európai ország tessék-lássék követi a gazdaságpusztító klímarögeszmét. Verbálisan mindenképpen, de a gyakorlati lépések azt mutatják, az európai vezetők azért gondoskodnak a nemzetgazdaság életben tartásáról. Van viszont három-négy ország, amely tűzzel-vassal keresztülviszi a nemzetgazdaság leépítését: Nagy-Britannia, Németország, és Magyarország. Érdekes módon ezek az országok jeleskedtek a saját állampolgárok megnyomorításában vírushisztéria idején is, ami mutatja, szó sincs, és szó sem volt itt éghajlatvédelemről vagy a lakosság megvédéséről a vírusoktól. A klímarögeszme gyakorlati ignorálására jó példa Lengyelország és Olaszország.
Nekünk marad az utalás a költő szavaira:
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
(Petőfi: A Nemzethez, 1848 augusztus)
2025. augusztus
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
