Amikor a gazdaság irányítását az ideológia veszi át

Jelen sorok közzétevője némi zavarban van. Nem tudja magának megmagyarázni, miért atomenergia-ellenesek a zöldrögeszme követői. Hiszen ennek kellene a legnagyszerűbb dolognak lenni a világon a számukra. Biztos, nagy volumenű stabil, olcsó áramtermelés, ZÉRÓ CO2-kibocsátással. Mi lehet ennél jobb? És mégis, a nyugati világban nagyon sok helyen a két ideológia elválaszthatatlan egymástól. Az alibi magyarázatok, hogy sugárzó anyag, sokezer éves tárolás, a környezet veszélyeztetése, elfogadhatatlanok számunkra. Hiszen a Zöldek – bármelyik országban, de mindenekelőtt Németországban – számtalanszor tanújelét adták annak, hogy a jól hangzó környezet- és természetvédelmi szlogeneket pillanatnyi érdekeik szerint követték vagy elvetették. És ezek sokszor addig kellettek, míg a szépre és jóra hajlamos követőik el nem hitték a sok maszlagot. Ha kellett, néhány virágszálért a fél országot mozgósították, amikor aztán nyeregben voltak, gond nélkül irtottak ki sokszáz hektáros erdőt az újabb szélturbinaparkok miatt.És ne feledjük: A német Zöldek létrejötte elválaszthatatlan a kalkari szaporító reaktor üzembehelyezésének megakadályozásától. Pedig ez a reaktortípus hatékonysága mellett avval különbözik a hagyományos reaktoroktól, hogy jóval kisebb mennyiségű és jóval rövidebb ideig sugárzó hulladékot termel.[1]

Aztán ahogy hatalomra jutottak, lehullott az álarc: A cél a gazdaság lerombolása, egy technokrata, mindenre kiterjedő ellenőrzést kiépítő kőkorszaki feudalizmus megteremtése, melyben az alattvalónak semmije nincs, az egyenlőbbek pedig élet-halál urai. Ha George Orwellnek megadatott volna, hogy összehasonlítsa saját futurisztikus vízióit 1984-ről a 2024-es valós helyzettel, valószínűleg megijedt volna a mai valóságtól.

• „A háború béke.
• A szabadság rabszolgaság.
• A tudatlanság erő.”

Híres mondatai mintha csak mintául szolgáltak volna a Klaus Schwab-i megfogalmazásnak:

Semmitek nem lesz és nagyon boldogok lesztek.

Úgyhogy – és most a német helyzetet vizsgálva – azt tudjuk csak mondani, mindenféle zöld ideológia, éghajlatvédelem csak egy alibi a saját társadalom elpusztítása vágyának leplezésére.

A Zöldek, illetve uszályukban a többi párt az AfD kivételével az éghajlatvédelem ürügyén akarják lerombolni a gazdaságot, de a másik rögeszme, az atomenergia-ellenesség éppen növeli a CO2-kibocsátást.

Nézzük meg tehát, mely pártok és személyek szorgoskodtak a német atomenergia-termelés lefűrészelésén az elmúlt 60 évben, illetve mi lett tevékenységük következménye.

1. A Zöldek már a nyolcvanas évek közepétől mindent megtettek az atomenergia-termelés megszüntetésére. Fegyvertényük ebben az időben: A már felépült kalkari szaporítóreaktor üzembehelyezésének megakadályozása. Jóllehet, a történtekben ludas a korabeli sajtó is, nonstop napi 24 órás híradásával, hogy még az is menjen tüntetni Kalkarba, akinek ez esze ágában sem volt. A Kohl-kormánynak nem maradt más, mint jó képet vágni a történtekhez és a projektet berekeszteni – 7 milliárd DM elégetésének elkönyvelésével. A történethez hozzátartozik, hogy a szálakat diszkréten USA alapítványok mozgatták, akik titkos fizetési listáján több – névleg amerikaellenes – zöld élharcos is állt.
2. Az 1998-as szövetségi választások után az SPD és Zöldek kényelmes baloldali parlamenti többséggel tudtak kormányt alakítani. Ez adta meg nekik a lehetőséget a 2000-es megállapodásra néhány atomerőmű lekapcsolásáról. Ezt követte a 2002-es atomkonszenzus, amely tovább korlátozta az atomerőművek futási idejét.
3. 2010 októberében a II. Merkel-kormány valamelyest bővítette az atomerőművek hátralévő futási idejét.
4. Ezután következett a 2011 márciusi fukusimai NEM atomkatasztrófa[1], amelyet Merkel általános meglepetésre az atomenergiatermelés teljes leépítésére használt ürügyül. A parlament 2011 június 30-án döntő többséggel jóváhagyta az atomenergiatermelés felszámolását 2022 végéig.
5. A 2021-es parlamenti választásokat az SPD nyerte, és a Zöldekkel, valamint az FDP-vel (liberálisok) alkot koalíciót. Olaf Scholz kancellár azóta úgy viselkedik, mint aki tartósan szabadságon van. A kormányt gyakorlatilag Robert Habeck gazdaságpusztító miniszter irányítja. Habeck meglépte az elképzelhetetlent, azaz 2023 április 15-ével lekapcsolta a megmaradt utolsó 3 német atomerőművet.

És most nézzük meg ennek következményeit.

Elemzésünkben a sciencefiles.org vonatkozó cikkére, illetve az annak alapjául szolgáló norvég tanulmányra támaszkodunk.

Első kérdésünk: Mi lett volna, ha…

Nos, ha nem fűrészelték volna le a német atomenergia-termelést, akkor

• A villamos energia [jelentősen] olcsóbb lenne;
• Németország villamosenergia-exportőr lenne, nem pedig villamosenergia-kolduló;
• Az energetikai átállásra ablakon kidobott pénzből legalább 332 milliárd euró még akkor is rendelkezésre állna, ha új atomerőművek épültek volna, ami a 2002-es 185,6 terawattóra atomerőművi termelést 2022-re 216,1 TWh/évre növelte volna.
• Az atomenergia bővítésével a villamosenergia-termelésben el lehetett volna tekinteni a fosszilis energiaforrásoktól, ami 73%-os csökkenést jelentett volna, és ezzel teljesültek volna a hangosan hirdetett klímacélok, amelyek mögött Habeck most úgy tántorog, mint akit többször leköröztek egy 10.000 méteres futóversenyen.

Azonban: Schröder (SPD), Fischer (Zöldek) (2002), Merkel (CDU) (2011), Scholz (SPD) és Habeck (Zöldek) (2022) gondoskodtak róla, hogy mindaz, amit az imént összeállítottunk, nem valósulhatott meg, hogy helyette Európa egyik legmagasabb villamosenergia-árai legyenek, és ezzel egyidejűleg szükségünk legyen villamosenergia-importra és legalább 696 milliárd eurós kiadásra a zöld „energiafordulatra”. Senki ne mondja, hogy a német politikai szereplők nem károsítják pártállástól függetlenül a lakosságot.

Az összehasonlítás alapjául szolgáló adatok a való világból származnak, és általában kompromisszumot jelentenek az atomerőművek építése és üzemeltetése során ismert költségek között, amelyek a dél-koreai atomerőmű alapkőletételétől az üzembe helyezésig tartó 12 év alatt 32 milliárd eurót, az építési idő körülbelül 17 évet, Finnországban pedig 11 milliárd eurót tesznek ki. Tekintettel arra a tapasztalatra, hogy Németországban még egy repülőtér építésénél is robbanásszerűen megnövelik a költségeket, végső soron mindegy, hogy ezek a számítások a tényleges költségekkel érnek-e véget, mert az a becslési hiba, amit itt az norvég tanulmány az atomerőművekkel kapcsolatban elkövetne, ugyanúgy elkövetnék az „energiafordulat” költségeinek becslésénél is.

Fentebb látható az a megtakarítás, amelyet a meglévő atomerőművek további üzemeltetésével és a 2010-től hálózatra kapcsolandó új atomerőművek fokozatos építésével lehetett volna elérni. A zöld vonal mutatja azokat a költségeket, amelyeket az energiaátálláshoz képest megtakarítottak volna, míg a kék vonal az atomenergia bővítésével járó költségeket mutatja. Alul a villamosenergia-termelés látható. A fekete vonal az atomerőművek teljesítményét, a kék vonal a fosszilis tüzelőanyagokból és egyéb forrásokból származó villamosenergia-termelést mutatja. Az atomenergia elterjedésével csökken a fosszilis tüzelőanyagokból történő villamosenergia-termelés szükségessége, és nincs szükség arra, hogy az atomerőművek meghibásodásának fedezésére készenlétben tartsanak erőműveket, mint a szél- és napenergia esetében.

A következő ábra a költségek és megtakarítások becslésére szolgáló Monte Carlo-szimuláció 100 000 futtatása után kapott eredményt mutatja:

Az energetikai átállás költségei 690 és 700 milliárd euró között vannak, a meglévő atomerőművek további üzemeltetésével elérhető megtakarítások 580 és 620 milliárd euró között mozognának, az atomerőművekkel való bővítéssel elérhető megtakarítások pedig 320 és 340 milliárd euró között lennének.

Kormányról kormányra azonban az ideológiát az észérvek elé helyezték, a németek számára csúcsárakon bizonytalan áramellátást biztosítva, és mindezt megfűszerezve egy 696 milliárd eurós számlával, amibe az energiaátállás kerül – eddig.

Németország államadóssága jelenleg 2500 milliárd €, emelkedő tendencia mellett.

Hivatkozás

[1] Kalkarról, illetve Fukusimáról részletesebben itt:

Karthágónak vesznie kell – Klímarealista (klimarealista.hu)

2024. szeptember
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök