Amikor a primer energia statisztikája az energiaátmenetet új megvilágításba helyezi

írta: Samuel Furfari professzor emeritus, Brüsszeli Szabad Egyetem
Forrás: https://www.science-climat-energie.be/2026/01/15/when-primary-energy-statistics-change-the-energy-transition-narrative/

A cikk magyar nyelven először a klimatudomany.hu oldalon jelent meg.

Absztrakt

A Statistical Review of World Energy (SRWE, Globális Energiastatisztikai Áttekintés) 2025-ös kiadása jelentős módszertani változást hozott a globális primerenergia mérésében, különösen a nem égés alapú megújuló energiaforrások, például a szél-, a nap- és a vízenergia tekintetében. Ennek a változásnak mélyreható következményei vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan érzékelik, miként számszerűsítik és politikailag hogyan magyarázzák az energiaátmenetet. E tanulmány összefoglalja a felülvizsgálat fogalmi hátterét, numerikus hatásait és geopolitikai vonatkozásait, a nemzetközi gyakorlat (IEA, Eurostat, ENSZ és EIA) tágabb kontextusába helyezve azt. Végső soron azt mutatja be, hogy a korábbi SRWE módszertan a megújuló energiaforrások primerenergiához való hozzájárulását éveken át jelentősen eltúlozta, ami szószólóinak a szavak szintjén nagy hasznot hozott.

1. A primer energia a geopolitika alakítója, a végső energia a számlánkra van hatással

A Statistical Review of World Energy (SRWE) [1] számos energiaszakértő számára évtizedek óta kulcsfontosságú referenciaanyagnak számít. Az eredetileg British Petroleum néven ismert BP 1952 ben kezdett el statisztikát készíteni az olajtartalékokról, a termelésről és a fogyasztásról. A vállalat kiemelkedő szerepe az energiai geopolitikában (ami a több névváltoztatáson keresztül BP-vé fejlődött Anglo-Persian Oil Company létrehozásában kulcsszerepet játszó Winston Churchill-lel való korai kapcsolatáig nyúlik vissza), segített a BP Statistical Review of World Energy-t az energiai geopolitikusok vezető forrásává tenni.
Ez a statisztikai összeállítás több mint hetven éve szolgál értékes eszközként az energiatrendek elemzéséhez. Idővel kibővült, és tartalmazott adatokat a kritikus ásványokról és a különféle fogyasztói energiaforrások árairól is.
Ennek a történelmi, átfogó adatgyűjteménynek a fenntartását és közzétételét a BP 2022-ben átadta az Energiaintézetnek, biztosítva ezáltal e létfontosságú energiaágazati erőforrás folyamatosságát.
Az energiaipar egyik kulcsfogalma a „primer energia” és a „végső energia” közötti különbségtétel. A primer energia olyan természetes energiaforrásokban található, mint például a szén, az olaj, a gáz, az urán, a szél, a biomassza és a napenergia. A végső energia a végfelhasználó által felhasznált energia.
Bár a primer energiát a természet biztosítja, ez ritkán található meg olyan formában, amely könnyen felhasználható vagy közvetlenül kezelhető. A primer energia végső energiává alakítása csupa olyan átalakítási folyamatot jelent, amely az eredeti energiatartalmat csökkentik. Az erőművekben vagy az olajfinomítókban például a primer energiát kényelmesebb formákká: villamos energiává vagy finomított üzemanyagokká alakítják át. Ez az átalakítás elkerülhetetlenül hatékonysági veszteséggel jár. A végső energia mennyisége következésképpen mindig kisebb, mint a primer energia mennyisége, és bizonyos esetekben a különbség jelentős is lehet. Továbbá a végső energiát el kell szállítani a végfelhasználókhoz, ami további veszteségeket okoz, különösen a villamos energia esetében, ahol az energia egy része, a fogyasztókhoz való szállítás során az átviteli és az elosztóvezetékekben hővé alakul (disszipálódik).

2. Miért fontos a primerenergia-elszámolás?

A primer energia statisztikái képezik alapját szinte az összes magas szintű, energiával, éghajlattal és geopolitikával kapcsolatos diszkussziónak. Az energiaintenzitás, a dekarbonizációs pályák, a különböző üzemanyagok és technológiák „aránya”, valamint számos nettó zéró forgatókönyv mind azon alapul, hogy miként definiálják és mérik az elsődleges (a primer) energiát. A statisztikákban az elsődleges energia fogalma azonban nem közvetlen megfigyelésen alapul, hanem megállapodások terméke.

Két fő megközelítés létezett egymás mellett:

1. a „fosszilis tüzelőanyag-egyenérték” vagy más néven a helyettesítési módszer, amiben a nem égésalapú villamos energiát (szél, nap, víz, atomenergia stb.) a fosszilis energia azon mennyiségeként fejezik ki, amennyire egy hőerőműben ugyanolyan mennyiségű villamos energia előállításához lett volna szükség; és
2. a „fizikai energiatartalom” módszer, amiben a nem égésalapú megújuló energiaforrások elsődleges energiája egyszerűen a megtermelt villamos energia, mindenféle mesterséges szorzó nélkül.

Az SRWE évtizedekig a helyettesítési módszert alkalmazta, amely intuitív módon érthető volt a szén, az olaj és a gáz uralta világban, ahol szinte az összes villamos energiát hőerőmű termelte. 2025-ben azonban, felismerve a megújuló energiaforrások növekvő jelentőségét és az egyezmény által bevezetett torzulásokat, a Review (SRWE) a nem égésalapú megújuló energiaforrások esetében a fizikai tartalomra épülő megközelítésre váltott. E lépéssel a Review (SRWE) összhangba került az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség), az Eurostat, az ENSZ rendszere és újabban az Egyesült Államok EIA (Energy Information Administration) régóta fennálló gyakorlatával.

Ez a módszertani változás a megújuló energiaforrások primerenergia-arányának látszólag „hirtelen” csökkenését, és a fosszilis tüzelőanyagok arányának ennek megfelelő növekedését okozta, annak ellenére, hogy a fizikai energiarendszerben nem történt drámai változás az előző évhez képest.

3. Történeti módszertan: A helyettesítési paradigma

A hagyományos helyettesítési módszer alkalmazásával egy nem égésalapú villamosenergia-forrás primerenergia-tartalma megegyezik azzal a tüzelőanyag-mennyiséggel, amelyre egy szabványos hőerőműben szükség lett volna. Ha a viszonyításhoz 38–40% hatásfokot veszünk figyelembe, akkor 1 kWh villamos energia körülbelül 2,5–2,6 kWh primer energiát igényel. Joule-ban kifejezve 1 kWh (3,6 MJ) megújuló villamos energiát körülbelül 9–10 MJ primer energiának tekintünk.

E logika eredetileg a fosszilis és a nem fosszilis villamos energia következetes összehasonlítását célozta egy olyan rendszerben, ahol a termikusan termelt energia volt az általános. Kiemeli közvetve az ilyen technológiák által biztosított „elkerült tüzelőanyagot” is. Mindaddig, amíg a nem égésalapú megújuló energiaforrások részesedése marginális maradt, az általuk okozott torzulás a teljes primerenergia mérlegben mérsékelt volt.

Idővel azonban, ahogy a szél- és napenergiafelhasználás gyorsan növekedett, a helyettesítési módszer elkezdte növelni a primerenergiában való részesedésüket, két fő műterméket eredményezve.

• A megújuló energiaforrásokból származó részarány túlbecsülése: A megújuló energiaforrásokból származó villamos energiát a kiszorított hipotetikus tüzelőanyag-ráfordítás alapján értékelték, nem pedig a fizikai termelés alapján. Ez jelentősen megnövelte a primerenergia-arányát.
• A primerenergia-igény mesterséges csökkenése: Ahogy a rendszerek a fosszilis alapú villamos energiáról (nagy hőveszteséggel) a megújuló villamos energiára váltottak át (minimális kitermelési – „upstream” – veszteséggel), a statisztikai primerenergia-igény általában ellaposodott vagy csökkent, még akkor is, ha a végső energiafelhasználás stabil vagy növekvő volt.

Más szóval, a régi módszer tisztábbnak és „hatékonyabbnak” mutatta a rendszert, mint amilyen a nyújtott energiaszolgáltatások tekintetében valójában volt. Emellett zavart keltett a valódi energiahatékonysági fejlesztések és a puszta elszámolási változások között.

4. Az SRWE 2025 új módszere

A 2025-ös SRWE a nem égésalapú megújuló energiaforrások helyettesítési módszerét a fizikai energiatartalmon alapuló megközelítéssel váltja fel. E keretrendszer szerint:

• A szél-, nap- és vízenergia esetében a primerenergia a termelt villamos energiának felel meg. Más szóval, 1 kWh megújuló villamos energia 1 kWh primerenergiának felel meg (azaz 3,6 MJ nak).
• A hangsúly az „elsődleges (primer) energiafogyasztásról” a teljes energiaellátásra helyeződik át (aminek a definíciója: termelés plusz import, mínusz export, valamint készletváltozások összege), összhangban a elterjedtebb nemzetközi használattal.

Ez az átmenet az IEA és az Eurostat által alkalmazott megközelítést tükrözi, amelyek a nem égésalapú megújuló energiaforrásokból származó első felhasználható energiaformát régóta villamos energiaként határozzák meg.
Fontos megjegyezni, hogy az atomenergia nem követi ezt az eltolódást. Az atomenergia esetében az SRWE továbbra is a termikus egyenértékű megközelítést alkalmazza, amely összhangban van az IEA és az Eurostat gyakorlatával. Az atomenergia primer energiáját a villamosenergia-termelés és a körülbelül 33%-os standard hatásfok osztásával határozzák meg. Ezért 1 kWh atomenergia körülbelül 10,9 MJ primer energiának felel meg.
Hasonlóképpen, a geotermikus energia és a villamosenergia-termeléshez használt bizonyos biomassza-formák esetében továbbra is a hagyományos hatásfok-tényezőket használják, ahelyett, hogy szigorúan, egy az egyben megfeleltetnék a villamos energiát és a primer energiát. Mindez az alapul szolgáló termodinamikai átalakulást tükrözi.
A 2025-ös fő változás tehát a nemégésalapú megújuló energiaforrásokat (szél-, nap- és vízenergia) érinti, az atomenergiát pedig nem, aminek statisztikai kezelése strukturálisan folytonos marad.

5. A globális energiamérlegeket befolyásoló numerikus hatások

A korábbi módszer és a legfrissebb globális összesítések alapján a 2024-es primerenergia-arány (2025 júniusában publikálva) a következőképpen alakul:

	Régi (helyettesítés)		Új (fizikai tartalom)
	EJ	%	EJ	%
Összes primer energia	636	100	592	100
Fosszilis üzemanyagok (szén, kőolaj, földgáz)	512	80,5	513	86,7
Szél és nap	53	8,3	16,7	2,8
Vízenergia	41	6,4	16	2,7
Nukleáris	25	3,9	28	4,7
Egyéb	5	0,9	18,3	3,1

(S. Furfari 2026. január 21-i, javított számaival)

A mintázat következetes: a nem égésalapú megújuló energiaforrások aránya nagyjából a felére csökken, míg a fosszilis tüzelőanyagok aránya több százalékponttal nő, pusztán az elszámolásban bekövetkezett változás miatt. A kívülállók számára a legszembetűnőbb következmény a fosszilis tüzelőanyagok primerenergia-arányának szemmel látható megnövekedése.
A felülvizsgálat előtt a fosszilis tüzelőanyagok a globális primerenergia mintegy 81,5%-át tették ki. A felülvizsgálat után: a fosszilis tüzelőanyagok a teljes energiaellátás mintegy 86,7%-át jelentik.
Abszolút értelemben azonban a globális fosszilis tüzelőanyag-felhasználás hirtelen nem ugrott meg. A nem égésalapú megújuló energiaforrásokhoz már nem írják jóvá azt a hipotetikus üzemanyagot, amit hiányukban elégettek volna; csakis a fizikailag leszállított villamos energia kerül jóváírásra.
A fosszilis energiahordozók csökkenő részesedését mutató statisztikai „előrehaladás” tehát részben a helyettesítési módszer műterméke volt. Az új kép pontosabban tükrözi az alapvető fizikai valóságot: a globális rendszer továbbra is túlnyomórészt fosszilis energiahordozókon alapul.

6. Összhang a nemzetközi statisztikai gyakorlattal

Az SRWE 2025 módszertani változása összhangba hozza azt az IEA, az Eurostat és az ENSZ Statisztikai Osztálya által alkalmazott megközelítésekkel:

• A nem égésalapú megújuló energiaforrások esetében mindezek a szervezetek az áramtermelést tekintik elsődleges energiatartalomnak, a szél-, nap- és vízenergia esetében a primerenergia tényezőt 1-nek veszik.
• Az atomenergia esetében termikus hatásfok-tényezőt használnak (gyakran 33%).
• A geotermikus és bizonyos biomassza-alapú villamos energia esetében a tipikus átalakítási láncokon alapuló, hagyományosan elfogadott hatásfokokat vesznek figyelembe.

E harmonizációnak nagy jelentősége van. Az SRWE és az IEA vagy az Eurostat közötti ellentmondások évekig megnehezítették a globális összehasonlításokat és a különféle jelentések együttes felhasználását. Az elemzők, amikor az SRWE-adatokat más forrásokból származó adatokkal kombinálták, aprólékosan kellett módosítaniuk vagy újra alapokra kellett helyezniük az idősorokat. A 2025-ös kiadás e problémát jelentősen lecsökkenti, és az SRWE-t a komoly összehasonlító elemzésekhez hasznosabbá teszi.

7. Következmények az energiapolitikára és a geopolitikára nézve

Politikai szempontból az új módszernek két fő következménye van. Az a tény, hogy a megújuló energiaforrások elsődleges (primer) energián belüli részesedése a felére csökkent, körülbelül 14–15% ról nagyjából 6%-ra, azt mutatja, hogy a megújuló energiakapacitás és -termelés gyors növekedése ellenére a globális energiarendszerek még mindig mennyire függenek a fosszilis tüzelőanyagoktól. Ezzel a korrekt módszertannal élve a szélenergia körülbelül 2%-ot, a napenergia pedig körülbelül 1% ot tesz ki. Az Európai Bizottság által a Zöld Megállapodás keretében támogatott megújuló energiák a primerenergia-igénynek mindössze 3%-át teszik ki. Meg kell jegyezni, hogy az új megújuló energiaforrások előmozdítása nem a közelmúlt klímapolitikájának következménye; szélturbinák és napelemek fejlesztése az 1970-es évek olajválságára adott válaszként kezdődött el. Tehát ha 3%-hoz egy fél évszázad kellett, a 100%-os cél évtizedeken belüli elérése elérhetetlennek tűnik.
Az energiastatisztikák a geopolitikai diskurzusban egyáltalán nem semlegesek. A feltörekvő gazdaságok, az iparosodott országok és a regionális blokkok a tiszta energia „részesedését” az elsődleges energiaellátásban régóta használják vezetői szándékok alátámasztására vagy a költségmegosztás igazolására. A 2025-ös módszertani változás az összes szereplőt objektívebb és következetesebb tények felé tereli, csökkentve a válogatás lehetőségét a statisztikai értelmezések között.
A megújuló energia számos szószólója számára az előző konvenció kényelmes hátteret biztosított. A diagramok azt mutatták, hogy a megújuló energiaforrások a primer energia 15%-ához közelítenek vagy meghaladják azt, ami gyors strukturális változás benyomását keltette. A valóságban azonban a végenergia-szolgáltatásokhoz való hozzájárulásuk sokkal szerényebb maradt. E különbségtétel a beszédekben, jelentésekben és szakpolitikai dokumentumokban gyakran elmosódott.
Az új keretrendszer politikai és elemzői szinten is realisztikusabb képet ad az energiaátmenet állapotáról. Rávilágít, hogy a globális rendszer továbbra is túlnyomórészt fosszilis energiahordozókon alapul, és hogy a mélyreható dekarbonizációhoz vezető út hosszabb és meredekebb, mint amit a helyettesítési módszeren alapuló narratívák sugallnak. A régi módszertan éveken át lehetővé tette a megújuló energiaforrások gyors térnyeréséről szóló narratíva statisztikai felerősítését; a 2025-ös felülvizsgálat megszünteti ezt a felerősítést, és csakis a fizikai adatokat hagyja meg.
Miként a Science-Climat-Energie korábbi, „Energia-hozzáadódás, nem átmenet: továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok a haladás alapjai” című tanulmánya kiemelte, nem energiaátmenet, hanem energiabővítés bontakozik ki. Bár a szél- és napenergia világszerte terjeszkedik, még mindig csak mintegy 3%-át teszik ki a teljes elsődleges energiaigénynek. Az elmúlt évtizedben a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás abszolút növekedése több mint hétszerese volt a szél- és napenergia együttes növekedésének. Így tehát a fosszilis tüzelőanyagok és az új megújuló energiaforrások közötti szakadék szélesedik, nem pedig csökken.
Tudományos szempontból a tanulság egyértelmű: az energiastatisztikák nem pusztán technikai jellegűek; alakítják az elvárásokat és a politikai diskurzust is. A szigorú energiapolitikának olyan mérőszámokon kell alapulnia, amelyek a fizikai valóságot tükrözik, nem pedig olyan konvenciókon, amelyek akaratlanul is felerősítik a preferált narratívákat. E tekintetben a 2025-ös SRWE, Globális Energiastatisztikai Áttekintés (SRWE) nem csupán egy technikai frissítés; nagyon is szükséges valóságellenőrzés, és jelentős lépés a globális energia-számbavitel intellektuális őszintesége felé. Emlékezteti a politikai döntéshozókat, hogy ambícióikat ahhoz kell mérni, amit az energiarendszer valójában képes teljesíteni, nem pedig ahhoz, amit a grafikonok egykor ígérni látszottak.

Hivatkozás:

[1] https://www.energyinst.org/statistical-review

Magyar fordítás (Google-fordítás átdolgozása, konzultáció a szerzővel): Szarka László Csaba

2026. január
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista.