Bár ismertek az irodalomban a hőáramlás, mint a troposzférában legfontosabb hőátadási mód szerepét, illetve az IR-aktív és nem IR-aktív molekulák közötti energiacserét tárgyaló írások [a], ilyen részletes, pontos számításokkal, az IR-aktív molekulák, illetve a légkör legnagyobb részét kitevő nem IR-aktív molekulák közötti energiaátmenet módjait tárgyaló írással mindeddig nem találkoztunk. A tanulmány kiérdemli a hiánypótló jelzőt.
Az írás megértéséhez némi fizikai kémiai ismeretek szükségesek, ami tudvalevőleg nem a kémia legkönnyebb ága.
Az eredeti cikk hivatkozásait a cikknek megfelelően számmal jelöljük, saját megjegyzéseinket pedig betűvel.
Absztrakt:
Az üvegházhatású gázok éghajlatváltozásra gyakorolt jelentőségét a szén-dioxid esetében termodinamikai adatok alapján vizsgáljuk. A moláris hőkapacitás értékei alapján nem állapítható meg ennek az üvegházhatású gáznak fokozott hőtároló tulajdonsága. Az infravörös sugárzás üvegházhatású gázok általi elnyelése és deszorpciója (újra kibocsátása) reverzibilis dinamikus folyamatnak tekinthető, amely egyrészt csökkenti a Napból érkező infravörös sugárzást, másrészt késlelteti a Földről történő visszasugárzást. Az üvegházhatású gázok, mint a hő IR-fotonokká történő átalakítói és fordítva, fontos szerepet játszanak a sugárzás kiegyenlítésében. Az atmoszférában a hőszállítás irányát a termodinamika 2. főtétele határozza meg. Az IR-sugárzás hatósugarát a légkörben uralkodó légnyomás fokozatossága határozza meg.
Kulcsszavak: szén-dioxid; üvegházhatású gázok; moláris hőkapacitás; sugárzási mérleg; IR-abszorpció/-deszorpció; hő/sugárzás-átvivő.
1 Kiindulási helyzet és feladat
A Föld légburkolata megakadályozza, hogy a bolygó nappal túl meleg, éjszaka pedig túl hideg legyen. A lesugárzott napenergia szűrt formában éri el a Föld felszínét, és késleltetve távozik onnan. Ezáltal a légkör alsóbb rétegeiben olyan klíma jön létre, mint egy üvegházban, amelyben az élet fejlődhet. [b] Az üvegház felső pereme és a Föld felszíne közötti 33 fokos hőmérsékletkülönbséget nevezzük üvegházhatásnak, ÜH-effektusnak. Az üvegház működésének zavarai súlyosan érinthetik a Föld globálisan és digitálisan összekapcsolt, milliárdos népességét.
Az üvegházhatásért az úgynevezett üvegházhatású gázok, mint a vízgőz H2O, szén-dioxid CO2, metán CH4, dinitrogén-oxid N2O, ózon O3 és más nyomgázok felelősek, mivel képesek elnyelni az infravörös sugárzás energiáját. Az éghajlatkutatás két paraméter alapján értékeli az egyes gázok hozzájárulását az általános üvegházhatáshoz: a globális felmelegedési potenciál (Global Warming Potential, GWP) és a sugárzási kényszer, Radiative Forcing RF (W/m2). Az infravörös elnyelési adatokon kívül (vö. [1]) az időben változó adatokat, mint például az egyes gázok légkörbe történő kibocsátását, valamint hosszú távú tartózkodási idejüket is figyelembe veszik e paraméterek kiszámításakor. Egyes kimeneti változók időbeli változékonysága miatt a GWP és RF értékeket az IPCC rendszeresen frissíti [2], [3].
A víz és a vízgőz hőelnyelési és hőátadási tulajdonságai jól ismertek Emellett az óceánok vize az éghajlat szabályozásának lényeges része.[4] Mivel azonban a hidrológiai körforgást az emberi hatások nagyrészt nem befolyásolják, a globális felmelegedésért elsősorban a CO2-t, mindenekelőtt az ember által kibocsátott hányadot teszik felelőssé, bár ez – az ipari forradalom óta eltelt évekre vetítve – a becslések szerint csak töredéke a 0,042 tf%-nak.
Az éghajlatkutatás jelenleg az üvegházhatású gázok, különösen a CO2 légköri koncentrációja és a hőmérsékletnek az elmúlt 150 évben regisztrált emelkedése közötti összefüggésre összpontosít. Ezzel szemben a paleoklimatológiai eredmények bizonyos időintervallumokban a CO2 növekedésének a globális hőmérséklet-emelkedést követő fordított függőségét mutatják.[5] Így az üvegházhatás bizonytalan hőmérsékleti extrapolációk tárgyává vált, és e század végére többen éghajlati katasztrófát jósolnak. Számos kérdés azonban továbbra is megválaszolatlan marad.
Jelen munkában az üvegházhatású gázok tulajdonságaira vonatkozó molekuláris és fizikai-kémiai adatokat vesszük figyelembe a hőtárolás, valamint az infravörös abszorpciós/ deszorpciós folyamatok tekintetében. Ennek során a CO2 mint az üvegházhatású gázok csoportjának képviselője áll a megfontolások középpontjában. A termodinamikai megfontolásokat követően a GWP- és RF-alapú eredmények felhasználásával megbecsüljük az üvegházhatást okozó nyomgázok hozzájárulását az üvegházhatáshoz.
2 Napsugárzás
A Föld külső légkörében, mintegy 20 km magasságban a napsugárzás teljesítménysűrűsége 1 361 W/m2 (napállandó). [c] A légkörön keresztülhaladva a napsugárzás az út hosszától és a beesési szögtől függően visszaverődés és elnyelés miatt gyengül. A Föld felszínén a napsugárzás teljesítménye legfeljebb 1000 W/m2. Ez az érték függ a földrajzi szélességtől, a tengerszint feletti magasságtól, az időjárási viszonyoktól, a napszaktól és az évszaktól. Magasabb szélességi fokokon a csúcsérték a déli órákra és a júniusi és júliusi hónapokra korlátozódik. A 60°-os szélességen például ez nyáron 900 W/m2, télen pedig 200 W/m2.
A napsugárzás spektruma növekvő hullámhosszúsággal az ultraibolyától (UV) a látható fénytartományon át az infravörösig (IR) terjed. Különböző adatok [6], [7] szerint a besugárzott energiának átlagosan 50-70%-a éri el a Föld felszínét, ahol a spektrális eloszlás a hosszúhullámú komponensek javára tolódik el. A számok az időjárás, a páratartalom és a regionális légszennyezettség függvényében széles skálán mozognak.
Az atmoszféra
A legnagyobb energiájú UV-sugárzás már a sztratoszférában elnyelődik az ózon keletkezésével és bomlásával járó kémiai reakciók révén.[8] Az eredeti UV-sugárzásnak csak mintegy egytizede éri el a Föld felszínét.
A látható fényt a légkörben lévő felhők és a finom por visszaveri; csak körülbelül a fele éri el a Föld felszínét.
Az infravörös sugárzást a légkörben lévő vízgőz, aeroszolok és más nyomgázok, pl. CO2, CH4 stb. elnyelik. Az eredeti IR-sugárzásnak csak körülbelül a fele éri el a földet. Az 1. táblázat mutatja a napsugárzás elnyelési veszteségeit a légkörben. [6] A Föld felszínén a napsugárzás elnyelődik a vízben és a szilárd anyagokban, és molekuláris vagy rácsrezgéseken keresztül hővé alakul át. A hő a felmelegedett tetőfelületekről, a beton autópályákról, a házfalakról, a szántóföldekről, a vizekről stb. átkerül a légköri gázok molekuláiba. A hideg levegőnél kisebb sűrűségű felmelegedett levegő felemelkedik. Hőáramlás, légáramlatok, magas és alacsony nyomású területek révén terjed a légkörben. A kisugárzott energia egy része, mintegy 15-30%-a a Föld felszínéről IR-sugárzás formájában visszasugárzik. [3]
1. táblázat A napsugárzás különböző összetevőinek elnyelése a légkörben.
| típus | hullámhossz | atmoszféra tetején (100 %) | talajfelszínen (58 %) |
| UV sugárzás | 0,38 – 0,10 μm | 9 % | 1,5 % |
| látható fény | 0,78 – 0,38 μm | 49 % | 45 % |
| infravörös | 1000 – 0,78 μm | 42 % | 53,5 % |
3 Üvegházhatású gázok – molekuláris szempontok
A légkörben a hőenergia a gázmolekulák mozgási energiája. A levegő (78 tf-% N2, 21 tf-% O2, 1 tf-% Ar) moláris hőkapacitása 28,96 J/mol K (20 °C-on). [9] Ebből a molekulánkénti energiaértékeket milli-elektronvoltban (meV) számoljuk ki, a következővel
1 mol = 6,02 × 1023 molekula
1 eV = 1,602 × 10-19 J.
A levegő egy gázmolekulára jutó átlagos hőenergiája tehát: 28,96/(6,02 × 1023) × 293 J/molekula = 1,41 × 10-20 J/molekula = kb. 100 meV/molekula.
A 2. táblázat az IR-sugárzás fotonenergiáit sorolja fel. A magasság növekedésével a légkör hőmérséklete csökken. A molekulánkénti energiának ekkor a távoli IR hullámhossztartományba kell esnie.
A fő energiamennyiséget a levegőmolekulák kinetikus energia, Etrans formájában tárolják a térben. [d] A kétatomos N2 és O2 gázok és a többatomos gázok, mint a H2O és a CO2 esetében a forgási energia, Erot is hozzáadódik.
A kétatomos nitrogén- és oxigéngázok molekuláival ellentétben a három- és többatomos gázmolekulák, mint a H2O (a légkörben legfeljebb 5 %), valamint a nyomgázok, mint a CO2, CH4 és mások (a légkörben összesen kevesebb, mint 0,1 tf-%) a molekulaszerkezetükből adódóan oszcillációs és deformációs rezgések lehetőségét mutatják. Ezeket a rezgéseket bizonyos frekvenciájú IR-sugárzás gerjeszti, különösen az 1 és 15 μm közötti hullámhossztartományban, és ezáltal az elnyelt IR-fotonokat hővé alakítják. [10] Így a transzlációs és rotációs energián kívül a rezonanciafrekvenciák számának és nagyságának megfelelően rezgési energiát, Eswing-et is képesek elnyelni a molekulában. [11]
Ezért a többatomos gázokat tekintik a ÜH-hatás mozgatórugóinak, és ÜH-gázoknak nevezik őket. Az ÜH-gázok közül a vízkörforgás légköri része járul hozzá a legnagyobb mértékben az ÜH-hatáshoz, mivel a légkörben nagy a vízgőz koncentrációja. Ezenkívül az átalakulási hőnek hőtároló, hűtő vagy fűtő hatása van:
2. táblázat: IR fotononkénti energiák
| IR spektrum | hullámhossz | Energy ɛ = hѵ |
| távoli IR | 15-6 μm | >1,2 meV |
| közepes IR | 6-3 μm | >25 meV |
| közeli IR | 3-0,78 μm | >500 meV |
A víz olvadáshője: 6,0 kJ/mol=62 meV/molekula.
A víz párolgáshője: 40,7 kJ/mol=422 meV/molekula
4 Az üvegházhatás – termodinamikai megfontolások
A tárolt hő statisztikailag Gauss-féle haranggörbe formájában oszlik el a Föld légkörében lévő összes gázmolekulán. A hőmérséklet mindig egy átlagérték. A gáz által felvehető maximális hőenergia mértékegysége a fajlagos vagy moláris hőkapacitás, Cp [9], [12] (3. táblázat).
3. táblázat: Gázok moláris hőkapacitása
| elemek | atomtömeg | Cp (J/mol K) |
spec. Cp (J/g K) |
| egyatomos gázok | |||
| hélium | 4 | 20,76 | 5,19 |
| neon | 20 | 20,8 | 1,03 |
| argon | 40 | 20,96 | 0,52 |
| molekulák | moltömeg | Cp (J/mol K) spec. | Cp (J/g K) |
| b, kétatomos gázmolekulák | |||
| Hidrogén H2 | 2 | 28,72 | 14,36 |
| Nitrogén N2 | 28 | 29,1 | 1,04 |
| Oxigén O2 | 32 | 29,2 | 0,91 |
| nitrogén-monoxid NO | 30 | 30,27 | 1,009 |
| szénmonoxid CO | 28 | 29,43 | 1,05 |
| vegyület | moltömeg | Cp (J/mol K) spec. | Cp (J/g K) |
| c, többatomos gázmolekulák | |||
| széndioxid CO2 | 44 | 37,2 | 0,85 |
| metán CH4 | 16 | 35,4 | 2,21 |
| ammónia NH3 | 17 | 35,02 | 1,56 |
| kéndioxid SO2 | 64 | 39,94 | 0,62 |
| vízgőz | 18 | 33,4 | 1,85 |
A táblázatban szereplő értékek egy részét különböző hőmérsékleten (0 °C, 25 °C vagy hőmérséklet megadása nélkül) mértük. Az értékek T-függése azonban kicsi, és nem változtatja meg az a, b és c esetek közötti különbségeket. Az értékeket normál nyomáson mértük.
A légkörben lévő egy-, két- és többatomos gázok moláris hőkapacitásai közötti különbségeket a molekulák mozgásának szabadságfokával hozták összefüggésbe. [13]
Az egyatomos (táblázat 3a) és a kétatomos gázok Cp értékei (táblázat 3b) függetlenek az atom- vagy moltömegtől. Az egyatomos gázok csak transzlációs szabadsági fokokkal rendelkeznek az energia elnyelésére. A kétatomos, kettős és hármas kötésű O2 vagy N2 molekulák esetében a transzlációs szabadságfokokhoz hozzáadódnak a rotációs és oszcillációs szabadságfokok. Ez az egyatomos gázok transzlációs energiájához képest a hőkapacitás mintegy 40 %-os növekedéséhez vezet. A gerjesztésükhöz magasabb hőmérsékletre vagy az IR-tartományon kívüli, nagyobb energiájú sugárzásra van szükség.
A többatomos gázok, a H2O és a nyomgázok, mint a CO2, CH4 és SO2 hőkapacitása további kb. 20%-kal nagyobb, mint az O2 és N2 molekuláké, a molekulák valencia- és deformációs rezgéseinek gerjesztése miatt. Ezeket a szabadságfokokat az infravörös fotonok aktiválják. [14]
A nyomgázok alacsony koncentrációjával szorozva ezek nem növelhetik észrevehetően a levegő hőtárolását. Egyedül a H2O képes fázisátalakulásai révén nagy mennyiségű hőt tárolni.
A gázok moláris hőkapacitásának értékei szerint a légkörben az energia nagy része transzlációs energiaként (a gázmolekulák térben való mozgása) tárolódik.
Az üvegházhatást okozó Földön a hőtárolást a moláris hőkapacitásuk és légköri koncentrációjuk szerint valamennyi gázkomponens, ezen belül elsősorban a nitrogén és az oxigén okozza. Nem szabad a 33°-os üvegházhatást kizárólag a vízgőznek, a CO2-nek és a többi nyomgáznak tulajdonítani.
5 A sugárzási egyensúly
Milyen energiamennyiségek vannak a légkörben? A légkör entalpiája becslések szerint ΔH = 1,26 × 1024 J. A napsugárzás energiája 1,06 × 1022 J naponként. Ez a tárolt energia 0,8 %-ának felel meg. [15] Például az emberiség globális „energiatermelése”, amelynek 80 %-a fosszilis energia, 2022-ben mintegy 600 × 1018 J volt, [16] ami 1,6 × 1018 J/nap, azaz az egy napra eső napsugárzás szerény 1,5 × 10-4 %-a. Ezek átlagos értékek, figyelmen kívül hagyva a szoláris paraméterek, az időjárás és egyéb tényezők által okozott változásokat, amint azt Dübal és Vahrenholt tárgyalja. [17]
A sugárzás napi egyensúlyához a Nap által 12 óra alatt besugárzott energiát 24 óra alatt főként infravörös sugárzásként kellene újra kibocsátani. A látható sugárzás visszaverődésén kívül a besugárzott energia közel fele hővé alakul.
Egy gázzal teli térben a molekulák egymással kölcsönös ütközések és energiacsere révén érintkeznek. A termodinamikai törvények nem teszik lehetővé az egyes molekulák vagy molekulatípusok statikus viselkedését. Állandó hotspot molekulák nem képzelhetők el a statisztikai energia eloszlásának Gauss-féle haranggörbéje szerint. H. Ullmann és M. Bülow. [6] A termodinamika 2. főtétele meghatározza a hőáramlás irányát: A hő a forró molekulákból a hidegebbek irányába oszlik szét. A Föld légköri üvegháza a troposzférában létezik. Az ideális gázok állapotegyenlete és a barometrikus magassági képlet szerint a hőmérséklet és a nyomás a magasság növekedésével csökken, körülbelül -50 °C-ig, kb. 10 km magasságig.
A hő mozgási energiaként a molekulákhoz kötődik; a molekulák a gravitációs erő miatt nem tudják elhagyni a Földet. A Föld és az Univerzum közötti energiacsere kizárólag elektromágneses sugárzás útján történik. Az elektromágneses sugárzásra nem vonatkozik a termodinamika 2. főtétele.
Az üvegházhatású gázok nem tesznek különbséget a Nap infravörös sugárzása és a Föld infravörös sugárzása között. Mivel elnyelik a nap infravörös sugárzását (lásd az 1. táblázatot), a szilárd földfelszín kevésbé melegszik fel, és következésképpen kevesebb hő tud hőáramlás útján a földfelszínről a levegőbe jutni. A kisugárzott energia egy része a Föld felszínéről IR-sugárzásként visszaverődik a világűrbe. Ennek a visszasugárzásnak az energiáját a többatomos gázmolekulák, különösen a CO2 és a H2O elnyelik, és minden irányba visszasugározzák. A Föld felé irányuló infravörös sugárzás arányát tekintették eddig a globális felszíni átlaghőmérséklet növekedésének okának.
Az IR-fotonok elnyelése úgy történik, hogy energiájukat a molekulák rezgési energiájává alakítják át. Amikor lehűlnek, újra kibocsátják az IR-fotonokat. A barometrikus légsűrűségfokozódás eredményeként feltételezhető, hogy az ÜH gázmolekulák sugárzását a Föld felszíne irányába a levegőben lévő „abszorbermolekulák” növekvő sűrűsége akadályozza. Hasonló hatásnak kell bekövetkeznie a Földről történő IR visszasugárzásnál is: Az IR-fotonok hatótávolságának a világűr irányában – az „abszorberek” sűrűségének csökkenésével – hosszabbnak kell lennie, mint a Föld irányában. A hőmérséklet csökkenésével, ami a Föld felszínétől történő távolság (magasság) növekedésével jár együtt, a gázmolekulák által kibocsátott IR-sugárzás egyre hosszabb hullámhossz irányába tolódik el. Mi lenne a hatása a CO2-koncentráció növekedésének? Növeli az „elnyelő (abszorbeáló) molekulák” és kibocsátó molekulák” koncentrációját úgy az IR-sugárzás, mint az IR-visszasugárzás esetében.
Lehetségesnek kell tehát lennie, hogy rezonancia-rezgések (oszcillációk) jöjjenek létre, illetve szűnjenek meg és ezek fotonkibocsátást generáljanak, a nem ÜH gázmolekulákkal való ütközések nyomán:
Etrans ↔ Eswing ↔ Ephot
Így semmi sem áll a nitrogén- és oxigénmolekulák, valamint a világűr közötti hőcsere útjában. Ez a légkör fő összetevői moláris hőkapacitásának mintegy 40 %-át teszi ki (3. táblázat). Egy ilyen reverzibilis folyamat során az ÜH gázmolekulák képesek a légkörben tárolt hőt infravörös sugárzássá alakítani és viszont. Ez a nézet közelebb áll a gázok termodinamikájának tapasztalataihoz, és meggyőzőbb, mint a CO2-molekulának a hivatalos éghajlatkutatás által posztulált sajátos energiatároló pozíciója.
Így a vízgőz és a szén-dioxid, valamint más nyomgázok energiaátvivőként és IR-kibocsátóként működnek, amelyek nélkül a Föld légköre és a világűr közötti energiacsere folyamata nem mehet végbe egyik irányba sem.
6 Következtetések
A légkör alapvető alkotóelemei, a nitrogén és az oxigén járulnak leginkább hozzá a földi üvegház hőtárolásához. Az ÜH gázokként ismert gázok – főként a vízgőz, a szén-dioxid és a metán – molekuláris rezgési szabadsági fokukkal átvivőként (transmitter) és kibocsátóként (emitter) működnek, amelyek a Föld és az Univerzum közötti energiaáramlást szabályozzák, köszönhetően annak a tulajdonságuknak, hogy a hőt infravörös fotonokká alakítják és fordítva. Egy reverzibilis cserefolyamatban így már alacsony koncentrációban is nagy hatásfokot érhetnek el.
A termodinamika 2. főtétele szerint a hő a forró molekuláktól a hidegebbek felé oszlik el; a légkörben nincsenek forró pontok (hotspotok) a molekulák vagy molekulatípusok között. A szén-dioxid különleges szerepe nem igazolható. Csak a H2O képes fázisátalakulásai révén nagy mennyiségű hőt tárolni.
Számos kérdés továbbra is megoldatlan, és valószínűleg kísérletileg nem is megközelíthető. A telítettség (saturation) mértéke és a hő tartózkodási ideje az ÜH gázmolekulákban ismeretlen. A Föld felszíne feletti magasság növekedésének megfelelő hőmérséklet csökkenésével az ÜH gázmolekulák által kibocsátott IR-sugárzás egyre hosszabb és hosszabb hullámhossz irányba tolódik el. Egyik átalakulásnak sem kell teljesnek lennie, azaz az IR-kvantum hullámhossza a magasság növekedésével csökken, a többi maradhat mozgási energiaként (hő). Nem lehet meghatározni, hogy a sugárzási egyensúly értelmében a besugárzott és a kisugárzott energia egységnyi idő alatt egyenlő-e. Ez azt eredményezheti, hogy bizonyos időszakok alatt a légkörben felhalmozódik az energia.
Még állandó nap- és bolygóparaméterek mellett sem tűnik úgy, hogy a sugárzási egyensúly naponta, vagy egy vagy több év alatt kiegyenlítődne. Ez néha csak évezredek alatt következik be. A Föld üvegházhatása lassan működik, és az emberiségnek fel kell készülnie az éghajlati változásokra.
Köszönetnyilvánítás: Helmut Ullmann és Martin Bülow köszönetet mondanak feleségeiknek, Erika Ullmann-nak, illetve Heidrun M. Bülow-nak a türelemért és az állandó bátorításért, amelyet a kéziraton való munka során, nehéz időkben tanúsítottak.
Kutatási etika: Nem alkalmazható.
A szerzők hozzájárulása: Mindkét szerző vállalja a felelősséget a kézirat teljes tartalmáért, és jóváhagyta annak benyújtását. Helmut Ullmann és Martin Bülow dolgozták ki az ötleteket, írták meg és értelmezték az adatokat, valamint nézték át a kéziratot.
Versengő érdekek: A szerzők kijelentik, hogy nincs összeférhetetlenség.
Kutatás finanszírozása: Nincs bejelentve.
Adathozzáférhetőség: Nem alkalmazható.
| Közzétevő összefoglaló következtetése: A sulykolt narratíva és elmélet, amely az IR-aktív gázokat, köznapi megnevezéssel üvegházhatású gázokat teszi felelőssé a globális felmelegedésért, alapjaiban hibás. Hogy a Föld atmoszférája melegebb a világűrnél, azt együttesen okozzák a légkör 95,5 – 99,5 %-át kitevő nem IR aktív gázok (N2 és O2), a 0,5 % és 4,5 % közötti tartományban ingadozó víztartalom, és a minimális, kisebb, mint 0,1 %-ban jelenlévő egyéb IR-aktív gázok (CO2, metán, N2O, ózon). A tudós társadalomnak egy nyílt, elfogulatlan és az eredményt illetően nyitott vitában meg kell vitatni az itt, illetve a hivatkozásokban közölt tudományos eredményeket. A hibás elmélet gigantikus és értelmetlen pazarlásokat generál úgy hazánkban, mint világviszonylatban. Várható, hogy a narratíva haszonélvezői mindent megtesznek egy ilyen vita megakadályozására, illetve tisztességtelen eszközökkel történő befolyásolására. |
Hivatkozások:
[1] Zhong, W.; Haigh, J. Az üvegházhatás és a szén-dioxid. Weather 2013, 68 (4), 100-105.
[2] IPCC. A klímaváltozás sugárzási kényszerítő hatása. In Éghajlatváltozás 2001: A tudományos alap. Contribution of Working Group I to the Third Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change; Cambridge University Press: Cambridge and New York, 2001; pp. 356-358.
[3] IPCC. Éghajlatváltozás 2023: összefoglaló jelentés. In Contribution of Working Groups I, II and III to the Sixth Assessment Report of the IPCC [Core Writing Team; Lee, H., Romero, J., Eds.; Genf, 2023b; pp 1-34.
[4] IPCC. Éghajlatváltozás 2013: Tudományos alapok. In Frequently Asked Questions and Answers – Part of the contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change; Stocker, T. F., Qin, D., Plattner, G.-K., Tignor, M., Allen, S. K., Boschung, J., Nauels, A., Xia, Y., Bex, V., Midgley, P. M., Eds; IPCC, 2014.
[5] Stips, A.; Macerias, D.; Coughlan, C.; Garcia-Gorriz, E.; Liang, X. S. On the causal structure between CO2 and global temperature. Sci. Rep. 2016, 6, 21691.
[6] Leitgeb, N. Sugárzások, hullámok, mezők. Thieme Verlag; Deutscher Taschenbuchverlag: Stuttgart, New York; München; 1990, pp 195-198.
[7] IPCC. Éghajlatváltozás 2013: A fizikai tudományos alap. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change; Stocker, T. F.; Qin, D.; Plattner, G.-K.; Tignor, M.; Allen, S. K.; Boschung, J.; Nauels, A.; Xia, Y.; Bex, V.; Midgley, P. M., Eds; Cambridge University Press: Cambridge and New York, 2013a; pp 1535.
[8] Feister, U. A Föld ózonüvegének vizsgálata. Kleine Naturwiss. Bibliothek, B.G. Teubner Verlagsgesellschaft: Leipzig, S., 1990; pp 50-52.
[9] Táblázatok gyűjteménye. Tabellensammlung Chemie/spezifische Wärmekapazitäten/Temperaturabhängigkeit von Cp bei Gasen; 2023. https://de.wikibooks.org/.
[10] Czeslik, C.; Seemann, H.; Winter, R. Basiswissen Physikalische Chemie, Vieweg und Teubner. GWV Fachverlage: Wiesbaden, 2010.
[11] NASA. Earth Observatory; 2009. https://www.nasa.gov/features/EnergyBalance/page7.php.
[12] Kortüm, G. Bevezetés a kémiai termodinamikába. Verlag Chemie, Basel, 1981; ISBN 3-527-25881- 7.
[13] Ullmann, H.; Bülow, M. Zur Rolle des Kohlenstoffdioxids für das Klima, Leibniz Online Nr. 50, S.1-7; 2023.
[14] Watts, A. Metán: Az irreleváns üvegházhatású gáz. Watts Up With That? Home/2014/April/11; 2014.
[15] Hug H. Kételyek az antropogén üvegházhatással kapcsolatban. In CHEMKON; Wiley-VCH Verlag: Weinheim, 7, 2000; pp. 6-14.
[16] Statista. Energie und Umwelt, 2023.
[17] Dübal, H.-R.; Vahrenholt, F. Radiative energy flux variation 2001- 2020. Atmosphere 2021; 12, 1297.TnQ
[a] Pl.: M. Höpfner at al: A légköri oxigén (O2) és nitrogén (N2) természetes üvegházhatása, Geophysical Research Letters, 2012, ill.
T. Allmendinger: Gázok termikus viselkedése infravörös sugárzás hatására, International Journal of Physical Sciences, 2016
[b] Az atmoszférát a hiányzó felső határoló réteg miatt nem lehet pontosan egy üvegháznak tekinteni. Erre honlapunkon több helyen kitérünk. A valós üvegház nem azért melegszik fel, mert a bejövő fényenergia IR-sugárként verődik vissza, hanem mert a felmelegedett levegő nem tud eltávozni. Jelen tanulmányban az analógia nem zavartó.
[c] Részletek a napállandóról Miskolczi Ferenc: Az éghajlat önszabályozása (frissítve) – Klímarealista A napállandó szerepe c. fejezetben
[d], Egyatomos tökéletes gázok részecskéi csak haladó- (transzlációs) mozgást végeznek, így energiájuk a haladómozgás kinetikus energiájából áll.
2024. október
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
