Egy hónappal az ibériai blackout után

Visszatekintve az első kérdés, amit fel kell tenni, hogy hogyan történhetett meg egy ilyen – valójában lehetetlen – esemény. Hiszen Spanyolország és Portugália köztudottan napsütötte európai régiók; és azon a rendkívül napsütéses április 28-án a naperőművek az áramszükséglet több mint kétharmadát fedezték ezekben az országokban, míg az úgynevezett szabályozható – atomenergián, gázon és szénen alapuló – erőművek csak 15 százalékát szolgáltatták a hálózatnak. Mindazonáltal ezek a szabályozható energiatermelők elengedhetetlenek a hálózati ingadozások kiegyenlítéséhez – mivel a nap- és a szélerőművek sem képesek másodpercek alatt beállni, ha szükséges.

A túl kevés „szabályozható” mindent szabályozhatatlanná tesz

Április 28-án már délben a megtermelt napenergia mennyisége jelentősen meghaladta a keresletet – ezért omlott össze a hálózat 5 másodpercen belül, különösen azért, mert nem állt rendelkezésre elegendő „szabályozható energia” ahhoz, hogy a villamos energia frekvenciája stabilan 50 Hz-en maradjon. Az áramtermelésnek és az áramfogyasztásnak is optimálisan egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy a váltakozó áram frekvenciája 49,8 és 50,2 Hz között maradjon. [Közzétevő: Már sokszor leírtuk. Az elektromos áram a világ leggyorsabban romló terméke. A keletkezés pillanatában fel kell használni. Az európai áramellátó rendszerek egy több mint 100 éves fejlődés után jutottak el arra szintre, hogy a fogyasztó mit sem vesz észre ebből: Amikor akarja, bekapcsolja a fogyasztót, amikor pedig akarja, kikapcsolja.]
Két tudományos szuper-dilettáns, Katrin Göring-Eckhardt [1] és Annalena Baerbock [2] véleményével ellentétben a hálózat nem egy tárolórendszer: ha a szűk plusz/mínusz 0,2 Hz-es (0,4 Hz), azaz 50 plusz/minusz 0,2 Hz-es frekvenciasávot alá- vagy fölülmúlják, akkor az elektromos rendszerekben komoly károk keletkezhetnek. Április 28-án a hálózatba táplált túl sok áram miatt emelkedő frekvencia miatt a napelemes rendszerek egyfajta „önvédelemként” kikapcsoltak – és mivel a „szabályozható” rendszerek nem álltak rendelkezésre a szükséges mennyiségben és kapacitással a túlfrekvencia visszaszabályozására, az áramellátás teljesen összeomlott. Ez vezetett az áramkimaradáshoz, amellyel a „szakértők” nyilvánvalóan nem számoltak.

A szél- és napenergia-rendszerekkel nem lehet az aktuális igényeknek megfelelően szabályozni a villamosenergia-igényt. Bár a szélenergia csökkenthető, de nem lehet egyszerűen újra felpörgetni. Ráadásul a napelemes rendszerek csak egyenáramot szolgáltatnak, amelyet előbb egy úgynevezett konverterrel 50 Hz-es váltakozó áramra kell állítani, és ezért nem szolgáltatnak semmilyen szabályozási energiát. A legfontosabb tanulság a politikai döntéshozók számára ezért az lenne, hogy ne támogassák tovább a fotovoltaikus és szélerőműveket, amíg ez csak súlyosbítja a „szabályozható energiaforrások” problémáját, és a spanyolországi és portugáliaihoz hasonló hálózati problémák nem kivételek, hanem sajnos a jövőben általánossá válhatnak.

Három számjegyű milliárdos nagyságrendű rossz beruházások

Jelenleg Németország szomszédos országai még hajlandóak felvenni a német szél- és naperőművek által termelt többletáramot. A jövőben azonban hatalmas mennyiségű áramot termelhetünk, amelyet már nem lehet levenni a hálózatról, és amelyet az eddigi technológia hiánya miatt sem tárolni, sem külföldre exportálni nem lehet nyereségesen. Ezért költünk milliárdokat és milliárdokat arra – a saját anyagi kárunkra -, hogy a felesleges hulladékáramunk más uniós országokban találjon vevőt, akiknek gyakorlatilag semmit sem kell érte fizetniük – miközben az energia ebben az országban évről évre egyre kevésbé megfizethető a három számjegyű milliárdos nagyságrendű rossz beruházások miatt, ami szintén fojtogatja a gazdaságot.

Jelenleg hihetetlen összegekkel támogatjuk a szél- és napenergia-termelés elterjedését az adókon keresztül, hogy aztán milliárdokat kelljen arra költeni, hogy a kutyának se kell fölösleges áramtól megszabaduljunk… Tipikus lose-lose (vesztes-vesztes) szituáció. És milyen helyzet áll elő, ha a szomszédos országok elegendő villamos energiát termelnek saját szabályozott erőműveikben vagy vízenergiából, és nem függnek többé a német villamos energiától, amelyet gyakorlatilag ingyenesen a küszöbükre dobnak? A Cseh Köztársaság és Lengyelország már fázisváltókat telepített Németországgal határos területein, hogy ellensúlyozza a németországi áramfelesleget. Úgy tűnik, Svédország és Norvégia is támogatja ezt a modellt.

A lakosság kifosztása

Ahelyett, hogy jelentősen csökkentené vagy teljesen eltörölné a pénzügyi „húzóerőket”, például a tetőtéri rendszerek különleges ösztönzőit, valamint a hálózati díjak, az ÁFA és az áramadó alóli mentességeket, a kormány azt tervezi, hogy minden tudományos érv ellenére továbbra is euróbilliárdokat fektet be az úgynevezett „megújuló energiaforrásokba”, amelyek az elkövetkező években nem képesek kielégíteni az alapterhelés szükségleteit. Ezzel pénzügyileg tönkreteszi az „energiafordulatot”, amelyet évek óta energiaügyi csodaszerként hirdetett, túlzásba vitt propagandával.

Úgy tűnik, nem érdekli őket, hogy ezzel a lakosságot szegényítik el (mert itt elsősorban az ő pénzüket rabolják el egy teljesen irreális utópiáért). Az érintett hölgyek és urak nem arra esküdtek meg beiktatásukkor, hogy „energiáikat a német nép jólétének szentelik, hasznát növelik, kárát elhárítják”? És mi történik, ha sötétszélcsend (Dunkelflaute) van, azaz nem süt a nap, és nem fúj a szél? Tekintsünk most el attól, hogy a több ezer szél- és naperőmű tartósan károsítja vagy tönkreteszi úgy a tájat, mint az ökológiát. Gondoljunk csak a szélturbinák építése során felszabaduló több millió-milliárd tonna CO2-ra, valamint a lebontásuk mérhetetlen költségeire. Ráadásul a napelemek élettartama körülbelül 15 év, amely után nagy költséggel veszélyes hulladékként kell ártalmatlanítani őket – ami minden, csak nem „klímasemleges”.

A klímarögeszmés gépezet műszaki színvonala: „Majd csak lesz valahogy…” 

Egy 2024. július 2-i közleménycikkben
[„Sonne und Wind schicken keine Rechnung”? Wenn doch alles nur so einfach wäre… – ANSAGE („A Nap és a szél nem állítanak ki számlát?” – Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne…”]
kicsit részletesebben kitértem a »megújuló energiaforrások« problémájára, amelyet a főáramú média kitartóan és szándékosan elhallgat. Vajon az ibériai áramszünet felnyitja a szemünket? Tekintettel a történelmi áramszünet óta a szokásos üzletmenetre való rutinszerű visszaállásra, hajlamos lennék azt mondani, hogy valószínűleg nem. Gondoljunk csak arra, hogy 2003-ban mindössze három hálózati beavatkozás volt, míg 2024-re a számuk csillagászati 17 000-re emelkedik, csak azért, hogy a hálózatot stabilan tartsák.

Meg kell dörzsölni a szemünket a csodálkozástól, amikor a szél- és napenergia apologétái – a teljesen értelmetlen és ideológián nyugvó narratívájuk alátámasztására – minden logikának ellentmondó okokra hivatkoznak az áramkimaradásra, mint például az éghajlatváltozás, az atomerőművek, a gonosz külföldi hatalmak vagy akár a „vezetékek hő okozta légköri vibrációja”. Egy biztos, az ilyen nyakatekert elméletek szerzőinél valami baj van az emeleten. Mindazonáltal elég sokáig tartottam Önöket bizonytalanságban a címben feltett kérdésre adandó válasz tekintetében, és amint azt már bizonyára sejtik, egyértelmű válaszra jutottam: tekintettel arra, hogy Friedrich Merz, korunk Münchhausen bárója egy az egyben átvette elődje és gazdasági és éghajlatvédelmi minisztere, Robert Habeck zöld „energiafordulat” programját, a dilettánsok ideológiai utópiája sajnos még sokáig rombol.

Csak egy langyos ízelítő

A Bundestag képviselőiről nem lehet elmondani, hogy túltengene köztük a tudományos és műszaki szakértelem, és akkor még finoman fogalmaztunk. Az olyan szakértők, mint Vahrenholt professzor, akik már évek óta felemelik szavukat, figyelmeztetve az ideológiával egyre inkább nyakonöntött klímapolitikára, bármikor tudományosan bizonyítható és ellenőrizhető tényeikkel és megállapításaikkal, mintha gránitba harapnának, hangjukat pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Pedig a valóság igazolja figyelmeztetéseiket és előrejelzéseiket.

Személyes véleményem szerint minden szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező villanyszerelő számára világosnak kell lennie, hogy a hálózatba táplált túl sok áram elkerülhetetlenül instabilitáshoz és végül a hálózat teljes összeomlásához, és ezáltal olyan áramkimaradáshoz vezet, mint amilyet április végén Délnyugat-Európában láttunk – ami  valószínűleg csak egy langyos ízelítője annak, ami jönni fog. Ehhez még csak nem is kellenek mélyreható fizikai vagy elektrotechnikai ismeretek. Mivel azonban a jelenlegi helyzet valószínűleg nem fog változni a belátható jövőben, bele kell törődnünk abba, hogy előbb-utóbb Németországban is hatalmas áramkimaradással kell szembenéznünk. Van egy javaslatom: Mi lenne, ha bevezetnénk a nyílt végű „Habeck-skálát” a tudományos és műszaki nonszenszek számszerűsítésére?

Az aktuális blackout műszaki hátteréről itt tájékozódhatunk:

Blackout – Nacht über Europa Spanien – EIKE – Europäisches Institut für Klima & Energie

Közzétevő csak annyit fűz ehhez hozzá: A német, de a teljes európai sajtó is évtizedek óta elfojtja a józan, megalapozott tudományos, műszaki tudásra épülő hangokat, de tág teret ad a dilettantizmusnak, Greta-szintű hisztériakeltésnek. Józan, figyelmeztető hangokat csak az alternatív sajtóban hallunk, amely fokozódó ellenszélben kénytelen működni (Címkézés dezinformációnak és álhírnek, bankszámla letiltás, stb.). Milyen ütemtervet követ itt a mainstream? Kik a megbízók, és mi a cél?

Hivatkozások:

[1] Katrin Göring-Eckhardt a német Zöldek parlamenti képviselője. félbeszakított teológiai tanulmányokon kívül más végzettséggel nem rendelkezik, így természetes, hogy magabiztosan nyilatkozik klíma- és energiakérdésekben.

[2] Annalena Baerbock, német Zöldek. Minden idők legbotrányosabb német külügyminisztere. Jogi végzettsége körül sokminden homályos, elszólásai legendásak, a köznevetség tárgyát képezik. Ő volt az, aki keverte a koboldot a kobalttal.

2025. június
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök