Szerző: Dr. Matthew Wielicki
Az írás az Irrational Fear – Irracionális félelem substack-oldalon jelent meg.
A tudományos publikálás régóta büszke a szigorúságra… legalábbis elméletben. A szakértői ellenőrzésnek (lektorálásnak) tűzfalként kellene működnie, biztosítva, hogy csak a szigorú statisztikai és módszertani előírásoknak megfelelő eredmények kerüljenek be a rangos folyóiratokba. Első kézből ismerem ezt a folyamatot, mivel éveken át bíráltam tudományos dolgozatokat és finanszírozási javaslatokat. A statisztikai szignifikancia a tudományos érvényesség alapköve, enélkül az eredmények értelmetlen zajnak számítanak. Személyesen utasítottam el számos olyan kéziratot, amely nem felelt meg ezeknek a szabványoknak, mivel tudom, hogy a bizonytalan vagy statisztikailag jelentéktelen eredmények közzététele csak a tudományos diskurzus vizének elmosódását szolgálja.
Mégis, amikor az éghajlati tudományról van szó, úgy tűnik, hogy a statisztikai szignifikancia alapvető elveit figyelmen kívül hagyják a pánikkeltő narratívák terjesztése érdekében.
Vegyük a Nature Geoscience legújabb példáját, egy olyan folyóiratét, amelynek elvileg a legmagasabb tudományos normákat kellene követnie. A grönlandi jégtakaróról szóló legutóbbi kiadványukban kifejezetten kijelentik:
Fordítás:
Bemutatjuk a hasadékok mennyiségére és eloszlására vonatkozó, Grönland egészére kiterjedő megfigyeléseket, amelyek a 2016 és 2021 közötti időszakban jelentős változásokat mutatnak a hasadékképződésben (az ágazati skála szerinti eltérés -14,2% és +25,3% között változik), ami korrelál a tengerbe torkolló kifolyók dinamikus fejlődésével. Bár a teljes változás (+4,3 ± 5,9%) a mérési bizonytalanságon belül van, a legtöbb szektorban jelentős ágazati szintű növekedés következik be a hasadékképződésben.
Forrás: https://www.nature.com/articles/s41561-024-01636-6
Bármely más területen ez a beismerés önmagában is okot adna a visszautasításra. Ha a változás a mérési bizonytalanságon belül van, akkor definíció szerint nincs statisztikailag szignifikáns eredmény. A tanulmányt azonban nemcsak elfogadták, hanem azóta olyan világvége címlapokra került, mint a The Independent és az Earth.com, azt állítva, hogy Grönland jégtakarója „repedezik és szó szerint szétesik, méghozzá igen riasztó ütemben”.
[Közzétevő: Onnan pedig végiggördül a világsajtón, gondoskodva róla, hogy minden magyar médiafogyasztó ellenkezés nélkül tűrje adóforintjainak feneketlen klímahordóba történő töltögetését.]
Forrás: https://www.earth.com/news/greenlands-ice-sheet-is-cracking-and-literally-falling-apart-at-a-very-alarming-rate/
Hol vannak a szerzők, akik kijavítják ezt a félrevezetést? Lapítanak. Hol biztosítja a Nature Geoscience, hogy kiadványukat ne használják fel a félretájékoztatásra? Sehol.
Ez nem csak rossz tudomány… ez tudományos csalás. Amikor a folyóiratok megengedik, hogy statisztikailag jelentéktelen eredményeket jelentősnek állítsanak be, és a tudósok tétlenül nézik, ahogy a média elferdíti a munkájukat, akkor elárulják a tudományos integritás alapját. A következmények? Egy olyan közvélemény, amely egyre inkább bizalmatlan a tudománnyal szemben, és ez így van rendjén.
[Ez a logikus következmény tudományos berkekben. Az utca embere, de más tudományágak képviselői is, pl. jogászok, közgazdászok, készpénznek veszik a média által elferdített, de világszerte hatványozott pánikkeltő értelmezést, főleg, hogy a média elhagyja: a teljes változás a mérési bizonytalanságon belül van]
Az éghajlati ipari komplexum és szerepe a megtévesztésben
Ez nem csak egy egyszeri eset. Ez a modern éghajlati ipari komplexum jellemzője, nem pedig hibája. Az akadémiai körök, a média és a politikai döntéshozók közötti szimbiózis biztosítja, hogy még a leggyengébb éghajlati pánikkeltés is globális közönségre talál. És ennek oka van: pénz és ellenőrzés.
Az éghajlattudomány több milliárd dolláros iparággá vált. A „riasztó” eredményeket felmutató kutatók támogatásban részesülnek, még akkor is, ha ezek az eredmények tele vannak bizonytalansággal vagy egyenesen ellentmondásosak. Az olyan folyóiratok, mint a Nature Geoscience, hasznot húznak abból, hogy olyan címlapra kerülő tanulmányokat publikálnak, amelyek növelik a forgalmat és az idézettséget, még akkor is, ha ezeket a tanulmányokat minden olyan szakterületen elutasítanák, ahol a statisztikai integritás még mindig fontos. Eközben a média a félelemből él. A „A grönlandi jégtakaró talán nem változik jelentősen” szalagcím nem fog kattintásokat generálni. De ha azt állítja, hogy „riasztó ütemben esik szét”, akkor hirtelen címlapra kerül.
Aztán ott van a politikai osztály, amely a riogatásnak ezt a végtelen ciklusát használja fel a drákói politika igazolására. Szén-dioxid-adók, nettó zéró ütemterv, a megbízható energiaforrások korlátozása… mindezeket egy olyan tudományos-ipari komplexum legitimálja, amely már nem törődik az igazsággal, csak saját befolyásának fenntartásával.
A tudósok csendes cinkossága
Első kézből tudom, mi történik azokkal, akik megkérdőjelezik az uralkodó narratívát. Amikor felszólaltam a klímatudomány politizálása és a DEI ideológia beszivárgása ellen az akadémiai életbe, kirúgtak az Alabamai Egyetemen betöltött állásomból. Nem számított, hogy a kritikáim a tudományos szigorban gyökereztek… a gépezet megkérdőjelezése elég volt ahhoz, hogy célponttá váljak. Az én tapasztalatom nem egyedülálló; sok kutató tudja, hogy munkáját kiforgatják, de hallgatnak, félve a megszólalás szakmai és személyes következményeitől.
Gondoljunk csak Judith Curry esetére, aki egykor nagyra becsült klímakutató volt, amíg nem kezdte el megkérdőjelezni a mainstream narratívát. Abban a pillanatban, amikor eltért a forgatókönyvtől, támadás érte, partvonalra tették, és kiszorították az akadémiai intézményrendszerből. Az üzenet a többi tudós számára egyértelmű: vagy betartjátok a szabályokat, vagy viseljétek a következményeket.
A megoldás: Visszatérés a tudományos integritáshoz
Az egyetlen módja annak, hogy megtörjük ezt a kört, ha követeljük a szigorú tudományos normákhoz való visszatérést. A folyóiratoknak nem szabadna olyan tanulmányokat publikálniuk, amelyekben a fő megállapítás „a mérési bizonytalanságon belül” van. A médiumokat felelősségre kell vonni a tudományos munkák félreértelmezéséért. Maguknak a tudósoknak pedig bátran fel kell szólalniuk, ha kutatásukat politikai és pénzügyi haszonszerzés céljából fegyverként használják fel.
Első kézből láttam, hogyan kellene működnie a tudományos publikációnak, és hogyan manipulálják. A statisztikai szignifikancia nem opció. Nem olyan eszköz, amelyet el lehet vetni, ha az eredmény nem illik a narratívába. Ez a tudományos hitelesség alapja. Amíg a folyóiratok, a tudósok és a média ezt nem ismerik el, addig a közvélemény bizalmatlansága a tudomány iránt csak tovább fog erősödni. És őszintén szólva, ki hibáztathatja őket?
[Közzétevő megjegyzése: Honlapunkon utaltunk már a mesteri manipulálásra, amit a gépezet a grönlandi jégtömegveszteség címén művel. Bemutattuk azt is, milyen ellentmondásosak a vonatkozó adatok, és milyen óriási a szórásuk. Jelen bejegyzés újfent megerősíti: Itt nem tudományról, hanem pánikkeltésről, és ebből fakadóan a nyugati világ adófizetőinek megkopasztásáról van szó. Értelemszerű, hogy ahol a többség fizet, mint a katonatiszt, ott mindig van egy nyerészkedő kisebbség. Amely viszont óriási hangerővel és médiahatalommal kelti a pánikot. Többször utaltunk arra is, milyen szorosan összezár a kérdésben az áldatlan triumvirátus: média, politika és a megvásárolható tudomány.]
Közzétevő ezúton mond köszönetet a szerzőnek, Dr. Matthew Wielickinek a publikálás lehetőségéért magyar nyelven, és egyúttal felhívja a figyelmet Irracionális félelem – Irrational Fear c. blogjára, amely a klímakérdés tudományos vetületével foglalkozik.
2025. március
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
