Japánban jelenleg figyelemre méltó irányváltás zajlik az energiapolitikában. A nagy kiterjedésű napenergia-parkok állami támogatását fokozatosan megszüntetik, miután egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek a projektek milyen hatalmas károkat okoznak a természetben és a tájban.
Különösen a vidéki régiókban építettek be, irtottak ki vagy fedtek le nagy területeket az elmúlt években, hogy helyet teremtsenek az ipari fotovoltaikus létesítményeknek. Amit eredetileg a környezetvédelemhez való hozzájárulásnak szántak, sok helyen komoly beavatkozássá vált a érzékeny ökoszisztémákban.
Különösen problematikus, hogy a napenergia-parkokat gyakran eddig érintetlen területeken építették meg. Erdőket, vizes élőhelyeket és nyílt tájakat kellett felszámolni, hogy gazdaságilag jövedelmező nagyüzemek létesülhessenek. Az állami támogatások ezt még tovább gyorsították: a befektetők nem a már lefedett területekre vagy tetőkre koncentráltak, hanem az olcsó, szabad természetben fekvő földeket részesítették előnyben. A hosszú távú következményeket – talajerózió, a biológiai sokféleség csökkenése és a vízgazdálkodás megváltozása – gyakran figyelmen kívül hagyták.
A lakosság körében egyre nagyobb az ellenállás. A környékbeliek nemcsak a környezetük esztétikai rontását kritizálják, hanem a regionális identitás és a hagyományos kulturális tájak elvesztését is. Sokan idegen testnek érzik a hatalmas modulmezőket, amelyek sem ökológiai, sem társadalmi szempontból nem fenntarthatóak. Az ilyen projektek elfogadottsága érezhetően csökkent, ami növelte a politikai nyomást a döntéshozókra.
Erre reagálva a jövőben szigorúbb környezetvédelmi előírások lépnek életbe. A nagy napenergia-projektek átfogóbb vizsgálatnak kell alávetni, hogy jobban elkerülhető legyen a természet és a táj károsodása. Ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet fordítanak az alternatív megoldásokra, például a meglévő épületeken elhelyezett kisebb berendezésekre vagy az új, kevesebb területet igénylő technológiákra. A hangsúly a területek lefedésének helyett a már beépített területek környezetbarátabb használatára kell, hogy helyeződjön.
Közzétevő megjegyzi, hogy Japánban az atomenergia-termelés aránya az energiamixben Fukushima után ugyan visszaesett, de azóta folyamatosan növekszik, jelenleg 9-10 %.
A cikk forrása: Schluss mit der Landschaftszerstörung: Japan stoppt Förderung für Solarparks » Journalistenwatch
SMINK?
Magyarországon folyamatos és zavartalan az állami pénzek átvezetése magánzsebekbe az éghajlatvédelem ürügyén. Végső határidőről az állami támogatás megszüntetésével kapcsolatban senki nem beszél, így feltételezzük, hogy a haszonélvezők ezt az idők végezetéig, vagy legalábbis Magyarország végső tönkretételig, a magyar államcsődig tervezik folytatni.
A német példából ismeretes, hogy a szövetségi parlament tagjainak 70 %-a profitál a szélturbinák telepítéséből és üzemeltetéséből.
A cehhet hazánkban az adófizető állja évi 100-150 milliárd Ft értékben, és mivel az állam kiadásai jóval magasabbak bevételénél, az egészet hitelből finanszírozzuk, ami azt jelenti, hogy a tényleges ráfordítás asztronómiai nagyságrendű. Egyelőre ugyanis nem látszik, mikor lesz vége a hitelfölvétel- és kamatfizetés-orgiának. És nem lennék meglepve, ha Magyarországon nem a parlament 70 %-a, hanem csak egy szűk kör profitálna az éghajlatvédelemből, ahol az egyik legnagyobb beruházó és profitáló Adnan Polat török nagyvállalkozó, Orbán Viktor jóbarátja. Ami nem sikerült Szulejmán szultánnak, Magyarország elpusztítása, azt most kései utódai folytatják – magyar állami segítséggel, amit az államgépezet a lakosság közömbössége és érdektelensége, valamint a média cinkos viselkedése miatt hajthat végre. Úgy tűnik, a török nagyvállalkozó sikeresen harcolta ki, hogy Magyarország mégis támogassa a szélturbina-parkok létesítését, amit a Fidesz-kormány korábban ellenzett. És míg egy napelemparkot viszonylag gyorsan el lehet tüntetni, egy 500 tonna betonba ágyazott szélturbinával más a helyzet.
Ami pedig a magyar képviselőket illeti, ők boldogok és elégedettek magas fizetésükkel, ami nem kockáztatnának holmi népképviselettel. A szomorú az, hogy nincs egy egyetlen ellenzéki erő, amely ezeket a napnál világosabb dolgokat szóvá tenné. Az éghajlatvédő hamis propaganda ezerrel folyik, és természetesen ezt sem az érdekeltek fizetik, hanem a magyar adófizető. Csak becsülni lehet, mennyit fordítunk a megélhetési NGO-k támogatására, illetve egy esetben vannak róla konkrét számaink.
Áder János „Kékbolygó” éghajlavédő alapítványa eddig három lépésben 17 milliárd Ft-ot kapott az adófizetőtől.
Hétmilliárdért szervez fenntarthatósági gigarendezvényt Áder János alapítványa | atlatszo.hu
5 milliárdot kap Áder János klímavédelmi alapítványa a kormánytól
Telex: Újabb 5 milliárddal segíti meg a kormány Áder János alapítványát
2026. január
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
