Karbonsemlegesség, CO2 kibocsátás-csökkentés

                          Karbonsemleges módon éltek a világban

Aki ismeri érvelésünket, az tudja, meg vagyunk győződve róla, hogy a légkör CO2 koncentrációjának megduplázódása vagy akár ennél nagyobb arányú növekedése nem okozhatja a Föld átlaghőmérsékletének növekedését. Semennyivel sem. Pont. Ennek fizikai és kémiai okai vannak, amelyeknek alapjait volt szerencsénk több mint 30 évvel ezelőtt az egyetemen megtanulni. És mivel tudjuk, hogy naprendszerünk többi bolygóin is mérhető a hőmérséklet-növekedés, kézenfekvő, hogy a földi klímaváltozásnak is kozmikus okokat tulajdonítsunk, amit befolyásolni nem tudunk. A legjobb, amit tehetünk, hogy megpróbálunk alkalmazkodni a várható változásokhoz. Tehát: nem kételkedünk, nem szkeptikusok vagyunk, hanem biztos tudományos alapokon álló realisták.

Hogy valamilyen szinten klímavészhelyzet van, avval kezdünk megbarátkozni. Az hagyján, hogy szakirányú ismeretekkel, főleg alapismeretekkel nem rendelkező médiafogyasztók bedőlnek a nap 24 órájában rájuk ömlő riogatásoknak. De megdöbbent bennünket, hogy úgy a média 90 %-a, mint a politikusok is részei a nagy szemfényvesztésnek. A politikusoknál ez olyan szinten érthető, hogy nincs idejük az összefüggések mélyreható tanulmányozására, továbbá sokszor a szükséges alapismeretekkel sem rendelkeznek, lévén általában humán végzettségűek. Tiszteletet érdemlő kivételek természetesen közöttük is vannak. A vészhelyzetre pedig az teszi fel a koronát, hogy azoknak a személyeknek – meteorológusok, vegyészek, fizikusok, légkörkutatók, geológusok – egy része is a hisztéria és pánikkeltés szolgálatában áll, akiknek hivatalból tudniuk kellene, hogy az IPCC által sugalltak a valós tudománnyal köszönő viszonyban sincsenek, csak komputermodellekből születtek, amelyeket addig igazítottak, míg a kívánt eredményt nem adták ki. Hogy ennek (a tudósok egy részének erkölcsi bukásának) mik a kiváltó okai, azt itt elemeztük. Az IPCC (illetve a mögötte álló erők) céljairól pedig itt olvashatunk.

Ez van, tudomásul vesszük, hogy ilyen világban élünk, gondolkodásbeli vészhelyzet van. Mai írásunkban tehát nem feszegetjük az alapkérdéseket, hanem a hisztériások által elfogadott fikciókból kiindulva próbálunk tovább gondolkodni.

Mint tudjuk, a fikció szerint 2050-ig a világnak a felére kellene csökkentenie az ÜHG kibocsátását, és ez akkor 1,5 vagy 2 fokon belül tartaná a globális fölmelegedést.

Ezt a fikciót többé-kevésbé magukévá tették a nyugati államok az USA kivételével. (Mint tudjuk, az USA kiszállt a párizsi agyrémből.) Ezek az államok: Kanada, Ausztrália, és az EU. Dél-Amerikában kelletlenül jó képet vágnak a dologhoz, anélkül, hogy különösebben tennének valamit. A világ többi részén (Kína, India, Oroszország, Japán, Ázsia többi része, Afrika) pedig nyílt vállvonogatással, legyintéssel vagy még ennyivel sem intézik el a rögeszmét.

Tehát, ha feltételezzük, hogy a fenti rögeszmés államoknak sikerül a CO2-kibocsátást felére csökkenteni (pedig nem fog sikerülni), továbbá, ugyancsak feltételezzük, hogy a többi állam nem növeli CO2-kibocsátását 2018-hoz képest (pedig fogják növelni), akkor ez azt jelenti, hogy a világ CO2-kibocsátása 2050-ben 2018-hoz képest 37887 millió t-ról 35915 t-ra csökken. Azaz, a csökkenés 5,2 %-os. 5 % 50 % helyett. És ehhez a csökkenéshez akarnak a rögeszmés országok gigantikus, ezer milliárd dollár nagyságrendű adópénzeket behajtani, hogy a zöldbárók feneketlen zsebébe töltögessék. Magyarul: Egy eleve elvetélt, mindenki által láthatóan kudarcba fulladó, megvalósíthatatlan próbálkozásra szedik el pénzünket és adják oda számolatlanul a sikkasztóknak, tolvajoknak, állami pénzek lenyúlóinak.

A világ energiatermelésének növekedése. Pirossal a szélturbinák, sárgával a napelemek hozzájárulása.

Mert legyünk tudatában: A rögeszme haszonélvezői nagyon pontosan tisztában vannak a fenti tényekkel.

Kiemelve még egyszer: Tisztában vannak vele, hogy

• A CO2-koncentrációnak nincs ráhatása a föld átlaghőmérsékletének növekedésére;
• A nyugati világnak nem fog sikerülni a CO2-emissziót 50 %-ra csökkenteni. (Ha mégis, akkor az a Pol Pot nevével fémjelezhető kőkorszaki kommunizmust jelentheti csak.)
• Az agyonsztárolt ún. megújuló energiatermelési módszerek alkalmatlanok az elektromos alapellátás biztosítására. (Az elektromos energiát nem lehet tárolni. Megtermelése pillanatában föl kell használni. A kínált tárolórendszerek hatásfoka nevetségesen alacsony.)
• És végül avval is tisztában vannak a rögeszme szítói és nyerészkedői, hogy még a rögeszmés országok 50 %-os CO2-kibocsátás csökkentése is csak 5%-ban csökkentené a világ CO2 kibocsátását (a számukra legkedvezőbb forgatókönyvet is figyelembe véve). A legvalószínűbb az, hogy 2050-ben semmivel nem lesz alacsonyabb az emberiség CO2-kibocsátása, inkább magasabb lesz. Ami azt kellene, hogy mondassa velük, ha egy csöppnyi tisztesség volna bennük: Gyerekek, hagyjuk. Nem fog menni. Próbálkozzunk mással.

Nézzük meg most a rögeszme egy másik aspektusát.

Nyárson sütés, fatüzelés? Mi lesz a CO2-kibocsátással? Földünk egy halálspirálba kerülhet, ha nem változtatunk sürgősen szokásainkon! – mondta a törzs tudósa sámánja.

Tisztában kell, hogy legyünk vele: Karbonsemlegesség nem létezik. Utoljára a neolit korban létezett. Meg lehet közelíteni, vannak népgazdaságok, ahol hasonló fejlettségi fok mellett vannak különbségek CO2-kibocsátásban. Egy ország CO2-kibocsátásának szempontjából a legfontosabb tényező az elektromos energiatermelés módja. Ha az áramtermelést elsősorban atomenergiával vagy vízierőművekkel oldják meg, akkor az az ország alacsonyabb CO2-kibocsátás tud felmutatni. Jó példa erre Németország és Franciaország összehasonlítása. Franciaországban – köszönhetően a hatvan atomerőműnek – az egy főre jutó kibocsátás 4,96 t (alacsonyabb, mint Magyarországé), Németországban 9,15 t volt.

A múlt század kilencvenes éveinek elején megbukott a Kelet-Európát gúzsba kötő, és a fejlődést évtizedekre visszavető kommunizmus. Ezek az országok jó 10 évvel később csatlakoztak az EU-hoz, magukkal hozva alacsony fejlettségi szintjüket és alacsony, egy főre jutó CO2-kibocsátásukat. Ha a volt kommunista országok kibocsátását összehasonlítjuk a nyugat-európai országok kibocsátásával, azt tapasztaljuk, hogy a nyugati államok CO2-kibocsátása átlagosan másfélszerese a keleti államokénak. Kisebb eltérések lehetnek persze.

Egy ilyen eltérő szintről egyöntetűen 50 %-os csökkentést követelni egyet jelent a nyugati fejlettségi szint és a keleti fejletlenségi szint bebetonozásával.
„Ti lúzerek maradjatok csak azon a szinten, ahol vagytok, illetve csökkentsétek még azt a szintet is a felére, mi egy jó nagyot röhögünk rajtatok.” – halljuk mi itt Keleten Nyugat felől idekiáltani.

NEM!

Ha a jog az élethez emberi jog, akkor ez egyet jelent avval, hogy a CO2-kibocsátás emberi jog. Ha a nyugati és amerikai rögeszméseknek problémájuk van a saját, magasnak vélt CO2-kibocsátásukkal, tessék, le lehet vinni a magyar szintre. És ha mindenáron CO2-csökkentés, csak abba szabad politikusainknak belemenni, hogy ugyanolyan szintre csökkenteni, nem pedig abba, hogy ők a saját 9-12 t/fő évi kibocsátást lecsökkentsék 5-6 t-ra, mi pedig a mi 6 t kibocsátásunkat 3-4 t-ra.
A 6 t kibocsátással ugyanis még lehet élni, a 3-4 t kibocsátással már nem.

A Nyugat odadobta hadizsákmányként Kelet-Európát Sztálinnak Jaltában. Most ugyanez a Nyugat akarja Kelet-Európának a CO2-kibocsátását a saját kibocsátásának felében-kétharmadában maximálni – Jalta kövekezményeként.

Nem tűrhetjük ezt a vegytiszta rasszizmust, hogy a Jaltában Sztálin, Truman és Churchill által megkötött paktum örökre bebetonozza gazdasági fejletlenségünket, hogy annyi CO2 kibocsátást engedélyezzen a keleti tömb felbomlása és a Szovjetunió megszűnése után 30 évvel, amennyi a vegetáláshoz elég, de élni kevés. Fejlesztésre meg aztán végképp nem szabad gondolnunk. Így képzelik ezt el egyesek Nyugaton. Legyetek csak felvevőpiac és munkaerő tartalék. De semmiképp sem egyenrangú gazdasági partner vagy netán konkurencia.

ANNYI CO2-T VAN JOGUNK KIBOCSÁTANI, MINT BÁRKI MÁSNAK!
JOG AZ ÉLETHEZ = JOG A CO2-KIBOCSÁTÁSHOZ.
MINDEN EMBER EGYENLŐ.
MINDENKINEK JOGA VAN UGYANANNYI CO2-T KIBOCSÁTANI!

És csak röviden teszünk említést a rögeszmének egy másik gyanúra okot adó aspektusáról.
Ha a rögeszmések szívvel-lélekkel támogatnák az atomerőművek elterjesztését világszerte, azt mondanánk, hisznek abban, amit mondanak. De furcsa mód hallani sem akarnak róla. Úgy tűnik, annyira mégsem vélik nagynak a bajt.

Ugyancsak furcsának tartjuk, hogy népgazdaságilag kivitelezhető javaslatok még nem jöttek tőlük. Javaslataik csak egyre jók: A gazdaságot romba dönteni.

Elektromos autó, elektromos busz? Zsákutca.
Véletlenszerűen rendelkezésre álló energiaforrások (fotovoltaikus erőművek, szélturbinák) szubvenciója? Zsákutca.
Elektromos energia tárolása? Ma még életképtelen, úgy műszaki, mint gazdaságossági szempontból. Lennének ugyanis műszaki eljárások, amelyeket majd elő lehet venni, amikor kezd kifogyni a Föld fosszilis energiahordozó-készlete. De: Semmiképp sem életképtelen ötleteket kellene erőltetni. Főleg nem idő előtt.
Rajtunk múlik. Az új (klíma)kőkorszak felé megyünk, vagy az emberi szellem alkotásait felhasználó, rögeszméktől és ideológiai béklyóktól mentes, valódi XXI. századba.

2019. december
Király József
okl. vegyészmérnök
A statisztikai adatokat a Wikipédiából vettük.

https://de.wikipedia.org/wiki/Liste_der_L%C3%A4nder_nach_CO2-Emission_pro_Kopf

https://de.wikipedia.org/wiki/Liste_der_gr%C3%B6%C3%9Ften_Kohlenstoffdioxidemittenten