1, Héjjas István: KLÍMAVÁLTOZÁS és MEGÚJULÓ ENERGIÁK
Klímakatasztrófa fenyegeti az emberiséget! Vészhelyzet van! És ezért mi magunk vagyunk felelősek, mi emberek, főleg azzal, hogy túl sok széndioxidot bocsátunk ki. Ezt halljuk naponta TV-ben, rádióban, olvassuk az újságokban és az Interneten. Valóban vészhelyzet van? Indokolt az emberekben egyszerre pánikot is és bűntudatot is kelteni? Nem lesz ebből egyszer még baj?
Ami az emberiséget fenyegető kockázatokat illeti, az aggodalom indokolt, ennek azonban semmi köze az éghajlat évmilliók óta zajló szakadatlan változásához, sem pedig a széndioxidhoz.
Az igazi kockázat az, hogy a rohamosan növekvő létszámú emberiség gyorsuló ütemben pazarolja a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat, miközben hatalmas mennyiségben bocsát ki egészséget és környezetet károsító anyagokat a levegőbe, a talajba és az élővizekbe.
A könyv tényekkel alátámasztva mutatja be, hogy a levegőben éppen csak nyomokban jelenlévő, színtelen, szagtalan, láthatatlan, egészségre ártalmatlan széndioxid nem káros, hanem nélkülözhetetlenül hasznos komponense a levegőnek, nélküle minden élet elpusztulna a Földön.
A könyv az emberiség valódi kockázatainak áttekintése és az éghajlatváltozás földtörténeti összefoglalása után a klímaelméleteket kialakulásuk sorrendjében, globális szinten ismerteti. A világtendenciák mellett hazai adatokra, példákra támaszkodva ad könnyen érthető, befogadható ismereteket az olvasónak. Bemutatja azt a politikai folyamatot is, amelynek részeként a környezetvédelmet klímavédelemmé hamisították. Számba veszi civilizációnk energiaszükségleteit, azok kielégítési módját. Kritikai szellemben tárgyalja a megújuló energiák lehetőségeit az energiaellátásban, bemutatva, hogy a „megújuló” energiák irreális mértékű növelése nem csupán értelmetlen és hatástalan pótcselekvés, de több kárt okoz, mint hasznot.
Kissé részletesebben mutatja be a vízenergia szerepét és lehetőségeit, amit az indokolhat, hogy — történelmi távlatból, hazai példán – ebben érhetők tetten látványosan és közérthetően a „környezetvédelembe” csomagolt politikai szándékok és beavatkozások.
A szükséges változások megalapozásához szükséges a társadalom széles körének valós ismereteken alapuló tájékozottsága. A változásokat nem „okos” eszközökkel, hanem okos társadalommal lehet elősegíteni. Ehhez nyújthat segítséget ez a közérthető könyv.
| A könyv megvásárolható a Püski Könyvesházban, Bp. 1013 Krisztina körút 26.
https://puskikiado.hu/hejjas-istvan-klimavaltozas-es-megujulo-energiak-elmelet-es-tapasztalatok.html Ár: 1280 Ft Könyvrendelés: puskikiado@gmail.com |
2, Fuggerth Endre: Szenny és Víz
A Művi Szennyvíztisztításról. Határairól, hatásairól, csődjéről… és kiválthatóságáról: a Vízönellátó/Vízgazda koncepcióról.A Szennyvíz nem az ÉLET része. A Szennyvíz a „Civilizáció” hozadéka. Ha a Civilizáció nem szűnik meg szennyvizet produkálni, bele fog dögleni – mindannyiunkkal együtt. A szennyvíz ugyanis nem-tisztítható, csupán átalakítható. S a szennyvizek eme „tisztításnak” álcázott (kémiai és biológiai) átalakításai termelik mindazokat a problémákat, amelyek egyre súlyosbodó következményei mind szorítóbban behatárolják élet-minőségünket, végső-soron élet-lehetőségünket.Szennyvizet valójában nem szükségszerű produkálni. VAN erre járható út – de az alapos szemléletváltást kíván. Feltárásaim:
- Leleplezik a művi-szennyvíztisztításból automatikusan fakadó problémák sokaságát. Melyeket mind eltussolni igyekeznek.
- Rámutatnak a Környezetvédelem rákfenéjére: Ami ott ma zajlik, az a fentebbiek szolgalelkű kiszolgálása, „Kutatásoknak” álcázva. Olyan tudás-színvonalon, mely hamvába-holttá teszi a kémia eddigi eredményeit.
- Illusztrálják azt az összefonódást, ami az ezekből rovásunkra profitáló, monopol-helyzetű nagyvállalatok és lobbi-köreik, a rendeléseikre bedolgozó „kutató”-brigádok és címzetes-testületek, valamint az egész struktúrát büntető-ideológiailag megtámogató Jogrendszer között fennáll.
A könnyebb és könnyedebb bevezető-jellegű írások megalapozzák az odafigyelő olvasó számára a továbblépést is. Ezek megrágott tartalmával felvértezve emészthetőbb lesz az elsőre esetleg ijesztően idegen, összetettebb későbbi mondandó is. Merthogy ezekben van sűrítetten mindaz a támpont, melyek birtokában az olvasó immár nem ingadozó véleményt fog formálni a máshonnan-érkező hírverésekkel szemben, hanem a tények biztos talaján állva lesz képes megítélni azok állagát, természetét, mögöttes szándékait. Igyekeztem éppen ezért mindent „katedra-mentesen” fogalmazni, hogy a megragadott új ismeret élményszerűen ivódhassék a tudatba.Szerző , miután tudományterületén a multi-dimenzionális gázkromatográfiához vezető 1989-ben közzétett munkáját a tudósvilág félig sem tudta megemészteni azóta, – dacára hogy ott máig dögönyözik betakarítási-célzattal óriás-gépekkel a répaföldeket körös-körül – ezúttal a köz számára azonnal kamatoztatható, zseniálisan egyszerű meglátás mögé besorakozva, a szingulárisan új koncepción alapuló VÍZGAZDAI megközelítés útját kísérli meg feltárásaival támogatólag egyengetni.(Liszkay Törtel)
|
A könyv megrendelhető a Könyvműhely webáruházban
Méret: A/4 (205×290 mm)
Oldalszám: 221 oldal
Borító: Karton
ISBN:: 978-615-00-3258-0
Kiadó: Szerzői kiadás
Ár: 5500,- Ft Postaköltség: 990 Ft
|
3, Miskolczi Frenc: Az éghajlat önszabályozása
Miskolczi Ferenc klímaelmélete Héjjas István magyarázataival
Naponta halljuk rádióban, TV-ben, olvassuk újságokban, Interneten, hogy a Föld veszélyesen melegszik, mert az emberiség túl sok széndioxidot bocsát ki. Vajon tényleg klíma vészhelyzet van? Érdemes pánikba esni? Miskolczi Ferenc, a NASA volt légkörfizikus munkatársa, hat évtized mérési adatai alapján dolgozta ki a klímaelméletét, amelynek tudományosan alátámasztott végső következtetése az, hogy a széndioxid nem képes befolyásolni a Föld felszínének hőmérsékletét, az ember nem képes befolyásolni az éghajlatot. Földünk a légkör széndioxid koncentrációjától függetlenül sugárzási egyensúlyban van a külső kozmikus térrel.A könyv elején Szarka László Csaba akadémikus méltatja ezt a kiemelkedően fontos tudományos eredményt. Ezt követi Héjjas István ismertetése az elméletről olyan olvasók számára, akik nem járatosak a légkörfizikában. A könyv további részében Miskolczi Ferenc fejti ki részletesen az elméletet, lehetőséget nyújtva a sugárzásfizikában otthonosan mozgó kutatóknak a bemutatott eredmények ellenőrzésére.Röviden kitér a csúsztatásokra, a mérési eredmények manipulálására is, ahogyan világméretű média propaganda segítségével igyekeznek az embereket meggyőzni arról, hogy a klímaváltozás oka a mesterséges széndioxid emisszió. Az elmélet megértését segíti a mellékletekben található számos diagram és táblázat, valamint a részletes irodalom jegyzék.Az elmélet legfontosabb megállapítása szerint a bolygón uralkodó hőmérsékleti viszonyokat elsősorban a bolygón található hatalmas mennyiségű víz halmazállapot változási folyamatai (fagyás, olvadás, párolgás, kondenzálódás) határozzák meg. Kiemelkedően fontos szerepet játszik a levegőben található nedvesség, amely vízgőz formájában a leghatásosabb üvegház gáz, miközben a többi üvegház gáztól eltérően képes kondenzálódni és felhőzetet kialakítani. A bolygón uralkodó önszabályozási folyamatoknak köszönhetően ugyanis a bolygó felszínének csaknem a kétharmad része felett állandóan felhőtakaró van. A felhők szerepe kettős. Egyrészt leárnyékolják a talajszintet, mivel rajtuk a napsugárzásnak csak kisebb hányada tud áthatolni, másrészt optikai záró réteget képeznek a felszínről kiinduló hőmérsékleti sugárzással szemben, amelynek a teljes spektruma elnyelődik a felhőzetben, tekintet nélkül arra, hogy mennyi széndioxid, vagy más nem kondenzálódó üvegház gáz van a levegőben.Miskolczi kimutatta, hogy a bolygón az üvegházhatás állandóan a fizikailag lehetséges maximális szinten van, amely már tovább nem fokozható, akkor sem, ha túl sok széndioxid van a levegőben. Miskolczi azt is kimutatta, hogy bár a Föld-légkör rendszer működése kaotikus, azonban van jól definiálható egyensúlyi állapota, amely körül a rendszer állapotát meghatározó paraméterek ingadoznak. Ezért, ha a rendszert valamilyen perturbáció éri, például hirtelen ugrásszerűen megváltozik a levegő széndioxid tartalma, akkor azt a rendszer kiszabályozza, elsősorban azzal, hogy megváltozik a levegő vízgőz tartalma, felhőzete, és a tranziensek lecsengése után a rendszer visszatér az egyensúlyi állapot közelébe. Miskolczi az elméletét a fizika ismert törvényei alapján matematikai úton vezette le, és az így kapott elméleti eredményeit a NASA adatbázisaiból származó hatalmas mennyiségű mérési adattal támasztotta alá. A NASA azonban megtiltotta ezeknek a tudományos eredményeknek a nyilvános közzétételét, Miskolczi ezért felmondta az állását, és több év munkájával írta meg ezt a könyvet.
| A könyv megvásárolható a Püski Könyvesházban, Bp. 1013 Krisztina körút 26 AZ ÉGHAJLAT ÖNSZABÁLYOZÁSA Miskolczi Ferenc klímaelmélete Héjjas István magyarázataival – Püski Könyv Kiadó (puskikiado.hu)Ár: 2720,- Ft Könyvrendelés: puskikiado@gmail.com |
4, Michael Shellenberger: Apokalipszis soha
Michael Shellenberger könyve tökéletes képet alkot az elmúlt időszak környezetvédelemmel kapcsolatos szélsőségeiről. A klímaváltozás hoz magával problémákat, de lehetőségeket is hordoz, amelyekkel élnünk kell. A technológiai fejlődésnek köszönhetően képesek lehetünk kiküszöbölni a környezeti problémákat.
A pánikhangulatot keltő zöld szervezetek elferdítik a valóságot? A modern gazdaság lebontása helyett az innovatív megoldások vezetnek el minket a fenntarthatóbb jövőhöz? Elmarad a világvége? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a szerző, aki a Klímapolitikai Intézet felkérésének eleget téve a könyvbemutató alkalmával személyesen látogatott el az Egyesült Államokból az MCC-be.
Shellenberger neves újságíró, egykori zöld aktivista. Ökopragmatista, Green Book Award Winner bestseller író, akit a Time Magazin „Hero of the Environment” díjával tüntettek ki. Több jelentős zöld szervezet például az Environmental Progress és a Breakthrough Institute alapítója.
Honlapunkon két írásban is foglalkozunk vele.
A könyv több magyarországi könyvhálózatban megvásárolható.
5, Lóránt Károly: Világvége helyett
A könyv a Századvég Kiadó gondozásában 2022 szeptemberében jelent meg. Bemutatására az Energiapolitika 2000 Társulatnál került sor ugyanabban a hónapban.
(Az alábbiakban Szarka László – Magyar Hírlapban megjelent – könyvismertetéséből idézünk.)
Lóránt Károly azt mutatja ki – többekkel egyezően – hogy akármit gondolunk a klímaváltozás okairól, a dekarbonizáció zsákutcáját mindenképpen el kell kerülni. A könyv pontról pontra végigvezet mérnök-közgazdászi gondolatmenetén és érvrendszerén.
A könyvet jó érzés kézbe venni. A hátsó borítón lévő ismertető tömör és tartalmas. A kötet a szerző és az ajánló előszavából, bevezetőből, és 11 fejezetből áll:
1. Éghajlatváltozások az egyes földtörténeti korokban,
2. Klímaelméletek
3. A klímapolitika kialakulása
4. Az IPCC-jelentések
5. Az EU klímapolitikája
6. Klímavita: ki mit mond és miért?
7. Klímapolitika a gyakorlatban és az első tapasztalatok
8. A klímasemlegesség feltételei
9. Elérhetők-e a globális klímapolitikai célok?
10. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás
11. Energiarendszerek
Összefoglaló
Hazánk számára szóló záró következtetések
Függelékek, irodalomjegyzék.
1, A földtörténet általa ismert éghajlatváltozásainak ismertetése elegendő betekintést ad ahhoz az olvasónak, hogy meggyőződjön róla: a kőbe vésett földtörténet szerint örökké változik minden. Senki nem ismer olyan tudományos tényt, miszerint a természet beszüntette volna hullámzó, turbulens működését.
2, A második fejezetben négy tudományos „klímaelméletről” olvashatunk. Egy elmélet, egy hipotézis akkor és csak akkor tudományos, ha a kutatóknak megengedik, hogy szabadon nekirugaszkodhassanak megcáfolni. Nos, a szén-dioxid-hipotézis – mindaddig, amíg tiltják a cáfolatát –, nem tekinthető tudományosnak. A Gaia-elmélet még a szén-dioxidnál is megfoghatatlanabb. A Miskolczi-hipotézist komolyan kell venni. Ami azt jelenti, hogy érdemes rajta vitatkozni, és feltétlenül tesztelni kell modern adatokon is. Egyedül a negyedik – a Milankovics–Bacsák-hipotézis – nyert már meggyőző bizonyítást. E négyen kívül azonban ezernyi olyan mechanizmus létezik, amelyekről a könyv nem ejt szót. Nem csoda, hiszen a kutatók is csak ámulnak a természet gazdagságán.
3, A klímapolitika kialakulását Lóránt Károly is a hetvenes évek elejére teszi. És észreveteti az olvasóval, hogy a szén-dioxidról akkor még szó se volt.
4, Az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Testület) jelentéseiről szóló fejezetben csak az első öt jelentést ismerteti. A hatodik jelentés (IPCC AR6) első része ugyanis csak a kézirat leadása után jelent meg. Mégis kikövetkeztethető a könyvből, hogy mi lesz az IPCC AR6 üzenete: immár ellentmondást nem tűrően hirdeti azt, hogy a jelenlegi klímaváltozás példátlan (nem az), és hogy azt az ember okozta (aminek valójában az ellenkezője is lehetséges).
5, Az Európai Unió klímapolitikai szerepéről Lóránt Károly azt emeli ki, hogy Európa mindig is mintarégió kívánt lenni. Az ígéretek szerint ez lesz például az első klímasemleges kontinens. De az EU a klímapolitikában nem kezdeményező, hanem inkább végrehajtó. Mondható kísérleti terepnek, de szerintem azt sem zárható ki, hogy az EU jelenlegi vezetői az ENSZ és a WEF pogány oltárán Európa polgárait „önkéntes” emberáldozati szerepre kényszerítik.
Az EU-klímapolitika egyik meghatározó mérföldköve tényleg a 2006-os úgynevezett Stern-jelentés volt. E rész első elolvasásakor helyenként már-már attól tartottam, hogy az agyonreklámozott következtetések valamennyire a szerzőt is megfertőzték. De nem. Mindössze arról van szó, hogy egy másik, de agyonhallgatott közgazdász, William Nordhaus közgazdaság-tudományi Nobel-díjas (aki idejekorán kimutatta, hogy a Stern-jelentés irreális), kifelejtődött. De azóta van már az EU-ban Európai Green Deal („Zöld Megállapodás”), sőt klímatörvény is (a Green Deal betartására). A klímatörvény keretében – amint e kötetből is megtudható ˗ minősített többséggel lehet dönteni; csak egyes esetekben (például a tagországok energiaszerkezetét illető kérdésekben) van egyhangú döntésre szükség.
6, A klímavita legfőbb állításait összefoglaló fejezetből kiemelem a 2019-ben megalakult Klímaintelligencia-csoport, a CLINTEL klíma-világnyilatkozatát (akkori nevén az úgynevezett Európai Klímanyilatkozatot). Ezt igazán széles nemzetközi gondolkodás szülte. Megfogalmazásában a lehető legszélesebb egyetértésre törekszik. Címe lényeglátó: Nincs klímavészhelyzet! Ínyencek számára elgondolkodtató egyéni meglátásoknak, valamint kilencven olasz kutató szó szerint leközölt klímanyilatkozatának elolvasása is ajánlható.
7, A könyv bemutatja az európai, ezen belül a német energiapolitika ideológiai irányultságát, majd két fogalommal kénytelen bűvészkedni: az úgynevezett klímasemlegességgel és az úgynevezett szén-dioxid-semlegességgel. (Szerintem mindkét fogalom értelmetlen; ezen kívül nem sok közük van egymáshoz. Semmi esetre sem lenne szabad az egyiket a másik szinonimájaként kezelni!)
8, Az európai klímasemlegesség elérhetőségét megvizsgáló fejezetben valójában arról van szó, hogy szén-dioxid-kibocsátás nélkül fenntartható-e az energiaellátás. Lóránt Károly válasza az, hogy igen, fenntartható, de csak atomerőművek révén. A megújulókkal (a szél- és a napenergia) erőltetésével: nem. Ezek az energiafajták ugyanis hatástalanok és fokozottan természetpusztítók. Épp ezek elburjánzása kezdte megemelni az energiaárakat, már évekkel ezelőtt.
9, A globális szintű klímasemlegességre is az európaihoz hasonló eredményt kapott. Európa egyébként a világban már alig számít valamit. Mondhatnánk, hogy a kutya (az EU) ugat, a karaván halad, és egyáltalán nem a szén-dioxid-semlegesség útján. Az antropogén szén-dioxid-kibocsátás belátható időn belül minden valószínűség szerint a jelenleginek a duplájára fog emelkedni.
10, Körbejárja a szerző az úgynevezett adaptáció, azaz az alkalmazkodás lehetőségeit is. Itt oly részletességgel ismerteti a Bill Gateséknek a 2019-es ENSZ klímacsúcs elé időzített álobjektív félelemkeltését, mintha sok mindent el is hinne belőle.
Az ökológiai lábnyomról a szerző is kinyomozta, hogy van ugyan hat különféle mutatója, de az ökológiai lábnyom felét az úgynevezett szénlábnyom teszi ki, sőt azt is, hogy az Európai Unió kizárólag a szénlábnyomot erőlteti.
11, A világ energiarendszeréről terjedelmes áttekintést olvashatunk. A szerző adatai szerint a fosszilis energiaforrások a világ energiaellátásának 84,7 százalékát alkotják. Én a British Petrolnál 2021-re hibahatáron belüli értéket: 83 százalékot találtam. Tehát nem igaz az a médiasugalmazás, hogy a fosszilis energiaforrások aránya az utóbbi években 80 százalék alá csökkent volna, és az sem, hogy a tendencia jelentősen csökkenő irányú lenne.
Az Összefoglaló szerint
1. nem tudni, hogy a klímaváltozást a szén-dioxid-kibocsátás okozza-e, viszont
2. a mérnöki számítások egyértelműen azt mutatják, hogy a szén-dioxid-emisszió megcélzott csökkentését szél- és naperőművekkel lehetetlen elérni. Ha valóban csökkenteni akarjuk a szén-dioxid-kibocsátást, annak egyetlen reális megoldása van, amit úgy hívnak, hogy atomenergia.
A záró gondolatokban Lóránt Károly két forgatókönyvet tárgyal. Azt, hogy mit kell tennie Magyarországnak, ha a Föld klímája nem antropogén hatásokra változik meg, és mit kell tennie akkor, ha a hőmérséklet-emelkedést mégis jelentős vagy döntő módon befolyásolja a szén-dioxid-kibocsátás. Lóránt Károly az első eshetőségre adott többoldalas válaszában a vízgazdálkodásra koncentrál. Ezzel mint egyik fókuszponttal messzemenően egyet lehet érteni. Viszont, ha a szén-dioxid-bűnvádtól megszabadulunk, végre saját lehetőségeinkhez és korlátainkhoz igazodva reálisan foglalkozhatnánk a víz mellett minden egyéb kérdéssel is: az energiaellátástól kezdve a termőföldön át a konkrét környezeti problémákig. Ne feledjük, hogy mértéktartónak és takarékosnak kell maradnunk. A második forgatókönyv megvalósulása esetében természetesen el kell fogadni a szén-dioxid-kibocsátás-mérséklést. Amit Lóránt Károly javasol erre az esetre, az valójában kármentés, hiszen az EU klímapolitikája teljességgel megvalósíthatatlan. Csak akkor valósítható meg maradéktalanul, ha visszasüllyedünk a középkori életszínvonalra. Minden erőnkkel munkálkodnunk kell tehát az önfelszámolásra törekvő politika következményeinek elhárításán.
A függelékek a szerző által fontosnak tartott technikai részleteket tartalmazzák. A huszonhat oldalnyi irodalomjegyzék fejezetenkénti csoportosításban tekinti át a felhasznált munkákat.
Szarka László ismertetésében javasolja a klímaváltozás kedvezőtlen és kedvező következményeinek objektív értékelését. Kizárt ugyanis, hogy bármilyen irányú változás eleve csak kedvezőtlen legyen.
A zárógondolat annyira aktuális, hogy megéri visszatérni rá. Lóránt Károly csak két forgatókönyvet tárgyal. Jóhiszeműen azt feltételezi, hogy a klímapolitika észszerű. Szarka László: „Halkan megkérdezem, mi van akkor, ha nem az? Ebben az esetben mindjárt adódik két további szcenárió is. Az első kettőről már volt szó. Elméletileg olyan is lehetséges, hogy tényleg van klímavészhelyzet a szén-dioxid miatt, azonban a klímapolitika semmit sem tesz visszafogás érdekében. Végül, a negyedik lehetőség mintha nem is szcenárió, hanem maga a valóság lenne. Arról van szó, hogy a szén-dioxid bizonyítottan nem okolható a klímaváltozásért, ám a klímapolitika mégis ehhez ragaszkodik, követve a globális elit, a világszervezetek és a nagyvállalatok közmegegyezését. Nem számít, hogy e közgazdasági célkitűzés messze elszakadt a fizikai valóságtól. Könnyen elképzelhető, hogy a globális agytröszt azzal is tisztában van, hogy amit hasznos idiótáik (a mélyzöldek) papagájként rikoltoznak, abból egy szó sem igaz. Sokkal inkább az lehet a célfüggvényük, hogy visszafordíthatatlanná tegyék a legalább három évtizede, de inkább fél évszázada elindított folyamatokat, és megvalósítsák a globális kormányzást. Ez – úgy, ahogy van – emberellenes. Eben megközelítésben a klímapolitika nem más, mint egy sötét, ám nagyon hatékony eszköz. Erről lehetőségről a könyvben Lóránt Károly nem ejt szót, de nem zárja ki, hiszen a könyvbemutató napján megjelent Magyar Nemzet-véleménycikkében ő maga is „klímaizmus”-ról ír.
Kötelességünk figyelembe venni az összes lehetőséget, és felkészülni a lehető legrosszabbra is. A mi célfüggvényünk nem lehet más, mint megállítani a gonoszt. Lóránt Károly könyve – közvetve – az erőgyűjtéshez szükséges felismerésben segít az olvasónak.”
A könyv az ismertebb könyvforgalmazóknál megvásárolható.
Marcus Rosenlund: Az időjárás és a történelem
Cser Kiadó, Bp. 2021.
Héjjas István könyvismertetése meghaladja átlagos könyvismertetéseink terjedelmét, ezért annak egy önálló bejegyzést szentelünk.
