A szerző az elmúlt hetekben ezen a címen hat részes sorozatot tett közzé a Magyar Hírlap hasábjain. Az alábbiakban ezekből idézünk, majd linkeljük az eredeti megjelenés helyét.
Klímahisztéria és tudomány 1.
„Mi is az a COP?
A COP30 jelenleg (november 10-21. között) zajlik Belémben. Gondolom ez a mondat a legtöbb olvasónak semmit sem mond, ezért lépésről lépésre igyekszem megmagyarázni. A COP egy angol szó rövidítése Conference of the Parties, vagyis a felek (részes felek) konferenciája. A következő kérdés, az lehetne, hogy milyen részes felekről is van szó?”
A cikkben a szerző áttekinti, hogyan jutottak a világ országai oda az 1988-as Torontoi Nyilatkozattól az 1992-es Rio de Janeiro-i ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencián át oda, hogy a szerződő felek évente áttekintsék, milyen eredményeket érnek el az ÜHG-ok kibocsátásának csökkentésében.
A cikk tovább olvasható a Magyar Hírlap honlapján.
Klímahisztéria és tudomány 2.
A cikkben a szerző áttekinti a föltörténeti korok klímaváltozásait, illetve, hogy a tudósok (elsősorban a 19. században) hogyan következtettek arra, milyen tényezők alakítják a légkör mai hőmérsékletét.
A cikk tovább olvasható a Magyar Hírlap honlapján.
Klímahisztéria és tudomány 3.
Néma tavasz és a Keeling görbe
A cikkben Lóránt áttekinti, hogyan nyert polgárjogot a CO2-okozta globális felmelegedés elmélete, milyen nemzetközi szervezetek erőltették az elméletet, hogyan született meg ebből kifolyólag az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (Intergovernmental Panel on Climate Change-t, rövidítve az IPCC).
A cikk tovább olvasható a Magyar Hírlap honlapján.
Klímahisztéria és tudomány 4.
A Párizsi Egyezmény
A szerző áttekinti, milyen célirányos, pánikkeltő modellek vezettek a 2015-ös Párizsi Klímaegyezményhez, amelynek szervezésében az Európai Unió már főszerepet játszott.
Rámutat, az egyezményhez vezető tanulmányok, „az IPCC sok ezer oldalas dokumentumaiban sehol sem találni semmilyen számítást arra nézve, hogy a kitűzött célok elérhetők-e, és ha igen milyen eszközökkel. Az IPCC céljait legradikálisabban végrehajtani kívánó Európai Unió elérte ugyan a kibocsátás csökkentését, de annak az árán, hogy az európai ipart tönkretette, amelyik vállalat tud, menekül Európából, a német ipar, amely valaha Európa gazdasági motorja volt, két évtizede stagnál.”
Ugyancsak olvashatjuk a cikkben, hogy a – közhiedelemmel ellentétben – az egyezmény SEMMIRE nem kötelezi az aláíró feleket, csupán ajánlásokat fogalmaz meg (az aláírók törekednek a kibocsátás csökkentésére); viszont az EU nemzetállamok kormányai több-kevesebb mértékben túlbuzgó módon a maguk részére kötelezőnek fogadják el az ott megfogalmazott ajánlásokat.
Közzétevő hiányolja annak kiemelését, az egyezmény élesen megkülönbözteti a fejlődő és fejlett országokat. Előbbieket még csak ajánlások szintjén sem kötelezi semmire az egyezmény, viszont tarthatják a markukat a fejlődő országoktól érkező támogatásokra, tehát olyan, mintha lottó ötöst húztak volna, az utóbbiak viszont saját iparuk és így nemzetgazdaságuk tönkretételére tettek ígéretet, tehát náluk maradt a Fekete Péter.
A cikk tovább olvasható a Magyar Hírlap honlapján.
Klímahisztéria és tudomány 5.
A cikk az EU tagállamok klímapolitikáját tárgyalja, amit így lehet összefoglalni:
A gazdaság tönkretétele árán ugyan sikerült az unió CO2-kibocsátását csökkenteni, de ennek ára az ipar súlyos károsítása volt, és az, hogy az ipari szereplők és beruházók az unión kívül, Ázsiában, az USA-ban, folytatták a CO2-kibocsátással járó ipari tevékenységet. Az önként(?) vállalt béklyó másik eredménye, hogy az unión kívüli országok nemzetgazdasága szárnyal, míg az EU-tagállamoké jó esetben stagnál, nagyon sokszor pusztul.
A cikk tovább olvasható a Magyar Hírlap honlapján.
Klímahisztéria és tudomány 6.
A cikkben Lóránt bizonyítja:
A szél- és naperőművek erőltetett fejlesztése zsákutca, jelentős további gazdasági károkat fog okozni az Uniónak (ezen belül nekünk is), míg atomenergiával el lehet érni, vagy legalábbis meg lehet közelíteni a 2050-re kitűzött zéró emissziós célt.
Levezeti: Szél- és naperőművekkel (a különböző okok miatt) többszörösen lehetetlen a karbonsemlegesség, nettó nulla kibocsátás elérése akár 2050-ig, akár valaha is. Bármilyen ráfordítás ezekre a technológiákra pénzkidobás, anélkül, hogy érdemben megközelítenénk a karbonsemlegesség célját.
Atomerőművekkel viszont a cél megközelíthető, ha nem is érhető el teljes mértékben. Ehhez az Uniónak 2050-ig mintegy 600 darab Paks I. nagyságú atomerőművet kellene építenie. Lóránt szerint a célkitűzés teljesíthető.
Közzétevő szerint az alapokat kellene rendbe tenni:
|
A cikk tovább olvasható a Magyar Hírlap honlapján.
Hivatkozás:
[1] Nyilván nem, hiszen a mantra már nem az antropogén átlaghőmérséklet-emelkedés, hanem az antropogén klímaváltozás.
2025. december
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
