2025 július 23-án a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság közzétette tanácsadó jellegű válaszát az ENSZ Közgyűlés által föltett kérdésekre. A kérdések így hangzanak:
| „(a) Milyen kötelezettségek vonatkoznak az államokra a nemzetközi jog alapján az éghajlati rendszer és a környezet egyéb részei védelmének biztosítása érdekében az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátása tekintetében az államok, valamint a jelen és a jövő generációi számára?
(b) Milyen jogi következményekkel járnak ezek a kötelezettségek azokra az államokra nézve, amelyek cselekedeteikkel és mulasztásaikkal jelentős kárt okoztak az éghajlati rendszernek és a környezet egyéb részeinek, tekintettel: (i) azokra az államokra, különösen a kis szigeteken fekvő fejlődő államokra, amelyek földrajzi adottságaik és fejlettségi szintjük miatt károsodnak, különösen érintettek vagy különösen érzékenyek az éghajlatváltozás káros hatásaira? (ii) a jelen és a jövő generációinak népeire és egyéneire, akiket az éghajlatváltozás káros hatásai érintenek?” |
Válaszában a Nemzetközi Bíróság az alábbiakat állapítja meg:
| * Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása „egyértelműen emberi tevékenységek eredménye”, és nem korlátozódik területi határokra, hanem az atmoszférában terjed, ami hatással van a Föld teljes éghajlati rendszerére.
* A „klímaválság” szintén „egyértelműen” súlyos és emberi tevékenységek eredménye. Valójában az ember által okozott éghajlatváltozás „létfontosságú probléma bolygónk egészét érintő méretekben”, „univerzális kockázat” minden nemzet számára, és rettenetes fenyegetés „minden életformára és bolygónk egészségére”. * „A tiszta, egészséges és fenntartható környezet” „emberi jog”. * A tagállamok egy része, melyek az ENSZ Klímaváltozásról szóló keretegyezmény I. sz. mellékletében [1] vannak felsorolva, „köteles” megakadályozni az éghajlatváltozást, és ha egy állam elmulasztja „megtenni a megfelelő intézkedéseket a klímarendszer védelme érdekében, az nemzetközi jogot sértő cselekménynek minősülhet”. |
Bár a Bíróság válasza csak tanácsadó jellegű, tehát nem kötelező érvényű, súlya lesz a klímakérdésekkel kapcsolatos várható jogi procedúrákban. Ennek ellenére használja a köteles és jogsértő fogalmakat.
A bíróság jogi és tudományos szakértelemről szóló nyilatkozatai ismét megmutatják, hogy az ICJ alig tud többet kínálni, mint a jog és az igazságosság politizált karikatúráit. A grémium állásfoglalása a jogrendszer sárba tiprása, a tudományos kérdések szakértőkön keresztüli megvizsgálásának látványos mellőzése. A hágai Nemzetközi Bíróság és tagjai a klímaipari gépezet és lobbi csicskásaivá tették magukat.
Az amerikaiaknak hálásnak kell lenniük, hogy az ICJ ítélete nem kötelező érvényű – csak tanácsadó jellegű –, és hogy az Egyesült Államok 1986-ban hivatalosan visszalépett az ICJ kötelező joghatóságától az ENSZ tagállamok felett.
Ennek ellenére a klímakultusz hívei az Egyesült Államoktól és más nemzetektől is megkövetelik majd, hogy engedelmeskedjenek a Nemzetközi Bíróság megállapításainak és diktátumainak, és a Nemzetközi Bíróság döntését és megfogalmazását kétségtelenül idézni fogják a bíróságaik előtt folyó perekben.
A perek szinte biztosan több milliárd vagy billió dollárnyi kártérítést fognak követelni a múltbeli és jelenlegi károk „jóvátételére”, valamint pénzt a klímaváltozás „megelőzésére, alkalmazkodási intézkedésekre”, amelyeket a „fenyegetett” országoknak meg kell hozniuk az ipari országok által okozott klímaváltozás szörnyű káros hatásainak minimalizálása érdekében.
Valószínűleg a fosszilis tüzelőanyagok és a petrolkémia megszüntetését is követelni fogják, annak ellenére, hogy ezekre szükségünk van járművek, generátorok, kemencék és gyárak meghajtásához, valamint 6000 petrolkémiai termék gyártásához, köztük napelemek, szélturbinák, transzformátorok, akkumulátorok és elektromos járművek alkatrészei.
A Nemzetközi Bíróság ítéletei végtelen kérdéseket vetnek fel, és bizonyítják, a bíróságot nem érdeklik a lényeges, tudatos elemzések.
Az üvegházhatású gázok (ÜHG) bizonyosan emberi tevékenységek eredményeként keletkeznek, és a globális légkör részévé válnak. Ugyanakkor természetes folyamatok, például erdőtüzek, valamint növényi és állati bomlás eredményeként is keletkeznek. A legfontosabb üvegházhatású gáz a vízgőz (~1-4% az atmoszférában), bár a klímaaktivisták soha nem említik. Más üvegházhatású gázok apró összetevők, és alárendelt szerepet játszanak az éghajlatban és az időjárásban: pl. a szén-dioxid (0,04%) és a metán (0,0002%).
Az egyetlen helyek, ahol a klímaváltozás egyenlő a „válsággal”, „bolygónk létezését fenyegető probléma” vagy „szörnyű fenyegetés” az emberiség és a bolygó számára, a klímakultusz számítógépes modelljei, a pánikkeltés és a sajtóközlemények.
A jelenlegi történelmi feljegyzések, empirikus adatok és folyamatos mérések nem mutatják sem globális sem nemzeti szinten a hurrikánok, tornádók, árvizek, aszályok, gyakoriságának növekedését, a 20 ezer éve tartó tengerszint emelkedés gyorsulását, erdőtüzek vagy más katasztrófák gyakoriságának vagy intenzitásának növekedését. Azt mutatják, hogy a haszonnövények, a gyepek és az erdők jobban, gyorsabban nőnek és kevesebb vízzel beérik, ha a légköri CO₂-tartalom és a globális hőmérséklet emelkedik.
Az emberiségre és a természetre valódi veszélyt egy újabb jégkorszak jelentene. A pleisztocén korszak kilométer magas gleccserei elsimították és eltemették mindent több ezer kilométerre délre az Északi-sarktól, több száz méterrel csökkentették a tengerszintet, és számtalan növény- és állatfajt felváltottak új, hideg éghajlati fajták. A kis jégkorszak (~1300-1850) árvizeket, viharokat, éhínségeket és betegségeket hozott Európába és Ázsiába. [2]
A nyers valóság az, hogy a világbíróság nem dönthet úgy, hogy a „klímaválságot” „egyértelműen” a fosszilis tüzelőanyagok és más emberi tevékenységek okozzák – ahogyan a spanyol inkvizítorok sem rendelhették el, hogy a Nap kering a bolygónk körül. A tudomány nem így működik.
A tudományos módszer szerint egy olyan elméletet, mint a katasztrofális, ember okozta éghajlatváltozás (azaz a globális felmelegedés), empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani (nem pedig mediális szuggesztióval vagy modellekkel).
Nemcsak hogy nincs „megállapodott” klímatudomány, de az, amit jelenleg tudunk, azt mutatja, hogy nem állunk válság előtt, és az állítólagos „zöld” energia gyógymód erre a nem létező válságra sokkal pusztítóbb lenne az emberiségre, az állatvilágra és a bolygóra nézve, mint bármelyik klímakatasztrófa, amely állítólag fenyeget minket.
De az ENSZ és az éghajlatipari komplexum annyira kétségbeesetten ragaszkodik az ember által okozott éghajlati katasztrófáról szóló állításokhoz (és a pénzhez és hatalomhoz, melyet ezek az állítások generálnak), hogy a tájékoztatást éghajlat ügyben „téves információként, dezinformációként, hamis ábrázolásként, tagadás és greenwashing [3]” bűncselekménynek akarják minősíteni – amit az ENSZ, a Nemzetközi Bíróság és a nemzetállamok definiálnának, üldöznének és büntetnének.
Minden olyan per, amely „tiszta, egészséges, fenntartható környezetre” vonatkozó „emberi jogot” követel, tévesen feltételezi, hogy az iparosodott országok valóban képesek befolyásolni a Föld éghajlatát, és teljesíteni „kötelességüket” a természetes és az ember által okozott éghajlatváltozás megakadályozása terén, függetlenül attól, hogy milyen éghajlat van, és hol élnek a peres felek.
Figyelmen kívül kell hagynia azokat a károkat, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok, a szénből vagy gázból előállított megbízható villamos energia és a 6000-nél is több petrolkémiai termék feladásával járnak. Figyelmen kívül kell hagynia azt a tényt, hogy ezeket az életminőséget javító termékeket és más modern technológiákat pont azok az országok fejlesztették ki és gyártották, amelyeket most becsmérelnek és vádolnak.
A bíróságnak azt is feltételeznie kell, hogy a „tiszta” szélenergia-, napenergia- és akkumulátor-technológiák varázslatos módon maguktól megjelennek, amint véget ér a szén-, olaj- és gázkorszak – és nem járnak bányászattal és feldolgozással, mérgező környezetszennyezéssel, gyermek- és rabszolgamunkával, valamint ökológiai pusztítással, amelyet hatalmas területek szélenergia-, napenergia- és átviteli berendezésekkel való borítása okoz. Figyelmen kívül kell hagyniuk a betegségeket és haláleseteket, amelyek az áramkimaradások, az alacsonyabb életszínvonal és az orvosi ellátás hiánya miatt következnek be, és amelyek elkerülhetetlenül járnak ezzel a megbízhatatlan energiaforrással.
Ez az „emberi jogok” kinyilatkoztatása azt is feltételezi, hogy az embereknek nem lesz vágyuk – és emberi joguk – az ENSZ, a Nemzetközi Bíróság vagy más uralkodó elit diktátumán kívül cselekedni és élni a következőket illetően: milyen ételeket ehetnek; milyen házakban élhetnek, és milyen melegen vagy hidegen tarthatják azokat; hová, hogyan, milyen messzire és milyen gyakran utazhatnak vagy repülhetnek; és mit olvashatnak, gondolhatnak és mondhatnak anélkül, hogy konfliktusba kerülnének a dezinformációs rendőrséggel.
Ez a Nemzetközi Bíróság a világ népességének nagy többsége iránti arrogancia, zsarnokság és igazságtalanság csúcsa. A Bíróságot és ezt az állásfoglalást egyszerűen figyelmen kívül kell hagyni és el kell utasítani.
Forrás: Az ENSZ őrült klímabírósága
Hivatkozások
[1] A felsorolás gyakorlatilag csak a nyugati világ országait tartalmazza. Nem szerepel benne Kína, India, Korea, Izrael. Törökország később minősíttette át magát fejlődő országgá, miután rájött, hogy a fejlett országnak fizetnie kell, a fejlődő pedig tarthatja a markát. Oroszország ugyan szerepel benne, de kétséges, hogy valaha is fog egy rubelt fizetni az ENSZ elfolyó pénzcsatornahálózatába. Az USA látványosan hátat fordított minden zöld rögeszmének. Így még ha meg is akarnák menteni ezek az országok saját gazdaságuk lerombolásával a Föld klímáját, semmi hatása nem lesz a globális átlaghőmérsékletre. (Már ha hinnénk egy ilyen korrelációban.)
[2] Közzétevő úgy látja, föltörténeti léptékkel mérve a valódi veszély a CO2-koncentráció tartós és megállíthatatlan csökkenése. ez egyszer el fog egy olyan pontot érni, hogy a Föld növényvilága a sarkvidéki tundrák szintjére esik vissza. Persze soká lesz ez még.
[3] Greenwashing – zöldre mosás: olyan marketing- és PR-stratégia, amelynek célja, hogy a vállalatok vagy termékek környezet- illetve klímabarátabbnak tűnjenek a valóságosnál.
