Néhány gyöngyszem a másfélfok-billenőpont riogatásból:
„Nagy a kockázata, hogy az 1,5 °C-os átlaghőmérséklet elérésénél hirtelen, beláthatatlan, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el.” [2], [3]
A klímarögeszme első hazai műhelye, a kizárólag idegen pénzeken, főképp adópénzeken fenntartott Másfél fok, név szerint Lehoczky Annamária írja 2022-ben: [4]
Ezek
- a grönlandi jégtakaró összeomlása,
- a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása,
- a trópusi korallzátonyok pusztulása,
- az északi félteke permafroszt területeinek nagyskálájú hirtelen felolvadása és
- a Labrador-tenger áramlásának összeomlása.
A kritikus 1,5 °C-os felmelegedés meghaladásával – vagyis a jelen kibocsátási trendek szerint már a következő évtizedben – a fenti öt folyamat közül négy átbillenése valószínűvé válik.
Ezek mellett további öt fordulópont átlépése válik lehetségessé a 1,5 °C-kal melegebb Földön:
- az atlanti meridionális áramlási rendszer (legismertebb része a Golf-áramlat) összeomlása,
- a Barents-tenger jegének elvesztése,
- a hegyi gleccserek elvesztése,
- a boreális erdők déli részének pusztulása és
- a boreális erdők észak irányú terjeszkedése.
Nos, a Lehoczky Annamária által valószínűnek, ill. lehetségesnek tartott forgatókönyvek egyike sem valósult meg. Természetesen Lehoczky Annamáriának is sajátja a nem szabatos, kétértelmű fogalmazás, úgy hogy nyugodtan védekezhet úgy, „kérem szépen, én soha nem mondtam, mikor következnek be, vagy egyáltalán, mikor válnak valószínűvé a katasztrofális folyamatok.”
Néhány további gyöngyszem a pánikkeltők boszorkánykonyhájából:
- A Washington Post – A világ a katasztrofális felmelegedés szélén áll – állítja az ENSZ klímaváltozási jelentése;
- NBC News – Most vagy soha: A valaha volt egyik legnagyobb klímajelentés azt mutatja, hogy fogy az idő;
- The Guardian – A tudósok „végső figyelmeztetést” adnak a klímaválságról: cselekedjenek most, különben már késő;
- És végül az Inside Climate News, vitathatatlanul a legrosszabb főcímmel Az új IPCC-jelentés azt mutatja, hogyˇ”ketyeg az éghajlati időzített bomba” – mondja António Guterres ENSZ-főtitkár.
Emellett az általa és a globális pánikkeltő gépezet által valószínűnek tartott forgatókönyvek sem jöttek be. Magyarul, amit ezek az ún. klímatudósok művelnek, az szemfényvesztés, trükközés, sarlatánság. Boldogabb volna a világ, ha mindegyiküket szélnek eresztenék, és nem gyártanák hülyeségeiket az adófizetők pénzén.
És ha most valaki azt hiszi, hogy a tudóst játszó, talán még magukat annak is képzelő siserahadból csak egy is a közvélemény elé lépett, és nyilvánosan hamut szór a fejére, hogy „Tévedtem, tévedtünk, bocsássatok meg, hogy ostoba prognózisaink és szuggesztióink arra késztették a politikát, hogy adóforintjaitokat elégessék”, akkor térjen jobb belátásra. A világvégét folytonosan újraíró Jehova tanúin is túltevő, a folyamatos pánikkeltéssel felsülő, majd a régi pánikkeltést új dátummal ismét arcunkba dobó gépezetnek lételeme a megélhetési pánikkeltés. A politika ezért tartja őket, a média a transzmissziós lánc szerepét tölti be, azaz falaz a sarlatánoknak, egyetlen alkalommal nem szembesíti őket saját, korábbi felsüléseikkel.
Ehelyett a média és a korrupt, sarlatán tudós társaság még fokozzák is a pánikkeltést, és úgy kommunikálják a bűvös másfél fok következmények nélküli túllépését, hogy a másfél fokos határ túllépése a vártnál jóval hamarabb következett be. Teljes cikk: Felgyorsult a globális felmelegedés: Képben van az ENSZ és a közvélemény?
Ennek a cikknek a szerzői között ott találjuk azt a James Hansent, akinek csinos kis listája van a felsült prognózisokból. Hansen1988-ban azt jósolta:
„New York 20 éven belül víz alatt fog állni. A West Side Highway-t (autópályát) a Hudson folyó mentén a víz el fogja lepni. Az ablakokat ragasztószalagokkal fogják rögzíteni az erős szél miatt. A jól ismert madarak már nem lesznek ott, a vegetáció teljesen más lesz.” Újévi kvízjátékunk billenőpontokról, ökológiai lábnyomokról (megoldásokkal frissítve) – Klímarealista
Nos, 2008-ra a Hudson folyó szintje pontosan akkora volt, mint 20 évvel korábban, és a többi pánikkeltése sem valósult meg. Mindez nem zavarta sem őt, sem a médiát, hogy újabb billenőpont-pánikkeltéssel álljon elő 2008-ban: „Megkezdődött (a szemünk előtt zajlik) az arktiszi jég eltűnése.”
Adjuk át ezek után a szót Dr. Mathew Wielickinek, az Irrational Fear (Irracionális Félelem) honlap szerzőjének, aki írásában bemutatja, milyen hatalmas a szakadék a prognózis és a valóság között.
Okafogyott a Párizsi Egyezmény – De hol vannak a következmények?
A közelmúltbeli felfedezés, miszerint a Föld átlaghőmérséklete 12 egymást követő hónapban meghaladta az 1,5 °C-os küszöböt, őrületbe kergette a klímaaktivistákat. Nincsenek milliárdos klímamenekültek, nincsenek apokaliptikus katasztrófák, nincs gazdasági összeomlás. A média, pedig, mintha misem történt volna, folytatja a riogatást az ’emberokozta globális felmelegedésről.
A „globális átlaghőmérséklet” mítosza
Mielőtt még belemennénk a klímariogatás mögött meghúzódó politikai és pénzügyi motivációkba, foglalkoznunk kell egy alapvető kérdéssel: a „globális hőmérséklet” egy konstrukció, nem pedig egy fizikai valóság.
Kötelező olvasmány, Létezik-e globális hőmérséklet? Christopher Essex, Ross McKitrick és Bjarne Andresen által írt tanulmányok teljesen lebontják azt az elképzelést, hogy egyetlen szám értelmesen ábrázolhatja a Föld éghajlatát. A következtetésük?
„Nincs globális hőmérséklet. Az okok a helyi termodinamikai egyensúlyt irányító állapotegyenlet tulajdonságaiban rejlenek, és a következményeket nem lehet elkerülni, ha a fizikát statisztikával helyettesítjük.”
Ez döntő fontosságú: Az úgynevezett „globális hőmérséklet” absztrakció, nem mérhető fizikai mennyiség. A bolygó egy hatalmas, heterogén rendszer, vadul változó helyi éghajlattal. A hőmérsékleti trendek az átlagolástól függően eltérőek lehetnek. A tudósok manipulálhatják a módszert, hogy a felmelegedés vagy a lehűlés illúzióját keltsék, mégis elvárják tőlünk, hogy azt higgyük, hogy az 1,5 °C egy univerzális „origópont”.
A Párizsi Megállapodás erre a hibás feltevésre épült. Fegyverként használt egy statisztikai konstrukciót az energiát, a gazdaságot és a globális politikát befolyásoló politikai döntések meghozatalára. És most, hogy „átléptük” ezt a küszöböt, és semmi sem történt, darabokra tört hitelességük.
Hol van a klímaapokalipszis?
Ha a pánikkeltőknek igazuk lenne, akkor a válság valós mutatóit kellene látnunk. De az adatok egészen más történetet mesélnek:
A természeti katasztrófák okozta halálozási arány az elmúlt évszázadban zuhant, annak ellenére, hogy a CO₂-szint emelkedett.
Forrás: https://ourworldindata.org/natural-disasters
A bejelentett katasztrófák száma nem nőtt azóta, hogy 2000 után eltávolították a kamu jelentéseket.
A GDP-hez viszonyított környezeti, természeti károk gazdasági következményei alacsonyak és stabil szinten vannak. Nincs növekvő trend.
Ha a bizonyítékok valóban alátámasztanák az éghajlati pánikot, akkor nem látnánk állandóan ugyanazokat a régi grafikonokat a „feljegyzések óta legmelegebb évekről” és a „globális hőmérsékleti anomáliákról”. Cáfolhatatlan, valós következményeket látnánk a népesség elvándorlásában, a halálozásban és a rossz gazdasági mutatókban.
De ezek a számok nem léteznek.
Akkor miért nyomják folyamatosan a „globális átlaghőmérsékletet”? Mert ez a tökéletes félelemmechanizmus.
| A halálesetekre, a migrációra vagy a gazdasági veszteségekre vonatkozó adatokkal ellentétben, amelyek egyértelműek és könnyen ellenőrizhetők, a hőmérsékleti statisztikák végtelenül manipulálhatók. |
Ha az előrejelzések sikertelenek, toljuk ki a célértékeket
A klímaipari komplexum legnagyobb trükkje, hogy soha nem ismerik be, ha tévedtek.
- Amikor a tömeges klímamigráció nem történt meg, átnevezték „éghajlat által vezérelt elvándorlásnak”, és azt állították, hogy ez már folyik, de „rejtett” mértékben.
- Amikor a természeti katasztrófák okozta halálesetek száma folyamatosan csökkent, abbahagyták a történelmi trendek jelentését, és csak az egyes szélsőséges időjárási eseményekre összpontosítottak.
- Amikor a természeti katasztrófák okozta gazdasági veszteségek stabilak maradtak a GDP-hez viszonyítva, az inflációt és a gazdasági növekedést figyelmen kívül hagyva abszolút dollárösszegekre váltottak.
Minden alkalommal, amikor a valóság ellentmond apokaliptikus narratíváiknak, megváltoztatják a keretfeltételeket, ahelyett, hogy elismernék jóslatuk kudarcát.
Tehát most, hogy átlépték az 1,5 °C-os „küszöböt” anélkül, hogy az ígért katasztrófák bármelyike bekövetkezett volna be, mi a válaszuk? Továbblépés 2°C-ra, majd 2,5°C-ra, majd 3°C-ra. A katasztrófa mindig a sarkon van, soha nem a jelenben, ahol meg lehetne cáfolni.
Soha nem a tudományról… a hatalomról szólt
A globális hőmérséklethez való ragaszkodás nem a tudományról szól. Ez az irányításról szól.
- Azzal, hogy a CO₂-t ellenséggé teszik, igazolják az energia, az ipar és a személyes fogyasztás végtelen szabályozását.
- Azzal, hogy a válságot a jövőben tartják, biztosítják, hogy soha senki ne kérdőjelezze meg a múltbeli kudarcokat.
- Ragaszkodva ahhoz, hogy „a tudomány rendezett”, elhallgattatják az ellentmondásokat leleplező eltérő hangokat.
A valóság az, hogy a klímariasztás nem a bolygó megmentéséről szól, hanem a társadalom félelemmel történő kezeléséről. És mindaddig, amíg az embereket rettegésben tudják tartani egy statisztikai konstrukciótól, igazolhatják a további korlátozásokat, a magasabb adókat és a nagyobb politikai ellenőrzést.
De a közvélemény felébred. Láttuk már ezt a mintát korábban, minden szörnyű jóslat szétesik a vizsgálat alatt. És mégis, a világ megy tovább. A Párizsi Megállapodásnak meg kellett volna mentenie minket a katasztrófától. Most már halott, és semmi sem változott.
Az igazi kérdés az, hogy meddig hisznek még az emberek a hazugságokban?
Hivatkozások
[1] Ami már önmagában is hazugság. A WMO csak úgy tudja tartani a „legmelegebb év” narratívát, ha lefelé hamisítja a 20. század harmincas éveinek kirívóan magas hőmérsékleteit – nemcsak az USA-ban, hanem világszerte. Lásd: Az 1934-es hőség elrejtése | Valódi klímatudomány
Innen egy sokatmondó ábra Újzélandból: 
- Az Újzélandi Közszolgálati Rádió és az Extreme Weather Attribution tudósai azt állítják, hogy Hamilton 28,63 °C-os átlaggal a klímaváltozás korszakának legmelegebb 10 napos szakaszát élte át, amely meghaladja a 2019-es, 2018-as és 1998-as éveket.
- A 90 évvel ezelőtti hőhullám idején a 10 napos átlag 32,66 °C volt.
- Az Újzélandi Közszolgálati Rádió főszerkesztője/vezérigazgatója úgy dönt, hogy elrejti a kellemetlen történelmi hőmérsékleti adatok létezését a nagyközönség elől.
- Így hamiltoni adatok bizonyítják, hogy a hőmérséklet szélsőségesebbé vált – ez a globális felmelegedéssel kapcsolatos hit alapja.
[2] IPCC (Hrsg.): Synthesis Report of the IPCC Sixth Assessment Report (AR 6) – Longer Version. March 2023, 3.1.3 The Likelihood and Risks of Abrupt and Irreversible Change.
[3] David I. Armstrong McKay, Arie Staal, Jesse F. Abrams, Ricarda Winkelmann, Boris Sakschewski: Exceeding 1.5°C global warming could trigger multiple climate tipping points. In: Science. Band 377, Nr. 6611, 9. September 2022, ISSN 0036-8075, S. eabn7950, doi:10.1126/science.abn7950
[4] A veszélyes éghajlati fordulópontok egyre közelednek, de a ’game over’ még elkerülhető | Másfélfok
2025. március
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
