Szarka László elegánsan levezeti:
(1) a jelenkori melegedést természetes tényezők (is) okozzák
(2) a felmelegedés lomhább az előre jelzettnél
(3) a klímapolitika téves számítógépes modelleken alapul
(4) a CO2 a növények tápanyaga, minden földi élet alapja
(5) a globális felmelegedés és a természeti katasztrófák alakulása között nincs összefüggés
(6) a szakpolitikáknak figyelembe kell venni a tudomány (a fizikai valóság) és a gazdaság realitásait.
A főáramú klímatudomány egyik alaposzlopa, hogy a különböző karbonizotópok időbeni változása alátámasztja, az atmoszféra CO2-tartalmának növekedése jórészt emberi tevékenységre vezethető vissza. M. Wielicki jelen írása számba veszi azokat a tényeket és tudományos eredményeket, melyek megkérdőjelezik ezt az alapállítást.
Linkeljük Tóth Béla, a bányamérnöki szaktudományok egyetemi doktora rendszeresen frissülő klíma és energia témájú híreit.
Roger Pielke jr. klímakutató, a Becsületes Bróker honlap szerkesztője csodálkozásának ad kifejezést, a tudósok milyen könnyen teszik magukévá a politika egyes szereplői által keltett félretájékoztatást és álhírterjesztést.
A Párizsi Klímaegyezményt az 1,5 °C hőmérsékletemelkedés elérésekor várható irreverzibilis természeti katasztrófákkal (billenőpontokkal) indokolták. Nos, a másfél fokos hőmérsékletemelkedés bekövetkezett, a katasztrófák elmaradtak. A média hallgat, illetve új értékekkel és évszámokkal folytatja a klímapánikkeltést.
Mai bejegyzésünk nincs szoros kapcsolatban az éghajlat témakörrel. De sajnos sokasodnak a tudománynak piedesztálról történő ledöntésével, annak politikai ösztönzésre történő meghamisításával foglalkozó írások. Ebbe a sorba tartozik Fuggerth Endre jelen írása is.
Csak a rend kedvéért próbálunk némi helyreigazítással élni Újvári Gábor, HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földtani és Geokémiai Intézet munkatársának a Portfolio honlapon megjelent írásához. Nem fűzünk túl sok reményt hozzá, hogy bármelyikük párbeszédet folytat velünk az ’emberokozta éghajlatváltozás témájában.
Miközben egyre több milliárd vagy akár billió dollárról beszélnek, amely szükséges a „Net Zero” céljainak eléréséhez, és így a Föld éghajlatának megmentéséhez, elengedhetetlen, hogy az ezekben a tevékenységekben rejlő vagy azokat vezérlő kémiai folyamatoknak helyes tudományos alapjuk legyen. A kihívás a Föld légkörének és óceánjainak szén- és oxigénkörforgásaival kapcsolatos tömeg- és energiamérlegek felállítása.
• A lineáris globális felmelegedés törvényének nincs szilárd statisztikai alapja.
• Az éghajlat CO2-koncentráció általi vezérlését, melyet egy 45 éves periódus adatai alapján feltételeztek, a korábbi – sőt a mai – éghajlati adatok cáfolják.
• Valószínűleg megengedhetjük magunknak, vagy akár profitálhatunk is abból, ha egy ideig fenntartjuk a kibocsátási szintet.
• Új uralkodó ideológia: a klímaizmus alatt élünk, amely sok régebbi izmus mintájára épült.
• Az elképzelés, hogy az 1850-től 1900-ig tartó időszak valamiképpen biztonságosabb vagy kevésbé szélsőséges volt az éghajlatváltozások és hatások szempontjából, egyszerűen hamis.
Bár ismertek az irodalomban a hőáramlás, mint a troposzférában legfontosabb hőátadási mód szerepét, illetve az IR-aktív és nem IR-aktív molekulák közötti energiacserét tárgyaló írások, ilyen részletes, pontos számításokkal, az IR-aktív molekulák, illetve a légkör legnagyobb részét kitevő nem IR-aktív molekulák közötti energiaátmenet módjait tárgyaló írással mindeddig nem találkoztunk.