Mi realisták általában nem leszünk önmagunktól aktívak, hanem reagálunk a klímarögeszmés és pánikkeltő gépezet megnyilvánulásaira, melyeket vég nélkül öntenek a nyugati társadalmakra, és amelyek elfogadása kényszerítően a gazdaság lerombolását eredményezi. Ha egy társadalom csak kicsit, tessék-lássék védi az éghajlatot, akkor az okozott kár is kicsi, ha azért vesz föl gigantikus hiteleket, hogy a felvett pénzeket az éghajlatvédelem címkéjű feneketlen hordóba töltse, akkor az előttünk álló út végén ott a totális káosz és összeomlás.
És mivel a gépezet pontosan tudja, mennyire hamis érvrendszerük a legkisebb részletekig (a kártyavárnak egyetlen aduja sincs, tehát hamisak úgy állításaik, mint mondvacsinált okok hozzárendelése a valós tényekhez), ezt a hamis érvek számával és minden mértéket felülmúló propagálásával kompenzálják.
Nekünk, a közösségért felelősséget érző, és a klímarögeszme veszélyeit tisztán látó személyeknek így nem marad más, mint minden egyes hazug állításra a tényekkel reagálni.
Mai bejegyzésünk azt az állítást vizsgálja, hogy valóban gyorsul-e a globális felmelegedés, illetve hozzá lehet-e ezt rendelni az atmoszféra CO2-tartalmának növekedéséhez. Linkeljük tehát szokásunkhoz híven a népszerű magyar kereső első néhány találatát a „gyorsul a globális felmelegedés” keresőszavakra.
Mint látjuk, a retesz tökéletesen zár, az igazság egyetlen egy morzsáját nem engedi át. Vita, eszmecsere, érvek ütköztetése nincs, hiszen ez a rögeszme menthetetlen elvérzését eredményezné. Nagy pártjaink illetékes személyei, úgy mint az energiaügyi miniszter és államtitkárai, illetve a Tisza párt energetikai üdvöskéje tökéletesen azonos hullámhosszon vannak a közpénzeknek magánzsebbe történő vezetésének kérdésében az éghajlat megmentése ürügyén, jól tudván, hogy;
– tekintettel arra, hogy a világ népeinek túlnyomó része nem rendeli alá gazdaságát az éghajlat megmentésének, hanem úgy fejleszti azt, mint aki nem hisz az emberi CO2-kibocsátás okozta globális hőmérséklet-emelkedésben –
a maroknyi klímarögeszmés állam még akkor sem tudná befolyásolni a Föld átlaghőmérsékletét, ha a az emelkedő CO2-koncentráció csakugyan okozná az átlaghőmérséklet emelkedését.
Ami pedig az állítólagos gyorsuló fölmelegedést illeti a magasabb CO2-koncentráció függvényében, ez egyszerűen nem igaz. Elég csak ránézni Bibek Bhatta, a Belfasti Queen’s Egyetem kutatójának tanulmányára, amelyet bejegyzésünkben ismertettünk. Nem hogy nem gyorsul az átlaghőmérséklet-emelkedés a magasabb CO2-koncentráció hatására, hanem vannak időszakok, amikor a magasabb CO2-koncentráció alacsonyabb hőmérsékletet okoz.
Adjuk át ezek után a szót Dr. Matthew Wieleckinek, a földtudományok doktorának és professzorának, akinek írása az Irrational Fear c. honlapján jelent meg.
Írása elején Wielicke idéz a pánikkeltő gépezet szalagcímeiből.
Ezek mind egy új, a Geophysical Research Letters című folyóiratban megjelent tanulmányra vezethetők vissza, amely azt állítja, hogy az elmúlt évtizedben a globális felmelegedés jelentősen fokozódott.
A következtetés gyorsan elterjedt sajtóközlemények, intézményi kommunikáció és a médiagépezet szokásos felerősítő hatása révén. A nyilvánosságnak bemutatott narratíva egyszerű: a legutóbbi rekordhőmérsékletek nem egyszerűen egy hosszú távú felmelegedési tendencia folytatása, hanem annak bizonyítéka, hogy maga a felmelegedés is felgyorsult.
Ha ez az állítás helyes lenne, az rendkívül fontos tudományos eredmény lenne. A felmelegedés gyorsulásának felismerése azt jelentené, hogy a klímarendszer gyorsabban változik, mint eddig feltételezték, és ez szükségszerűen fokozná a gyors politikai intézkedések iránti igényt.
Ha azonban a szélesebb tudományos irodalmat nézzük, a történet jóval bonyolultabbá válik.
Egy másik tanulmány ugyanazt a kérdést vizsgálja
Egy tanulmány, amelyet a Nature magazin Communications Earth & Environment című kiadványában tettek közzé, ugyanazt a kérdést vizsgálta olyan statisztikai technikákkal, amelyek kifejezetten a zajos éghajlati adatsorok változásainak felismerésére szolgálnak. Több mint 170 év globális hőmérsékleti adatait elemezve a szerzők egészen más következtetésre jutottak.
Beszámoltak arról, hogy az 1970 körül megkezdődött felmelegedési eltolódás óta nem történt statisztikailag igazolható gyorsulás a globális felmelegedésben.
Más szavakkal: ez az elemzés szerint a legutóbbi rekordhőmérsékletek sorozata még nem jelzi, hogy az alapul szolgáló felmelegedési ütem növekedett volna. Ehelyett az elmúlt években megfigyelt ingadozások összhangban vannak a hosszú távú felmelegedési tendenciával, kombinálva a klímarendszer természetes változékonyságát is.
Ami ezt a különbséget figyelemre méltóvá teszi, az az, hogy mindkét tanulmány ugyanazokat a globális hőmérsékleti adatokat elemzi. Mindkettő közzétételét lektorálás (peer review) előzte meg, amelyet tapasztalt kutatók írtak. Mindkettő lényegében ugyanazt a tudományos kérdést veti fel.
Az egyik azonban arra a következtetésre jut, hogy a felmelegedés gyorsul, míg a másik szerint az adatok nem támasztják alá ezt a megállapítást.
A helyzet tehát szokatlan. Ez nem egyszerűen egy értelmezési vita. Az egyik tanulmány ténylegesen azt állítja, hogy statisztikailag igazolható gyorsulás létezik, míg a másik korábban arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló adatok nem képesek ilyen gyorsulást kimutatni. Ugyanazon statisztikai feltételezések mellett mindkét eredmény nem lehet egyszerre igaz.
Miért fontos ez a vita?
Az ilyen véleménykülönbségek nem ritkák a tudományban. A különböző statisztikai megközelítések néha ugyanazon megfigyelések eltérő értelmezéséhez vezethetnek, különösen olyan komplex rendszerekben, mint a Föld éghajlata.
Szokatlan azonban, hogy a két eredményt a tudományos irodalmon kívül hogyan kommunikálták.
Az a cikk, amely felvetette a gyorsulás lehetőségét, azonnal címlapra került és médiavisszhangot kapott. A korábbi tanulmány, amely nem talált bizonyítható gyorsulást, szinte semmilyen visszhangot nem kapott.
Ha egy tudományos vitának csak az egyik oldala kap széles körű nyilvánosságot, a közvéleményben az a benyomás alakul ki, hogy a tudomány sokkal egyértelműbb, mint az valójában.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan történik ez, közelebbről meg kell vizsgálnunk az adatokat és elemeznünk kell a tudósok módszereit.
A „globális hőmérséklet” mérésének kihívása
Mielőtt részletesen megvizsgálnánk a két tanulmányt, fontos megértenünk, hogy az egész vita egy olyan mutatószámon alapul, amely sokkal elvontabb, mint a legtöbb ember gondolná: a globális átlaghőmérsékleten.
A hőmérséklet lényegében egy helyi tulajdonság, amelyet a magasság, a földrajzi elhelyezkedés, a légköri cirkuláció, a tengeri áramlatok, a páratartalom, a földhasználat és a napsugárzás befolyásol. A Földnek nincs egyetlen hőmérséklete, mint például egy pohár víznek. Ehelyett a klímarendszer hatalmas hőmérsékleti mozaikot tartalmaz, amely folyamatosan változik térben és időben.
A globális hőmérsékleti adatok ezt a komplexitást próbálják összefoglalni azáltal, hogy a meteorológiai állomások, hajók, bóják és műholdak méréseit egyetlen globális átlagba összesítik. Mivel a közvetlen mérések csak a Föld felszínének egy kis részét fedik le, statisztikai technikákat alkalmaznak a hőmérséklet becslésére olyan kiterjedt régiókban, ahol ritkák a megfigyelések. Ezért a végső „globális hőmérséklet” érték a klímarendszer statisztikai rekonstrukcióját jelenti, és nem egy fizikai mennyiség közvetlen mérését.
Ez nem érvényteleníti az adatsorokat, de azt jelenti, hogy a globális hőmérsékleti trendek finom változásainak értelmezése gondos statisztikai elemzést igényel.
Még az IPCC is elismeri ezt a kihívást. Hatodik értékelő jelentésében az IPCC megállapítja, hogy nehéz felismerni a felmelegedés ütemének változásait, mivel a klímarendszer belső variabilitása eltorzíthatja a több évtizedes trendváltozásokat.
Más szavakkal: a valódi gyorsulás és a természetes variabilitás megkülönböztetése statisztikailag kihívást jelent még a hosszú megfigyelési adatok esetében is.
A klímakérdésekkel foglalkozó kiadói szektor mélyebb problémája
Két, egymással ellentétes következtetésekre jutó, aktuális tanulmány megjelenése általában egészséges tudományos vitát váltana ki a módszerekről és a feltételezésekről. Ehelyett az egyik eredmény gyorsan globális hírré vált, míg a másik nagyrészt láthatatlan maradt.
Mint valaki, aki számos publikációt jelentetett meg lektorált szakfolyóiratokban, nagy tisztelettel viseltetem a lektorálási folyamat iránt. A legjobb esetben ez egy alapvető minőség-ellenőrzési rendszer, amely biztosítja, hogy az új kutatásokat alaposan megvizsgálják, mielőtt bekerülnek a tudományos irodalomba.
A peer-review azonban nem mentes az előítéletektől vagy a narratív nyomástól. Előző cikkemben, amelyben egy friss Atlantic-cikk elemzését végeztem, bemutattam, hogy a szerzők néha figyelmen kívül hagyják azokat a tanulmányokat, amelyek ellentmondanak a következtetéseiknek – ez a gyakorlat sok hagyományos tudományos diszciplínában nem állná ki a vizsgálatot.
Ha ez megtörténik, az eredmény nem feltétlenül közvetlen csalás, de meggyengíti azt a gondos keresztellenőrzést, amelyet a peer review valójában biztosítani hivatott.
És pont ezért érdemes a két felmelegedési tanulmányt egymás mellett vizsgálni.
Közzétevő: Eddig tart Wielicki tanulmányának bárki által elérhető része.
A előfizetői részben…
Az alábbi előfizetői részben megvizsgáljuk, hogy a két cikk hogyan elemzi a hőmérsékleti adatokat, és miért jutnak ellentétes következtetésekre.
Megvizsgáljuk a Geophysical Research Letters-ben használt statisztikai illesztéseket, összehasonlítjuk azokat a Nature cikkben használt változási pontok felismerési módszereivel, és megvizsgáljuk, hogy miért változtathatják meg alapvetően a választ a különböző statisztikai feltételezések.
Ennél is fontosabb, hogy áttekintjük az egyes cikkekben bemutatott számokat és adatokat, hogy megértsük, mit mutatnak valójában a hőmérsékleti adatok, és hogyan értelmezték ezeket az eredményeket.
Utalunk továbbá Anthony Watts bejegyzésére:
Nem, TIME Magazin, a bolygó nem „melegszik gyorsabban, mint valaha”. – ClimateRealism
Ezt a közeljövőben fogjuk részletesebben ismertetni.
2026. március
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
