Milyen sokan ismétlik ezt… „Víz nélkül nincs jövő.” Olyan oldalról is, amely oldalnak megvolna a lehetősége tenni is valamit. Elhangzanak a szép szavak, aztán nem történik semmi.
Honlapunknak állandóan visszatérő témája a magyar vízgazdálkodás tragikus és folyamatosan romló helyzete, elsősorban Fuggerth Endre tollából. Mi realisták olyan szemszögből is tekintünk erre, hogy jóval nagyobbat lendítene az éghajlat állapotán, ha a CO2 kibocsátáscsökkentés címén elfecsérelt százmilliárdoknak legalább egy részét fordítanák a vízgazdálkodás rendbetételére.
Közzétevő úgy látja, úgy a politika, mint a média hamis játékot űz. Ugyan gyakran tematizálják az ország vízgazdálkodásának sanyarú állapotát, de felelősnek az ún. klímaváltozást kiáltják ki, amely ellen a CO2-kibocsátás csökkentésével kell harcolni. Olyan az, mint amikor a maya-azték kultúrában emberáldozatokkal próbálták kezelni az aszályt és a romló terméshozamokat.
Ezúttal egy vízügyi szakember, Leel-Őssy Miklós fészbukon összegyűjtött gondolatait adunk közre.
2025. április
Mit lehet és mit kell tenni?
Miközben az Alföld már most is az elsivatagosodás szélén áll, továbbra is csak kevesen hajlandóak megérteni a helyzet valódi súlyát. A víz már nemcsak érték, hanem hatalmi tényező, amelynek hiánya az ország élelmiszerellátását, mezőgazdaságát és egész ökológiai rendszerét is megrendíti.
A Körösök vízhozama már most is kritikusan alacsony – 0,12–0,42 m³/s –, ami gyakorlatilag használhatatlan öntözésre vagy utánpótlásra. A csapadék kilátástalan, miközben a hőmérséklet 35-38°C között mozog. A következmények már most is súlyosak:
– a kukorica cső nélkül marad,
– a napraforgó nem fejlődött ki rendesen,
– a középső és keleti országrészben már biztos a rossz lesz a termés. A megoldás nem új – csak újra elő kell venni
Az 1990-es évek elején mesterségesen kialakult egy politikai és „zöld” hangulat, amely reflexből duzzasztóellenes lett. Ezzel párhuzamosan a meliorációs rendszereinket hagytuk lerohadni, a csatornahálózatot betemették, a víztározókat nem fejlesztették. A víz elment – és most már nem tér vissza magától.
Eközben Románia és Szerbia a Vaskapu duzzasztót korszerűsíti. Jól teszik. Nem nosztalgiából, nem megszokásból, hanem előrelátásból. Mert a víz a jövő gazdaságának egyik alapja lesz – ahogyan az energia is.
Mit lehet tenni – még most?
-
Csatornahálózat tisztítása és előkészítése
A téli csapadék tárolása nem megy, ha a csatornák feliszapolódtak, a műtárgyak működésképtelenek, vagy épp hiányoznak.
→ A csatornákon szabályozható tiltós műtárgyakat kell telepíteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a víz ne csak „lefolyjon”, hanem a megfelelő helyeken visszatartható legyen.
-
Duzzasztók építése
A síkvidéki tározók duzzasztás nélkül nem működnek. Csak így biztosítható a tartós vízborítás, a gravitációs vízszállítás, és az, hogy a növény gyökeréhez juttassuk el a vizet, ne csak a levegőbe párologjon el. A duzzasztók miatt folyamatosan támadnak,de nem érdekel…
-
Téli-tavaszi vízmegtartás
Sok millió m³ víz tárolható lenne már meglévő csatornahálózatokban, ha előre felkészülnénk, és nem utólag keresnénk a felelősöket.
Ez az év elveszett. De mi még mindig nem készülünk a következőre. Ez nem elmélet – ez az utolsó lehetőség
Nem elavult szakmai nézetekről van szó, hanem arról, hogy működő rendszereket hagytunk tönkremenni. Azok, akik a múlt megoldásait lebecsülik, gyakran megfeledkeznek arról, hogy azok a megoldások az adott problémákra akkoriban jól működtek – és ma is működhetnének, ha alkalmazkodnánk a jelenhez.
A kérdés már nem az, hogy kell-e beavatkozni. Hanem az, hogy mikor lépjük meg – mielőtt teljesen kiszárad az Alföld, vagy utána? Az előző posztomhoz volt egy ellenséges, hozzá nem értő hozzászólás SZONDI JÓZSEF részéről amit vissza utasítok „Ezek már régen elavult elvek! frissíteni kellene a szakmai ismereteit! Akit valóban érdekel a téma azok tájékozottak! Akár itt is sok talajban cikk található. A vízkormányzás az zsákutca!! Ez a hozzászólót minősíti… Köszönöm a figyelmet!!!
Miért nem elég a mostani vízhozam?
Miért nem elég a mostani vízhozam?-
A folyók vízhozama gyakorlatilag nulla, ebből öntözni nem lehet. Láttuk a képeket. Csapadék nincs!
-
A talajvíz olyan mélyre süllyedt, hogy évek kellenének, mire természetes úton visszaemelkedne – vagyis rövid távon nem tudjuk erre alapozni a mezőgazdaságot.
Mi a megoldás? – Vízvisszatartás és melioráció -
Duzzasztás
Időben meg kell fogni a vizet → téli, kora tavaszi időszakban, amikor még több a csapadék és a lefolyás.
A duzzasztott víz és az összes főcsatorna feltöltése szolgál alapként a nyári aszályos hónapokra. -
Csatornahálózat + tiltós műtárgyak
A meglévő csatornákat rendbe kell hozni, és új tiltós műtárgyakat építeni.
Ezekkel szabályozzuk a víz áramlását: ha kell, visszatartjuk, ha kell, levezetjük.
Így a víz nem folyik el az országból haszontalanul, hanem helyben marad. -
Melioráció (drénezés és öntözés együtt!)
A melioráció lényege, hogy kétirányú rendszer:
belvizes időben elvezeti a felesleget, megmenti a növényeket,
aszályos időben visszavezeti a vizet a talajba, egészen a növény gyökeréig.
Ez sokkal hatékonyabb, mint felszíni öntözés, mert közvetlenül a gyökérzónát célozza.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
-
Aszályban: a növény megkapja a vizet pontosan oda, ahol szüksége van rá → megmenthető a termés.
-
Belvízben: a rendszer levezeti a felesleget → nem fullad ki a növény.
-
Vagyis: a melioráció stabilizálja a termelést, legyen bár aszály vagy belvíz.
ÖsszefoglalvaHa lesz víz → csak meliorációval, csatornával, tiltókkal és drénnel tudjuk eljuttatni a növényekhez.
Ez nem „régi, elavult elv”, hanem az egyetlen működő rendszer a Kárpát-medencében, amit egyszer már bizonyítottunk a 70–80-as években. Jól működött de felelőtlenül, tönkretették. Senki nem ismeri el, mert a helyreállítása igen költséges!!! Nagyon jó a spanyol példa. Hatalmas duzzasztógátakat, tározókat építettek a hegyvidéken, a csapadékot novemberben felfogták, mert ott csak akkor van eső. Az öntöző rendszerük a sziklás talajon úgy van kialakítva hogy közvetlenül a narancsligetek fái kapják a vizet, felesleges helyre nem kerül a drága víz… Lehet tanulni…Ennyi kiegészítést még teszek.. Köszönöm.
„Egy ország szomjazik – de még mindig halogatunk”
– a kukorica cső nélkül marad,
– a napraforgó nem fejlődött ki rendesen,
– a középső és keleti országrészben már biztos a rossz lesz a termés.
-
Csatornahálózat tisztítása és előkészítése
A téli csapadék tárolása nem megy, ha a csatornák feliszapolódtak, a műtárgyak működésképtelenek, vagy épp hiányoznak.
→ A csatornákon szabályozható tiltós műtárgyakat kell telepíteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a víz ne csak „lefolyjon”, hanem a megfelelő helyeken visszatartható legyen.
-
Duzzasztók építése
A síkvidéki tározók duzzasztás nélkül nem működnek. Csak így biztosítható a tartós vízborítás, a gravitációs vízszállítás, és az, hogy a növény gyökeréhez juttassuk el a vizet, ne csak a levegőbe párologjon el. A duzzasztók miatt folyamatosan támadnak,de nem érdekel…
Téli-tavaszi vízmegtartás
Sok millió m³ víz tárolható lenne már meglévő csatornahálózatokban, ha előre felkészülnénk, és nem utólag keresnénk a felelősöket.
Vízvészhelyzet az Alföldön – most kell dönteni!
Még 1971–72-ben, a Kettős-Körös jobb oldalán, Doboz határában, a Békési duzzasztó hatósávjában végeztünk ilyen vizsgálatot. Akkor a töltés lábától 15 méterre már érezhető volt a duzzasztás hatása, de 100 méterrel beljebb a talajkútban nem mutatkozott változás. Ez jól mutatja, hogy a szivárgás hatása nem terjed végtelen távolságra – és ezt ma is mérni kellene, hogy a munkánk hatékonyságát ellenőrizni tudjuk.
Lehetne folytatni a válaszokkal, de arra gondoltam, hogy most áttérünk hogy most milyen feladatokat kellene véleményem szerint megoldani, hogy ebből a helyzetből elmozduljunk. Most vázlatosan leírom gondolataimat, ami elmozdulást jelentene ennek a tragikus helyzet jövőbeni javításában. Lehet véleményt mondani… Magyarország vízstratégiai feladatai – rövid, közép és hosszú távonI. RÖVID TÁV (azonnali, 2025–2026)
-
A csatornahálózatok, holtágak, tiltós műtárgyak, zsilipek, szivattyútelepek teljes felmérése és működőképessé tétele.
-
Az eliszapolódott medrek, mellékágak megtisztítása, a vízmozgás helyreállítása.
-
Téli csapadék és árhullám befogadása a csatornákba és tározókba – a víz ne menjen ki az országból, hanem legyen szabályozottan visszatartva.
-
Talajvízmonitoring és szivárgási mérések indítása a duzzasztás és a vízpótlás hatásainak nyomon követésére.
-
A lakosság és önkormányzatok bevonása – szemléletformálás: „a víz nem ellenség, hanem erőforrás”.
-
Új duzzasztók és vízlépcsők megépítése stratégiai pontokon:
– Nagymaros – a Dunán a korábbi terv korszerűsített újragondolása (energiatermelés + vízszintszabályozás)
– Mohács – a déli vízvisszatartás kulcspontja
– Csongrád és Bökény – a Tiszán a vízmegtartás és hajózhatóság biztosítása -
A vízlépcsők összekapcsolása tározókkal és gravitációs csatornákkal a víz szétosztásához.
-
A meliorációs rendszerek újjáépítése: dréncsövezett, öntözhető és belvízmentes területek hálózatának visszaállítása.
-
A megújuló energiák integrálása: vízlépcsők + napelemek + gravitációs energiatárolás.
-
Nemzeti Vízgazdálkodási Központ létrehozása: mérnöki, ökológiai, agrár és energetikai szakemberek közös irányítása alatt.
-
A Duna–Tisza-csatorna megépítése – több évtizedes terv újraindítása, vízpótlás és hajózás céljára.
-
A Duna–Balaton összeköttetés biztosítása – a tó stabil vízellátásához aszályos időszakokban.
-
Regionális vízgyűjtő-irányítás kialakítása, együttműködés Romániával, Szerbiával, Szlovákiával a határvizek igazságos elosztására.
-
Digitális vízgazdálkodási rendszer (távfelügyelet, előrejelzés, automata tiltók, IoT szenzorok) kiépítése.
-
Az Alföld „újraélesztése” – öntözhető mezőgazdasági övezetek, zöldfolyosók, vízi közlekedés, rekreáció.
A víz sorsa a nemzet sorsa.
Olaszország, Szlovénia vagy Lengyelország példája is mutatja:
ahol a vizet megbecsülik, ott az élet virágzik.
Magyarországon is megvan a tudás, a hagyomány és a szakembergárda – csak el kell kezdeni. Később ha igény lesz rá, bővebben is kifejtem. Vázlatosan most ennyi. Nyugdíjasként így is eléggé belemerültem. Az 55 év tapasztalata, tudása szerencsére még elő jön…
2025. november
Az utolsó pillanatban – Gondolatok az aszályról és a hazai vízgazdálkodás jövőjéről…
2025 nyarán olyan súlyos aszályhelyzet kezd kibontakozni, amely várhatóan meghaladja a 2022-es, történelmi léptékű szárazságot. A szakértők egymás után mondják el a véleményüket, de konkrét, kézzelfogható megoldási javaslat ritkán hangzik el. A figyelmeztetés egyértelmű: ha nem lépünk gyorsan és összehangoltan, a társadalom egyszerűen nem fogja túlélni a következő évet.
Engem most nem az érdekel, hogy ki mit mondott, és azt hogyan kellene értelmezni – azt mindenki maga dönti el, milyen értékrend mentén helyezi el ezeket a véleményeket. A lényeg most az, hogy:
Hogyan kezeljük az aszályt?
Hogyan biztosítjuk az emberek és állatok élelmiszer- és ivóvízellátását?
Hogyan tartjuk életben a mezőgazdaságot, az ipart és a vállalkozásokat?
Hogyan mentjük meg a jövő évi termést és a nemzeti vízbiztonságot?
Egy korszak tanulságai – a múltban működött
1970-ben kezdtem a szakmát a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságnál. Az 1970-es évek ár- és belvízi szempontból kiemelkedően nehéz időszak volt. Ekkor még a vízügynek és a környezetvédelemnek önálló képviselete volt a kormányzati struktúrában. A fejlesztések folyamatosan haladtak, ár- és belvízvédelmi munkálatok zajlottak, és ezekkel párhuzamosan a vízgazdálkodási társulatok is folyamatosan dolgoztak, koordinálva a területi vízügyi igazgatóságokkal.
A termelőszövetkezetek akkoriban nagy volumenű meliorációs munkákat végeztek – talajjavítás, vízrendezés, csatornázás, szivattyúzás, öntözés – amely szoros egységet képezett a vízügy és a társulatok fejlesztési beruházásaival. Az 1980-as évek végére Magyarország világszínvonalú vízgazdálkodási rendszert hozott létre – nem túlzás, hogy Hollandiával együtt a világ élvonalában voltunk.
A jelen állapota: szétzilált rendszerek, pusztuló vízhálózat
A rendszerváltás után a vízügyi intézményrendszert, a társulatokat, a meliorációs struktúrát fokozatosan leépítették. Az öntözés koordinálatlanná vált, nincs szakmai irányítás, nincs felelős szerv. A csatornák eliszapolódtak, nem alkalmasak vízszállításra, tiltók, zsilipek használhatatlan állapotban, vagy egyáltalán nem léteznek.
A gát- és csatornaőri hálózat megszűnt, a vízkormányzási ismeretek elvesztek. A hajdan jól működő gravitációs rendszerek helyét ma már jobb esetben drága, kevéssé hatékony szivattyúzás próbálja betölteni – ahol egyáltalán még működik.
A folyók vízhozama drasztikusan csökken, a duzzasztott víz algásodik, mert nincs átfolyás, nincsenek friss utánpótlások. Gyulán, a belvárosban a talajvízszint 780 cm mélyen van – ez önmagában is vészjelzés.
Mi a teendő – konkrét és sürgős lépések
- A meglévő belvízi és öntözőcsatornákat sürgősen rendbe kell tenni.
- Mederkotrás
- Tiltók, zsilipek újjáépítése
- Elvezető és elosztó kapacitások helyreállítása
- A meglévő duzzasztók maximális kihasználása.
- Ne engedjük le télen a duzzasztott vizet!
- Emeljük meg a vízszinteket, hogy gravitációs kivezetés újra lehetővé váljon.
- Használjuk ki a még meglévő szivattyútelepeket!
- Központi üzemeltetés, vízkormányzási szakemberek bevonása
- Automatizálás, korszerűsítés
- Az elmaradt vízlétesítmények megépítése nem halogatható tovább:
- Duna–Tisza csatorna
- Nagymaros–Visegrádi duzzasztó
- Mohácsi vízlépcső – különösen fontos a paksi atomerőmű hűtése miatt
- Csongrádi vízlépcső
- Regionális tározók, belső vízvisszatartó rendszerek
- A melioráció helyreállítása és újraindítása – szakmai alapon.
- Földhasználathoz, termelési szerkezethez igazítva
- Regionális sajátosságok figyelembevételével
- A VIZIG-ek szerepének visszaállítása, megerősítése.
- Koordinációs, irányítási, felügyeleti jogkörrel
Tervalapú, állami finanszírozású rendszerekben
Miért kritikus a helyzet?
A Tisza vize csökken, miközben több ipari beruházás (pl. akkumulátorgyárak) csatlakozik rá ugyanarra a vízhálózatra.
A Duna vize is csökkenhet, a mohácsi és visegrádi vízlépcsők nélkül a Paksi Atomerőmű jövője is kérdéses lehet.
A felszín alatti vizek szintje csökken, a kutak vízhozama apad, az ivóvízellátás több térségben bizonytalanná válhat.
A mezőgazdasági termelés csökken, az élelmiszerárak nőnek, az állattenyésztés visszaszorul – a társadalmi feszültség nő.
Zárszó: nincs több időnk
Ez már nem a 11., hanem a 24. óra. Nem ötletelni kell, hanem visszahozni a szakmaiságot, az irányítást, a hosszú távú tervezést. A víz nemcsak stratégiai erőforrás, hanem az élet maga.
A jelenlegi földtulajdonosok nem ismerik a vízkormányzás művészetét – de ők érzik leginkább a vízhiány hatásait. Őket fogja követni a társadalom egésze, amikor már nemcsak a kukorica, hanem az erdő, az ivóvíz, az alapvető élelmiszerek is eltűnnek.
Megoldás van. De idő már alig. Ezt nagyon komolyan kellene venni!!!! Több bírálat ért,hogy név nélkül írogatok.. Adom a nevem hozzá, Leel-Őssy Miklós vagyok az idősebb fajtából.. Ma egy régi vízügyes kollégám fia Máté állított meg és gratulált. Nagyon jólesett.
2025. november
– A novemberi szárazság és a felejtés ára
Amíg tartott a hőség, mindenki beszélt a vízhiányról.
Most, hogy lehűlt az idő, elhalkult a téma – de a talaj tovább szárad, a folyók apadnak, a vetés gyenge, és a víz továbbra is akadálytalanul hagyja el az országot.
A vízhiány nem múlt el attól, hogy kabátot vettünk.
Ebben az írásban megírtam, mi vár ránk, ha így folytatjuk.
A szárazság nem múlt el – csak elfelejtettük
Ahogy lehűlt az idő, elcsendesedett a téma is.
A meleg elmúlt, de a szárazság maradt.
Sokan azt hiszik, a hideg idő majd megoldja a gondokat.
Pedig semmi nem változott – csak a figyelem fordult másfelé.
November közepe van.
A régiek azt mondták:
„A búzának olyannak kellene lennie, hogy a nyúl elbújjon benne.”
Idén ebből semmi nincs.
A vetések épphogy zöldlenek. A föld porzik. A vízgyűjtők üresek. A források kiszáradva.
Az ország túlnyomó részén legalább 200 mm csapadék hiányzik.
A következő két hétre beígért 10–15 mm csapadék legfeljebb életben tartja a vetést –
a vízhiányt nem oldja meg.
Ökológiai és gazdasági veszély – és most alapozzuk meg a jövő évi termést
Ősszel kellene feltöltődniük a talajvizeknek.
Ősszel kellene feltöltődni a csatornáknak.
Ősszel kellene előkészíteni a következő évi vízvisszatartást.
Most ennek nyoma sincs.
Ha a talaj ilyen szárazan megy bele a télbe, jövő tavasszal
– gyenge vetés,
– gyenge hozam,
– újabb aszálykárok
várnak ránk.
Ez már nem jóslás. Ez fizika és hidrológia.
A számok nem hazudnak
Egy átlagos mezőgazdasági vízpótlásra használt szivattyú
0,5 m³ vizet képes átemelni másodpercenként.
Ha csak 1000 m³/sec vízpótlást szeretnénk:
→ 200 darab ilyen szivattyú kellene
→ megfizethetetlen költséggel.
Miközben ma, november közepén:
-
a Tiszán 28,7 millió m³,
-
a Dunán 125 millió m³ víz hagyta el az országot egyetlen nap alatt.
Mindez azért, mert nincsenek duzzasztók, vízlépcsők, tározók.
A víz elmegy, mi pedig utána nézünk – és csodálkozunk, hogy szárad a táj.
Ezért mondom: készülni kell!
A következő hetekben még lehet csapadék.
Akár jelentősebb is.
De hiába jön víz, ha nincs hova fogadni, nincs miben megtartani.
Most kellene:
-
megtisztítani a csatornákat,
-
karbantartani a zsilipeket,
-
előkészíteni a vízvisszatartást,
-
felkészíteni a műtárgyakat egy esetleges téli vagy kora tavaszi áradás fogadására.
Ha nem tesszük, az eső is kárba vész.
A hosszú távú megoldás sem változott
Évek óta mondom, és most már mindenki a saját szemével látja:
a jelenlegi vízgazdálkodási rendszer alkalmatlan arra, hogy megvédjen bennünket az aszálytól.
A megoldás ma is ugyanaz, mint hónapokkal ezelőtt:
-
duzzasztók,
-
vízlépcsők,
-
tározók,
-
vízvisszatartó infrastruktúra,
-
rendszerszintű vízgazdálkodás.
Ezek nélkül a Duna, a Tisza, a Maros, a Körösök
minden nap kiürítik az országot.
Víz nélkül nincs jövő
Ez már nem csak szakmai kérdés.
Ez nemzetstratégiai kérdés.
A vízpolitika hiánya életminőségi, gazdasági és élelmiszer-biztonsági válságot idéz elő.
Ha nem tartjuk meg a vizet,
elfogy a termőföld,
gyengül a mezőgazdaság,
kiszáradnak a tájaink,
és egyre több olyan napunk lesz, mint a mai — amikor már mindenki érzi, hogy baj van, de mégsem történik semmi.
Most kell lépni. Nem tavasszal. Most.
Víz nélkül tényleg nincs jövő.
És ha a jövő nem kap vizet,
mi sem kapunk jövőt.
2025. november
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
|
Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
