A NASA által kidolgozott, és az IPCC, valamint az EU és az ENSZ által hivatalosan támogatott klímaelmélet alapja az a koncepció (vagy inkább prekoncepció), amely szerint az éghajlat melegedésének legfontosabb oka az emberiség növekvő széndioxid kibocsátása, és a tudományos kutatómunka elsődleges célja ezen állítás minél hitelesebb alátámasztása.
A hivatalos klímaelmélet szerint a Földön az éghajlatot jelentősen meghatározza az átlagos felszíni hőmérséklet, amelynek a stabilitása azon múlik, hogy megfelelő-e a bolygó „hűtése”, vagyis hogy egyensúlyban van-e a napsugárzásból felvett (elnyelt) hőenergia, valamint a Földről a világűrbe kisugárzott hőenergia mennyisége.
Az üvegházhatás azt jelenti, hogy a napsugárzás által felmelegített felszín „hűtése” korlátozott, emiatt a Föld felszínén a hőmérséklet magasabb, mint egy olyan bolygón, amelyen nincs légkör, miközben a napsugárzásból éppen annyi energiát nyel el, mint a Föld.
Az üvegházhatás oka pedig az, hogy az üvegházhatású gázok elnyelik és visszasugározzák a felszínről kiáradó láthatatlan infravörös hősugárzás jelentős részét.
A hivatalos klímaelmélet szerint is az üvegházhatás önmagában nem káros, hanem kifejezetten hasznos, nélküle a Föld fagyott bolygó lenne, rajta nem létezhetne élet. Ha azonban az üvegházhatás túlzottan felerősödik, a bolygó veszélyesen túlmelegedhet.
A hivatalos klímaelméletben az üvegházhatású gázok között kiemelt szerepet tulajdonítanak a széndioxidnak, amelynek a mennyisége a levegőben növekvő tendenciát mutat, azonban nem elhanyagolható az egyéb üvegházhatású gázok szerepe sem, mint az ózon, a metán, a nitrogén oxidok, valamint a főleg ipari eredetű halogénezett szénhidrogének.
A hivatalos elméletben azonban alig szokás említeni a legfontosabb üvegházhatású gázt, nevezetesen a vízgőzt, amely az infravörös elnyelődés túlnyomó részét (becslések szerint kb. 95%-át) okozza.
Az üvegházhatás mértékének számszerű jellemzésére több meghatározás létezik, leggyakoribb az említett hőmérséklet eltérés megadása. Ehhez meg kell határozni egyrészt a Föld felszínének átlagos hőmérsékletét, másrészt egy olyan hipotetikus bolygó átlagos felszíni hőmérsékletét, amely a napsugárzásból ugyannyi energiát nyel el, mint a Föld.
Egy tárgy felszíni hőmérsékletének mérése két módon történhet. Hozzá érinthetünk egy hőmérőt, majd leolvassuk az eredményt. Ez a kontakthőmérséklet, más néven termodinamikai hőmérséklet.
Mérhetjük a hőmérsékletet érintésmentesen is, a tárgy által kibocsátott hősugárzás alapján, például hőkamerával. Ez a kisugárzási, más néven emissziós hőmérséklet. A két módon mért hőmérséklet nem teljesen azonos, aminek okát itt nem részletezzük.
A Föld átlagos felszíni hőmérsékletének mérése egy harmadik módszerrel történik. A nemzetközileg elfogadott ajánlás szerint a talajszint felett 120-200 cm magasságban mérik a levegő hőmérsékletét, sugárzásoktól leárnyékolt, átszellőzést biztosító mérőállomásokon, majd a kapott adatokat az egész évre és az egész bolygóra átlagolják. Az így kapott eredmény gyakorlatilag azonosnak tekinthető a felszín átlagos emissziós hőmérsékletével.
Felvethetjük a kérdést, mennyire lehetnek megbízhatóak az ilyen mérések a Csendes Óceán közepén, a Himalája hegység lejtőjén, vagy az Antarktiszon, és mennyire lehettek pontosak egy-két évszázaddal ezelőtt, amelyekhez képest a melegedés sebességére ma becslések készülnek.
Ami pedig a nevezett hipotetikus légkör nélküli bolygón uralkodó felszíni hőmérsékletet illeti, ez a fizika törvényei szerint azonos a Föld globális kisugárzási (emissziós) hőmérsékletével, amely megmérhető például hőkamerával a világűrből műholdról, de ki is számítható.
A mérések és számítások alapján jelenleg a Föld átlagos felszíni hőmérséklete kb. +15 C fok, a bolygó globális kisugárzási hőmérséklete pedig kb. –18 C fok, amiből kiadódik, hogy az üvegház hatás értéke kb. 33 C fok.
A NASA a bolygó veszélyes mértékű melegedését azzal támasztja alá, hogy a Föld a napsugárzásból több energiát nyel el, mint amennyit a világűr felé infravörös sugárzás formájában kibocsát. Ilyen számításra mutat példát az alábbi rajzvázlat.
A NASA szerint a pozitív sugárzási energia mérleg miatt a bolygó addig fog melegedni és ily módon fog egyre több sugárzást kibocsátani, amíg a az elnyelt és kisugárzott energiák egyensúlya be nem következik. Mivel azonban az emberiség egyre több széndioxidot bocsát ki, az üvegházhatás folyamatosan növekedni fog, míg végül annyira meleg lesz, hogy a bolygó élhetetlenné válik.
Óriási propaganda gépezet működik világszerte, hathatós médiatámogatással – nem is eredménytelenül – hogy ezt a koncepciót a politikai döntéshozók közül minél többen elfogadják.
Vannak ellenérvek is, ezek azonban alig kapnak médiatámogatást, sőt agresszív lejárató kampányok folynak olyan tudósok ellen, aki kétségbe merik vonni a hivatalos elméletet. Az ellenérvek azonban olykor mégis napvilágra kerülnek, ez magyarázza azt, hogy a NASA rendszeresen módosítgatja a sugárzási fluxusokra közzétett számításait.
Az ellenérvek közül érdemes megemlíteni, hogy a NASA modelljében csak csekély szerepet kap az a tény, hogy a bolygó felszínének csaknem a háromnegyed részét víz borítja, amely folyamatosan párolog, továbbá hogy a felszín csaknem kétharmad része fölött állandóan felhőtakaró van.
A hivatalos klímaelmélet szerint a Földön az éghajlatot jelentősen meghatározza az átlagos felszíni hőmérséklet, amelynek a stabilitása azon múlik, hogy megfelelő-e a bolygó „hűtése”, vagyis hogy egyensúlyban van-e a napsugárzásból felvett (elnyelt) hőenergia, valamint a Földről a világűrbe kisugárzott hőenergia mennyisége.
Az üvegházhatás azt jelenti, hogy a napsugárzás által felmelegített felszín „hűtése” korlátozott, emiatt a Föld felszínén a hőmérséklet magasabb, mint egy olyan bolygón, amelyen nincs légkör, miközben a napsugárzásból éppen annyi energiát nyel el, mint a Föld.
Az üvegházhatás oka pedig az, hogy az üvegházhatású gázok elnyelik és visszasugározzák a felszínről kiáradó láthatatlan infravörös hősugárzás jelentős részét.
A hivatalos klímaelmélet szerint is az üvegházhatás önmagában nem káros, hanem kifejezetten hasznos, nélküle a Föld fagyott bolygó lenne, rajta nem létezhetne élet. Ha azonban az üvegházhatás túlzottan felerősödik, a bolygó veszélyesen túlmelegedhet.
A hivatalos klímaelméletben az üvegházhatású gázok között kiemelt szerepet tulajdonítanak a széndioxidnak, amelynek a mennyisége a levegőben növekvő tendenciát mutat, azonban nem elhanyagolható az egyéb üvegházhatású gázok szerepe sem, mint az ózon, a metán, a nitrogén oxidok, valamint a főleg ipari eredetű halogénezett szénhidrogének.
A hivatalos elméletben azonban alig szokás említeni a legfontosabb üvegházhatású gázt, nevezetesen a vízgőzt, amely az infravörös elnyelődés túlnyomó részét (becslések szerint kb. 95%-át) okozza.
Az üvegházhatás mértékének számszerű jellemzésére több meghatározás létezik, leggyakoribb az említett hőmérséklet eltérés megadása. Ehhez meg kell határozni egyrészt a Föld felszínének átlagos hőmérsékletét, másrészt egy olyan hipotetikus bolygó átlagos felszíni hőmérsékletét, amely a napsugárzásból ugyannyi energiát nyel el, mint a Föld.
Egy tárgy felszíni hőmérsékletének mérése két módon történhet. Hozzá érinthetünk egy hőmérőt, majd leolvassuk az eredményt. Ez a kontakthőmérséklet, más néven termodinamikai hőmérséklet.
Mérhetjük a hőmérsékletet érintésmentesen is, a tárgy által kibocsátott hősugárzás alapján, például hőkamerával. Ez a kisugárzási, más néven emissziós hőmérséklet. A két módon mért hőmérséklet nem teljesen azonos, aminek okát itt nem részletezzük.
A Föld átlagos felszíni hőmérsékletének mérése egy harmadik módszerrel történik. A nemzetközileg elfogadott ajánlás szerint a talajszint felett 120-200 cm magasságban mérik a levegő hőmérsékletét, sugárzásoktól leárnyékolt, átszellőzést biztosító mérőállomásokon, majd a kapott adatokat az egész évre és az egész bolygóra átlagolják. Az így kapott eredmény gyakorlatilag azonosnak tekinthető a felszín átlagos emissziós hőmérsékletével.
Felvethetjük a kérdést, mennyire lehetnek megbízhatóak az ilyen mérések a Csendes Óceán közepén, a Himalája hegység lejtőjén, vagy az Antarktiszon, és mennyire lehettek pontosak egy-két évszázaddal ezelőtt, amelyekhez képest a melegedés sebességére ma becslések készülnek.
Ami pedig a nevezett hipotetikus légkör nélküli bolygón uralkodó felszíni hőmérsékletet illeti, ez a fizika törvényei szerint azonos a Föld globális kisugárzási (emissziós) hőmérsékletével, amely megmérhető például hőkamerával a világűrből műholdról, de ki is számítható.
A mérések és számítások alapján jelenleg a Föld átlagos felszíni hőmérséklete kb. +15 C fok, a bolygó globális kisugárzási hőmérséklete pedig kb. –18 C fok, amiből kiadódik, hogy az üvegház hatás értéke kb. 33 C fok.
A NASA a bolygó veszélyes mértékű melegedését azzal támasztja alá, hogy a Föld a napsugárzásból több energiát nyel el, mint amennyit a világűr felé infravörös sugárzás formájában kibocsát. Ilyen számításra mutat példát az alábbi rajzvázlat.
A NASA szerint a pozitív sugárzási energia mérleg miatt a bolygó addig fog melegedni és ily módon fog egyre több sugárzást kibocsátani, amíg a az elnyelt és kisugárzott energiák egyensúlya be nem következik. Mivel azonban az emberiség egyre több széndioxidot bocsát ki, az üvegházhatás folyamatosan növekedni fog, míg végül annyira meleg lesz, hogy a bolygó élhetetlenné válik.Óriási propaganda gépezet működik világszerte, hathatós médiatámogatással – nem is eredménytelenül – hogy ezt a koncepciót a politikai döntéshozók közül minél többen elfogadják.
Vannak ellenérvek is, ezek azonban alig kapnak médiatámogatást, sőt agresszív lejárató kampányok folynak olyan tudósok ellen, aki kétségbe merik vonni a hivatalos elméletet. Az ellenérvek azonban olykor mégis napvilágra kerülnek, ez magyarázza azt, hogy a NASA rendszeresen módosítgatja a sugárzási fluxusokra közzétett számításait.
Az ellenérvek közül érdemes megemlíteni, hogy a NASA modelljében csak csekély szerepet kap az a tény, hogy a bolygó felszínének csaknem a háromnegyed részét víz borítja, amely folyamatosan párolog, továbbá hogy a felszín csaknem kétharmad része fölött állandóan felhőtakaró van.
Az űrből készült kép bolygónk felhőtakarójáról
Az üvegházhatás attól függ, hogy az atmoszféra a felszínről kiáradó infravörös sugárzás mekkora hányadát nyeli el. Minél többet nyel el az atmoszféra, annál nagyobb lesz az üvegházhatás. A lehetséges maximális üvegházhatást pedig a 100% elnyelődés jelenti, mert ezt már tovább fokozni nem lehet.
Elméleti úton is igazolható és mérési adatok is alátámasztják, hogy a felszínről származó infravörös hősugárzás a felhőzeten nem tud áthatolni, mivel azt a felhők teljes mértékben elnyelik, tekintet nélkül arra, hogy a felhőzet alatt mekkora a levegő széndioxid tartalma. A bolygó kétharmad részén ezért az elnyelődés 100%-os és tovább nem fokozható.
Ha pedig a hivatalos klímaelmélet a bolygó kétharmad részén nem működik, milyen alapon reménykedhetünk abban, hogy a fennmaradó egyharmadon az energia áramlások majd úgy fognak működni, hogy kompenzálják ezt a kellemetlen „anomáliát” és a hivatalos elmélet azután a teljes bolygóra – globális szinten – mégis csak érvényessé válik?
(Részlet egy készülő könyvből, amelynek a megjelentetését – feltehetőleg – egyetlen kiadó sem meri majd felvállalni)
Budapest, 2020. február
Dr. Héjjas István
aranydiplomás gépészmérnök
irányítástechnikai szakmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
