De természetesen csak akkor jár a támogatás, ha ezek az NGO-k erősítették a klímapánikot.
A Brussels Morning jelenti 2025. január 29-én:
Az Európai Bizottság az elmúlt 20 év legnagyobb botrányával néz szembe
A lap hasábjain Tomáš Zdechovský, cseh politikus, EP-képviselő foglalja össze a botrány részleteit:
Néhány nappal ezelőtt a holland De Telegraaf című újság olyan megállapításokat tárt fel, amelyek most az egész Európai Uniót megrázkódtatják. Az Európai Bizottság régóta pénzügyi támogatást nyújt olyan NGO-knak, amelyek Frans Timmermans korábbi uniós biztos zöld politikája mellett kampányolnak. Az uniós költségvetésből finanszírozott lobbisták feladata volt a politika befolyásolása a Green Deal – Zöld Alku érdekében. Erről a holland újság rendelkezésére álló titkos szerződések tanúskodnak.
Miért csak most derül erre fény?
E szerződések közül sok titkos volt, és ezért hozzáférhetetlen. Csak az Európai Számvevőszék ellenőrzése során derült rájuk fény. Mások a hírkiszivárogtatóknak (whistleblower) köszönhetően kerültek napvilágra – olyan NGO-munkatársaknak, akik úgy döntöttek, nem hallgatnak tovább.
Így jutott el az ügy a De Telegraafhoz, és indított el egy régóta esedékes nyilvános vitát ezekről a szerződésekről. Ennek eredményeképpen a jelenlegi Európai Bizottságnak nem volt más választása, mint hogy vizsgálatot indítson a botrány ügyében.
Gyanús lobbipénzek
A dokumentumok szerint ezeknek a szervezeteknek az volt a feladata, hogy meggyőzzék az Európai Parlament (EP) képviselőit és az uniós tagállamokat, hogy támogassák a még ambiciózusabb zöld intézkedéseket, különösen a Green Deal keretében.
Az Európai Bizottság környezetvédelmi szervezeteket finanszírozott, hogy lobbizzanak szigorúbb szabályozások, például a természetvédelmi törvény elfogadásáért.
Az egyik ilyen szervezet az Európai Környezetvédelmi Iroda volt, amely a környezetvédelmi NGO-k ernyőszervezeteként működik Európa-szerte. Kifejezett feladata volt, hogy legalább 16 példát szolgáltasson arra, hogy az Európai Parlament hogyan használta fel lobbitevékenységét a környezetvédelmi jogszabályok ambiciózusabbá [Közzétevő: Értsd, drágábbá, még inkább teljesíthetetlenné, gazdaságpusztítóvá] tételére.
A De Telegraaf szerint ezek a szervezetek kulcsszerepet játszottak az ellentmondásos természetvédelmi törvény keresztülvitelében, amelyet Timmermans korábbi biztos támogatott. Az újság által idézett egyik szerződésből kiderül, hogy egy 700 ezer eurós támogatás kifejezetten arra irányult, hogy a mezőgazdasági vitát a zöld ütemterv (agenda) felé tereljék.
Milliárdokat költöttek kétes tanulmányokra
Évente 2,6 milliárd eurót költöttek kétes tanulmányokra, hogy igazolják a Green Deal szükségességét.
Nem meglepő, hogy ez a botrány Frans Timmermans nevéhez fűződik. Többször rámutattam, hogy nem készített megfelelő hatásvizsgálatokat a Zöld Megállapodás következményeiről.
Timmermans gyakran ígért hatásvizsgálatokat, de azokat vagy nem adta át, vagy végül NGO-któl származó adatokon alapuló tanulmányokat készített. Ezekből a jelentésekből hiányoztak a megbízható adatok, az alapos elemzések és a hiteles források.
A sorok között olvasva világosan érzékelhető az erős ideológiai zöld program, amelyet Timmermans, a Green Deal tervezője a Bizottságon belül – többszöri ellenvetés ellenére – erőltetett.
Egyszerűen túl nagy volt a befolyása. Megpróbálta mindenáron keresztülvinni zöld politikáját, tekintet nélkül annak az európai gazdaságra és életszínvonalra gyakorolt hatására.
A kérdést mostanra az Európai Parlament is felvetette, és még a jelenlegi Bizottság is elítélte ezt a gyakorlatot. Piotr Serafin, Lengyelország új uniós költségvetési biztosa a De Telegraafnak nyilatkozva:
„Sajnos a múltban előfordultak ilyen gyakorlatok, amelyeket meg kell szüntetni. A probléma kezelésére már születtek intézkedések, és biztosíthatok mindenkit, hogy ezek nem fognak megismétlődni”.
Azt is elismerte, hogy:
„Nem volt helyénvaló… hogy a nem kormányzati szervezeteket arra köteleztük, hogy lobbizzanak az Európai Parlament képviselőinél”.
Mi a helyzet az átláthatósággal?
Az Európai Unió válaszul kivizsgálta ezeket a szerződéseket. Néhány embernek komoly következményekkel kell szembenéznie, és felelnie kell semmire tekintettel nem lévő magatartásáért és az uniós pénzeszközökkel való visszaélésért.
Úgy vélem, hogy ez a botrány különösen a szociáldemokratákat és a zöldeket fogja érinteni – azokat a pártokat, amelyek gyakran támogatják az átláthatóságot, de most ellenállnak a vizsgálatoknak. Azt állítják, hogy ez a NGO-k elleni támadás, de ez egyszerűen nem igaz. Az átláthatóságnak az uniós intézményekben dolgozó NGO-k számára is vitán felülinek kell lennie.
A Qatargate-botrány [1] után egyetlen józan gondolkodású ember sem érvelhet amellett, hogy a nem kormányzati szervezetek – különösen az orosz, katari, iráni vagy kínai kémszervezetek által létrehozott szervezetek – manipulálhatják a jogalkotási folyamatot, megbéníthatják az európai ipart, és a zöld ideológia ürügyén igazolhatják ezt. Nem szabadna megengedni, hogy ezek a szervezetek támogassák azokat a szélsőségeseket, akik a Green Deal ürügyén az európai vállalatok tönkretételét célozzák.
[2]
Az NGO-knak természetesen részt kell venniük a jogalkotási folyamatban – mindig is részt vettek -, de nem állnak mások felett. Biztosítanunk kell, hogy a külföldi hírszerzési műveletek ne hozzák lehetetlen helyzetbe az európai vállalatokat, miközben a világ más részein működő vállalatok továbbra is hasonló korlátozások nélkül termelhetnek, virágozhatnak és értékesíthetik áruikat világszerte. [3]
A bűnösöket felelősségre kell vonni
Változást és teljes körű vizsgálatot követelünk. Ez lehet a legnagyobb botrány, amellyel az Európai Bizottság az elmúlt 20 évben szembesült. A hatalmi ágak szétválasztásának elvét is megsértették. Az uniós adófizetők pénzét soha nem szabadna más uniós intézményekben folytatott lobbitevékenység finanszírozására fordítani.
Nyilvánvaló, hogy az NGO-k sajátos érdekeket képviselnek. Ezért elengedhetetlen az átláthatóság – pontosan hogyan finanszírozza őket az EU, és hová megy ez a pénz? Megdöbbentő, hogy a nem kormányzati szervezetek egyharmada jelenleg nem hozza nyilvánosságra, hogy ki finanszírozza, hogyan finanszírozza, vagy ki alapítja őket.
Felszólítjuk a Bizottságot, hogy legyen átlátható. Az Európai Néppárt koordinátoraként a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ilyen gyakorlat soha többé ne fordulhasson elő. A botrányért felelős személyeket felelősségre kell vonni, és a pénzt vissza kell adni. A szabályoknak mindenkire vonatkozniuk kell – kivétel nélkül.
Átláthatóságot követelünk a zöld civil szervezetektől is. Az Európai Bizottság nem használhatja fel az adófizetők pénzét a hozzá tartozó nem kormányzati szervezetek tanulmányainak finanszírozására, amelyek kényelmesen, a Bizottság napirendjéhez igazodva szolgáltatnak eredményeket. Ez egyszerűen helytelen. A tanulmányoknak szakszerűnek és függetlennek kell lenniük. Az európai pénzeket soha nem szabad politikai frakciók vagy ideológiák kiszolgálására, illetve az európai parlamenti képviselők vagy a nyilvánosság manipulálására használni.
Közzétevő megjegyzései:
[1] Quatargate-botrány: 2022 decemberében a belga rendőrség egy razzia keretében lecsapott egy prominens politikusokból álló bűnszövetkezetre, melyet avval vádolnak, hogy millió eurós nagyságrendben fogadtak el kenőpénzeket, hogy az EP Katar és Marokkó számára kedvező jogszabályokat fogadjon el, pl, hogy katari állampolgárok kapjanak vízummentességet az EU-ban. A legismertebb vádlottak Eva Kaili, az EP elnökhelyettese, illetve Antonio Panzeri, olasz politikus, korábbi EP-tag. Az ügy eltörpül Ursula von der Leyen legendás, SMS-ben elküldött oltóanyag-rendelései mellett, úgy a pénzösszegeket, mint a károkozást tekintve. Eva Kaili ma szabadon mozoghat a Schengeni övezetben, és vár perére, ki tudja, lesz-e egyáltalán. Mindamellett Közzétevőnek, mint gyanakvó személynek az az érzése, valami nem stimmel a dologban, lehet, hogy a teljes igazság kicsit másképp van.
[2] Kik akarják tönkretenni Európa gazdaságát éghajlatvédelmi okokra hivatkozva? Semmiképp sem Katar vagy Oroszország. A fő bűnösöket az USA Demokrata Párt és a deep state körül kell keresni. Lásd: Mégiscsak az ember a felelős a klímaváltozásért!
[3] Valóban részt kell venniük az NGO-knak a jogalkotási folyamatban? Semmiképp sem. A jogalkotás a nemzeti parlamentek feladata, uniós szinten az EP-é. Pontosan a friss botrány mutat rá: Semmi keresnivalójuk nincs – a szovjet munkás- és katonatanácsok módjára viselkedő – NGO-knak a törvényhozás körül. Tehát, aki aktívan bele akar szólni a politikába, annak ezeken a bejáratott demokratikus csatornákon kell hangját hallatnia. Különben újra és újra előfordulhatnak a mostanihoz hasonló esetek, hogy ismeretlen csoportok, vagy a Timmermans és Leyen féle befolyásos személyek által korrumpált NGO-k a választók érdekei elleni döntésekre veszik rá a törvényhozót.
Záró megjegyzésként emlékeztetünk háromrészes sorozatunkra: Éghajlatvédelem és korrupció.
Úgy tűnik, az éghajlatvédelem nem tud meglenni korrupció, sikkasztás, adófizetői pénzek lenyúlása nélkül. Sehol a világban.
2025. február
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
