Petz Ernő cikkismertetése
Rólunk is szól
Győztünk? Máris kemény reakciókkal támad a vesztes oldal. A klímariogatók még csak érezni kezdik a vesztüket, ezért még vehemens támadásokkal reagálnak az USA-ban, a klíma- és energiapolitika területén elindult forradalmi változásokra. Régi megfigyelés, hogy a sarokba szoruló kutyák szűkítenek és vicsorognak a legjobban. Annak tudatában is, hogy az elmúlt évtizedekben hatalmas birodalmat építettek ki maguknak a politikában, a gazdaságban és a sajtó világában, világméretű szervezeti hálózattal és mindezek finanszírozásával. Manipulációs eszközeikkel elérték azt, hogy már úgy gondolhatták, győzelemre állnak az egész világon, hiszen az emberek többségében kialakították a klímakatasztrófáktól való félelemérzést. Ezért még óvatosan kell bánnunk azzal az optimizmusunkkal, hogy győztünk. Árnyaltabban úgy fogalmazhatunk, hogy a klímarealizmus eszméje győzelemre áll. Az első forradalmi lépések sikeresen haladnak, és bizakodhatunk, hogy valóban győzni fogunk, de a háború nagy csatái még előttünk vannak. A klimavédelmi politika ugyanis annyi és olyan mértékű kárt okozott a társadalmi élet minden területén, hogy nem csak a klímariogató világméretű hálót kell véglegesen felszámolni, hanem a károsult romokat is újra kell építeni. És ha sikerül is a klímatizmust felszámolni, rejtőzködő erői még hosszú ideig fogják vívni utóharcaikat, csakúgy, mint a posztkommunisták.
A „klímaháborúban” a magunk szerény eszközeivel és lehetőségeinkkel mi is részt vállaltunk és részt veszünk, ezért az ismertetésre kerülő cikk egy kicsit rólunk is szól:
A szkeptikusok győztek, a veszélyeztetettség megállapítása megdőlt – Az igazság végre győzött a klímaháborúban
Sterling Burnett-nek a climaterealism oldalon megjelent írása, Christian Frey német fordítása nyomán.
Míg a mainstream média, mint például az USA Today a „Trump EPA-ja visszavonja azt a megállapítást, hogy a klímakárosítás veszélyezteti az emberi egészséget” címmel, valamint az NBC News az „EPA visszavonja azt a megállapítást, amely alátámasztja az autók, gyárak és erőművek által okozott üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jelenlegi határértékeket alátámasztó megállapítását” címmel indítanak támadást, de nem érik el teljesen annak az abszurditását, mint ez a cím: „Szabadjára engedett környezetszennyezés: Hogyan fegyverzi fel Trump az EPA-t az amerikaiak ellen” .
Az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) döntése, miszerint hatályon kívül helyezi a széndioxid veszélyeztetési megállapítását, döntő fordulatot jelent az amerikai klímapolitikában – egy olyan változást, amely bizonyítékokon alapul, nem pedig ideológián. Évekig ez a „megállapítás” szolgált jogi indokként egy sor költséges, messzemenő szabályozáshoz, amely mindent érintett, az ország erőműveitől kezdve az általunk vezetett autókig és a fizetett energiaszámlákig. A megállapítás visszavonása közvetlen reakció az egyre több olyan bizonyítékra, amelyek szerint e szabályozás alapja inkább spekulatív modellezésen és politikai manővereken alapult, mint szilárd tudományos ismereteken. Ebben a videóban követhető az bejelentés:
A 2009-ben először kiadott Szén-dioxid Veszélyeztetési Nyilatkozat azon az állításon alapult, hogy a növekvő CO₂-szint komoly veszélyt jelent a közegészségügyre és a közjólétre. Ezek az állítások, amelyeket a média és a bürokrácia riadalomkeltő hangjai terjesztettek, nagymértékben támaszkodtak olyan számítógépes modellekre, amelyekről azóta bebizonyosodott, hogy krónikusan pontatlanok, és következetesen nagyobb felmelegedést jósolnak, mint amennyit valójában megfigyeltek. Az elmúlt években feltűnő ellentmondásnak lehettünk tanúi a lesújtó jóslatok és a valóság között: A globális hőmérsékletek nem követték a jósolt „szélsőséges értékeket”, és az extrém időjárási események – a lélegzetelállító tudósítások ellenére – a történelmi ingadozások határain belül maradnak.
Miközben az Egyesült Államok szabályozási hálóba bonyolódott, Kína és más jelentős kibocsátók tovább bővítették széntüzelésű energiatermelésüket, semmissé téve az önként vállalt amerikai korlátozások bármilyen hipotetikus előnyeit. Több független forrás szerint Kína 2005 óta több mint 70%-kal növelte éves CO₂-kibocsátását, és most több szenet éget el, mint a világ többi része együttvéve. Azt az elképzelést, hogy az Egyesült Államok „példát mutathatna”, és rávehetné a világ többi részét hasonló áldozatokra, a tények alaposan lerombolták.
A veszélyeztetettségi megállapítás valódi hatásait nem az éghajlatban, hanem az amerikai háztartásokban és vállalkozásokban érezték. Az energiaárak emelkedtek, az ipari munkahelyeket kihelyezték külföldre, és a polgárokra hárult a drága, szimbolikus gesztusok terhe, amelyek azonban semmivel sem járultak hozzá az éghajlat megváltoztatásához. Az amerikai nép olyan politikákat érdemel, amelyek mérhető eredményeket hoznak, nem pedig újabb költséges színjátékot.
A veszélyeztetettségi megállapítás hatályon kívül helyezésével az EPA régóta esedékes visszatérést jelez a racionális, bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatalhoz. Ez a lépés elismeri, hogy a CO₂ nem tudományos értelemben vett szennyező anyag, hanem a földi élet alapvető összetevője – amely a jelenlegi légköri koncentrációban bizonyítottan előnyös a növényvilág növekedésére és a mezőgazdaságra nézve. Ez a változás nem a környezetvédelem elhanyagolásáról szól. Inkább a nem produktív intézkedések elvetéséről, és a tényeken, az innováción és a gazdasági valóságon alapuló valódi megoldásokra való összpontosításról.
A WUWT és a klímaszkeptikusok szerepe az elmúlt 25 évben, hogy ideáig eljutottunk
A mai bejelentés nem a semmiből érkezett. Sok szempontból tanúskodik a klímaszkeptikusok kitartásáról és feddhetetlenségéről, akik évtizedekig vitatták az úgynevezett „konszenzust”. Több mint 25 éve a fősodoron kívüli hangok – tudósok, meteorológusok, mérnökök és tájékozott polgárok – jogos kérdéseket vetnek fel a klímatudomány bizonyosságával és irányával, valamint az abból levezetett politikák bölcsességével kapcsolatban.
A 2006-ban alapított Watts Up with That? (WUWT) kulcsszerepet játszott ezekben az erőfeszítésekben. A WUWT nyilvános platformot hozott létre adatokon nyugvó vizsgálatokhoz, forrásanyagok mélyreható elemzéseihez és a gyakran „elfogadott tudományként” bemutatott éghajlatváltozással kapcsolatos állításokról folytatott nyílt vitákhoz. Az évek során olvasók milliói fordultak a WUWT-hoz őszinte elemzésekért és átlátható vitákért, riadalomkeltő dogmák és politikai pózolások helyett. Mélyreható rovatai és élénk kommentárjai révén a WUWT egy generációnyi klímarealistát készített fel arra, hogy nehéz kérdéseket tegyenek fel, elszámoltathatóságot követeljenek, és ellenálljanak a status quo mellett elkötelezettek megfélemlítő taktikáinak.
Ezt a szerepet játssza az EIKE és más klímarealista blogok Németországban! (C. F. – fordítói megjegyzés)
Talán semmi sem illusztrálja jobban a szkepticizmus szükségességét, mint a 2009-es Climategate-botrány [1], amelyben neves klímatudósok e-mailjeinek gyűjteménye leleplezett egy tudománynak álcázott színjátékot. Az üzenetek az adatok manipulálására, az ellenvélemények elnyomására és az átláthatóságra irányuló felhívások blokkolására irányuló kísérleteket tártak fel – mindezt egy narratíva védelmének, nem pedig a megértés előmozdításának szolgálatában. A Climategate megerősítette azt, amit sok szkeptikus régóta gyanított: hogy az úgynevezett konszenzust a politika, nem pedig a bizonyítékok kényszerítették ki, és hogy a nyílt vizsgálatot gyakran a tudományra leselkedő fenyegetésnek, nem pedig annak előfeltételének tekintették.
A klímaszkeptikusokat (inkább klímarealistákat – PE.) kezdettől fogva „tagadóként” utasították el és kívülállóként ábrázolták, még akkor is, ha olyan adatokat és elemzéseket mutattak be, amelyek ellentmondtak a címlapokon uralkodó világvége-fantáziáknak.
- Megkérdőjelezték a gyenge eredményekkel rendelkező modellekre való túlzott támaszkodást;
- rámutattak a hőmérsékleti adatok manipulálására és válogatására;
- a kutatásfinanszírozás átpolitizálására, valamint
- az időjárás és az éghajlat szüntelen összekeverésére.
Ezeket a kihívásokat gyakran nem tudományos vitával, hanem személyes támadásokkal és az ellenvélemények elhallgattatására tett kísérletekkel kezelték.
Mégis pontosan ez a szkepticizmus – a csoportgondolkodás előtti meghajlás elutasítása – őrizte meg a tudományos integritást és akadályozta meg a sokkal súlyosabb politikai baklövéseket. Független elemzők, bloggerek és olyan szervezetek, mint a Heartland Institute fáradhatatlan munkája feltárta a klímaadatok kezelésében előforduló hibákat, feltárta az összeférhetetlenségeket, és átláthatóságra szólított fel a klímakutatások áttekintése és publikálása során. A szkeptikusok többször is rámutattak, hogy az éghajlat egy rendkívül összetett, nehezen megérthető rendszer, nem pedig egyetlen nyomgáz által irányított egyszerű gépezet.
Idővel a szkeptikusok által felhozott érvek közül sok helytállónak bizonyult. A klímamodellek kudarca a hőmérsékleti trendek pontos előrejelzésében, a „hokiütő” katasztrófa hiánya, az éghajlati CO₂-re való érzékenység becsléseinek folyamatos lefelé történő módosítása – mindezek óvatosabb, kritikusabb megközelítést indokoltak a klímatudományban. Fontos megjegyezni, hogy a szkeptikus közösség ragaszkodása a nyílt adatokhoz és a reprodukálhatósághoz, vonakodó elmozdulást kényszerített ki a mainstream klímakutatásban a nagyobb átláthatóság felé.
Ma, amikor az EPA feloldja az amerikai klímapolitika egyik alapvető szabályát, ezeknek a szkeptikus hangoknak a fontosságát már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A politikai döntéshozók kezdik megérteni, hogy a valódi előrelépéshez szembe kell nézni a kellemetlen tényekkel, nem pedig elnyomni azokat. A narratíva a riasztó jóslatok feltétel nélküli elfogadásától az éghajlatról és az energiáról szóló érettebb, adatvezérelt párbeszéd felé tolódott el. Pontosan azok az érvek, amelyeket egykor „szélsőségesek” gúnyolódva kezeltek, most visszhangot találnak a kormányzati és közpolitikai körökben.
Legalábbis az USA-ban ez a helyzet. Valószínűleg eltart egy ideig itt Németországban, mire eljutunk idáig. (C. F.)
Mindez nem jöhetett volna létre azok nélkül, akik mertek kiállni és megkérdőjelezni a narratívát, gyakran nagy személyes és szakmai áldozatok árán. Büszke vagyok arra, hogy azon sokak egyike lehetek, akik kiálltak ellene, és aktívan küzdöttek ellene. Hálás vagyok a bátorító szavakért és ígéretekért, hogy adományokkal és előfizetésekkel támogatják a WUWT-t, valamint a nagylelkű magánadományozók (tudják, kik ők) támogatásáért, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy folytassuk a küzdelmet. A veszélyeztetettségi megállapítás hatályon kívül helyezése sok szempontból győzelem azok számára, akik hisznek a tudományos szigorban, a nyílt vitában és a közérdeket – nem csak a politikai célszerűséget – szolgáló politikákban.
Ahogy haladunk előre, fontos megjegyezni, hogy a szkepticizmus nem a tudomány ellensége, hanem annak hajtóereje. Csak nyílt kutatással, állandó kérdezéssel és a dogmák megkérdőjelezésére való hajlandósággal biztosíthatjuk, hogy a klímapolitika a valóságon alapuljon, és valóban a nemzet igényeit szolgálja.
A Heartland által kiadott sajtóközlemény itt található.
* * *
Petz Ernő kiegészítése: Sterling Burnett várakozással és optimista módon lezártnak tekinti a klímaháborút: „a szkeptikusok győztek” mámoros kijelentéssel választotta meg cikkének címét. Az USA-ban talán igen, habár a végső győzelem még odább van. És mi kesereghetünk a német fordítóval együtt, hogy Európában még várat magára a hasonló fordulópont.
„A veszélyeztetettségi megállapítás hatályon kívül helyezése sok szempontból győzelem azok számára, akik hisznek a tudományos szigorban, a nyílt vitában és a közérdeket – nem csak a politikai célszerűséget – szolgáló politikákban. (…)
Mindez nem jöhetett volna létre azok nélkül, akik mertek kiállni és megkérdőjelezni a narratívát, gyakran nagy személyes és szakmai áldozatok árán. Büszke vagyok arra, hogy azon sokak egyike lehetek, akik kiálltak ellene és aktívan küzdöttek ellene.”
A szerző meg is nevezi azokat a fontosabb amerikai műhelyeket, amelyek felvállalták a nyílt küzdelmeket és az ezekkel járó megbélyegzéseket és a lejáratást.
Európában is megtalálhatók a hasonló szervezetek és intézmények, amilyen pl. a németországi EIKE és az angliai Net Zero Watch, illetve a Global Warming Policy Foundation (GWPF). A bevezető címünk: Rólunk is szól. Mármint a cikk. Helyén való, hogy a magyarországi műhelyekről is szót ejtsünk. Legkorábban a Reális Zöldek Klub vállalta fel a klímarealista eszme képviseletét, amit már nevével is fémjelez. Honlapján napjainkig is rendszeresen megjelennek a klíma- és energiapolitikával foglalkozó cikkek. Ezt követően, mintegy húsz éven keresztül az Energia Akadémia honlapja próbált magyar nyelven kommentárokkal ellátott fordítások útján fontos információkat továbbítani a klíma- és energiapolitika tárgykörében, a témát elsősorban energetikai szemszögből ítélve és szemlélve (www.energiaakademia.lapunk.hu /ENERGIA). Később csatlakozott e nemes törekvésekhez a Klímarealista – … Klímaváltozásról tudományosan … és az Energia-ezermester – Barkácsoljunk az energiával otthon honlapja, amelyek elsősorban a klímavédelem és klímapolitika területére koncentrálnak. Ezekhez csatlakozott legutóbb a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoportja, (Energia – Professzorok Batthyány Köre) amely rendezvényeivel és nemzetközi kapcsolatai révén tud gazdagon bekapcsolódni a tájékoztatásba és vitákba.
A témakörrel kapcsolatban ezek a honlapok gyakorlatilag minden fontos információ és szakismeret gazdag tárházait felsorakoztatják vagy közvetlenül, vagy a közlemények szakirodalmi hivatkozásai révén közvetett úton. Minden fontosról szó esik, ami a világon e témakörben történik, a publikációk halmazát ismertetik, ill. hivatkoznak rájuk. Csak fel kell keresni e honlapokat, hogy az olvasó eligazodjon e nem egyszerű témakörben, amelyben félrevezették az egész világot. De éppen ezért töltenek be fontos szerepet, hogy segítségükkel az érdeklődő tájékozódni tudjon, és megítélhesse e megzavarodott állapotban, hogy merre van előre.
Hát ezért érezhetjük úgy, hogy az ismertetett cikkben rólunk is szó van, annak ellenére, hogy a cikk Amerikában íródott.
Jó lenne, ha a hazai kormányzat illetékesei és pl. a Magyar Tudományos Akadémia és más érintett intézmények is tanulmányoznák az említett honlapok szakismereti aranybányáit. A jobb későn, mint soha bölcs javaslat szerint. Mert elékezett a döntés ideje. Ahogy az USA energiaügyi minisztere a Nemzetközi Energiaügynökségnek (IEA) szóló ultimátumában fogalmazott: vagy reform, vagy kilépünk.
Vagy sürgősen felhagyunk a zöld átállás klíma-és energiapolitikájával, vagy csődbe megyünk.
Ebben kell dönteni szuverén módon az európai országoknak. Nem lehet várni az alkalmatlan EU-vezetés döntésére.
Közzétevő pedig akkor nyugszik meg, ha hazánk az évi 100-150 milliárd Ft nagyságrendű éghajlatvédelmi kiadást nullára redukálja.
Hivatkozás:
[1] Itt említés teszünk a botrányról: Átlaghőmérséklet-emelkedés? Hamisítás nélkül nem megy – Klímarealista
2025. augusztus
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
