Az emberi CO2-kibocsátás csekély hatással van a légköri CO2 koncentrációra

Szerző:
Edwin X Berry
Climate Physics LLC, Bigfork, USA

Kivonat:
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) elfogadja, hogy légkörbe kerülő teljes CO₂-mennyiségnek 95 %-a természetes eredetű, 5 %-áért pedig az ember felelős. Az emberi és a természetes eredetű légköri CO₂ egymáshoz viszonyított arányának meg kell egyeznie a légkörbe jutó mennyiségek arányával. Az IPCC mégis azt állítja, hogy légköri CO₂-szint 280 ppm-ről indult (ma 130 ppm-nyi, 32%-os) emelkedését teljes egészében az ember okozta. Annak érdekében, hogy az emberi 5 százalék légköri hatása 32 százalékossá váljon, az IPCC-modell megkülönböztetést tesz az emberi és a természetes CO₂ között, ami lehetetlenség, hiszen a molekulák azonosak.

Az IPCC ún. Bern-modellje az emberi eredetű légköri CO₂-molekulákat mesterséges csapdába ejti, ugyanakkor a természetes eredetű CO₂ molekulák számára lehetővé teszi, hogy a légkörből szabadon távozzanak. Ezzel szemben az egyszerű Fizikai modell minden CO₂-molekulát azonosan kezel (ahogyan illik), és leírja, hogy a CO₂ hogyan jut a légkörbe és kerül ki onnan, valamint, hogy hogyan alakul ki olyan egyensúlyi szint, amelyben a légkörbe jutó és onnan kikerülő („kiáramló”) mennyiségek egyenlővé válnak. Ezt követően – amennyiben a kibocsátás (a légkörbe való „beáramlás”) állandó – a CO₂-szint állandósul. A Fizikai modell egyetlen feltételezése az, hogy a kiáramlás arányos a légköri koncentrációval. A Fizikai modell két fizikai paraméter (a CO₂-szint és az e-időállandó, azaz a koncentráció e-ad részre csökkenéséhez szükséges idő) segítségével pontosan rekonstruálja a ¹⁴C-adatok 1970 és 2014 közötti alakulását. A ¹⁴C adatok közvetlenül követhetővé teszik a CO₂ kikerülését a légkörből. A Fizikai modell szerint a ¹⁴CO₂ e-időállandója változatlan: 16,5 év. Egyéb adatok szerint a ¹²CO₂ e-időállandója körülbelül 4-5 év. Az IPCC állítása szerint az emberi eredetű CO₂ csökkenti az óceán tárolókapacitását. De ez viszont növelné az e-időállandót. Az e-időállandó konstans jellege önmagában azt bizonyítja, hogy az IPCC állítása nem helytálló.

Az IPCC szerint a légköri ¹⁴C és ¹³C csökkenése antropogén eredetű, és azt mondják, hogy e csökkenés azt az elgondolást támasztja alá, hogy a légköri CO₂-szint növekedését teljes egészében az ember okozta. Az izotóp adatok viszont éppenséggel a Fizikai modellt támasztják alá, és cáfolják az IPCC modelljét. A Fizikai modell szerint az emberi és a természetes eredetű CO₂ beáramlása a légkörbe a beáramlásukkal arányos egyensúlyi szintet állít be. Minden egyensúlyi CO₂-szint állandó marad, amennyiben a beáramlás állandó. A folyamatosan állandó értékű CO₂-kibocsátás nem juttat több CO₂-t a légkörbe. A CO₂ nem halmozódik fel a légkörben. A jelenlegi emberi CO₂-beáramlás körülbelül 18 ppm egyensúlyi szintet alakít ki. A jelenlegi természetes eredetű CO₂-beáramlás egyensúlyi szintje körülbelül 392 ppm. Az emberi eredetű CO₂-kibocsátás a légköri CO₂-szint növekedése szempontjából jelentéktelen. A légköri CO₂-szint megnövekedését a természetes eredetű CO₂-kibocsátás megnövekedése okozta.

Kulcsszavak:

Szén-dioxid, CO₂, klímaváltozás, antropogén

1.Bevezetés

Az Egyesült Államok Globális Változás Kutatási Programjának klímatudományi különjelentése (USGCRP) [1] ezt mondja: „Az értékelés a bizonyítékok széles köre alapján több mint valószínűnek tartja, hogy emberi tevékenység, mindenekelőtt üvegházhatású gázkibocsátás a meghatározó oka a 20. század közepe óta megfigyelt melegedésnek.” Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testülete (IPCC) [2] összefoglaló állítása szerint az antropogén emisszió miatt a légköri CO₂ az 1750-es 280 ppm-ről 2018-ban 410 ppm-re nőtt, ami összesen 130 ppm növekedést jelent. Az IPCC és az USGCRP állítása szerint az ő elméletükön kívül „nincs más meggyőző alternatív magyarázat” a „megfigyelt tények” magyarázatára. Ez a cikk egy „meggyőző alternatív magyarázatot” mutat be, ami tényleges magyarázatot nyújt az adatokra.

Az egyszerű fizikai modelltől elvárt, hogy magyarázatot adjon az ember által okozott klímaváltozás első lépésére: hogyan változtatja meg az antropogén CO₂ a légköri CO₂-koncentrációt. Az egyszerűség kedvéért ez a cikk ppm egységeket (száraz levegőben mért térfogat-milliomod részt) és ppm/év áramlási egységeket használ. A GtC (Gigatons of Carbon) egységeket ppm CO₂ egységekké a következőképpen alakítjuk: 1 ppm ~2,12 GtC. Az USGCRP-t [1] és az IPCC-t [2, 3] támogató szerzők közé tartoznak: Archer és mtsai. [4], Cawley [5], Kern és Leuenberger [6] és Kohler [7]. Azok a szerzők, akik szerint az ember a beáramlási százalék arányában növeli meg a légköri szén-dioxidot, többek között: Revelle és Suess [8], Starr [9], Segalstad [10], Jaworoski [11, 12], Beck [13], Rorsch, Courtney és Thoenes [14], Courtney [15], Quirk [16], Essenhigh [17], Glassman [18], Salby [19-22], Humlum [23], Harde [24, 25] és Berry [26, 27] .

2. A tudományos probléma

Az IPCC [2, 3] szerint a természet a szárazföldekről körülbelül 120 Gt (gigatonna) C-t, az óceánokból pedig 90 Gt C-t bocsát ki, ami összesen évi 210 Gt C. Ez kb. 98 ppm/év ermészetes eredetű szén-dioxid kibocsátással egyenértékű. Az IPCC elismeri, hogy „a bruttó fluxusok bizonytalansága általában meghaladja a ±20%-ot”. Boden [28] szerint az emberi szén-dioxid-kibocsátás 2014-ben évi 9,7 Gt C volt, vagyis 4,6 ppm/év. Tehát az IPCC egyetért azzal, hogy az antropogén kibocsátás kevesebb, mint 5%-át, a természetes eredetű CO₂ pedig több mint 95%-át jelenti a légkörbe jutó („beáramló”) teljes CO₂-mennyiségnek.

Az IPCC ennek ellenére azt feltételezi, hogy a természet 1750 óta semennyit sem változott, és a 280 ppm-hez képesti légköri CO₂ koncentráció-növekedést teljes egészében emberi eredetű szén-dioxid okozta. Ez a többlet ma 130 ppm, vagyis a mostani 410 ppm koncentrációérték 32%-a.

A Fizikai modell szerint az emberi eredetű CO₂-koncentráció részesedése pontosan megfelel a légkörbe „beáramló” emberi eredetű CO₂ százalékos arányának. Az 1. ábra az emberi eredetű CO₂ összetételre vonatkozó kétféle modell-előrejelzés (Fizikai modell és IPCC) közötti eltérést illusztrálja.
Ha az IPCC modell helyes, akkor a légköri CO₂ koncentráció változásáért 100%- kibocsátás a felelős. Ha viszont a Fizikai modell helyes, akkor az antropogén CO₂-kibocsátás nem okoz klímaváltozást.

3. A FizikaI modell

3.1. A CO₂ „áramlása” a légkörben

Az IPCC azt állítja, és a közvélemény nagy része úgy véli, hogy az emberi kibocsátás „hozzáadódik” a légköri CO₂-höz. Az IPCC véleménye szerint a légkör egy szeméttelep, ahol az emberi eredetű CO₂ lerakódik, és legnagyobb része örökre ott marad. A természetnek azonban megkülönböztetés nélkül kell kezelnie az emberi és a természetes eredetű CO₂-t, mert a molekulák azonosak. A természetnek évmilliók álltak rendelkezésre, hogy ő is „hozzájáruljon” a légköri CO₂-höz. Ha a természet CO₂-je mindig csak „hozzáadódna” a légköri CO₂-höz, akkor a légköri CO₂-szint sokkal magasabb lenne a mainál. Következésképp a természetes és az emberi eredetű szén-dioxid nem „adódik hozzá” a légköri CO₂-höz. A természetes és az emberi eredetű CO₂ egyaránt „átáramlik” a légkörön. Amint a CO₂ átáramlik a légkörön, a légköri CO₂ szintje épp addig emelkedik, míg a CO₂-beáramlás egyenlő nem lesz a CO₂-kiáramlással. Amennyiben a be- és kiáramlás egyenlő, a légköri CO₂-koncentrációban természetes egyensúly áll be. Képzeljük el, hogy levegőt pumpálunk egy lyukas gumiabroncsba vagy csőbelsőbe. A levegő pumpálásakor a csőből is szivárog a levegő. Minél gyorsabban pumpáljuk a levegőt, az annál gyorsabban fog szivárogni. Ha állandó sebességgel pumpálunk levegőt a csőbe, kialakul egy egyensúlyi légnyomás, és a kiáramlás egyenlő lesz a beáramlással. A folyó vize keresztülfolyik egy tavon, és onnan egy gáton át folyik ki. Ha a beáramlás növekszik, a vízszint addig növekszik, amíg a gát fölötti kiáramlás el nem éri a beáramlást. Ezután a vízszint mindaddig állandó marad, amíg a beáramlásban nem történik változás. A tó esetében nincs olyan, hogy „folyó általi „hozzáadás”. A víz „átfolyik” a tavon, és megtalálja azt az egyensúlyi szintet, ahol a kiáramlás egyenlő a beáramlással. Hasonlóképpen áramlik az emberi és a természetes eredetű CO₂ is a légkörben. A beáramlás egyensúlyi szintet hoz létre, amely mindaddig állandó marad, amíg a beáramlásban nincs változás.

3.2. A Fizikai modell rendszerleírása

A 2. ábra a légkör CO₂-szintjét egy vödör víz szemlélteti. A víz felülről a vödörbe áramlik, és az alsó lyukon keresztül folyik ki. A beáramlást külső forrás (csap) szabályozza. A vízszint és a lyuk mérete szabályozzák a kiáramlást. Nem számít, mekkora a beáramlás, mert a kiáramlást a lyuk magasságszintje és mérete szabályozza. A beáramlás mindössze az egyensúlyi szint beállítására szolgál. E tanulmány az ún. „e-idő”-t használja a „tartózkodási” idő helyett, mivel a tartózkodási időre számtalan eltérő definíció van használatban. Az „e-idő” meghatározása precíz: a szint elmozdulásának ideje (1 – 1/e) a jelenlegi szinttől az egyensúlyi szintig. Az egyensúlyi szintet az alábbiakban határozzuk meg.

A vödör-analógia betekintést nyújt az e-idő fogalmába. Ha a vödrön a lyuk kisebb lesz, az e-idő nő. Ha a vödörben lévő lyuk nagyobb lesz, az e-idő csökken. A lyuk hasonlít az óceánok és a szárazföld azon képességére, hogy abszorbeálja a légköri CO₂-t. A 3. ábra a légköri CO₂ Fizikai modell-rendszerét mutatja. A rendszer a légköri CO₂ szintet (koncentrációt) és a CO₂ be- és kiáramlását szemlélteti.

A Fizikai modell eredettől függetlenül és teljességgel alkalmazható mindenféle CO₂-re, például az antropogén és a természetes eredetűre, valamint azok összegére, továbbá a ¹²CO₂, ¹³CO₂ és ¹⁴CO₂-re, és azok összegére. A fizikai modell teljes. A fizikai modellhez nem szükséges külön beáramlási módokat adni az emberi eredetű és a természetes eredetű CO₂-re. Minden elképzelhető CO₂-meghatározáshoz ugyanazt a Fizikai modellt kell alkalmazni. A Fizikai modellnek nem kell foglalkoznia a légkörön kívül eső folyamatok részleteivel. A beáramlás, a kiáramlás és az e-idő magában foglalja az összes külső folyamat mindenféle hatását. Ha a Fizikai modellt a kontinentális és óceáni víztározókra vonatkoztatnánk, azokban az esetekben is pontosan úgy viselkedne, mint ahogyan azt ebben a cikkben levezetjük. Kohler [7] azt állítja Harde [24] modelljéről, hogy a Fizikai modell „túl leegyszerűsítő”, és „hibás eredményekhez vezet az atmoszférabeli antropogén szén esetében”. Kohler téved. Nincs olyan, hogy a rendszer „túl egyszerű”. A rendszernek a lehető legegyszerűbbnek kell lennie egy probléma megoldására. A Fizikai modell megmutatja, hogy a beáramlás, a kiáramlás és az e-idő miként befolyásolja a légkör CO₂-szintjét. Az IPCC modell erre képtelen.

3.3. A fizikai modell levezetése

Valamely rendszer a természet egy részhalmazát írja le. A rendszer szinteket és szintek közötti áramlásokat tartalmaz. A szintek beállítják az áramlásokat és az áramlások meghatározzák az új szinteket. A Fizikai modellben használt matematika ugyanaz, mint a mérnöki rendszerek leírására használt matematika. A Fizikai modell levezetése az (1) folytonossági egyenlettel kezdődik, ami szerint a szint változásának üteme a beáramlás és a kiáramlás különbsége:

dL/dt=Beáramlás – Kiáramlás (1)

Ahol
L=CO_2-szint (koncentráció ppm-ben)
t=idő (évben kifejezve)
dL/dt az L változásának üteme (ppm/év)
Beáramlás=CO₂ beáramlási (bejutási, kibocsátási) ütem (ppm/év)
Kiáramlás=a CO₂-kiáramlás (abszorpció) üteme (ppm / év).

A vödörnyi vízhez hasonlóan, a Fizikai modell csupán egyetlen hipotézist tételez fel. Azt, hogy a kiáramlás arányos a szinttel:

Kifolyás = L / Te (2)

ahol
Te az „1/e-ad részre csökkenés ideje” vagy egyszerűen „e-idő”.
Helyettesítsük a (2)-t az (1) -be. Azt kapjuk, hogy

dL/dt = Beáramlás – L/Te (3).

A Beáramlás (3) helyettesítésének egyik módja az, hogy a dL/dt kifejezést nullának vesszük, ami azt jelenti, hogy a szint állandó. Ekkor a Beáramlás egyenlő lesz az Lb egyensúlyi szint és az e-idő hányadosával. A Beáramlás kifejezésének elegánsabb módja azonban az, hogy egyszerűen meghatározzuk az Lb egyensúlyi szintet, mivel

Lb = Beáramlás* Te (4).

A (4) egyenlet azt mutatja, hogy a Beáramlás és Te hogyan állítják be az egyensúlyi szintet. Helyettesítsük be (4)-et a (3) Beáramlás-ba:

dL/dt =-(L-Lb)/ Te (5).

Az (5) egyenlet azt mutatja, hogy a légköri CO₂-szint mindig az egyensúlyi szint felé mozog. Mindeddig mind L, mind Lb az idő függvényei. A Te is lehet az idő függvénye. Abban a különleges esetben, amikor az Lb és a Te állandó, az (5) összefüggésre létezik analitikai megoldás. Az (5) összefüggést átrendezve ide jutunk:

dL / (L – Lb) = – dt /Te (6).

Ezután integráljuk (6) Lo-tól (a t=0 időpontban mérhető CO₂-szinttől) kezdve L-ig a bal oldalon, és 0-tól t-ig a jobb oldalon [29], hogy megkapjuk:

ln [(L – Lb)/(Lo – Lb)] = – t/ Te (7).

ahol
Lo = szint a zero időpontban (t= 0)
Lb = az adott beáramlás és Te melletti egyensúlyi szint,
Te = az az idő, amennyi szükséges ahhoz, hogy L (1-1/e)-nyit változzon, L-ről Lb-re
(e = 2,7183).
A (6) eredeti integrálja két abszolút értéket tartalmaz, de kiejtik egymást, mert mind L, mind Lo mindig Lb felett vagy alatt van. Emeljük a (7) mindkét oldalát e-adik hatványra, hogy megkapjuk a CO₂-szintet az idő függvényében:

L(t) = Lb + (Lo – Lb) exp (- t / Te) (8).

A (8) egyenlet az (5) pont analitikai megoldása, amennyiben Lb és Te állandó. A (2) hipotézis tehát, miszerint a kiáramlás arányos a szinttel, „egyensúlyi szintet” alakít ki. A (4) egyenlet meghatározza az egyensúlyi szintet a beáramlás és az e-idő függvényében. A 4. ábra bemutatja, hogy a szint hogyan tart mindig az egyensúlyi szint felé, az (5) összefüggés értelmében. Miközben a kiáramlás mindig arányos a koncentráció szintjével, a beáramlás az, ami az egyensúlyi szintmagasságot beállítja.

A Fizikai modell megmutatja, hogyan áramlik a CO₂ a légkörben. A CO₂ nem „ragad benn” a légkörben. Ha nagyobb a beáramlás, az csupán megemeli az egyensúlyi szintet. Ezután a szint addig emelkedik, amíg a kiáramlás egyenlővé nem válik a beáramlással, ami az egyensúlyi szinten fog megvalósulni.

3.4. A Fizikai modell következményei

A (2) utáni összes egyenlet a (2) hipotézis és a folytonossági (1) egyenlet következménye. A (4) egyenlet szerint az egyensúlyi szint megegyezik a beáramlás és az e-idő szorzatával. Az IPCC számaiból kiindulva a „p” alsó indexet az emberi eredetű (people), az „n” alsó indexet pedig a természetes (natural) eredetű kifejezésekre használjuk. Az emberi és természetes eredetű CO₂ egyensúlyi szintje 18,4 és 392 ppm:

Lb_p = 4,6 (ppm / év) * 4 (év ) = 18,4 ppm (9)

Lbn = 98 (ppm/év) * 4 (év) = 392 ppm (10)

Az emberi eredetű CO₂ aránya a természeteshez képest 4,6%. Az emberi eredetű CO₂ aránya a légköri CO₂ teljes mennyiségéhez képest 4,5%. Mindkettő független az e-időtől:

L_bp/L_bn = 4,6/98 = 4,6% (11)

L_bp/ (L_bn+L_bp) = 4,6/102,6 = 4,5% (12).

A (9) egyenlet szerint a jelenlegi emberi kibocsátás 18 ppm egyensúlyi szintet alakít ki, függetlenül a természet egyensúlyi szintjétől. Ha a természet egyensúlyi szintje 1750 után 280 ppm értéken maradt volna, akkor a jelenlegi emberi kibocsátás a CO₂-szintet 18 ppm-mel, azaz 280 ppm-ről 298 ppm-re növelte volna. A (10) egyenlet azt mutatja, hogy a jelenlegi természetes kibocsátás 392 ppm egyensúlyi szintet hoz létre. A 18 ppm emberi hozzájárulás 410 ppm-re emeli a teljes egyensúlyi szintet, amely körülbelül a 2018-ban tapasztalt szintnek felel meg. A (11) egyenlet szerint az emberi és a természetes eredetű CO₂ aránya a légkörben megegyezik a beáramlásuk arányával, és független az e-idő-től. A (12) egyenlet azt mutatja, hogy az ember által termelt CO₂-hányad a légkörben az e-időtől függetlenül megegyezik a beáramlásának százalékkal. A Fizikai modell e következtetéseket az 5. ábrán e-idő=4 év esetére szemlélteti.

A (9) és (10) egyenletek alátámasztják Harde fő következtetéseit [24, 25]: a természetes eredetű kibocsátás 373 ppm-mel, az antropogén kibocsátás pedig 17 ppm-mel járul hozzá a 390 ppm összkoncentrációhoz (2012).

4. Az IPCC Bern-modell

4.1. IPCC Bern-modell eredete

Siegenthaler és Joos [30] 1992-ben alkotta meg az eredeti Bern-modellt. 1. ábrájuk összeköti a légköri szintet az óceán felső szintjével, az óceán felső szintjét pedig a óceán mély és belső szintjeivel. ¹⁴C-adatok felhasználásával követték nyomon a ¹²CO₂ áramlását a légkörből az óceán felső részéig, valamint a mély óceánokig, az óceánok belsejéig. Néhány fizikai megkötéssel élve, három modellváltozatot igyekeztek a rendelkezésre álló adatokhoz illeszteni, de egyik esetben sem jártak sikerrel. Még korábban, 1987-ben, Maier-Reimer és Hasselmann [31] az óceán felszínközeli részére egyrétegű atmoszférához kapcsolt óceáni keringési modellt alkalmazott, hogy a CO₂-eloszlás fő jellemzőit reprodukálhassák. Következtetéseiket matematikai görbeillesztéssel igyekeztek alátámasztani. Görbeillesztésük négy különböző amplitúdójú és időállandójú exponenciális tényező összegét használta, ugyanúgy, mint a mai Bern-modell. Úgy tűnik, hogy a négy exponenciális használata [31]-ben arra irányult, hogy az óceán mély és belső CO₂-szintjeit is közvetlen összekapcsolják a légköri CO₂-szinttel. Az efféle összekötés súlyos modellezési hiba lenne. Mások is a [31] által kidolgozott modellt követték. Archer és mtsai. [4] megállapították, hogy a négyexponenciális modell szerint „a CO₂ 20–35%-a 2–20 évszázadra az atmoszférában marad az óceánnal való egyensúly kialakulása után”. Joos és mtsai. [32] összehasonlították az efféle légkör-óceán modellek az emberi CO₂ löketszerű emissziójára adott reakcióit. Az összes modell azt jósolta, hogy a löket „jelentős része” évezredekig megmarad a légkörben és az óceánban. A [4, 30, 31, 32] publikációk következtetéseit kétségbe kell vonni, mert:

1. A modellek közötti egyezés nem bizonyítja pontosságukat.
2. Mindegyik modell eltérően kezeli az emberi és a természetes CO₂-t, ami sérti a fizikát.
3. Mindegyik modell feltételezi, hogy az emberi CO₂ a légkör CO₂-növekedését okozza, ami sérti a fizikát.
4. Mindegyik modell négy mesterséges „szelektív hulladékgyűjtőbe” osztja szét az emberi eredetű CO₂ beáramlását, ami szembe megy a fizikával.
5. Mindegyik modellből hiányzik egy érvényes fizikai modell a légköri CO₂-re vonatkozóan.

Segalstad [10] megjegyzi, hogy a [31] -hez hasonló modellek nem engedik, hogy a CO₂ a koncentráció-szinttel egyenes arányban áramoljon ki a légkörből. Ehelyett nemlineáris korlátozást alkalmaznak a kiáramlásra, amely ellentmond a fizikának és a kémiának. Segalstad [10] arra a következtetésre jutott, hogy a szénnek az óceán mélyén való szétoszlási idejére kapott 500 év (állítólagos hosszú tartózkodási idő) pontatlan, mivel az óceán felső 75 méterében lévő 1000 Gt C-nyi szuszpendált szerves szenet a mély óceán kevesebb, mint egy év alatt képes elnyelni. Ez 5 éves tartózkodási időre enged következtetni (500 év helyett). Az IPCC Bern-modell, amely olyan modellekből fejlődött ki, mint [31], az emberi eredetű CO₂-t mesterségesen osztotta szét négy különálló edénybe. A különálló tartályok megakadályozzák, hogy az egyikben lévő emberi eredetű szén-dioxid átkerülön egy gyorsabb e-idővel rendelkező másik tartályba. Ez olyan, mintha három, különböző méretű lyuk lenne egy vödör aljában, és azt állítanánk, hogy a legkisebb lyuk korlátozza a legnagyobb lyukon keresztüli áramlást. Az IPCC Bern modell ellentmond a fizikának. Azzal a feltevéssel kezdődik, hogy teljes mértékben az emberi eredetű CO₂ okozza a légköri CO₂ növekedését. Ezután létrehoz egy modellt, amely alátámasztja ezt a feltételezést. A Bern modell az Occam-féle borotvaelvnek is ellentmond, mert feleslegesen bonyolult.

4.2. IPCC Bern-modell levezetése

A Joos-féle [33] Bern-modell inkább integrálegyenlet, mint szintegyenlet. Elengedhetetlen, hogy belenézzünk az IPCC Bern-modelljének belsejébe. A Bern-modell integrált változatának dekonstrukciója érdekében csak abban az évben történjen beáramlás, amikor a „t-prime” értéke nulla. Ekkor az integrál eltűnik, és a Bern-modell szintegyenletté válik. A Bern-féle szintegyenlet:

L(t) = Lo [A0 + A1 exp (- t /T1) + A2 exp (- t / T2) + A3 exp (- t / T3)] (13)

ahol
t = idő (év)
Lo = a légköri CO₂-szint t=0 évben
L(t) = a légköri CO₂-szint t évben.

A Bern TAR standard értékek, amelyek a Bern modellgörbeillesztéséből származnak az éghajlati modellek kimenetére:
A0 = 0,150
A1 = 0,252
A2 = 0,279
A3 = 0,319
T1 = 173 év
T2 = 18,5 év
T3 = 1,19 év.
Az A-értékek a (13) jobb oldalán található négy kifejezést súlyozzák:

A0+A1+A2+A3=1,000.

A (13) mezőben állítsuk be a t=végtelen értéket. Így a következőket kapjuk:

L=A0; Lo=0,152 Lo (14).

A (14) egyenlet szerint egy évnyi beáramlás fogja Lo értékét 100 ppm-re állítja, majd örökre nulla beáramlás következik, ami 15 ppm-es állandó szintezt fog okozni. A (13) pontban szereplő négy kifejezés az emberi (de nem természetes) eredetű CO₂-t 4 szelektív kukába választja szét. Minden tárolónak más és más e-ideje van. Csak egyetlen tartály teszi lehetővé az emberi eredetű CO₂ szabad kiáramlását a légkörből. Két kuka sokáig visszatartja az emberi szén-dioxidot. Az negyedik kukából pedig egyáltalán nincs kiáramlás, és örökre foglyul ejti az emberi eredetű CO₂-t.

A 6. ábra mutatja a Bern-modell négy tartályának százalékos arányát és az emberi eredetű CO₂ mennyiségét, amely a légkörben marad 8 évvel azután, hogy az emberi CO₂ mesterséges lökete belép a légkörbe.

A Bern modell (13) azt jósolja, hogy a légkörbe kerülő emberi CO₂ 15 százaléka örökké a légkörben marad, 25 százaléka szinte örökké a légkörben marad, és csak 32 százaléka áramlik ki szabadon a légkörből.

4.3. Hogyan éri el az IPCC a 32 százalékot?

A bizonyítási teher az IPCC-re hárul, hogy elmagyarázza, hogyan lesz az 5 százalékos emberi eredetű beáramlásból a légkörben 32 százalék. Az IPCC nem tudja megváltoztatni a beáramlást. Ezért az IPCC-nek meg kell változtatnia a kiáramlást. Az IPCC Bern-modell korlátozza az emberi CO₂ kiáramlását, miközben lehetővé teszi a természetes CO₂ szabad áramlását a légkörből. Az IPCC Bern modell az emberi CO₂-t – helytelenül – másképp kezeli, mint a természetes CO₂-t. Ezáltal művi módon növeli az emberi eredetű szén-dioxid mennyiségét a légkörben 32 százalékra és azon túlra. Az IPCC feltételezi, hogy Bern-modellje csak az emberi eredetű CO₂-ra vonatkozik, de nem vonatkozik a természetes eredetűre. Ez a feltételezés fizikailag értelmetlen, mert az emberi és természetes forrásokból származó CO₂-molekulák azonosak. Minden megalapozott modellnek egyformán kell kezelnie az emberi és a természetes CO₂-t. Ha a természetből kibocsátott CO₂-re alkalmazzuk, akkor a Bern-modell szerint a természetes eredetű CO₂ 15 százaléka marad a légkörben. Ez azt jelenti, hogy 100 év múlva 1500 ppm természetes CO₂ ragad benn a légkörben. Ilyesféle dolog nyilvánvalóan nem történt. Ezért a Bern-modell érvénytelen. A matematikai gondolkodásúak számára egyszerű bebizonyítani, hogy a Bern-modell irreális. Vegyük a (13) idő szerinti deriváltját. Lehetetlen megszabadulni az exponenciális tagoktól, mert a Bern-modell exponenciális tényezőiben többféle időállandó is van. A Bern dL/ dt modellje nem felel meg a probléma fizikai megfogalmazásának. Ezzel szemben a Fizikai modellben egyszerű a (8) időszerinti deriváltját venni, és abból az (5) dL/dt alakját reprodukálni. A Fizikai modell sebességegyenletként kezdődött, ahogyan minden fizikai modellnek kezdődnie kell. A Bern-modell egy képzeletbeli forgatókönyvhöz illeszkedő görbével kezdődött, nem pedig egy szinthez igazodó sebességegyenlettel. A Bern-modell még csak folytonossági egyenletet sem tartalmaz.

5. Az elméleteknek igazodniuk kell az adatokhoz

5.1. A ¹⁴C adatok

Az 1950-es és 1960-as években a légköri atombomba-kísérletek a légköri ¹⁴C-koncentrációt csaknem megduplázták. A ¹⁴C atomok CO₂ formában voltak jelen, amit ¹⁴CO₂ megnevezéssel jelölünk. A bombatesztek 1963-as leállítása után az ¹⁴CO₂ koncentrációja a természetes egyensúlyi szint felé csökkent. A csökkenés azért következett be, mert a bombák okozta ¹⁴C beáramlás nulla lett, miközben a természetes ¹⁴C beáramlás folytatódott. A ¹⁴C adatok D¹⁴C (delta) mértékegységben vannak megadva, ezrelékekben, mínusz 1000 és plusz ezer közötti skálán. 700 ezrelék például azt jelenti, hogy az adott időpontban a ¹⁴C koncentráció 70 %-kal magasabb, mint a bombakísérletek előtti időszakban. [34]. Hua [34] mindkét féltekére vonatkozóan feldolgozta az 1954 és 2010 közötti ¹⁴C adatokat. Turnbull [35] az új-zélandi Wellington ¹⁴C-es adatait dolgozta fel 1954 és 2014 között. 1970 után a ¹⁴CO₂ jól összekeveredett a félgömbök között, és a sztratoszférában, a troposzférában is megvolt. A két forrás ¹⁴C-adatai 1970 után gyakorlatilag megegyeznek egymással. A ¹⁴C a ¹²C izotópja. Levin és mtsai. [36] arra a következtetésre jutottak, hogy a ¹⁴C-adatok „felbecsülhetetlen nyomjelzőt nyújtanak, hogy betekintést nyerhessünk a szén-körforgás dinamikájába”.

5.2. A Fizikai modell követi a ¹⁴C adatokat

A Fizikai modell (8) pontosan követi az 1970-től 2014-ig terjedő ¹⁴CO₂-adatokat 16,5 évre beállított e-idővel, nulla egyensúlyi szinttel és az 1970-beli D¹⁴C szintre állítva a kezdeti szintet. A 7. ábra mutatja, hogy a Fizikai modell hogyan követi a ¹⁴C adatokat.

A Fizikai modell – ellentétben a Bern-modellel – nem csupán egy sok paraméteres görbeillesztés. A Fizikai modell mindössze 2 paraméter beállítását engedi meg: egyensúlyi szintet és e-időt. Mindkettő fizikai paraméter. Elképzelhető, hogy az adatok nem teszik lehetővé a Fizikai modell replikációját. A ¹⁴C adatok követése azzal a lépéssel kezdődik, hogy a Fizikai modellt az első 1970-es adatpontra állítják. Ezután különböző egyensúlyi szinteket és e-időket kell kipróbálni, mindaddig, amíg a modell a lehető legjobban nem illeszkedik az adatokhoz. Bár az illeszkedésnek lehet némi lötyögése, úgy tűnik, hogy a legjobb illeszkedést akkor kapjuk, amikor az egyensúlyi szint nulla, az e-idő pedig 16,5 év. A ¹⁴C-adatok Fizikai modell általi követésének jelentős következményei vannak. Ez azt mutatja, hogy a ¹⁴C természetes egyensúlyi szintje a nulla közelében maradt, és az e-idő 1970 óta állandó maradt. Ha az e-idő 1970 óta megváltozott volna, akkor változó e-időre lett volna szükség ahhoz, hogy a Fizikai modell illeszkedjen az adatokhoz.

5.3. A ¹²CO₂ gyorsabban reagál, mint a ¹⁴CO₂

Az izotópok ugyanazon kémiai reakciókon mennek keresztül, de az izotópok reakciósebessége egymástól eltérhet. A könnyebb izotópok gyengébb kémiai kötéseket képeznek, és gyorsabban reagálnak, mint a nehezebb izotópok [37]. Miután a ¹²CO₂ könnyebb molekula, mint a ¹⁴CO₂, gyorsabban reagál, mint a ¹⁴CO₂. Ezért e-ideje rövidebb lesz, mint a ¹⁴CO₂-é. A (4) egyenlet szerint az e-idő egyenlő a Szint és a Beáramlás hányadosával. Az IPCC számaiból kiindulva az ¹²CO₂ e-ideje megfelel kb. 400 ppm és 100 ppm/év hányadosának, vagyis 4 év. Az IPCC [3] egyetért abban, hogy a ¹²CO₂ megfordulási ideje (e-idő) körülbelül 4 év. Segalstad [10] 5 évet számolt az e-időre. A 8. ábra a ¹²CO₂ fizikai modelljének (8) szimulációját mutatja, 4 éves e-idő felvételével. Összehasonlításképpen a 8. ábra mutatja Hua ¹⁴C adatait [34] és a ¹⁴CO₂ adatok fizikai modell replikációját 16,5 évnyi e-idővel.

5.4. Az IPCC modell képtelen szimulálni a ¹²CO₂-t

A Bern-modell azt állítja, hogy képes a ¹²CO₂ kiáramlás előrejelzésére. Ezért a Bern-modellnek meg kell közelítenie a ¹²CO₂-kiáramlás Fizikai modellje által számított előrejelzést, amely egyúttal visszatükrözi a ¹⁴C-adatokat is. A 9. ábra a Bern-modell (13) előrejelzéseit mutatja. Az IPCC Bern modell rövid e-idővel kezdődik, majd az e-idő megnő. A megnövekedett e-idő miatt a Bern vonala keresztezi a ¹⁴C vonalat, és így ellentmondásba kerül a ¹⁴C adatokkal. A Bern-modell az emberi eredetű szén-dioxid 15 százalékát örökre benn tartja a légkörben.

Az IPCC Bern-modell nem csak az adatszimuláció kudarca. A Bern-modell funkcionálisan hibás. Az e-idő az idővel jelentősen növekszik, miközben a ¹⁴C adatok azt mutatják, hogy az e-idő állandó. A Bern-modell csak úgy nőhet az idő előrehaladtával, ha az előzményeket referenciaként használja. A 10. ábra azt mutatja be, hogy az IPCC Bern-modell miként nem képes még önmagát sem megismételni, ha a szimulációt bármely pontján újraindítjuk.

Az IPCC Bern-modell képtelen folytatni ugyanazt az előrejelzési vonalat, ha valamely ponton újraindítjuk a modellezést. A Bern-modell nem indítható korrekt módon újra, mert a lefutás az előzményektől függ, ami a modell érvénytelenségét jelenti. Az újraindítás törli a Bern-modell lefutásának történelmét. Ez arra kényszeríti a Bern-modellt, hogy új történelmet hozzon létre. A valódi világban a molekulák nem emlékeznek a történetükre. A molekulák csak a jelenüket ismerik. Ezért az IPCC Bern-modell kudarcot vall a fizikai modellek legalapvetőbb tesztjén. Revelle és Suess [8] a ¹⁴C adatok alapján – helyesen – azt számította ki, hogy az emberi eredetű CO₂ 1957-től csupán 1,2 százalékkal növelte a légköri CO₂-szintet, 5 éves e-idő mellett.

5.5. Az IPCC pufferelmélete érvénytelen

Az IPCC [3] ezt állítja: „Az antropogén CO₂ azon része, amelyet az óceán vesz fel, növekszik a CO₂ koncentrációval, a karbonátrendszer csökkent pufferkapacitása miatt.” A pufferkapacitás az óceánok CO₂-elnyelő képessége. Kohler és mtsai. [7] állítása szerint az emberi (de nem a természetes) eredetű CO₂ csökkentette a karbonátrendszer „pufferkapacitását”:

A légköri és óceáni szén-dioxid-tartalom növekedése a Revelle-faktor növekedésével jár, ami már mérhető jelenség. Ez azt jelenti, hogy az antropogén szén óceáni felvétele lassabb lesz, ha továbbra is növeljük az antropogén CO₂-kibocsátást. Ez már minden CHIMP5 modellszimulációban látható.

Kohler utolsó mondata – azzal, hogy azt állítja, hogy egy modell bizonyítani tudja, mi került be a modellbe – körkörös érvelésről tanúskodik. Az összes IPCC modell Henry törvénye helyett a puffertényező mítoszt használja annak az igazolására, hogy az emberi eredetű CO₂ okozza a légköri CO₂-szint növekedését [10]. Kohler és az IPCC problémája az adat. Hol vannak az állításukat alátámasztó adatok? Csak modelljeik vannak. A modellek nem adatok. A modelleknek előrejelzéseket kell tenniük, amelyek követik az adatokat. Modelljeik nem tudják követni az adatokat. Ballantyne és mtsai. [38] szerint „nincs empirikus bizonyíték” arra, hogy a kontinensek és az óceánok légköri szén-dioxid-elnyelő képessége „globálisan mérséklődni kezdett” volna.

A Revelle-tényező és a „pufferkapacitás” változásainak mérésére a legpontosabb módszert a ¹⁴C-adatok szolgáltatják. A lecsökkent pufferkapacitás, amennyiben létezne, növelné az e-időt. A ¹⁴C adatok szerint az e-idő 1970 óta állandó.

Ezért az IPCC által emlegetett pufferkapacitás állandó. Az IPCC pufferkapacitás-állítása abszurd, mert feltételezi, hogy csak az emberi eredetű CO₂ csökkenti a pufferkapacitást, míg a természetes CO₂-kiáramlás nem. Az IPCC másként kezeli az emberi és a természetes CO₂-t, ami lehetetlen. Kohler [7] azt állítja, hogy a kisebb pufferkapacitás csak a ¹²CO₂-t érinti, a ¹⁴CO₂-t nem. Ez az állítás sérti a kémiát és a fizikát. Segalstad [10] korábban megmutatta, hogy Kohler állítása lehetetlen, mert „kémiai- és izotópkísérletek szerint a CO₂ és a víz közötti egyensúly néhány órán belül kialakul”. Az IPCC Bern-modell azon a hibás feltételezésen alapul, hogy az emberi eredetű CO₂ csökkenti a pufferkapacitást.

5.6. Az izotóp adatok alátámasztják a fizikai modellt

Az IPCC [3] ezt írja: Harmadszor, a ¹³C és ¹⁴C megfigyelt izotóp trendjei minőségileg egyeznek a fosszilis tüzelőanyagok és a bioszféra CO₂-kibocsátásából várható értékekkel, és mennyiségileg összhangban vannak a szénciklus-modellezés eredményeivel. Az emberi fosszilis tüzelőanyagok CO₂-ja „¹⁴C-mentes”, ami a ¹⁴C-es egyensúlyi szint csökkenti. Az IPCC [3] és Kohler [7] állítása szerint ez azt bizonyítja, hogy teljes mértékben az emberi eredetű CO₂ okozta a légköri szén-dioxid szint növekedés. De sem az IPCC, sem a Kohler nem vitatja a számértékeket. Végezzük el a számításokat, és hasonlítsuk össze a két modell eredményeit az adatokkal. Az IPCC [2] szerint az emberi CO₂ a légköri CO₂ 32% -át teszi ki, míg a fizikai modell (12) szerint az emberi CO₂ részesedése kevesebb, mint 5%. A kérdés az, hogy a rendelkezésre álló izotóp adatok támogatják vagy cáfolják-e valamelyik modellt. A RealClimate [39] szerint az emberi eredetű szén-dioxid ¹³C/¹²C aránya a természetes eredetű CO₂ aránynak körülbelül 98 százaléka, és 1850 óta a ¹³C arány körülbelül 0,15 százalékkal csökkent. A RealClimate szerint ez azt bizonyítja, hogy 1850 óta teljes mértékben az emberi eredetű szén-dioxid okozta a légköri szén-dioxidszint növekedését. Az emberi CO₂ miatt a D¹⁴C és a ¹³C/¹²C új egyensúlyi szintje a következő lesz:

Lb = Ln Rn + Lh Rh (15)

ahol
Lb=az új egyensúlyi szint (D¹⁴C vagy ¹³C/¹²C)
Ln=a természetes egyensúlyi szint D¹⁴C= 0; ¹³C/¹²C = 100%)
Lh = az emberi eredetű CO₂ egyensúlyi szintje (D¹⁴C = –1000; ¹³C /¹²C = 98%),
Rn = a természetes eredetű CO₂ részesedése, Rh=az emberi eredetű CO₂ hányada.
A Fizikai modell szerint a D¹⁴C-re számított eredmények:

Lb = (0) (0,955) + (–1000) (0,045) =- 45 (16).

Az IPCC modell szerint D¹⁴C így alakul:

Lb = (0) (0,68) + (–1000) (0,32) = – 320 (17).

A Fizikai modell a ¹³C/¹²C esetében ezt mondja:

Lb = (100) (0,955) + (98) (0,045) = 99,91 (18).

Az IPCC modell ¹³C/¹²C eredménye pedig:

Lb = (100) (0,680) + (98) (0,320) = 99,36 (19).

A ¹⁴C-adatok

A fizikai modell (16) előrejelzi, hogy az emberi CO₂ a ¹⁴C egyensúlyi szintjét nulláról –45-re csökkentette. Az IPCC-modell (17) szerint pedig az emberi CO₂ a ¹⁴C-es egyensúlyi szintet -320-ra csökkentette. A 11. ábra a Fizikai és az IPCC modell előrejelzéseit hasonlítja össze az emberi eredetű légköri szén-dioxid szintre vonatkozóan.

A 11. ábra a Fizikai modell eredményét mutatja, ami szerint az atmoszférában lévő 5% emberi szén-dioxid sokkal jobban megfelel a ¹⁴C-adatoknak, mint IPCC-modell szerinti 32%. Összefoglalva, a ¹⁴C adatok alátámasztják a Fizikai modellt, és cáfolják az IPCC modellt.

A ¹³C-adatok

A Fizikai modell (18) szerint az emberi CO₂ 0,09-rel csökkentette a ¹³C-arányt. Az IPCC modell (19) előrejelzése szerint az emberi eredetű CO₂ a ¹³C arányt 0,64-gyel csökkentette. A 12. ábrán összevetjük a ¹³C/¹²C arány Fizikai- és IPCC modellel kapott előrejelzéseit a Real Climate számaival.

Úgy tűnik, hogy a rendelkezésre álló ¹³C adatokban nincsenek hibahatárok. Mindazonáltal a ¹³C adatok még így sem támasztják alá az IPCC modellt a Fizikai modellel szemben. Tehát az IPCC érvelése kudarcba fulladt. Segalstad [10] ezredrésznyi egységek felhasználásával hasonló eredményekre jutott. Megállapította, hogy izotóp adatok szerint az emberi eredetű CO₂ nem lehet több, mint a légköri teljes CO₂-tartalom 4 százaléka.

Vannak kutatók, akik azzal érvelnek, hogy egy működőképes CO₂-modellnek követnie kell a Mauna Loa-i CO₂-adatokat. A Fizikai modell képes a Mauna Loa légköri CO₂-adatainak szimulálására, és sok más modell is képes erre. Spencer [40] modellje is illeszkedik a Mauna Loa adataihoz. Spencer az IPCC-hez hasonlóan azt feltételezi, hogy a természetes eredetű CO₂-szint 280 ppm-es szinten állandósult, és az emberi eredetű CO₂ okozta a légköri CO₂-növekedést. Modelljében sok változó áll rendelkezésre, így a Mauna Loa adatokhoz való illeszkedés garantált. A Fizikai modell mérési adatokhoz illesztésének jelentősége az, hogy olyan fizikai megkötöttségeket vesz alapul, amelyek a többi modell számára nem jelentenek megkötést. A Fizikai modell e-idejének 4 évnek kell lennie, a természetes eredetű CO₂-nek pedig a légköri eredetű CO₂ 95 százalékának kell lennie. A 13. ábra szerint a Fizikai modell jól illeszkedik a Mauna Loa adatokhoz.

A 13. ábrán a teljes egyensúlyi szint a természetes és az emberi eredetű CO₂ egyensúlyi szintek összege. Az egyensúlyi szint ma is egyre emelkedik. 2000 óta a légköri CO₂-szint kb. 4 éves (e-időnyi) késéssel követi az egyensúlyi szintet. Ez a késés a szintet körülbelül 10 ppm-rel tartja az egyensúlyi szintje alatt. A teljes CO₂-szint úgy áll elő, hogy az emberi eredetű szén-dioxidszint hozzáadódik a természetes szinthez, ami a természetes szint felett körülbelül 15 ppm-t jelent. 2019-ben a 14. ábra egyensúlyi szintjét mesterségesen visszaállítják 350 ppm-re, hogy teszteljék, milyen gyorsan állítódik be a CO₂-szint az új egyensúlyi szintre. A teljes CO₂-szint kb. 10 év alatt csökken az új 350 ppm-es egyensúlyi szintre. A légkörben nincs visszatartott CO₂.

5.8. Jégmag-adatok

Az IPCC azt állítja, hogy „a jégmagokból származó megfigyelési CO₂ adatok … azt mutatják, hogy a természetes variabilitás maximális tartománya az elmúlt 1000 év során kicsi volt, és 280 ppm átlag körül ingadozott”. E hibás állítással az IPCC azt feltételezi, hogy a természetes eredetű CO₂-kibocsátás körülbelül egy százalékon belül állandó maradt. Az IPCC jégmagadatokkal kapcsolatos hibás állítása az alapja az IPCC azon hibás állításának, miszerint az emberi CO₂ okozza a légköri CO₂ 280 ppm feletti növekedését. Ez a növekedés jelenleg 130 ppm, vagyis 32 százalék. Siegenthaler és Joos [30] megfigyelték, hogy a jégmag-adatokban a természetes CO₂ 17 ppm-rel, vagyis 6%-kal növekedett 1900 előtt, amikor az emberi CO₂-kibocsátás mindössze 5 ppm volt. Ezek a jégmag-adatok ellentmondanak az IPCC azon állításának, miszerint a természetes CO₂-kibocsátás 1750 óta nem változott. Jaworoski [12] azt is elmagyarázza, hogy a jégmag-adatok miért nem reprezentálják megfelelően a múltbeli légköri CO₂-t. Arra a következtetésre jut, hogy a természet termeli a légköri CO₂ 97 százalékát. A jégmagbeli CO₂ proxy értékek az elmúlt 650 000 évben csakugyan kicsik voltak [10, 12]. Ha ezek a jégmag értékek a légköri CO₂-reprezentálják, akkor a légköri CO₂ az utóbbi 650 ezer év során nem okozhatott globális felmelegedést. És ha a CO₂ a múltban nem okozott globális felmelegedést, akkor alaptalanná válik az az IPCC-állítás, miszerint a CO₂ okozza a jelenlegi globális felmelegedést [12]. Levélsztóma- és kémiai adatok szerint történelmileg a CO₂-szint jóval magasabb volt, mint amennyinek a jégmag-adatok mutatják [12]. Nincs bizonyíték arra, hogy az ipar előtti CO₂-szint 280 ppm volt, amint azt az IPCC feltételezi. Beck [13] kémiai adatok alapján rekonstruált adatai szerint a szint 1820-ban, majd 1945-ben is elérte a 440 ppm-t. Az az IPCC-állítás, miszerint az emberi CO₂ produkálja a légköri CO₂ 280 ppm feletti növekedését, érvénytelen. A tudományban, amikor az adatok ellentmondanak egy elméletnek, az elmélet hamis. Az IPCC azonban figyelmen kívül hagyja, hogy elméletei mennyire ellentmondanak az adatoknak.

6. Az elméleteknek logikusaknak kell lenniük

6.1. Az IPCC válaszideje ütközik a fizikával

A Fizikai modell az e-időt precízen definiálja: e-idő az az időtartam, amennyi a pillanatnyi szinttől az egyensúlyi szint felé haladva (1-1/e) mértékű eltérés („távolság”) megtételéhez szükséges. Amint Segalstad [10] megfigyelte, az IPCC [3] az élettartamra számos definíciót használ (tartózkodási idő, a tranzitidő, válaszidő, e-szeres idő és igazodási idő), és mindegyiket annak érdekében, hogy azt bizonyítsák: az emberi CO₂ több száz évig a légkörben marad. 1957 és 1992 között számos kutató kiszámította, hogy a légköri CO₂ e-ideje körülbelül 5 év [10]. Az IPCC [3] az „igazodási időt” (Ta) a következőképpen határozza meg: A tartályba pillanatszerűn bemenő impulzus szétterülését jellemző időlépték. A Cawley-féle [5] a „igazodási idő” (Ta) így hangzik: Az az idő, ami alatt a légköri CO₂-koncentrációzavar lényegében helyreáll az eredeti koncentráció felé haladás útján.

A „lényegében” szó pontatlan. Cawley „tartózkodási idő” (Tr) meghatározásában az IPCC-t követi: Az az átlagos időtartam, amíg egy CO₂-molekula a légkörben marad, mielőtt az óceánok vagy a szárazföld bioszféra felszívná őket. Egyes szerzők a „tartózkodási időt” az „e-idő” kifejezésre használják, de más szerzők, például Cawley és az IPCC, a tartózkodási időre vonatkozóan más értelmezést adnak. Ez a cikk e-időt használ, mivel meghatározása precíz. Összefoglalva: az IPCC két különböző válaszidőt használ, amikor csak e-időt kellene használnia: 1. Ha a szint messze van az egyensúlyi szinttől (ami akár nulla is lehet), az IPCC szerint az e-idő: igazodási idő, mert a szint gyorsan mozog az egyensúlyi szint felé. 2. Amikor a szint közel van az egyensúlyi szintjéhez, az IPCC úgy gondolja, hogy az e-idő: tartózkodási idő, mivel a „molekulák” kis szintváltozással áramlanak be és ki. A 14. ábra szemlélteti, hogy az e-idő hogyan viszonyul az IPCC igazodási és tartózkodási idejéhez.

Az IPCC a „forgalmi időt” (Tt) a következőképpen határozza meg: A tartály M tömegének (például egy gáznemű vegyületnek az atmoszférában) és az S eltávolításának teljes sebessége a tartályból: Tt = M / S.Úgy tűnik, hogy az IPCC forgalmi ideje megegyezik az e-idővel, kivéve, ha az „eltávolítás” nem azonos a kiáramlással. Az egyensúlyi szint közelében az IPCC néha úgy értelmezi az „eltávolítást”, mintha az a kiáramlás és a beáramlás közötti különbséget jelentené. Az IPCC szerint, amikor a kiáramlás arányos a szinttel (a Fizikai modell hipotézisének megfelelően), akkor az igazodási idő megegyezik a forgalmi idővel. Az IPCC a következőt állítja: Egyszerű esetekben, amikor a vegyület globális eltávolítása közvetlenül arányos a tartály teljes tömegével, az igazodási idő megegyezik a forgalmi idővel: Ta = Tt. Az a tény, hogy a Fizikai modell követi a ¹⁴C adatokat, azt mutatja, hogy a ¹⁴CO₂-kiáramlás arányos a szinttel. Ezért az IPCC saját meghatározása szerint az igazodási idő megegyezik az e-idővel, ami megegyezik a tartózkodási idővel. Az IPCC további zavaros állítása: Bonyolultabb esetekben, amikor több tározó vesz részt a folyamatban, vagy amikor az eltávolítás nem arányos a teljes tömeggel, a T = Ta egyenlőség már nem érvényes. A szén-dioxid extrém példa. Forgalmi ideje csak körülbelül 4 év, mivel a légkör és az óceán, valamint a földi bióta kölcsönhatása gyorsan változik. Bár hozzávetőlegesen 100 éves érték adható a CO₂ atmoszférában történő igazodási dejére, a tényleges igazodás kezdetben gyorsabb, később pedig lassabb.Az IPCC egyetért azzal, hogy a ¹²CO₂ forgalmi ideje (e-idő) körülbelül 4 év. Az IPCC szerinti az igazodási idő „kezdetben gyors és később lassabb”. Pontosan ez az oka annak, hogy a Bern modell nem tudja megismételni a 9. ábra ¹⁴C adatait. A ¹⁴C adatok azt mutatják, hogy az ¹⁴CO₂ e-ideje 16,5 év. Ez az e-idő a ¹²CO₂ e-időnek elvileg a felső határa. Az IPCC több száz évre vonatkozó állítása az IPCC e-idővel kapcsolatos félreértésén alapszik. Sajnos a tartózkodási időre sokféle meghatározás létezik. Ezért ez a cikk inkább az e-időt használja, amely egzakt definíción nyugszik.6.2. Az IPCC első alapérve logikátlanAz IPCC [2] első alapállítása szerint az emberi kibocsátás 1750 és 2013 között összesen 185 ppm volt, míg a légköri CO₂-koncentráció csak 117 ppm-mel nőtt. Ezek a számok rendben vannak. De az IPCC azt állítja, hogy a légköri CO₂-szint 280 ppm fölé növekedését teljes mértékben az emberi eredetű szén-dioxid okozta. Az IPCC logikája hibás. Az IPCC első alapérvét a 15. ábra illusztrálja.

Az a tény, hogy az emberi kibocsátás összegében nagyobb, mint a teljes növekedés, önmagában nem bizonyítja, hogy a növekedést az emberi eredetű CO₂ okozta. Az IPCC érvelése mellőzi a természetes eredetű CO₂-t, amelynek összegzett mennyisége ugyanebben az időszakban körülbelül 6000 ppm volt, ami jóval nagyobb, mint az emberi eredetű CO₂-kibocsátás eddigi összege. A 16. ábra olyan diagramot mutat, amelyben a természetes eredetű CO₂ összegzett mennyisége is figyelembe van véve.

A természetes eredetű CO₂-behordás 1959 és 2018 között összegezve 5700 ppm. Az emberi eredetű CO₂-behordás ugyanebben az időszakban összegezve 170 ppm, ami a természetes eredetű CO₂ összegzett mennyiségének 3 százaléka. Az IPCC teljes állítássora azon a téves feltételezésen alapul, hogy a természet 1959 óta (vagy 1750 óta) nem változott 3 százaléknál jobban. Ugyanakkor az IPCC elismeri, hogy természet CO₂-kibocsátását csak 50 százalékot nem meghaladó hibával ismerjük. Az IPCC-érvelés alapvető hibáját a 3.1. szakasz tárgyalja. A beáramlási összegek nem számítanak, mert a beáramlások nem „adódnak hozzá” a légköri CO₂-szinthez. A beáramlások az egyensúlyi szint nagyságát állítják be. Az emberi hatás a teljes egyensúlyi szintre kisebb, mint 5 százalék.

6.3. Az IPCC második alapvető érve logikátlan

Az IPCC [2] azt állítja, hogy a természet 1750 óta „nettó szénelnyelő”, így a természet nem okozhatta a légköri szén-dioxid megfigyelt emelkedését. Kérem, nézze meg az 5. ábrát, amely a légköri CO₂ be- és kiáramlását mutatja. A természet természetesen „nettó szénelnyelő”, mert a természet elnyeli az emberi CO₂-kibocsátást. Az emberi eredetű CO₂ felszívódása azonban egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy mennyi természetes eredetű CO₂ áramlik a légkörbe. A természet tetszése szerint állíthatja beáramlását, és ebben nem számít, hogy a természet mekkora emberi eredetű CO₂-beáramlást nyel el. A 98 ppm természetes beáramlás megduplázódhat vagy akár felére is csökkenhet, miközben a természet továbbra is elnyeli a légkörből az emberi eredetű CO₂-kibocsátást. Tehát az IPCC érve abszurd. A Fizikai modell azt mutatja be, hogy a CO₂ beáramlások miként állítják be az egyensúlyi szinteket a légköri CO₂-ben. Az egyensúlyi szinten a kiáramlás egyenlő a beáramlással. Egyetlen CO₂ sem kerül csapdába a légkörben.

6.4. A kulcsfontosságú IPCC-publikáció súlyos hibái

Kohler [7] az IPCC-érv „bizonyításához” Cawley publikációjából [5] indul ki. Cawley azonban kudarcot vall a fizikában és a statisztikában. Cawley [5] az IPCC elmélet kulcsfontosságú publikációja. Cawley állítása szerint a légköri CO₂-t az 1750-es 280 ppm fölé az emberi eredetű szén-dioxid növelte. De Cawley bizonyítási kísérlete nem felel meg a fizikának. A 17. ábra három Cawley-egyenletet mutat be.

Cawley (3) egyenlete ugyanazt a szerepet igyekszik betölteni, mint a Fizikai modell (2), nevezetesen annak bemutatását, hogy a szint hogyan állítja be a kiáramlást. De Cawley a (3) egyenletéhez hozzáad egy második tagot, amely egy szinttől független, időben állandó kiáramlást jelent. E hozzáadott második kifejezés fiktív, mert az összes kiáramlás valódi forrását az (3) egyenlet jobb oldalán található első kifejezés már tartalmazza. Ennek eredményeként a (3) egyenlet után Cawley összes egyenlete téves, ami az egész dolgozatát hibássá teszi. Cawley (7) egyenletének tartalmaznia kellene az emberi eredetű beáramláshoz szükséges Fa-t. A (7) és (8) egyenletben a kiáramláshoz ki kell hagyni az önkényes Fe-t, és a kiáramlásnak meg kell egyeznie a szint (az ő jelölésében: C) és a tartózkodási idő hányadosával. Az általa használt tartózkodási idő szintén pontatlan, amint azzal a 6.1. szakasz foglalkozik.

Cawley [5] végül azt állítja, hogy a légköri szén-dioxid-növekedés szoros párhuzamosságot mutat az antropogén kibocsátás növekedésével. Amennyiben a növekedés döntően természetes eredetű, az említett párhuzamosság merő véletlen! Az IPCC [3] azt írja: „Másodszor, a megfigyelt CO₂-növekedési ütem szorosan követi a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és a földhasználat-változásból származó kibocsátási trendeket.” Az IPCC helytelenül állítja, hogy ez annak a bizonyítéka, hogy az emberi eredetű CO₂ okozza a légköri CO₂-növekedést. Az ok és okozat nem létezésének bevett tudományos tesztje annak a kimutatása, hogy a feltételezett ok és a feltételezett ok összefüggése nulla.
Ahhoz, hogy az IPCC azt állíthassa, hogy az emberi CO₂ okozza az éghajlatváltozást, be kell mutatnia, hogy az emberi kibocsátás korrelációja a légköri CO₂ növekedésével nullánál lényegesen nagyobb. A korrekt statisztika az ok-okozati összefüggések megállapításához megköveteli a trendtelenített idősorok elemzését is. Munshi [41] szerint „az éves kibocsátás trendektől leválasztott korrelációja a légköri CO₂-szint éves változásával” nulla. Chaamjamal [42] kiterjesztette Munshi számításait, és megállapította, hogy a korreláció egy évtől öt évig terjedő időintervallumokban nulla. Ezért az ok és okozat standard statisztikai vizsgálata azt bizonyítja, hogy az emberi CO₂ a légköri CO₂ növekedése szempontjából: jelentéktelen. Munshi [41] vizsgálata szerint a légköri CO₂ és az emberi eredetű CO₂-kibocsátás éves változásának szoros aránya az IPCC „légből kapott párlata”.

Ez az IPCC-féle „airborne fraction” teljességgel értelmetlen. A légköri koncentrációnövekedés becsült értéke körülbelül 2,5 ppm/év, az antropogén széndioxid-kibocsátás növekedése 5 ppm/év, hányadosuk 0,5. Tekintettel arra, hogy a szint növekedését a természetes eredetű CO₂-kibocsátás növekedése okozza, az „airborne fraction”-nak alig van fizikai jelentése, amit az is jelez, hogy végtelen értéket venne fel, ha az emberi kibocsátás leállna.

7. Következtetések

Az IPCC modell és a Fizikai modell egymással vetélkedve írja le, hogy az emberi CO₂-kibocsátás hogyan növeli a légköri CO₂-t. Mindkét modell megegyezik abban, hogy a légkörbe bejutó CO₂-ból kevesebb, mint 5% az emberi eredetű szén-dioxid, és 95%-ot meghaladó arányú a természetből származó CO₂.

Az IPCC modell arra a következtetésre jut, hogy a légköri CO₂ összes növekedését 280 ppm fölött az emberi CO₂ növeli; hogy az emberi CO₂-kibocsátás 15 százaléka örökké a légkörben marad; hogy 53 százaléka több száz évig marad a légkörben; és csak 32 százaléka távozik szabadon a légkörből, a természetes CO₂-höz hasonlóan.
A Fizikai modell az emberi és a természetes eredetű CO₂-t egyformán kezeli, hiszen a molekulák azonosak. A Fizikai modell csak egyetlen feltételezést tesz: a CO₂ kiáramlása megegyezik a légkör CO₂-szintjének és az e-időnek a hányadosával.

A Fizikai modell következtetése az, hogy a beáramlás állítja be az egyensúlyi szintet, ami megegyezik a beáramlás és az e-idő szorzatával, és hogy a folyamatos beáramlás nem vezet a légköri CO₂– szint emelkedésének folytatódásához.

A beáramlás inkább egy olyan egyensúlyi szintet állít be, ahol a kiáramlás egyenlő a beáramlással, és a folyamatos beáramlás nem fogja a légköri CO₂-szintet az egyensúlyi szint fölé emelni. A két elmélet kellő alaposságú vizsgálatából egyáltalán nem következik, hogy az IPCC elmélete magyarázatot adna a „megfigyelési bizonyítékokra”.

A megfelelő alaposságú teszt: a tudományos módszer. Ami azt jelenti, hogy ha egy jóslat téves, akkor az elmélet téves. Az atombomba-tesztek leállítását követő ¹⁴C-adatok azt írják le, hogy a légkör CO₂-szintje a beáramlás lecsökkenése után hogyan tér vissza egyensúlyi szintjére. A légköri CO₂-modellek alapkövetelménye, hogy képes legyen a ¹⁴C-adatok időbeli alakulásának követésére. A Fizikai modell pontosan leírja a 1970 utáni ¹⁴C-adatok alakulását. Az e-időt állandó értékűnek: 16,5 évnek találta. Ez azt mutatja, hogy helyes a Fizikai Modell kiinduló hipotézise – miszerint a kiáramlás a szint és az e-idő hányadosa.

Az IPCC Bern-modell képtelen reprodukálni a ¹⁴C adatokat. Görbéje keresztezi a ¹⁴C adatgörbét. A Bern-modell még önmagát sem képes megismételni, ha egy pontján újraindul. Ez a hiba annak a bizonyítéka, hogy az IPCC-féle Bern-modell nem rendelkezik a komoly modellektől elvárható matematikai struktúrával. Ha a természetes eredetű CO₂-t beépítik a Bern-modellbe, amint azt a fizika megköveteli, akkor a Bern-modell azt jósolja, hogy a természetes CO₂-beáramlás 15 százaléka örökre megragad a légkörben, ami ellentmond az adatoknak, és azt bizonyítja, hogy a Bern-modell helytelen. A fizikai modell azt a következtetést vonja le, hogy az emberi és a természetes CO₂ aránya a légkörben megegyezik az e-időtől független beáramlásuk arányával, és hogy az emberi és a természetes CO₂ esetében az e-idők azonosak. Az IPCC adatok felhasználásával a ¹²CO₂ e-ideje körülbelül 4 év. A beáramlási arány arra enged következtetni, hogy az emberi eredetű CO₂ csak körülbelül 18 ppm-t, a természetes CO₂ pedig körülbelül 392 ppm-t jelent a mai 410 ppm CO₂-szintben. Ha minden emberi CO₂-kibocsátás leáll, és a természet CO₂-kibocsátása állandó marad, akkor a légköri CO₂-szint körülbelül 10 év alatt csak 392 ppm-re csökken. Semmit sem lehetne elérni az emberi CO₂-kibocsátás leállításával. Az emberi CO₂-kibocsátásnak nincs hosszú távú hatása. A folyamatosan állandó CO₂-kibocsátás nem növeli a CO₂-koncentrációt a légkörben. A folyamatosan állandó CO₂-kibocsátás egyszerűen csak fenntartja az egyensúlyi szintet.

Köszönetnyilvánítás.
A szerző köszönetet mond Chuck Wiese-nek, Laurence Gouldnak, Tom Sheahen-nek, Charles Camenzulinak és másoknak, akik áttekintették ezt a cikket, és tudományos kritikát és javaslatokat adtak. A szerző köszönetet mond Daniel Nebertnek, Gordon Danielsonnak és Valerie Berry-nek, akik nyelvi és nyelvtani javaslatokat nyújtottak be. Ez a kutatás nem kapott támogatást finanszírozó ügynökségektől sem az állami, sem a kereskedelmi, sem a nonprofit szektorból. E kutatást kizárólag a szerző személyes forrásai finanszírozták.

Szerzőség A szerző kijelenti, hogy a publikáció alapjául szoklgáló kutatásban ő az egyetlen közreműködő.

References – Irodalomjegyzék

[1] USGCRP, 2017: Climate Science Special Report: Fourth National Climate Assessment, Volume I. U.S. Global Change Research Program, Washington, DC, USA, 470 pp; 2018. doi: 10.7930/J0J964J6.
https://science2017.globalchange.gov/

[2] IPCC, 2001: Working Group 1: The scientific basis. The Carbon Cycle and Atmosphere CO₂. https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/02/TAR-03.pdf

[3] IPCC, 2007: Climate Change 2007: The Physical Science Basis. https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/05/ar4_wg1_full _report-1.pdf

[4] D. Archer, M. Eby, V. Brovkin, A. Ridgwell, L. Cao, U. Mikolajewicz, et al., “Atmospheric Lifetime of Fossil Fuel Carbon Dioxide”. Annu. Rev. Earth Planet. Sci., 37, pp. 117– 134; 2009. https://www.annualreviews.org/doi/pdf/10.1146/annurev.earth. 031208.100206

[5] G. C. Cawley, “On the Atmospheric residence time of anthropogenically sourced CO₂”. Energy Fuels 25, pp. 5503– 5513; 2011. http://dx.doi.org/10.1021/ef200914u

[6] Z. Kern, M. Leuenberger, Comment on „The phase relation between atmospheric CO₂ and global temperature” by Humlum et al. Glob. Planet. Change 100: 51–69.: Isotopes ignored. Glob. Planet. Chang. 109, 1–2; 2013. https://dx.doi.org/10.1016/j.gloplacha.2013.07.002

[7] P. Kohler, J. Hauck, C. Volker, D. A. Wolf-Gladrow, M. Butzin, J. B. Halpern, et al. Comment on “Scrutinizing the carbon cycle andCO₂residence time in the atmosphere” by H. Harde, Global and Planetary Change; 2017. https://www.soest.hawaii.edu/oceanography/faculty/zeebe_file s/Publications/KoehlerGPC17.pdf

[8] R. Revelle, H. Suess, “CO₂ exchange between atmosphere and ocean and the question of an increase of atmospheric CO₂ during past decades”. Tellus. 9: 18-27; 1957. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.2153-3490.1957.t b01849.x/abstract.

[9] C. Starr, “Atmospheric CO₂ residence time and the carbon cycle”. Science Direct, 18, 12, pp. 1297-1310; 1992. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/0360544293 900178

[10] T. V. Segalstad, “Carbon cycle modelling and the residence time of natural and anthropogenic atmospheric CO₂: on the construction of the „Greenhouse Effect Global Warming” dogma”. In: Bate, R. (Ed.): Global warming: the continuing debate. ESEF, Cambridge, U. K. [ISBN 0952773422]: 184-219; 1998. http://www.CO₂web.info/ESEF3VO2.pdf International Journal of Atmospheric and Oceanic Sciences 2019; 3(1): 13-26 25

[11] Z. Jaworowski, “Climate Change: Incorrect information on pre-industrial CO₂”. Statement written for the Hearing before the US Senate Committee on Commerce, Science, and Transportation. 2003. http://www.mitosyfraudes.org/Calen5/JawoCO₂-Eng.html

[12] Z. Jaworowski, “CO₂: The Greatest Scientific Scandal of our Time”. 21st CENTURY Science & Technology. 2007. https://21sci-tech.com/Articles%202007/20_1-2_CO₂_Scandal .pdf

[13] E. Beck, “180 Years of Atmospheric CO₂ Gas Analysis by Chemical Methods”. Energy & Environment. Vol 18, No. 2. 2007. https://21sci-tech.com/Subscriptions/Spring%202008%20ON LINE/CO₂_chemical.pdf

[14] A. Rorsch, R.S. Courtney, D. Thoenes, “The Interaction of Climate Change and the CO₂ Cycle”. Energy & Environment, Volume 16, No 2; 2005. https://journals.sagepub.com/doi/pdf/10.1260/0958305053749 589

[15] R.S. Courtney, “Limits to existing quantitative understanding of past, present and future changes to atmospheric CO₂ concentration”. International Conference on Climate Change, New York. 2008. https://www.heartland.org/multimedia/videos/richard-courtney -iccc1

[16] T, Quirk, “Sources and sinks of CO₂”. Energy & Environment. Volume: 20 Issue: 1, pp. 105-121. 2009. https://journals.sagepub.com/doi/10.1260/0958305097876891 23

[17] R. E. Essenhigh, “Potential dependence of global warming on the residence time (RT) in the atmosphere of anthropogenically sourced CO₂”. Energy Fuel 23, pp. 2773-2784; 2009. https://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ef800581r

[18] J. A. Glassman, “On why CO₂ is known not to have accumulated in the atmosphere and what is happening with CO₂ in the modern era”. Rocket Scientist Journal; 2010. https://www.rocketscientistsjournal.com/2007/06/on_why_CO 2_is_known_not_to_hav.html#more

[19] M. L. Salby, “Physics of the Atmosphere and Climate”. Cambridge University Press. 2012. (ISBN: 978-0-521-76718-7) https://www.amazon.com/Physics-Atmosphere-Climate-Murr y-Salby/dp/0521767180/ref=mt_hardcover?_encoding=UTF8 &me=

[20] M. L. Salby, “Relationship Between Greenhouse Gases and Global Temperature”. Video Presentation, April 18, 2013. Helmut-Schmidt-University Hamburg. https://www.youtube.com/watch?v=2ROw_cDKwc0

[21] M. L. Salby, “Atmosphere Carbon”. Video Presentation, July 18, 2016. University College London. https://www.youtube.com/watch?v=3q-M_uYkpT0&feature= youtu.be

[22] M. L. Salby, “What is really behind the increase in atmospheric CO₂?” Video Presentation, October 10, 2018. Helmut-Schmidt-University Hamburg, Germany. https://www.youtube.com/watch?time_continue=10&v=rohF6 K2avtY

[23] O. Humlum, K. Stordahl, J.E. Solheim, “The phase relation between atmospheric CO₂ and global temperatures”. Global and Planetary Change, 100, pp 51-69, 2013. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S092181811 2001658

[24] H. Harde, “Scrutinizing the carbon cycle and CO₂ residence time in the atmosphere”. Global and Planetary Change. 152, 19-26; 2017. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S092181811 6304787.

[25] H. Harde, “What Humans Contribute to Atmospheric CO₂: Comparison of Carbon Cycle Models with Observations”. Earth Sciences Vol. 8, No. 3, 2019, pp. 139-159. doi: 10.11648/j.earth.20190803.13 http://www.sciencepublishinggroup.com/journal/paperinfo?jo urnalid=161&doi=10.11648/j.earth.20190803.13, http://article.esjournal.org/pdf/10.11648.j.earth.20190803.13.p df

[26] E. X Berry, “A fatal flaw in global warming science”. Basic Science of a Changing Climate. Porto University, Portugal. Sep 7; 2018. https://www.portoconference2018.org/uploads/1/1/7/3/117342 822/11_edwinberryportosep7final.pdf

[27] E. X Berry, “Contradictions to IPCC’s climate change theory”. Annual meeting of the American Meteorological Society, Phoenix; 2019. https://ams.confex.com/ams/2019Annual/meetingapp.cgi/Pape r/349565

[28] T. Boden, B. Andres, (2017) Global CO₂ emissions from fossil-fuel burning, cement manufacture, and gas flaring: 1751-2014. http://cdiac.ornl.gov/ftp/ndp030/global.1751_2014.ems.

[29] H. B. Dwight, “Tables of Integrals and Other Mathematical Data” Item 90.1. MacMillian Company; 1955. https://www.amazon.com/Tables-Integrals-Other-Mathematica l-Data/dp/0023311703

[30] U. Siegenthaler, F. Joos, “Use of a simple model for studying oceanic tracer distributions and the global carbon cycle”. Tellus, 44B, 186-207; 1992. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1034/j.1600-0889.1992. t01-2-00003.x/epdf

[31] E. Maier-Reimer, L. Hasselmann, “Transport and storage of CO₂ in the ocean – an inorganic ocean-circulation carbon cycle model”. Climate Dynamics 2 (2):63–90; 1987. DOI: 10.1007/BF01054491

[32] F. Joos, R. Roth, J. S. Fuglestvedt, G. P. Peters, I. G. Enting, von Bloh, et al. “Carbon dioxide and climate impulse response functions for the computation of greenhouse gas metrics: a multi-model analysis”. Atmospheric Chemistry and Physics 13 (5), doi: 10.5194/acpd-12-19799-2012. Atmos. Chem. Phys. 13, 2793-2825; 2013. https://www.atmos-chem-phys.net/13/2793/2013/acp-13-2793 -2013.pdf https://www.researchgate.net/publication/235431147_Carbon_ dioxide_and_climate_impulse_response_functions_for_the_co mputation_of_greenhouse_gas_metrics_A_multi-model_analy sis

[33] F. Joos, “Parameters for tuning a simple carbon cycle model”. 2002. https://unfccc.int/resource/brazil/carbon.html

[34] Q. Hua, M. Barbetti, A. Z. Rakowski. “Atmospheric radiocarbon for the period 1950–2010”. RADIOCARBON, Vol 55, pp. 2059–2072. Table S2c. 2013. https://doi.org/10.2458/azu_js_rc.v55i2.16177 26 Edwin X Berry: Human CO₂ Emissions Have Little Effect on Atmospheric CO₂

[35] J. C. Turnbull, S. E. Mikaloff Fletcher, I. Ansell, G. W. Brailsford, R. C. Moss, Norris, et al. “Sixty years of radiocarbon dioxide measurements at Wellington, New Zealand: 1954–2014”. Atmos. Chem. Phys., 17, pp. 14771– 14784. 2017. https://doi.org/10.5194/acp-17-14771-2017

[36] I. Levin, T. Naegler, B. Kromer, M. Diehl, R. Francey, A. Gomez-Pelaez, et al., “Observations and modelling of the global distribution and long-term trend of atmospheric ¹⁴CO₂”. Tellus B: Chemical and Physical Meteorology. 2010. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1111/j.1600-0889.200 9.00446.x

[37] Wikipedia: Isotopes. https://simple.m.wikipedia.org/wiki/Isotope

[38] A. P. Ballantyne, C. B. Alden, J. B. Miller, P. P. Tans, J. W. C. White, „Increase in observed net carbon dioxide uptake by land and oceans during the past 50 years”, Nature 488, pp. 70-73, 2012. doi:10.1038/nature11299. https://www.researchgate.net/publication/230615762_Increase _in_observed_net_carbon_dioxide_uptake_by_land_and_ocea ns_during_the_past_50_years

[39] RealClimate, “How do we know that recent CO₂ increases are due to human activities?”. 2004.
[40] R. Spencer, “A simple model of the atmospheric CO₂ budget”. 2019. http://www.drroyspencer.com/2019/04/a-simple-model-of-theatmospheric- CO₂-budget/ [41] J. Munshi, “Responsiveness of atmospheric CO₂ to fossil fuel emissions: Updated”. SSRN; 2017. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2997420 [42] Chaamjamal, “Fossil fuel emissions and atmospheric composition”. Thongchai Thailand. 2019. https://tambonthongchai.com/2018/12/19/CO₂responsiveness

Az eredeti angol cikk megjelent itt:

http://www.sciencepublishinggroup.com/journal/paperinfo?journalid=298&doi=10.11648/j.ijaos.20190301.13

Letölthető a researchgate.net-ről is. Edwin X Berry elérhetősége: https://edberry.com/about-page/contact/

2021. február
Fordította: Szarka László Csaba

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.