Valóban példátlan módon melegszik Földünk?

A TIME magazin egy friss cikkében, melynek címe „A bolygó gyorsabban melegszik, mint valaha”, azt állítja, hogy 2015 óta drámai mértékben nőtt a globális felmelegedés. Ez bizonyíthatóan téves. A megfigyelt műholdas adatok ellentmondanak ennek az állításnak, és rövid távú ingadozásokat mutatnak, amelyeket természetes, rövid élettartamú események okoznak, miközben a jelenlegi hőmérsékletek alacsonyabbak, mint az El Niño 2015–2016-os csúcspontján voltak. Ezen túlmenően a múltbeli proxy adatok is számos olyan időszakot mutatnak, amikor a hőmérsékletek sokkal gyorsabban és meredekebben ingadoztak, úgy felfelé, mint lefelé, mint a legutóbbi mérsékelt felmelegedési fázisban.

A TIME cikk olyan kutatásokat idéz, amelyek szerint a felmelegedés 2015 óta csaknem megduplázódott, ami jelentős gyorsulást jelent, és arra figyelmeztet, hogy a világ néhány éven belül meghaladhatja az 1,5 °C-os felmelegedést. Az állítás statisztikai kiigazításokon alapul, amelyek „kiszűrik” a természetes változékonyságot, mint például az El Niño és a vulkáni hatások. Ez a szűrés központi szerepet játszik a narratívában. A gyorsulás akkor következik be, miután a hőmérsékleti naplóból eltávolították a természetes hatásokat, amelyek a nyers adatokban egyértelműen megjelennek.

Ha megvizsgáljuk magukat a megfigyelő műholdak adatait, az alábbiakban látható, hogy a történet egészen másképp alakul.

Az Alabama Egyetem Huntsville-i (UAH) alsó troposzféra globális adatsora 6.1 verziója +0,16 °C-os hosszú távú felmelegedési tendenciát mutat 1979 januárjától 2026 februárjáig. Ez a tendencia évek óta lényegében stabil maradt. A hosszú távú emelkedésben 2015 után nincs látható fordulópont.

A diagram azt mutatja, hogy a 2015–2016-os erős El Niño-emelkedés +0,7 °C-kal haladja meg a 1991–2020-as átlagot. Ezt a csúcsot követően a hőmérsékletek csökkenni kezdtek. A legutóbbi érték – +0,39 °C 2026 februárjában – továbbra is jelentősen alacsonyabb, mint a korábbi El Niño-csúcs 2016-ban.

Ha a felmelegedés 2015-től valóban „megduplázódott” volna, akkor a mai anomáliáknak jelentősen meg kellene haladniuk a 2016-os csúcsot. Ez azonban nem így van.

Fontos megérteni, hogy mi okozta a legutóbbi csúcsokat a rekordban. A szokatlanul meleg értékek 2024-ben kiemelkednek az UAH idősorában. Ezek azonban a Hunga Tonga–Hunga Ha’apai vulkánkitörés után következtek be 2022-ben, amely példátlan mennyiségű vízgőzt juttatott a sztratoszférába. Ez a befecskendezés átmenetileg fokozta a sugárzási erőt, más néven üvegházhatást, mivel a vízgőz valójában a legerősebb üvegházhatású gáz. Ez egy rövid távú zavar volt – nem utalt az alapul szolgáló üvegházhatású trend strukturális gyorsulására. [1]
Maga az UAH-jelentés 2024-et „szokatlanul meleg” évként írja le, és az adatok 2025-től 2026 elejéig a hosszabb távú trendekhez való visszatérést mutatnak. Ez a viselkedés – emelkedés és részleges visszahúzódás – jellemző a fokozatos felmelegedésre vetített természetes változékonyságra.

A TIME pozíció alapja nagyrészt a kiigazított felszíni adatsorok, amelyekből a természetes hatásokat matematikailag eltávolították. Az éghajlat azonban a valós világban ténylegesen bekövetkező események hosszú távú átlaga, beleértve az El Niño jelenségeket, a vulkánkitöréseket és a rövid távú légköri változásokat. Ezen tényezők eltávolítása egy simított „alap” görbe létrehozása érdekében nem jelenti azt, hogy a megfigyelhető éghajlati rendszer egy új, gyorsított rendszerbe lépett volna, bár ez praktikus szempontból elősegíti az antropogén globális felmelegedés narratívájának előmozdítását.

A hosszú távú műholdas trend mérsékelt és állandó marad, +0,16 °C/évtized. Ez nem duplázódás. Nem egy meredeken emelkedő trendről van szó; ez egy évtizedek óta tartó, fokozatos emelkedés folytatása, amelyet átmeneti csúcsok és mélypontok szakítanak meg.

A klímaváltozást évtizedek alatt mérik, nem az egyik El Niño-csúcsról a másikra. Ha megnézzük a teljes műholdas adatokat – beleértve a 2016-os csúcsot, a 2024-es anomáliát és a 2026-os februári értéket –, akkor az a kijelentés, hogy a bolygó 2015 óta „gyorsabban melegszik, mint valaha”, nem támasztja alá a megfigyelési adatok.

Ezt nem támasztják alá a paleoklimatikus proxy adatok sem, amelyek jóval jelentősebb hőmérséklet-ingadozásokat mutatnak rövid időtartamokon belül, többször is a történelem során, jóval azelőtt, hogy az ember jelentős mennyiségű szén-dioxidot kezdett kibocsátani a légkörbe.

Az első tanulság, amelyet ebből a cikkből levonhatunk, az, hogy a Time magazinnak szüksége van néhány alapvető tényellenőrre, akik értik az angol nyelvet. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a jelenlegi felmelegedés nem „gyorsabb, mint valaha”, és a mai csúcsértékek sem a valaha mért legmagasabbak. Az UAH-rekord fokozatos felmelegedést mutat, amelyre természetes ingadozások rakódnak. Nincs semmi nyoma egy ellenőrizhetetlen gyorsulásnak. Ha a Time magazin vette volna a fáradtságot, hogy a tényleges adatokat vizsgálja meg, ahelyett, hogy kritika nélkül megismételte volna a sajtóközleményt, akkor – ha őszinte lett volna – talán egy teljesen más cikket tett volna közzé, amelynek címe sokkal kevésbé riasztó és nyilvánvalóan pontatlan lett volna.

Hivatkozás: 
[1] A vízgőz másképp viselkedik a sztratoszférában, mint a troposzférában. A Hunga Tonga vulkán 2022-es kitörése rekord mennyiségű vízgőzt juttatott a sztratoszférába. De Willis Eschenbach rámutatott pl. arra, hogy a vízgőzkoncentráció ugyan rögtön megemelkedett a vulkán 2022. januári kitörése után, a melegedés viszont több mint egy évvel később következett be. És erre sem a tudósok, sem a modellek nem tudtak plauzibilis magyarázatot adni. Utalunk továbbá korábbi megállapításunkra, hogy hiába magasabb a vízgőzkoncentráció csaknem 100 ezer ppm-mel a trópusi-szubtrópusi tengerpartokon, mint a hasonló szélességi fokon fekvő sivatagos területeken, ez a gigantikus különbség nem mutatkozik meg az átlaghőmérsékletben, ahogyan azt a főáramú gépezet szuggerálja, nevezetesen, hogy a CO2-koncentráció 280 ppm-es emelkedése (280-ról 560 ppm-re) több fokos átlaghőmérsékletet okoz, mert az IR-aktív molekulák visszaverik a hosszabb hullámhosszú sugarakat a Föld felszíne irányába.
Ehhez meg szeretnénk jegyezni, hogy ezek a molekulák nemcsak a földfelszín felől, hanem a Napból érkező IR-sugarakat is visszaverik, és mivel a napból több IR-sugárzás érkezik, mint a föld felszíne felől, a vízgőznek inkább hűtő, mint fűtő hatásának kellene lennie. Utalunk továbbá bejegyzésünkre, melyben megállapítjuk, hogy csaknem 100 ezer ppm többlet vízgőz koncentrációnak nincs mérhető hatása a régió átlaghőmérsékletére.
A CO2-koncentráció növekedés nem okoz hőmérséklet-emelkedést. Kísérlet egy egyszerű bizonyításra. – Klímarealista

2026. március
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök