Indokolt tehát, hogy visszatekintsünk mindkét eseményre.
Ennek során elsősorban Dr. Lutz Niemann fizikus és atomenergiai szakértő megállapításait idézzük fel.
Csernobilban a IV. reaktor leállításánál szimulálták az áramkimaradást. Ennek során többszörösen, súlyosan megsértették a biztonsági előírásokat. A művelet a teljesítmény százszoros megnövekedéséhez vezetett, és ez okozta a reaktor felrobbanását. Így jutott a szabadba a nagy mennyiségű radioaktivitás, és így gyulladt ki a reaktorgrafit.
134 ember kapott sugárfertőzést, közülük 28-an (a legtöbben tűzoltók) meghaltak. A tűzoltókat sugárzásvédelem és mérés nélkül küldték be a reaktorba. Ha néhány órát vártak volna evvel, jóval kisebb lett volna sugárterhelésük.
Niemann szerint a csernobili 30 km-es körzetben végrehajtott evakuálásoknak ennél jóval több halálos áldozata volt. Ma az erőmű körzetében még mindig magasabb a sugárzás, ez azonban körülbelül abban a nagyságrendben van, amit repülés során kap szervezetünk. E sorok közzétevője hallott véleményeket, melyek szerint Csernobilban katonai célú kísérletet végeztek. Eszerint a IV. reaktor fő feladata plutónium előállítása volt atombomba számára. A reaktor teljesítményét 30 %-ra akarták visszavenni, de a méréstechnikai nehézségek miatt a teljesítmény leesett 1 %-ra. Amikor ezt korrigálták, akkor ugrott meg a teljesítmény. De hallottunk olyat is, hogy az akció a KGB műve volt és Gorbacsovot akarták vele megbuktatni. Természetesen ezeket nem kommentáljuk.
Fukusima
2011. március 11-én egy tenger alatti rengés következtében egy cunami érte el Japán keleti partjait, ami számos települést rombolt le teljesen, és elérte a fukusimai atomerőművet is. A földrengés nyomán az előírásoknak megfelelően lekapcsolták az áramtermelést (maghasadási folyamatot). A cunami ¾ órával később érte el az erőművet. Az áramellátás leállt, mert a vészhelyzet generátorok és a kapcsolóhelyiség a pincében voltak. Így a reaktorok nem kapták meg a szükséges hűtővíz mennyiséget. Amikor elfogyott a hűtővíz, a cirkónium és víz reakciójából hidrogéngáz keletkezett. Ez részben a szabadba került, részben több kisebb robbanás ill. szándékos berobbantás történt. Ez az épületek, de nem a reaktor károsodásához vezetett.
A katasztrófa okai tehát az alábbiak voltak:
- Az objektum nem volt védve kellően a cunamival szemben, noha a veszély ismert volt.
- A vészhelyzet áramszolgáltatás nem volt védve az elárasztás ellen.
- A hidrogénrobbanás ellen nem volt védelem (ami a német atomerőműveknél standard).
A fukusimai halálos áldozatokat nem a radioaktivitás, hanem a kilakoltatás okozta
A szabadba került radioaktivitás sem az erőművön belül, sem azon kívül nem érte el az emberre veszélyes mértéket. Ezt a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség is megállapította, amelynek szakemberei 2011 májusában a helyszínen folytattak vizsgálatokat.
A sugárzásvédelmi törvények viszont megkövetelik, hogy akkor is védjék az embereket a sugárzástól, ha az nem veszélyes mértékű. Így már március 11-én megkezdődtek a kilakoltatások. Ennek során 100.000 embert zavartak el otthonaikból, vagy azok önként távoztak a sugárzástól való félelem miatt. Az emberek jó része rövidebb-hosszabb ideig tömegszállásokon volt kénytelen meghúzódni.
A német StrahlenschutzPRAXIS (Sugárzásvédelmi Gyakorlat) folyóirat ezt így kommentálta:
Fukusima nem atomkatasztrófa, hanem szociális katasztrófa volt.
Evakuálták az idősgondozó otthonokat, kórházakat, sőt, az intenzív osztályokat is. Ennek a műveletnek ötven személy esett áldozatul.
Az idősek otthonának lakóit folyamatosan tologatták az egyik otthonból a másikba, hely sehol sem volt. Az érintett idősek mortalitása ebben az időszakban a szokásosnak négyszeresére(!) emelkedett. (itt).
Az atomerőművi baleset, illetve megnövekedett sugárzás miatt senki nem halt meg, a sugárzásvédelmi intézkedések következtében viszont több mint ezren haltak meg.
Az érintett szakfolyóiratokban ezek az adatok elolvashatók, a főáramú sajtó természetesen elhallgatja ezeket. Az eseményekről a „Fachverband Strahlenschutz Deutschland – Schweiz” szervezet által kiadott „(Themenausgabe zu Fukushima 1/2015)” ad objektív tájékoztatást. Az UNSCEAR[1] is megerősíti: (itt) Fukusimában nem volt sugárveszély.
A sugárzásvédelemnél sokkal fontosabb volna tehát a védelem a sugárzásvédőktől.
Fukusimáról itt olvasható egy több száz oldalas beszámoló, itt pedig egy rövidebb összefoglalás. A radiológiai következményekről itt tájékozódhatunk. A baleset után került radioaktivitás a szabadba, de ennek mértéke nem volt veszélyes az emberek számára.
Egy kis történelmi visszatekintés
Az 1920-as évektől kezdve feltételezték, hogy az ionizáló sugárzás veszélyes az egészségre, bár a dózis és hatás közötti összefüggések még ismeretlenek voltak. Megállapították az első határértékeket, melyeket aztán később folyamatosan szigorítottak.
Három példa az értelmetlen szabályozásra
A ma érvényes jogi szabályozás alapjait 1959-ben vetették meg Németországban (Atomgesetz – Atomtörvény, illetve Sugárzásvédelmi Rendelet 1960-ban). Mindkettő csak az atomenergia-iparban érvényes, de nem az orvostudományban (röntgensugárzás), illetve a repülés közben kapott sugárzásra, noha mindkét területen magasabb dózisok léphetnek fel.
1, Fukusimában nem értek el emberre veszélyes sugárzás-dózist
Fukusimában radioaktív anyagok kerültek a szabadba és ez valamivel megnövelte a mindenütt jelen lévő radioaktivitást. Emberre veszélyes dózist nem mértek. Japán törekszik a talaj és a tengervíz jelentéktelen radioaktív kontaminációjának csökkentésére és erre gigantikus összegeket áldoz. A magassági sugárzás okozta többletsugárzás magasabb, mint amit a Fukusimában kikerült anyagok okoztak, mégsem tiltják be a repülést.
2, Furcsa számítási mód a halottak feltételezett számánál
A sugárzásvédelmi előírások tartalmaznak egy furcsa számítási módot, mellyel a sugárzási dózisból a rák kockázatát számolják ki. Az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, Bécs) 2006-os közgyűlése „20 évvel Csernobil után” összesen 4000 sugárzás okozta halálos rákos megbetegedést számolt ki. Ezt a számot azóta is elfogadják nemzetközi összehasonlításokban. Csak azt hallgatják el, hogy ugyanavval a számítási móddal a légiközlekedésből kifolyólag évi 5000 sugárzási halottal lehetne számolni.
3, A rákterápiában a besugárzott betegek esetében feltételezett halottakból gyógyultak lesznek
Az orvostudományban a röntgensugárzást diagnózisra használják, illetve a gyógyászatban a besugárzást terápiaként. A miliSievert nagyságrendű dózisokból kiszámolják, hogy a feltételezett áldozatok száma ebből a tevékenységből eléri az évi 5000 főt. Természetesen ez a szám nem verifikálható és nem falszifikálható. Ha a halottak feltételezett számának kiszámítási módját a rákterápiára is alkalmaznák, ahol általában 60 Sievert nagyságrendű a besugárzás, akkor minden páciens számára 300 % volna a besugárzás halálozási kockázata, pedig ezt a sugárzást a gyógyítás érdekében kapják. Amiből következik: A virtuális halálesetek számítási módja ostobaság. (Niemann írása a témában: itt).
Nos, ha szem előtt tartjuk, hogy Fukusimában több halálos áldozata volt a kilakoltatásoknak, mint a balesetnek, fel kell hogy tételezzük, ugyanez volt a helyzet Csernobilban is.
Niemann: „A Csernobili reaktor közeléből kb. 200.000 embert, a fukusimai érintettek dupláját telepítettek ki. Bár nem ismerünk pontos számokat, fel kell, hogy tételezzük, a kilakoltatásoknak az áldozatai is kétezres nagyságrendben mérhetők. Mindkét esetben százszor több ember esett a sugárvédelmi törvényeknek áldozatul, mint a sugárzásnak. Sokkal értelmesebb volna tehát, hogy a sugárvédelmi törvényeket enyhítsék, nem pedig az atomerőműveket zárják be.
Ugyancsak nem bizonyítható a rákos megbetegedések arányának növekedése a két reaktorbaleset következtében.
Niemann teljes beszámolója itt érhető el „Tíz évvel Fukusima után, 35 évvel Csernobil után” címmel.
Az atomenergiától való félelem Németországban már hisztériás méreteket ölt. Az atomerőműveket biztosan lehet üzemeltetni, Németországban különösen. És ha ehelyett a véletlenszerűen rendelkezésre álló szél- és naperőművekben gondolkodunk, ez csak fokozása az ostobaságnak. Egyrészt megnövekedik az áram ára, másrészt rendszeressé válnak az áramkimaradások. A lakosság egy része nem veszi észre, hogy milyen érdekcsoportok manipulálása következtében támogatja az atomenergia hisztériát és a CO2 őrületet.
Plutónium atombomba töltetek
Ha valamitől lehet félni, és valami ellen kellene tüntetni, az a hidegháborúból megmaradt USA atombombák sorsa.
A klímavédő és antiatom mozgalom ugyanis sikerrel akadályozta meg az USA-ban 34 t plutónium atomfegyvertöltet lebontását.
Annak idején Gorbacsov és Bush senior megállapodtak a mindkét félnél lévő 34 t plutónium atomfegyver töltet lebontásáról. Oroszországban ennek nincs technikai akadálya, a plutóniumot megetetik a szaporító reaktorral. Az USA-ban viszont Carter elnöksége alatt elkezdődött az atomenergia ipar lerombolása. A kiégett fűtőelemeket (amelyeknek még óriási az energiatartalmuk), nem lehet hasznosítani. Ezért a plutóniumtöltetet csak az ún. MOX-berendezésben lehet feldolgozni. A technológiát a Siemens dolgozta ki. A cég Hanauban fölépített egy feldolgozó üzemet, és evvel hat év alatt feldolgozták volna és áramtermelésre hasznosították volna az USA plutónium készletét. De akkoriban Hessen tartományban Joschka Fischer volt a környezetvédelmi miniszter. És így a Siemensnek semmi esélye nem volt a terv megvalósítására.
Az USA ehelyett Savannah River Site-ben (Dél-Karolina) épít egy MOX-berendezést A hanaui berendezés 1 milliárd márkába került (és a Zöldeknek köszönhetően ócskavasként kellett eladni). Az USA berendezés eddig 17 milliárd dollárt emésztett föl, és az építkezés 2018 óta áll az újabb és újabb sugárvédelmi előírások miatt. Ha egyszer befejezik, akkor 50 milliárd dollárra becsülik a végleges költségeket.
34 tonna plutóniumból több mint 2000 Nagaszaki-bombát lehetne építeni. Ez az igazi veszély, nem pedig a plutónium feldolgozása és az atomenergia békés felhasználása. Pszicho-Gréta és elvbarátai természetesen nem tüntetnek ez ellen. Amiben nem kis része van az igen egyoldalúan vagy éppen sehogy sem tájékoztató főáramú médiáknak.
Források:
https://www.eike-klima-energie.eu/2021/03/21/der-katastrophenreaktor-in-tschernobyl/
https://www.eike-klima-energie.eu/2021/03/10/10-jahre-nach-fukushima-35-jahre-nach-tschernobyl/
https://kpkrause.de/2020/04/30/tschernobyl-haette-nicht-sein-muessen/
[1] ENSZ-jelentés az atomsugárzás hatásainak vizsgálatáról a közgyűlés részére (UNSCEAR) 2013 Report to the General Assembly with Scientific Annexes
2021. március
A források alapján összeállította:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
