Vásároljunk fölösleges áramot 16,5 milliárd €-ért

Az éghajlatvédelmet mímelő maffia üzenete az állampolgárok felé:

Meg kell mentenünk az éghajlatot. Ezért neked finanszíroznod kell időjárásfüggő áramtermelésünket, még akkor is, ha az állam nem tud mit kezdeni az árammal, sőt, a hálózatba táplálás esetén az összeomlana.

Bár az iskolában legtöbbünk tanulta, hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla:

Az elektromos áram a világ leggyorsabban romló terméke. A keletkezés pillanatában fel kell használni. Az európai áramhálózatok egy 100 éven át tartó fejlesztéssel és kifinomult összehangolással érték el, hogy mi felhasználók észre sem vesszük, milyen bonyolult, többlépcsős szabályozás van amögött, hogy bekapcsolunk egy gépet, lámpát, és az elkezd működni. Erről Korényi Zoltán írt egy bejegyzést 2025 novemberében.

Nyilvánvaló, hogy ha ebbe a rendszerbe egy bizonyos arányon túl betápláljuk a naperőművek és szélturbinák által termelt áramot, az üzemzavarhoz vezet. Fontoljuk meg: Ha kisüt a nap, vagy éppen eltakarják a felhők a napot, akkor ez nem egy napelempanelt, hanem a régió (pl. az Alföld) összes napelemparkját érinti. Így az ún. megújuló forrásokból származó áram az áramtőzsdére kerül, ahol az fizet érte, és annyit, amennyi megéri. Sokszor filléreket, sőt, szélsőséges esetben mi adófizetők (nem önkéntesen) fizetünk azért, hogy valaki átvegye az áramot tőlünk, amiért mi horribilis árat kifizettünk előtte.

(Apró különbségektől eltekintve) így működik ez mindenütt az egész unióban. Nyílt titok, hogy Olaszországban a maffia ennek a rendszernek a haszonélvezője. 2024 novemberében egyszer már olvasóink elé tártuk a vonatkozó német és magyar adatokat: Megújuló energia termelés: jobb, mint a kaszinócsalás

A mai alkalommal a legfrissebb német adatok alapján mutatjuk be, mennyire értelmetlen így védeni az éghajlatot.

A szélerőmű- és napenergia-létesítmények üzemeltetői 2025-ben 16,5 milliárd euró támogatást kaptak, annak ellenére, hogy az áramnak a tőzsdén sok üzemórán keresztül alig volt piaci értéke, részben ingyen adták, vagy a hálózati szűk keresztmetszetek miatt egyáltalán nem tudták a hálózatba táplálni. Ennek kiváltó oka a 20 éves, rögzített betáplálási díjakat biztosító támogatási rendszer, amely akkor is fizet, ha délben túl sok nap- és szélenergia áramlik egyszerre a hálózatba. A kockázat tehát a nap- és szélenergia túlkínálatában rejlik, míg más órákban drága importra van szükség. A következményeket a vállalkozások, lakástulajdonosok és bérlők, az autósok viselik, akiket a CO2-adó, a fűtési költségek, az üzemanyagárak és a magas áramköltségek terhelnek. Ugyanakkor növekszik a politikai vita, mert a reformötletek azonnal ellenállásba ütköznek az SPD és a Zöldek részéről (netztransparenz: 2026.03.10).

Hogyan generálja a támogatási rendszer milliárdokat a többletáramért?

A szélerőmű- és napenergia-létesítmények üzemeltetői a létesítménytől függően 6–12 centet kapnak kilowattóránként. Ha a tőzsdei ár alacsonyabb ennél, az állam kiegészíti a különbözetet. Pontosan ez történik azonban különösen gyakran akkor, amikor délben nagyon sok napenergia és egyidejűleg szélenergia kerül betáplálásra.

Ekkor az áramár nullához közelít, miközben a fix támogatás továbbra is folyik. Az állam így támogatja azt az áramot, amelyre abban a pillanatban alig van szükség. Ezért a mennyiség egy része külföldre kerül, vagy a hálózatüzemeltetők beavatkoznak és leállítják a létesítményeket. Még akkor is folyik a pénz, mert az üzemeltetők az EEG-támogatás 95 százalékát akkor is megkapják, ha ebben a helyzetben egyáltalán nem termelnek áramot.

Az extrém áringadozások súlyosbítják a terhet

Ha nem süt a nap és nem fúj a szél, a helyzet gyorsan megfordul. Ilyenkor Németországnak drága áramot kell importálnia, miközben az ár könnyen 20–40 cent/kilowattórára emelkedhet. Ez éles ellentétet mutat, hiszen az értéktelen többlettel járó órákat olyan időszakok követik, amikor az ellátás szűkös és drága.

A költségeket nem csak a magán háztartások viselik, hanem az ingatlantulajdonosok, az autósok és az ipar is. A kritikusok ezért milliárdokat felemésztő újraelosztásról beszélnek a szélerőmű- és napenergia-parkok tőkeerős befektetői javára. Katherina Reiche gazdasági miniszter ezért korrekciókon töri a fejét. De az SPD és a Zöldek részéről azonnal ellenállás jelentkezett. Nina Scheer (SPD, zenetudós, jogász, politológus, tehát a legjobb előképzettséggel rendelkezik, hogy energetikai és klímakérdésekben megszólaljon) arra figyelmeztetett, hogy egy reform „masszívan fékezné a napelemes energiatermelés kiépítését”. Katrin Uhlig (Zöldek, okleveles kultúragazdász [igen, ez áll hivatalos életrajzában, Kulturwirtin], tehát szintén kompetens energia- és klímakérdésekben) egyenesen „az energetikai átállás sikeres modellje ellen indított támadásnak” nevezte.

Az atomenergia, a szén és a fracking ismét a figyelem középpontjába kerül

Éppen ezeknek a költségeknek köszönhetően növekszik a nyomás az energiapolitikára. A kritikusok ezért új vitát követelnek a szénüzemű erőművek további üzemeltetéséről, a 2017-es német fracking-tilalom feloldásáról és az atomenergia-tilalom megszüntetéséről. Fő érvük az, hogy Németországnak megbízható teljesítményre van szüksége, és nem csak az időjárástól függő betáplálásra.

Ehhez a korábbi politikai válaszokra hivatkoznak az ellátási válságok kapcsán. Helmut Schmidt az olajválságok után az atomenergia masszív bővítésére tett, míg Friedrich Merz ma ellentmondásosnak tűnik. Egyrészt Merz a 2026. januári halléi gazdasági újévi fogadáson azt mondta, hogy az atomenergiából való kiszállás „súlyos stratégiai hiba” volt, és az energetikai átállás „a világ legdrágábbja és leghatástalanabbja”.

Másrészt a mai helyzetről így nyilatkozott: „Sajnálom, de ez van, és most az energiapolitikára koncentrálunk, amellyel rendelkezünk.” Ursula von der Leyen is stratégiai hibának nevezi mára az atomenergiától való elfordulást, bár 2011-ben a szövetségi kormány tagjaként támogatta a kivezetést. A kritikusok ebben egy olyan energiapolitika szimbólumát látják, amely magas költségeket generál, és egyúttal gyengíti Németország ipari bázisát.

A magyar viszonyokat folyamatosan vizsgáljuk, legutóbb 2024 novemberében foglaltuk össze: Megújuló energia termelés: jobb, mint a kaszinócsalás – Klímarealista

Az alábbi ábra pedig többet mond ezer szónál:

Egyes szerencsés nagyvállalkozók az éghajlatvédelem haszonélvezői, a többség pedig nyögi annak terheit.

Az új Tisza-kormány eddigi megnyilatkozásai nem sok jóra engednek következtetni, de ne ítéljünk elhamarkodottan, várjuk ki az első 100 napot.

2026. május
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök