Mindenekelőtt tisztázzuk a fogalmakat.
Az Európai Unió Tanácsa (EU Tanács) az a szerv, amelynek keretében az egyes uniós országok nemzeti miniszterei találkoznak, hogy uniós jogszabályokat tárgyaljanak meg és fogadjanak el.
Emellett létezik uniós intézményként egy Európai Tanács, amely meghatározza az Európai Unió tevékenységének általános politikai irányvonalát és prioritásait. ennek tagjai a tagországok miniszterelnökei.
Létezik továbbá az Európa Tanács, egy nemzetközi emberi jogi szervezet. Célja az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelme, valamint az európai társadalmi és jogi normák fejlesztése. Ez teljesen független az Európai Unió intézményeitől.
Az európai nagyvállalatok, főként az energiaigényes iparágak vállalatai az EU Tanácshoz fordultak. Erről többek között a Handelsblatt számol be.
A levelet megfogalmazó cégek, köztük olyan óriásvállalatok, mint az Arcelor-Mittal, BP, BASF, Thyssenkrupp, Evonik, Covestro, Ineos, Trimet, Lhoist és Solvay azt írják, hogy „a kibocsátáskereskedelem már nem tükrözi a globális valóságot. „Európa gyakorlatilag egyedül cselekszik azzal, hogy gyorsan emelkedő CO₂-költségeket ró az iparára”.
Segítségkérés a politikusokhoz
Valóban Európában merül fel a világ CO₂-költségeinek legnagyobb része. Igaz, más országok és régiók is bevezettek kibocsátáskereskedelmi rendszereket vagy CO₂-árakat. Ezek azonban többnyire kevésbé szigorúak és költségeik alacsonyabbak. Így például egy CO₂-kvóta a kínai kibocsátáskereskedelmi rendszerben átszámítva körülbelül tíz euróba kerül. Az EU-ban ez az összeg körülbelül 80 euró.
A levél egy fordulópontot jelent. Eddig az energiaigényes ágazatok legtöbb vállalata abban bízott, hogy az Európai Bizottság a kibocsátáskereskedelem határozott reformjával enyhíteni fogja a helyzetet. A Brüsszelből érkező legfrissebb jelzések azonban eloszlatták ezeket a reményeket.
Az energiaigényes iparágak Európában nehéz helyzetben vannak: a létszámleépítések és a telephelybezárások mindennaposak, számos üzem kapacitáskihasználtsága pedig messze elmarad a hosszú távú átlagértékektől. A vállalatok levele ezért segélykérés jellegű.
Az acélgyártók követelik a kibocsátáskereskedelmi rendszer reformját
Az EU vezető képviselőinek címzett levéllel egy időben Európa három vezető acélgyártója – az Arcelor-Mittal Europe, a Thyssenkrupp és a Voestalpine – közös felhívásban szorgalmazta a kibocsátáskereskedelmi rendszer pragmatikus reformját. A vállalatok arra is figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi irányvonal kiigazítások nélkül veszélybe sodorhatja Európa ipari alapjait.
Az Arcelor-Mittal acélgyártása: a vállalatok szemszögéből a globális versenyképesség nem garantált.
Egy szerdán közzétett vendégkommentárban a „Financial Times” számára Lakshmi Mittal, az Arcelor-Mittal igazgatótanácsának elnöke azt írja, hogy a kibocsátáskereskedelem az energiaigényes iparágak számára nem működik. Az európai acéliparban csak kevés dekarbonizációs projekt kapott zöld utat. „Az acélipar és más energiaigényes ágazatok számára a költséghatékony, alacsony kibocsátású energiaforrások továbbra is nehezen elérhetők” – írja Mittal.
Mittal követelése: a kibocsátáskereskedelmet a jelenlegi szinten kell befagyasztani. Ennek addig kell érvényben maradnia, amíg meg nem teremtődnek a gazdaságilag fenntartható dekarbonizáció feltételei, és biztosítva nem lesz az ipar globális versenyképességének megőrzése.
Merz csak finomhangolást akar
A márciusban tartott EU-csúcstalálkozón az állam- és kormányfők is jelentősen fokozták a nyomást az Európai Bizottságra a kibocsátáskereskedelem reformja érdekében. A csúcstalálkozón azonban nem hangzott el az a követelés, hogy a rendszert az ipar érdekében radikálisan változtassák meg. Friedrich Merz (CDU) szövetségi kancellár csupán egy „finomhangolás” mellett szállt síkra.
Sok vállalat szemszögéből ez messze nem elég: „Nem egy kisebb finomításról van szó, hanem alapvető fejlesztésekről, hogy a gazdasági átalakulás lehetségessé váljon” – nyilatkozta Reiner Blaschek, az Arcelor-Mittal európai laposacél-üzletágának vezérigazgatója a Handelsblattnak. „A célnak a versenyképesség és a hozzáadott érték megőrzésének, valamint az átalakuláson keresztül a dekarbonizáció lehetővé tételének kell lennie.”
Hiányoznak az átalakulás feltételei
Az EU vezetőihez címzett közös levél aláírói azt kritizálják, hogy az ipari átalakulás feltételei nem adottak, mert hiányoznak vagy nem elégségesek a villamos energia, a hidrogén-, valamint a szén-dioxid-szállítás és -tárolás infrastruktúrái.
A gyakorlatban a vállalkozók gyakran azért buknak el, mert például a szénre vagy földgázra épülő folyamatokat nem tudják villamos energiával működő eljárásokra átállítani: „Ha elektromos áramra akarok átállni, de a hálózatüzemeltető csak tíz év múlva biztosítja a szükséges csatlakozást, akkor olyan körülmények miatt büntetnek, amelyekre nincs befolyásom” – írja Christoph Baller a „Die Papierindustrie” szövetségtől a LinkedIn-en.
Egyes vezetők – például a vegyiparból – azon követelései, hogy a kibocsátáskereskedelmet teljesen szüntessék meg, nem találtak ugyan visszhangra. A gazdaságot sújtó klímapolitikai eszköz kialakításával kapcsolatos alapvető kritika azonban egyre erősödik.
A kibocsátási jogok (CO2-kvóta) mennyisége évente 4,3 százalékkal csökken
A kibocsátáskereskedelem az EU legfontosabb eszköze a klímakáros CO₂-kibocsátás csökkentésére. A rendszer 2005-ös bevezetése óta az energia- és az ipari szektorok kötelesek részt venni benne, később pedig a légi és tengeri közlekedés is csatlakozott hozzájuk.
Minden olyan tonnányi CO₂ után, amelyet a kibocsátáskereskedelemben részt vevő létesítmény kibocsát, a vállalatoknak kibocsátási kvótával kell rendelkezniük. A rendelkezésre álló kvóták mennyisége évről évre csökken. Ezt egy „lineáris csökkentési tényező” szabályozza, amely jelenleg évi 4,3 százalék.
A nemzetközi versenyben álló, energiaintenzív vállalatok a kibocsátási jogok egy részét ingyenesen kapják meg. Az ingyenes kibocsátási jogok szabad kiosztása az úgynevezett referenciaértékek alapján történik. A referenciaértékek olyan referenciaértékek, amelyek meghatározott létesítményekre és eljárásokra vonatkoznak. Csak a különösen hatékonyan működő létesítményeknek van esélyük arra, hogy CO₂-kibocsátásuk nagy részére ingyenes kibocsátási jogokat kapjanak.
Az Európai Bizottság jelenleg két szinten reformálja a kibocsátáskereskedelmet. Így a Bizottság 6.15-én, a tagállamokkal egyeztetve új referenciaértékeket fogadott el. A kiigazítást az ipar számára nyújtandó gyors segítségként hirdették meg.
Többletterhelés a szabad kiosztás növelése helyett
Valójában azonban az érintett ágazatok a szabad kiosztás növelése helyett jelentős többletköltségekkel számolnak.
Wolfgang Große Entrup, a Vegyipari Szövetség (VCI) ügyvezető igazgatója így nyilatkozott: „Ahelyett, hogy lehetővé tenné az átállást, Brüsszel a válság közepette három számjegyű milliókat von el a vállalatoktól. Ez nem védi a klímát, csupán áthelyezi a hozzáadott értéket.” A lépést „Gyomorszájon vágásnak” – nevezte.
A Papíripari Szövetség bírálta, hogy az új referenciaértékek évente mintegy 140 millió eurós terhet rónak a német papírgyárakra. A vállalatoknak hiányzik ez a pénz a transzformációhoz sürgősen szükséges beruházásokhoz.
Olaj a tűzre: A von der Leyen vezette EU-Bizottság jelenleg a kvótakereskedelmi rendszer átalakításán dolgozik, ami megkérdőjelezi az ingyenes kvótakiosztásokat. Az iparvállalatok gyanakodva figyelnek tevékenységére.
„Úgy tűnik, sok politikus még nem vette észre az európai és a német gazdaság, különösen az energiaigényes ágazatok nehéz helyzetét” – mondja Blaschek a Handelsblattnak.
A szokásos károgók aggódnak
Néhány szervezet, melyek tagjai általában mások munkájából élnek, avagy élősködnek, most játssza az aggódót, és figyelmeztetik az illetékes uniós grémiumokat, ne enyhítsenek a példátlanul szigorú és a gazdaságot gúzsba kötő jogszabályokon. Szerintük a szigorú jogszabályokhoz történő ragaszkodás elősegíti az Európa hosszútávú versenyképességéhez szükséges beruházásokat.
[Közzétevő: Teljesen igazuk van a károgóknak. Európa gazdaságának lerombolása elősegíti a gazdaság újbóli felépítését. Persze csak akkor, ha nincs konkurencia az EU-n kívülről. Érzés szerint olyan kőkorszaki színvonalon, megspékelve az állampolgárok 21. századi totális ellenőrzésével.] Hogy az éghajlatért történő aggódást mímelők maguk alatt is vágják a fát, vagy nem jut el a tudatukig, vagy úgy vannak vele, nem érdekli őket sem a jövő, sem Európa, ők már elég pénzt félretettek.
A tagállamok kormányfőitől időnként jön néhány bátortalan, halk kritika a gazdaság lerombolásával szemben. Erről honlapunkon időnként beszámolunk.
Az (AfD-hez közelálló) Journalistenwatch így kommentálja az ipari vezetők levelét:
Számos tagállam kormánya követelte, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszert legalább felülvizsgálják. Az eurokrata vezetők azonban eddig nem mutattak érdeklődést irántuk. Egy csapat nem választott, nem kívánt és túlfizetett bürokraták a valóságtól elrugaszkodott elefántcsonttornyaikban ideológiailag elvakult őrületet szőnek, amely egy egész kontinenst tönkretesz, és határtalan arroganciájukban nem hajlandók figyelembe venni azoknak az embereknek az aggodalmait, akik megpróbálják megakadályozni ezt az összeomlást. A brüsszeli nomenklatúra addig nem lesz elégedett, amíg Európát kulturálisan, gazdaságilag és politikailag véglegesen tönkre nem teszi.
SMINK?
Úgy a politika, mint a médiák, a tudósok, közgazdászok hozzák formájukat. Az álomvilágban, elefántcsonttoronyban valóban nincsenek problémák. Egy kritikus, a problémákat boncolgató, elemző hang? Sehol.
Gyors internetes keresésünk első helyén a HVG május 12-i beszámolója ugrott fel, amely még 2026-ban is szmogos, a vízpárát ellenfényben fényképező, és így sötét koromfelhőknek tűnő képekkel riogat. A versenyképesség fenyegetéséről a CO2-kvóta miatt egy szót nem szól.
Az általunk idézett sajtótermékekben a tartalomtól függetlenül közös, hogy az EU különböző grémiumait nevezik meg illetékesnek, felelősnek a kérdéskörben. Ezt is már sokszor ismételjük:
A felelősség a nemzetállamok kormányainál, áttételesen pedig a választóknál van, ahogyan azt bevezetőnkben bemutattuk.
Végül azt is csak távirati stílusban említjük meg, hogy úgy a brüsszeli eurokraták, mint a nemzetállamok kormányfői, illetve a szakminisztériumok képviselői tisztában vannak vele: A CO2-kibocsátás csökkentéssel fémjelzett, és csak Európára korlátozott gazdaságrombolás egy ideológiai ütemterv része, annak semmi ráhatása nem lesz sem a Föld, sem Európa éghajlatára.
2026. június
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
