Mai világunkban gyakorlatilag semmi negatívum nincs, amit a főáramú média bértollnokai ne az ’emberokozta globális éghajlatváltozással magyaráznának meg.
Néhány gyöngyszem, amit a média próbál velünk elhitetni. A politika és az ún. tudósok hallgatnak. Ami érthető is. Ha tudósék nyilvánosan egyetértenének a sok ostobasággal, maradék hitelességüket is elveszítenék, ha ellentmondanának, estleg az apanázs csökkenne.
Minden alábbi példát két részre osztunk. Idézzük a kirívó ostobaságot forrásával együtt (dőlt betűvel), majd néhány mondatban helyreigazítjuk azt. Olvasóink a megadott linkekre kattintva részletesebben olvashatnak az egyes állításokról.
A Conversation (a PBS News-on keresztül) egyik legújabb cikke azt állítja, hogy a magányosság-járványt a klímaváltozás súlyosbítja, mert az egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárás arra kényszeríti az embereket, hogy egymástól távol maradjanak: „A klímaváltozás talán magányosabbá tesz minket. Hogyan zavarják meg a hőhullámok és a szélsőséges időjárás a társadalmi kapcsolatokat?”
Nevetséges. Bár igaz, hogy a fiatal felnőttek elszigeteltebbnek érzik magukat, mint a korábbi generációk, ez nem annak köszönhető, hogy az időjárás szélsőségesebbé vált; mert hogy nem is vált szélsőségesebbé. Az emberek a kulturális változások miatt egyre inkább elszigetelődnek, és gyakran az online kapcsolatokat és kommunikációt részesítik előnyben a személyes interakciókkal szemben. Az elmúlt évtizedek egyik leglátványosabb fejlődése a kommunikáció területén zajlott le. Tőszavak: email, chat, whatsapp, videókonferenciák, Facebook, messenger, Telegram, zoom, stb, stb.
Régebben a szélsőséges időjárás ugyan megzavarta a kommunikációt és a mindennapi rutinokat, [de nem vezetett olyan tömeges elszigetelődéshez, mint a COVID-19 miatti lezárások és a közösségi média]. Mivel a szélsőséges időjárási körülmények nem lettek gyakoribbak vagy súlyosabbak, nem vezethetnek nagyobb elszigetelődéshez és magányhoz. Nem látjuk a világban annak nyomát, hogy a magasabb átlaghőmérsékletű régiókban – pl. Európában északról délre haladva – zárkózottabbak lennének az emberek. Sőt, ez inkább fordítva van, gondoljunk csak a hűvös angol viselkedésre, az olasz közvetlenségre, szívélyességre.
A climaterealism.com ez így kommentálja: A háborúra érvényes, hogy megnöveli a szállítási költségeket. Az aszályos időjárás is okozhat többletköltségeket a (folyami) szállításban, de ezt időjárásnak hívják. Ha klímáról akarunk beszélni, akkor harmincéves periódusban kellene gondolkodnunk.
Egy amerikai közszolgálati rádióállomás szerint a klímaváltozás fenyegeti a boldog gyerekkor egyik fontos oszlopát, a nyári táborozásokat. A rádió felhívja az olvasók figyelmét arra, hogy az éghajlatváltozás miatt a szabadtéri játék egyre veszélyesebbé válik a hőség, az erdőtüzek füstje, az áradások és a viharok miatt.
Az állítást nem statisztikai adatokkal, hanem interjúkkal támasztja alá, melyekben a gyerek riportalanyok a változékony időjárásra panaszkodnak, azt persze klímaváltozásnak nevezve.
És ha kedves olvasónk, azt gondoltad, hogy az emberi ostobaságot és aljasságot már nem lehet fokozni, akkor kapaszkodj meg. Egy hír, amely mutatja az ún. tudósok és a klímatudósító újságírók gátlástalanságát. Egy megrázó esetet, egy zakkant nő szörnyű cselekedetét is igyekeznek az antropogén CO2-kibocsátás nyakába varrni.
Ebben az esetben is érvényes: Nincs összefüggés az átlaghőmérséklet és a gyerekek elleni erőszak között, pl. ahogy haladunk Európában északról délre. Ha valamivel összefügg a gyerekek bántalmazása, akkor az az élet és a másik ember tiszteletének hiánya, azaz a keresztény alapelvek, normák kiszorulása a társadalomból.
A sportoló gyerekek kb. 10 éves koruktól fogva tudják, hogy nagy melegben nehezebben megy a futás. Mindez a hideg felé haladva is igaz. Létezik tehát egy optimális hőmérséklet és páratartalom a futásra, labdarúgásra.
A Yahoo cikke nagyon tudományosan elemzi a hőmérséklet és a sportolók teljesítménye közötti összefüggést. De hogy miért szerepel a címben a klíma szó, mikor egyértelműen időjárásról ír?
A Climate Central számításai szerint 1970 óta a 241 elemzett amerikai város 97 százalékában nőtt a hűtési foknapok száma, ami a hűtési igény átlagosan 37 százalékos emelkedését eredményezi. Arra is utal, hogy a háztartások hűtési költségei tovább fognak emelkedni, ha az éghajlat felmelegszik.
Amit nem ír a klímaközpont: A városokban jóval kevesebb a növényzet, mint vidéken, ehelyett aszfalt nyeli el a hőt, amit az épületek szintén tárolnak, majd folyamatosan kisugározzák azt. Évtizedek óta folyamatos továbbá a klímaberendezések terjedése, melyek a hulladékhőt a környezetbe adják le. Ezt hívják városi hősziget hatásnak.
A Reno Gazette Journal (RGJ) a „A klímamodellek szerint Reno-Sparks a század végére sivataggá válhat” című cikkében arról számol be, hogy a klímaváltozás hamarosan drámai módon átalakítja a világ ökoszisztémáit, és a század végére az erdők helyét szavannák, sivatagok és egyéb jelentős növényzetváltozások veszik át.
Ez téves. A tanulmány nem a jelenlegi ökoszisztéma-változásokat figyeli meg, hanem hipotetikus jövőbeli növényzetváltozásokat jósol klímamodellek alapján, amelyek a mára hiteltelennek bizonyult és visszavont RCP 8.5 legrosszabb esetet feltételező kibocsátási forgatókönyvre épülnek, ami érvénytelenné teszi azt a tudományos tanulmányt, amelyre az RGJ-cikk alapul.
Az USA Today a „A klímaváltozás miatt a vízszámlád az egekbe szökhet című cikkében azt állítja, hogy a globális felmelegedés miatt kialakuló forróbb és szárazabb időjárási viszonyok miatt az Egyesült Államok nyugati részein a lakóépületek vízszámlája megduplázódhat.
Ez rendkívül félrevezető. A cikk szinte kizárólag a jövőbeli aszályra vonatkozó számítógépes modellek előrejelzésein alapul, nem pedig a megfigyelt aszálytrendeken, és spekulatív forgatókönyveket mutat be, mintha azok elkerülhetetlenek lennének.
Az UNICEF szenzációs állításairól szóló beszámolóval a vatikáni L’Osservatore Romano újság csatlakozik azokhoz a klíma-riogatókhoz, akiknek a hitelességét a tudományos tények hiánya rontja.
Az UNICEF The Children’s Climate Risk Report 2026 című jelentése alapján az újság címlapja a június 16-i kiadásban „Emergenze climatiche: Il cielo sopra i bam (Klimavészhelyzetek: Az ég a gyermekek felett)” címmel azt állítja, hogy a világ gyermekeinek fele „naponta szélsőséges éghajlati események” által fenyegetett. A cikk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését sorolja fel a „klímakockázatok” mérséklésének egyik eszközeként. Az UNICEF-jelentés emellett a fosszilis tüzelőanyagok felszámolását szorgalmazza a „megújuló” energia javára.
De vajon valóban veszélyben vannak-e a gyerekek vagy bárki más a klímaválság miatt? Nézzük meg, mit mondanak az adatok.
A Leuveni Egyetem Katasztrófaepidemiológiai Kutatóközpontjának EM-DAT adatbázisa megerősíti, hogy 2000 körül óta a természeti katasztrófák nem váltak gyakoribbá. Előtte a katasztrófajelentési rendszer még fejlesztés alatt állt. Ez azt jelenti, hogy a 20. században regisztrált katasztrófák száma inkább a több forrásból származó jobb jelentéstételt tükrözi, nem pedig a katasztrófák gyakoriságának növekedését.
Például az szárazság által érintett szárazföldi területek aránya világszerte 1950 óta csökken. Hasonlóképpen, az hőhullámok az Egyesült Államokban az 1930-as években érték el csúcspontjukat, az erdőtüzek súlyossága és gyakorisága pedig 1926 és 2025 között jelentősen csökkent. Az erdőtüzek által évente elpusztított terület 1930-as csúcspontja óta körülbelül 90 %-kal csökkent.
A klímaváltozástól nem lesznek betegebbek a teniszjátékosok, mint ahogy azt a New York Times el akarja hitetni. Tény, hogy aki egyszer hőgutát kapott, mint a Sinner nevű teniszező, az a jövőben érzékenyebb lesz a magasabb hőmérsékletekre. A hőhullám azonban egy időjárás-jelenség. Klímának a sokéves, illetve több évtizedes időjárási paramétereket hívjuk.
Nem gyorsul a tengerszint emelkedése. Hamis, amit a Sciencealert szuggerál. A tengerszint műholdas mérése 1993-ban kezdődött. Itt a legkisebb kalibrálási hiba azt a benyomást keltheti, hogy a szintemelkedés gyorsul. A tengerparti szintmérések, melyek helyenként több mint 100 éve folynak, nem mutatnak gyorsuló tengerszint-emelkedést. A New Yorki tengerszintet 1856 óta mérik, és az emelkedés lineáris, értéke 2,8-3 mm / év. A műholdas mérések nem veszik továbbá figyelembe az egyirányú széljárás torlasztó hatását.
Évente 56 óra alvásidőt veszítünk el az éjszakai hőség miatt, aminek 10 %-áért az éghajlatváltozás tehető felelőssé.
Közismert, hogy az éjszakai hőség álmatlansághoz vezet, és ez ellen ventilátorral, klímaberendezéssel, hatékony szellőzéssel lehet küzdeni. Hogy ez mennyiben vezethető vissza a klímaváltozásra, horribile dictu az ’emberokozta globális fölmelegedésre, mikor köztudott, hogy egyéb természetes tényezők jóval közvetlenebb hatással vannak a klímára, erre a tudományosnak látszani akaró cikk sem ad választ, mint ahogy arra sem, milyen módszerekkel határozták meg pontosnak tűnő számaikat.
Ha az újságíró egy pillantást vetett volna a szóban forgó fa európai elterjedésére, nem írt volna ilyen badarságokat. 
Augusztus 17-én a Telegraph közzétett egy cikket „A növekvő hőmérséklet új tengeri élőlényeket hoz Nagy-Britanniába” címmel
A cikk azt állítja:
naphalak, Risso-delfinek és baleári viharmadarak jelennek meg egyre nagyobb számban Devon partjainál.
De ahogyan két olvasó is megjegyzi, ezekben nincs semmi új:
A naphalak például őshonosak a világ összes óceánjának mérsékelt és trópusi vizein. A Baleár-szigeteki viharmadarak Nagy-Britannia déli partjain is gyakoriak. Ami a Risso-delfineket illeti, valójában Skóciában fordulnak elő a leggyakrabban, bár Cornwallban is gyakran láthatók, ami cáfolja a Telegraph érvelését, miszerint a melegebb vizek miatt vándoroltak Nagy-Britanniába.
És, és és, a sort a végtelenségig lehet folytatni. A média gondoskodik róla, hogy naponta nyakonöntsenek bennünket: Minden rossz gyökere az ’emberokozta CO2-kibocsátás, és az ebből fakadó globális fölmelegedés. Amit mostanában már csak klímaváltozásnak hívnak. És ami ellen kötelessége a nyugati világnak küzdeni. Még akkor is, ha ez pénzpocsékolás, a gazdaság tönkretételének legbiztonságosabb eszköze, ahogyan azt számos bejegyzésben levezettük.
Magától értetődik: A magasabb CO2-kibocsátás áldásairól a média egy sort sem ír. Pedig ezek valósak az imaginárius károk szuggerálásával szemben. Ezek a pozitív hatások:
- A Föld kizöldülése
- A növények jobb szárazságtűrő képessége
- Magasabb termésátlagok.
2026. október
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 IBAN: HU47 1020 5000 1219 9224 0000 0000 A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
