António Guterres ENSZ-főtitkár 1,3 billió dollárt követelt a fejlett országoktól egy úgynevezett Zöld Klímaalap számára. Évente.

Ez a borús előrejelzés alig néhány héttel azután érkezett, hogy António Guterres, az ENSZ főtitkára évi 1,3 billió dollárt kért a világ „fejlett országaitól” az ENSZ „Veszteségek és károk kezelésére szolgáló alap” (Fund for Responding to Loss and Damage) és a „Zöld Klímaalap nevében.

Figyeljünk erre a megfogalmazásra: Guterres nem a világ gazdag államaitól, nem is a világ leggazdagabb vállalkozásaitól (melyeknek pénzügyi lehetőségei meghaladják hazánkét), de nem is a legnagyobb CO2-kibocsátóktól, hanem „az ún. fejlett országoktól” követel sarcot. Ez azt jelenti, hogy kiesnek az ázsiai és afrikai országok, maradna Közép- és Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Ausztrália. Emlékeztetünk: Hiába Kína a világ legnagyobb nemzetgazdasága, hiába szárnyal a vietnámi, a török gazdaság, ezek, és a világ legtöbb állama valahogy a napos oldalra jutottak, ők tarthatják markukat, míg mi magyarok, akik gigantikus napi hitelfölvétellel, iparunk összeomlásával, a mezőgazdaság súlyos károsodásával, a lakosság elszegényedésével kell, hogy szembenézzünk, valahogy megint az ún. fejlett államok között találjuk magunkat, azaz nálunk a feketepéter, játszhatjuk a Csekonicsot, és támogathatjuk azokat az országokat, melyek gazdasága – hála a klímarögeszmétől való elhatárolódásnak – szépen fejlődik.  Ismerve a távolkeleti országok hozzáállását a kérdéshez, udvariasan mosolyogva egy meleg kézfogástól kísérve ők sem fogják állampolgáraik pénzét a „világ éghajlatának megmentése” címkéjű feneketlen hordóba tenni.

Guterres így fogalmazott:

Az iparosodott országoknak be kell tartaniuk ígéreteiket, beleértve a veszteségek és károk kezelésére létrehozott alap és a Zöld Klímaalap támogatását is. A fejlődő országoknak ígért 300 milliárd dollárt konkrét intézkedésekkel kell alátámasztani, hogy 2035-ig mozgósítani lehessen az évi 1,3 billió dollárt. A csökkenő fejlesztési segélyek világában ki kell aknáznunk a multilaterális fejlesztési bankok és a tágabb értelemben vett fejlesztési finanszírozási rendszer katalizátor szerepét is a hosszú távú infrastruktúra – például a hálózatok, a tömegközlekedés és a vízellátó rendszerek – finanszírozása érdekében.

Mindössze évi 1,3 billió dollárért az ENSZ megígéri, hogy az időjárást szabályozni fogja, vagy legalábbis próbálkozik vele. Az éghajlatvédelem nevében elköltött pénzek hatékonyságáról vannak ismereteink. Elég legyen itt csak utalnunk tavalyi bejegyzésünkre az egyik világmegmentő projektről, a CO2 levegőből történő leválasztásáról.

Ez a legújabb visszafordíthatatlan pont a 2015-ös Párizsi Klímaegyezményen alapul, amelynek célja az volt, hogy a hőmérséklet-emelkedést csupán 1,5 Celsius-fokra korlátozza.

Ez a legújabb ENSZ-jelentés azonban azt állítja, hogy nincs mód arra, hogy megakadályozzuk a bolygót abban, hogy átlépje ezt a küszöböt.

„Egyes tudósok számításai szerint a világ hőmérséklete jelenleg 1,4 °C-kal magasabb az iparosodás előtti szintnél” – írja a szélsőbaloldali ABC News. „Az érték egy 20 éves átlagon alapul, nem pedig egy adott év hőmérsékletén.”

Az ABC News így fogalmazott:

„Tehát ahelyett, hogy megakadályoznák az 1,5 fokos felmelegedést, az ENSZ most kijelentette, hogy azt szeretné, ha a politikai döntéshozók ’felkészülnének egy olyan jövőre, és azt irányítanák’, amelyben a Föld átlép ezt a határt, majd korrigálja az irányt, és lehűti a hőmérsékleteket.
„A jelentés szerint a globális hőmérséklet „az elkövetkező években” meghaladja az 1,5-öt, és egy púpos görbét követ, amely további felmelegedést, csúcsértéket, majd fokozatos lehűlést jelent az 1,5-ös határ alá, ideális esetben a század végére. A jelentés és a szakértők ezt „overshoot-nak (kilengés)” nevezik.”

Tehát, ahelyett, hogy beismernék, hogy az Párizsi Klímaegyezmény alapja hibás, hiszen semmiféle klímakatasztrófa nem következett be, amikor 2024-ben az átlaghőmérséklet túllépte az 1,5 °C-os emelkedést, most hirtelen eszébe jut a gépezetnek, hogy ne egy adott évre, hanem egy 20 éves átlagra figyeljünk. Hogy hányszor mondtunk mi realisták ilyesmit…

És évi 1,3 billió dollárral, amit az ENSZ-be pumpálnak, megígérik, hogy megmentik a világot, vagy legalábbis próbálkoznak vele. És ha ez 1,3 billió dollárral nem sikerül, akkor az ENSZ jövőre valószínűleg évi körülbelül 2,5 billió dollárért fogja ezt megígérni.

Csak hogy mindenkinek világos legyen: pont azok az emberek, akik a világvége-klíma-jóslataikkal 54 esetből 54-szer tévedtek, nulla helyes, bejött prognózis mellett, azt kérik tőlünk, hogy fizessünk az 55. számú prognózis alapján, méghozzá szégyentelenül sokat.

Mindig ugyanaz a történet: a válság megelőzésének egyetlen módja az, hogy rengeteg pénzt adunk baloldali szervezeteknek, megélhetési környezet- és éghajlatvédő szervezeteknek, ellenőrizhetetlen elosztó gépezeteknek, növeljük a központosított kormányzat szerepét az életünkben, korlátozzuk a szabadságjogainkat, és hagyjuk figyelmen kívül a „szakértők” számos melléfogását.

Guterres természetesen, mint ördög a tömjénfüstöt, kerüli az ilyen fogalmakat, mint hatékonyság, alkalmazkodás a változó klímához. Hiszen nem ez a cél, hanem a cél a nyugati államok nemzetgazdaságainak lerombolása. És a pénzt is csak akkor lehet ellopni, ha a nemzetállamok azt befizetik, nem pedig saját hatáskörükben gazdálkodnak vele.

Közzétevő ezután várja a magyar politikai élet szereplőinek állásfoglalását, megígérik-e állampolgáraik pénztárcájának terhére, hogy igen, fizetni fognak, és ezért több hitelt fognak fölvenni, inkább elhanyagolják vízgazdálkodásunk rendbetételét, a pénzösszegek felhasználásának ellenőrzéséről, és az állampolgárok tájékoztatásáról is lemondanak. Érdekelne bennünket a klímapánikkeltésben jeleskedő tudósaink véleménye is a kérdésről.

Emlékeztetünk továbbá az ENSZ-ben futószalagon gyártott klímahazugságokra, arra, hogy okafogyottá vált a soha semmire nem kötelező Párizsi Klímaegyezmény, valamint – lerágott csont – a hamisnak bizonyult klímaprognózisokra: itt és itt. És az ENSZ is sulykolja a hibás „EGY TÜNET – EGY KIVÁLTÓ OK – EGY GYÓGYMÓD” narratívát, jól tudva, semmi sem áll távolabb a valóságtól, mint az, hogy „a CO2-koncentráció növekedése okozza (elsősorban) a fölmelegedést”. Ha valamire illik, akkor a klímaváltozásra, hogy ez egy komplex, bonyolult, sok földi és kozmikus tényezőtől függő nemlineáris, több visszacsatolást magába foglaló, nem prognosztizálható folyamat.

És ugyan tudjuk, hogy nem fogunk választ kapni, de azért föltesszük a kérdést. Hogyan vált a Föld nemzeteinek szövetségéből egy, a nyugati világot tönkretenni szándékozó gépezet? Itt nemcsak a klímáról van szó, de az ENSZ minden destruktív ideológia elterjesztésében, kötelezővé tételében élenjár (gender, jog az abortuszhoz, jog az ún. nemváltáshoz, oltásterror, stb.) Vannak-e, voltak-e kontrollmechanizmusok? Ki felügyeli az ENSZ-t? Mi a munkaköri feladata egy magyar ENSZ-nagykövetnek? Tudatosul-e a benne, hogy ő a munkaadó, a pénzadó és a fenntartó? Van-e joga beleszólni az ENSZ-hivatalnokok munkájába? Utasíthatja-e őket? Szóvá teheti-e őeminenciája (ez a hivatalos titulusa) Antonio Guterresnél, hogy térjen már észhez, és munkájára, azaz a tagországok elemi érdekeinek védelmére koncentráljon, és főleg, hagyjon föl a klímahazugságok gyártásával? Feltételezzük, hogy a nagykövet munkáját a külügyminiszter utasításai alapján végzi. Mit ad útravalóul a mindenkori külügyminiszter az ENSZ-nagykövetnek? Az evvel összefüggő kérdésekről tájékoztatja-e a magyar parlamentet? Végső soron: Kit szolgál a magyar ENSZ-nagykövet? A magyar adófizetőt, vagy másvalakit?