A Miskolczi-jelenség (le)kezelése

Néhány hete itt van újra köztünk az a dr. Miskolczi Ferenc fizikus, aki már több mint másfél évtizede nyilvánosságra hozta a légkörfizikában jelentős újdonságnak számító új elméletét, melynek lényege leegyszerűsítve:

• a földi légkör abszorpciója állandó,
• az antropogén CO2 nem szól bele lényegesen a klímaváltozásba,
• a háromfázisú víz, mint legnagyobb hatású üvegházhatású gáz stabilizálja légkörünket, és negatív visszacsatolással gátolja az összes külső-belső feltétel által generált jelentős hőmérséklet-változások mértékét.

Egyben azt is kijelentette, hogy az ENSz-IPCC által támogatott klímamodell hibás, melyből következik, hogy annak következtetései (pl. globális fokozódó felmelegedés CO2-bevitel miatt) sem állják meg helyüket.
2011-ben egy nagyon pozitív folyamatot indított meg a MTA, eleget téve egy mindenképpen esedékes tudományos vita követelményének. Miskolczi F. előadását értékelték, majd költségkeretet is előteremtettek arra, hogy Zágoni Miklós fizikus elkészíthesse Miskolczi tanulmányának kritikai elemzését, megalapozva ezzel 1 év múlva egy érdemi vitát. S bár ő határidőre elkészítette 88 oldalas tanulmányát, az ennek nyomán elrendelt vitaülés nem érte el célját. Mert bár azon utolsó felszólalóként Járosi Márton dr. megállapította, hogy Miskolczi elméletét ezek szerint nem cáfolták meg, ahelyett, hogy ezt a nagyon fontos hírt ország-világnak szétkürtölte volna a MTA, agyonhallgatták.

Ez a helyzet ma is, közel 10 év múltán. Sőt, pl. most, ahelyett, hogy az országos médiák kihasználnák az alkalmat, hogy dr. Miskolczi Ferencet újra bemutassák a magyarságnak, hiszen a régi médiavisszhang már régen lecsengett, tudomásom szerint eddig egyik médium sem hívta meg őt beszélgetésre. Pedig lenne miről eszmecserét folytatniuk!

Próbáltam megfejteni, hogy a divatos, hivatalos klímatudomány miért nem jár végére ennek az ügynek, Hiszen százmilliókat költenek (dollárban) olyan célokra, melyek a CO2-kibocsátás csökkentésére, illetőleg annak minél hatékonyabb elnyelésére (faültetési kampányok) irányulnak. Pedig ezeknek a forrásoknak lenne sokkal sürgősebb, indokoltabb helye is! Nos, arra a felismerésre jutottam, hogy azért nem vitatkoznak érdemben Miskolczi kollégával, mert nem tudják utánacsinálni mindazt, ami szükséges volt ahhoz, hogy a hagyományostól lényegesen eltérő felismeréseire eljusson, és paradigmaváltásra is alkalmas megállapításait megtegye. Az ő életpályája ugyanis olyan állomásokkal bír, melyek szinte összefonódva vezettek oda, hogy a valaha távérzékeléssel foglalkozó tudóspalánta eljusson oda, hogy a NASA ballonos légkörmegfigyelő rendszeréről műholdasra áttérésnél ne csak szemlélő, de aktív munkatárs is legyen. Hiszen már régen saját maga készítette a számítógépes programjait, mely a hagyományosnál nemcsak gyorsabb átfutási időket, de a problémafelismerés-megoldás folyamatának dinamikus visszacsatolására is konstruktív lehetőséget nyújtott. Azok az ötletszerű kifogások, melyet egyes opponensek alkalomszerűen felvetettek, jellemzően kvalitatívek voltak, de – úgy tudom – egyetlen olyan kifogás sem érkezett a szerzőhöz, melyben a számszerű eredményeit hibásnak jelentve ki, azokénál helytállóbb új eredményeket hoztak volna fel. (A ballonos mérések megbízhatatlanságát felvető észrevétel kissé mulatságosnak tűnik Miskolczi F. irányába, aki a NASA-nál munkaköri kötelességként bábáskodott az új műholdas mérések éppen a ballonos, hagyományos mérésein alapuló hitelesítésénél.)

S akár a távolabb álló tudós-mérnök társadalom, akár az igazság ismeretében érdekelt kormányok szembesülnek azzal a konfliktussal, hogy nincs tudományos konszenzus a hagyományos klímafelfogás és Miskolczi elmélete között, így nincs mire alapozni, tehát a worst-case elven kell eljárni. De miközben a különféle (eléggé öncélú) klímamodellek tökéletesítésén sok tudós fáradozik igen sok költséget emésztve fel, miért nem volt legalább kettő, aki vegye a fáradságot, és végigcsinálja mindazt, melyet Miskolczi dr. Hiszen az adatbázisok rendelkezésre állnak, és a mai számítógépek sokkal gyorsabbak, mint a 15 évvel korábbiak, így nem is tartana több évig ez az ismétlés. S ha két ismétlés egymással egyezik, s ez éppen Miskolczi F. állítása, akkor kész is vagyunk, ha nem egyezik, akkor is 2:1 arány miatt eredményesek lennének.

Persze, ha a kettő egymástól függetlenül egyezik de nem igazolja Miskolczit, hát akkor ő tévedett, nincs miről tovább beszélni. Nagyon gyanús, hogy ezt az egyszerű folyamatot majd 10 év alatt képtelen volt a világ végigcsinálni. Vagy mégsem? Hiszen Trump-hoz 300 mérnök fordult Miskolcziéhoz hasonló állítással, s múlt év végén 702 tudós is ilyen tartalmú kiáltvánnyal fordult írásban az ENSz-hez. Lehet, hogy közben a világ tudósai már régen elismerték Miskolczi Ferenc eredményeit? Nos, ilyenekről kellene őt a nagy nyilvánosság előtt, országos média-hálózatban megkérdezni!

Itt van febr. 12-ig. Kíváncsi vagyok fogjuk-e hallani a hangját országos médiában? Mert – tőle tudom – ő nem zárkózik el egy értelmes médiabeszélgetéstől! De ha mégsem, akkor bizony elszomorodom! Ma olvastam az 1985-os Challenger-katasztrófáról, melyben 7 derék árhajós sok ezer szemtanút taszítva sokkos döbbenetbe, izzé-porrá égett. S mindez azért, mert a t. Űrhajós Vezetőség mellőzte a gyártónak azt a figyelmeztetését, hogy 11 fok C alatt a gyorsítórakétába telepített O-tömítőgyűrűk megkeményednek és képtelenek ellátni funkciójukat. A kilövést 0 fok C alatt engedélyezték. Az ismert következményekkel. A különös az, hogy bár kimerítő és alapos vizsgálat volt, melyben sikerült kideríteni az okot, nem hallottunk arról, hogy a felelősöket súlyosan elmarasztalták volna. Pedig ez nem a véletlen hibák kategóriája, hanem tudatos mulasztás volt.

Kezdem azt hinni, hogy ezt az egész „klímaválságot” egy ilyen nagyvonalú szemhunyás kíséri. S az általam oly sok időn át igen nagyra becsült tudomány mintha kezdené elveszíteni hitelességét. Pedig ha elveszti, akkor vége a világnak. (Oroszországban értekezések ezreit vonják vissza plágium vagy önplágium miatt, melyet ma számítógépekkel kitűnően fel lehet deríteni. Lehet, hogy a nyugati félgömbön az önkritika hiánya fogja előidézni az objektív tudomány trónfosztását?) — Én minden esetre szóltam. Az őrálló felelősségével.

2020 január
Nagy Sándor
okl. gyémántdiplomás villamosmérnök
okl. irányítástechnikai szakmérnök

Közzétevő:
Miskolczi Ferenc előadása itt megtekinthető.