Az AfD berlini szélenergia szimpóziuma: Volna igény egy valódi fenntartható energiapolitikára

Szerző: Jörg Schierholz 

A cikk az EIKE honlapján jelent meg.

Az AfD szövetségi parlamenti frakciója által 2026 januárjában Berlinben megrendezett „Szélenergia-szimpózium” (videók és előadások a https://afdbundestag.de/windkraft-symposium/ oldalon) egy kétnapos rendezvény volt, amelynek középpontjában a szélenergia-termelés bővítése és általában a német energiapolitika elemzése és bírálata állt. A rendezvény egyben hálózatépítő platformként is szolgált a szélenergia ellen küzdő polgári kezdeményezések számára, valamint az energetikai átállással kapcsolatos szakmai kritikák összegyűjtésére és a szövetségi kormány jelenlegi bővítési céljai elleni politikai mobilizációra. Több mint 25 előadó vett részt, köztük számos nemzetközileg elismert tudós és szakértő. Az energetikai átállásra irányuló kritikus fókusz miatt olyan nagy, országos jelentőségű médiumok, mint például a Spiegel, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit, a FAZ, a Tagesschau vagy a ZDF nem tudósítottak az eseményről.

Összefoglalva: különböző szakértők, polgári kezdeményezések képviselői és szakpolitikusok azzal érveltek, hogy a szélenergia – a gyakori szél- és napszegény időszakok miatt – nem jelent megbízható pillért az áramellátásban, különösen az alapterhelés biztosítása tekintetében. A nap- és szélenergia által okozott erősen ingadozó betáplálás miatt exponenciálisan növekvő számú drága hálózati korrekció (redispatch, szabályozó energia, hálózati szűk keresztmetszetek kezelése), valamint az ehhez képest elégtelenül kiépített villamosenergia-hálózat miatt nő annak a kockázata, hogy a hálózatüzemeltetőknek célzottan le kell kapcsolniuk terheléseket vagy egyes hálózati területeket (brownout), hogy megakadályozzák az ellenőrizhetetlen áramkimaradást. Az elemzésben a szélenergia-kiterjesztés így gazdasági, műszaki és ökológiai szempontból egyaránt problémásnak bizonyult. Az alapterhelésre alkalmas atomenergia fokozatos kivezetését szándékos stratégiai hibának nevezték. Továbbá bírálat tárgyát képezte a táj, az erdők és az élőhelyek terhelése, a madarak és denevérpopulációk veszélyeztetése, a területfelhasználás, valamint a „táj iparosodása”. Egy másik fő hangsúly a jogalkotás és az engedélyezési gyakorlat bírálata volt, például a szélenergia állami támogatása szubvenciók révén (pl. az energetikai szabályozások, mint az elsőbbségi betáplálás), a polgári és tulajdonjogok korlátozása az engedélyezést meggyorsító törvények révén, valamint a hálózatkiépítési törvények korrekciójának vagy visszavonásának követelése.

Az IPCC és a Szövetségi Alkotmánybíróság (BVerfG) vitatott klímahatározata

A polgári jogok és a gazdaság szempontjából döntő jelentőségű a Szövetségi Alkotmánybíróság klímahatározata (2021, 219. pont): „Az IPCC adatai alapján a Szakértői Tanács a Föld átlaghőmérsékletének emelkedését… 1,75 °C-ra korlátozó cél elérése érdekében 6,7 gigatonna CO₂-re becsülte a 2020-tól fennmaradó konkrét nemzeti maradék kibocsátási keretet.” Mit jelent ez: Németország évente körülbelül 600 megatonna CO₂-t bocsát ki, így a fennmaradó kibocsátási keret már 2032-ben teljesen kimerül. Azok a magatartásformák, amelyek közvetlenül vagy közvetve CO₂-kibocsátással járnak, csak annyiban engedélyezhetők, amennyiben a vonatkozó alapjogok a klímavédelemmel való összevetés során érvényesülni tudnak. Ha ezt végig gondoljuk, ez olyan szabadságkorlátozásokhoz vezet, mint a koronavírus-járvány idején. A BVerfG (Német Alkotmánybíróság) ebben az ügyben az IPCC több mint bizonytalan előrejelzéseire támaszkodik, amely már 2001-ben a saját előrejelzéseivel kapcsolatban a következőket nyilatkozta: „Az éghajlatkutatás és -modellezés terén el kell ismernünk, hogy egy összekapcsolt, nemlineáris, kaotikus rendszerről van szó. Ezért az éghajlat alakulására vonatkozó hosszabb távú előrejelzések nem lehetségesek.”

(www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/03/WGI_TAR_full_report.pdf 78. oldal).
2013-ban (IPCC AR5 jelentés, 2013, The Physical Science Basis, 16. o.) az IPCC lényegében a következőket jósolta: „A CO₂-tartalom megduplázódása 85%-os valószínűséggel 1 °C és 6 °C közötti hőmérséklet-emelkedéshez vezet”. Ez a homályos előrejelzés („1–6 fok”) képezi a 2015-ös Párizsi Klímaegyezmény, az EU 2019-es „Zöld Megállapodása (Green Deal)”, az iparleépítés és a „szabadságjogok jövőbeli korlátozása (BVerfG, Alkotmánybíróság) tudományos alapját”. Ráadásul: a Centre for Research on the Epidemiology of Disasters (UCLouvain) EM-DAT-adatai szerint a nyilvántartott, éghajlati eredetű természeti katasztrófák száma 2000 óta nem mutat egyértelmű hosszú távú emelkedést. Évről évre ingadozik, és a 2000-es évek eleji csúcsértékek óta inkább állandó vagy valamivel alacsonyabb szinten mozog. Ezzel a BVerfG 2021-es döntésének tudományos alapja megdől.

Az úgynevezett karbonsemlegesség valódi céljaira egyértelmű utalást ad Ottmar Edenhofer, a Klímahatásokat Kutató Potsdami Intézet (PIK) igazgatója és az IPCC vezető szerzője nyilatkozata, aki 2010-ben a Neue Zürcher Zeitungnak így nyilatkozott: „A klímapolitikán keresztül de facto újraelosztjuk a világ vagyonát. Meg kell szabadulnunk attól az illúziótól, hogy a nemzetközi klímapolitika környezetpolitika. Ennek már … szinte semmi köze sincs a környezetpolitikához.” Bill Gates levele a COP 30 (30. ENSZ-klímakonferencia) résztvevőihez, melyben népszerűsítette a Breakthrough Energy portfóliójában szereplő 36 vállalatot – többek között olyan befektetőkkel, mint Bezos, Bloomberg, Soros és Zuckerberg –, megállapította, hogy az USA Párizsi Klímaegyezményből történő kilépésének következtében a Breakthrough Energy befektetései nem lennének életképesek – hacsak nem jutnak közvetlen támogatásokhoz, adókedvezményekhez és egyéb előnyökhöz az ESG-kritériumok révén. A Breakthrough Energy-t Bill Gates alapította, és olyan területeken működő start-upokat támogatott, mint az atomenergia, a hidrogén, a hosszú távú energiatárolás, a CO₂-leválasztás, a fenntartható cement és üzemanyagok. Következetesen végiggondolva az „energiafordulat” egyben a szegényektől a gazdagokhoz/szupergazdagokhoz történő újraelosztás is az adófizetők pénzének segítségével (Németországban a szélerőmű- és napenergia-parkok bárói).

A CO₂ az egyedüli bűnös a globális felmelegedésben?

Michael Limburg (EIKE) kifejtette, hogy a vízgőz – amely a légkör 1,5%-át teszi ki, abszorpciós spektrumával, valamint a levegő páratartalmával, az esővel, a hóval, a jéggel, a felhőkkel és az azokhoz kapcsolódó albedóval – a CO₂-hez képest amelynek aránya 0,042%, és jóval szélesebb spektrumtartományban hatékony, mint a CO2, relevánsabb üvegházhatású gáz. Ezen felül a CO₂ elengedhetetlen a fotoszintézishez és a növények növekedéséhez. A „Der Klimawandel – Diagnose, Prognose, Therapie” (Klímaváltozás – Diagnózis, prognózis, terápia) című könyv Kindle-kiadásának 44. oldalán, amelyet a Klímahatásokat Kutató Potsdami Intézet (PIK) klímakutatója, Hans-Joachim Schellnhuber és Stefan Rahmstorf írtak, a következő áll:

„Összességében a legfontosabb üvegházhatású gáz a vízgőz. Azért nem szerepel a fenti vitában, mert az ember nem tudja közvetlenül befolyásolni a koncentrációját.”

Vitathatatlan, hogy a CO₂ elnyeli az infravörös sugárzást, de nem világos, hogy a klímarendszerben fellépő visszacsatolások milyen erősek a természetes tényezőkhöz – például a naptevékenységhez, a vulkánokhoz és az óceáni ciklusokhoz – képest.

Henrik Svensmark asztrofizikus kifejtette azt a hipotézisét, miszerint a kozmikus sugárzás a felhőképződésen keresztül befolyásolhatja az éghajlatot. Ezt a hipotézist tudományosan megerősítették, a szakirodalomban azonban nyitott kérdés, hogy milyen mértékben hat a klímaváltozásra. A legfőbb vita tárgya az a kérdés, hogy a legutóbbi klímaváltozást elsősorban az emberi üvegházhatású gázkibocsátás okozza-e.

Judith Curry, a Georgia Institute of Technology légkörkutatás-tanszékének emeritus professzora bírálta a klímakutatásban tapasztalható bizonytalanságok kezelését, valamint a klímapolitika egyes elemeit. Nem tagadta, hogy az éghajlat felmelegszik, de szkeptikusan értékelte az emberi befolyás mértékét és egyes éghajlati modellek megbízhatóságát. Azt javasolta, hogy összpontosítsanak az új energia- és tárolási technológiákra, hogy a klímabarát megoldások gazdaságilag vonzóbbá váljanak („Accelerate energy innovation”), több beruházást szánjanak a szélsőséges időjárási jelenségekhez való alkalmazkodásra, például árvízvédelemre, hőálló infrastruktúrára, jobb korai figyelmeztető rendszerekre („Build resilience to extreme weather”), valamint a légszennyezés jelentős csökkentésére és a hatékonyabb energiafelhasználásra („No regrets pollution reduction”).

A szélerőműparkok hatása a helyi éghajlatra, a növény- és állatvilágra

A témakör központi tézisei a következők voltak: A szélerőművek befolyásolják a helyi éghajlatot, a talaj minőségét, a növényzetet, a talajvizet, és káros hatással vannak a madarakra, denevérekre és rovarokra. További környezeti hatásokat okoz a rotorok kopása (pl. a vita a műanyagok/PFAS káros hatásáról; a nagy rotorok csúcsainak maximális sebessége 500 km/h) és a tüzek (műanyagszálak kibocsátása). Bebizonyosodott: a szélerőműparkok éjszakai hőmérséklet-emelkedéssel befolyásolják a helyi éghajlatot (Smith (2013): 1,6 °C – 1,9 °C (https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1748-9326/8/3/034006/pdf, Miller (2020): 0–4 °C (https://physicstoday.aip.org/quick-study/the-warmth-of-wind-power, Zhou et al. 2012, https://www.nature.com/articles/nclimate1505), a talajnedvesség csökkenése miatt (Rajewski et al. 2020, https://agupubs.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1029/ 2019GL086010), valamint a szélsebességre gyakorolt hatás révén, amely nagy tengeri szélerőműparkok mögött akár 70 km-re is érezhető, hasonló nagyságrendben, mint a klímaváltozás miatt bekövetkező átlagos változások (Helmholtz Hereon 2022, https://www.hereon.de/communication_media/news/104924/index.php.de.
A szélsebesség csökkenése a szélárnyékos oldalon a vízfelszínen a keveredés csökkenéséhez, a vízhőmérséklet emelkedéséhez és a szárazföldi csapadékmennyiség csökkenéséhez vezet (Platis et al. 2018, https://www.nature.com/articles/s41598-018-20389-y), Afsharian et al. 2020, https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S016761051930649X) (Fahel és Archer 2020, https://link.springer.com/article/10.1007/s42865-020-00012-7)

Peter Mayer ismertette a szélerőműparkok által okozott erdőkárosodásokról szóló (főként Kínából származó) tanulmányokat (Zilong Xia 2024, vizsgálati területek: Kína, az Egyesült Államok, Kanada, Svédország, az Egyesült Királyság – vezető országok 346 670 MW, illetve 134 846 MW teljesítménnyel); az építés és üzemeltetés által okozott károkat, a szélturbinák és a telepítéshez szükséges berendezések helyigényét, a bekötőutak építését és a fák kivágását, az üzemeltetés során fellépő talajeróziót (Kína), az erdők fragmentációját, az élőhelyek elvesztését, a vadállatok élőhelyének romlása és elűzése, valamint a lombkorona akár egyharmadával történő csökkenése, és ezzel a környezet CO2-felvételének csökkenése (Zilong Xia, Xuancheng Zhao 2025-ös tanulmánya (108 mezőparcellát vizsgáltak egy belső-mongóliai szélerőműpark közelében)). A szélerőmű építésének méretei hatalmasak: az alapzat átmérője 20–30 m, és 2 000–4 000 tonna betonból áll, a torony súlya 60–250 tonna, a nagy rotorlapátok súlya pedig lapanként legfeljebb 29 tonna (Nordex N175). Tara J. Conkling 2022-ben Kaliforniában végzett tanulmánya szerint a vizsgált 23 veszélyeztetett kaliforniai madárfaj közül (baglyok, sziklasasok, futómadarak, sárgacsőrű kakukkok…) 11 fajnál legalább 20%-os csökkenést regisztráltak a populáció növekedési ütemében a szélerőműparkok építése óta.

A szélenergiát „a lakosság akaratával ellentétben erőltetik” – polgári kezdeményezések

A polgári kezdeményezések képviselőinek hozzászólásaiban felhívták a figyelmet az infrahangok által okozott lehetséges egészségügyi terhelésekre, azok alvásra, a stressz kialakulására és az életminőségre gyakorolt hatásaira, valamint bírálatot fogalmaztak meg a szélerőművek lakóterületekhez való közelsége miatt, és beszámoltak az önkormányzatok, a mezőgazdaság és a szélenergia-üzemeltetők közötti konfliktusokról. Kifogásolták az engedélyezési eljárásokat, a szélenergia „állami előnyben részesítését”, a lakosság bevonásának hiányát és a mezőgazdasági termelőkre nehezedő gazdasági nyomást, valamint bemutatták a projektek elleni helyi ellenállási stratégiákat. Ismertették továbbá a szélenergia és a szénüzemű erőmű (Moorburg) összehasonlító számításait is. Egy nagy szénüzemű erőmű körülbelül 13 TWh/év energiát termel 330 teljes terhelésű nap mellett, szemben egy azonos beépített teljesítményű szélerőműparkkal, amelynek kihasználtsága körülbelül 20%, azaz körülbelül 72 teljes terhelésű nap, és azonos névleges teljesítmény mellett csupán körülbelül 1,12 TWh/év energiát termel.

Ezzel szemben ösztönzőként a szélerőmű-befektetők számára szubvenció formájában garantált, évente kb. 8–9%-os bruttó tőkehozamot biztosítanak.

Záró követelések 

Követelték a tervgazdasági szélenergia-területi előírásoktól és klímatörvényektől való elmozdulást, a különféle támogatási mechanizmusok lebontását, kevesebb állami szabályozást, valamint egy technológiailag nyitott energiapolitikát, amely az atomenergiát, részben a fosszilis erőműveket is ötvözi, és ezzel a megújuló energiaforrások helyett a szabályozható, biztonságos energiaforrásokhoz való visszatérést jelenti.

Hans Werner Sinn (ismert német közgazdász) fején találja a szöget:

A CO₂-kibocsátás nullára csökkentése 2050-ig – ezt csak úgy érhetjük el, ha lekapcsoljuk a villanyt az iparban. Számomra felfoghatatlan, hogy az európaiak miért vesznek még mindig részt ebben a harakiri-politikában (Weltwoche).

A szerzőről: Dr. med. Dr. rer. nat. Jörg Schierholz magánelőadó, habilitált orvos, diplomás kémikus, és a gyógyszeripar, a biotechnológia és az orvostechnika területén dolgozik tanácsadóként. Több mint 100 szakcikket publikált, számos szabadalmat jegyzett, és többek között a Kontrafunk, az Achgut, a Tichys Einblick, a Junge Freiheit és a Parlament számára ír cikkeket az orvostudomány, a kémia, a gazdaság és a környezetvédelem területén. Podcastjai a Kontrafunkon hallgathatók.
Több éven át tagja volt az FDP szövetségi egészségügyi és szociális szakbizottságának.

Közzétevő megjegyzése: 
Mivel a szélenergia-termelés Magyarországon eddig marginális volt, honlapunk nem fordított túl nagy figyelmet a kérdésre. Az Orbán-kormány utolsó hónapjaiban azonban elindította azokat a jogszabálymódosításokat, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a magyar vidéket is bebetonozzák szélerőművenként több ezer tonna vasbetonnal, ami – a napelemekkel ellentétben – örökre kiveszi a földet a hasznosítható kategóriából.

A dolgok jelenlegi állása szerint a Tisza-kormány úgymond hazahoz 900 milliárd Ft-ot, hogy azt szélerőművek létesítésére fordítsa. Ebből valószínűleg német beruházók profitálnak. Föntebb említettük, az állam garantálja a 8-9 %-os profitot. Ha csak a beruházást tekintjük, 900 milliárd Ft-nál ez már több mint 80 milliárd Ft, ha ‘okosba csinálják, akár a duplája is lehet. Ha pedig az üzemeltetésre is érvényes a 8-9 % profit, akkor ez azt jelenti, mi adófizetők havonta osztogatunk nyertes lottószelvényeket néhány kiválasztott személynek.

Mivel az időjárásfüggő és kiszámíthatatlanul termelő (ún. megújuló) energiatermelés aránya Magyarországon már minden egészséges mértéket meghalad, a kapacitásokat csak áramtárolás bevezetésével lehet bővíteni. Ez viszont a már eddig is megfizethetetlenül drága megújuló energiát tovább drágítja, akár 50,- Ft-tal is kWh-nként.

Nota bene: A megújuló energiatermelés soha nem termelt 1 kWh-t sem szubvenció nélkül, és nem is fog. Sehol a világon. Minden állami döntésnek azt kell tehát megvizsgálnia, mennyit tudok a költségvetésből ennek szubvencionálására fordítani, illetve mi lesz ennek a szubvenciónak a fedezete. Az idők végezetéig, vagy addig, amíg Magyarország végleg belerokkan az éghajlatvédelembe, és gazdaságilag összeomlik.

2026. július
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök