Dr. Matthew Wielicki saját substack-oldalán megjelent írása.
Valóban mi okozzuk?
Izotópos geokémikusként évekig tanulmányoztam azokat a finom jeleket, amelyek feltárják a Föld rejtett történeteit.
Az izotópok [1], az olyan elemek változatai, mint a szén, kémiai ujjlenyomatként működnek, és nyomon követik az anyagok mozgását, korát és eredetét az idő múlásával.
Nem hazudnak, és nem igazodnak a narratívákhoz.
Karrierem elején felfigyeltem a Suess-effektusra, az atmoszférikus szénizotópok eltolódására, amely a CO₂-kibocsátás növekedését közvetlenül a „fosszilis tüzelőanyagok” égetésének tulajdonítja.
A bizonyítékok meggyőzőek voltak: az ősi szén és olaj elégetése, amely nem tartalmazott radiokarbont (¹⁴C) és nagyon alacsonyak voltak a ¹³C-koncentrációi, eltolta a légkör izotóp arányait. Ez nem késztetett katasztrofális „klímaváltozástól” való félelemre, de meggyőzött arról, hogy az ember átalakítja a légkört.
Nos, már nem vagyok olyan biztos ebben.
A legújabb felfedezések és a folyamatos ellentmondások arra utalnak, hogy a történet nem olyan egyértelmű, mint ahogy nekünk elmondták.
A karbonciklus klasszikus ábrázolása. Ugyan jó néhány tényezőt figyelmen kívül hagy, melyeket jelen cikkünk tárgyal, mégis kijön a mérleg.
A klímatudomány középpontjában egy döntő feltételezés áll:
Értjük a szénciklust, a szén komplex táncát a levegőben, az óceánokban, a növényekben, a talajban és a kőzetekben.
Ez a feltételezés alapja minden klímamodellnek, minden politikának és minden milliárd dolláros beruházásnak. De mi van, ha ez az alap kevésbé szilárd, mint gondoltuk? Mi van, ha a természet nagyobb szerepet játszik a CO₂-szint emelkedésében, mint eddig gondoltuk?
Vizsgáljuk meg a repedéseket ebben a narratívában, és tegyünk fel egy kritikus kérdést: valóban mi vagyunk-e a felelősek a légkörben található „többlet karbonért”?
Repedések a fundamentumban
A karbonciklus a Föld nagy könyvelési rendszere, amely nyomon követi, hogyan mozog a szén a hatalmas tárolók között: a légkörben: 850 PgC (petagramm szén) van, az óceánokban 38 000 PgC, a talajban, a növényzetben és a „fosszilis tüzelőanyagokban”.
[Közzétevő: Szemléletesebb, ha tudjuk, 1 petagramm Pg egyenlő 1 gigatonnával Gt, azaz 1 milliárd tonnával.]
Az IPCC hatodik helyzetjelentése (AR6, 1. munkacsoport, 5. fejezet) szerint a természetes folyamatok, mint a fotoszintézis, a légzés és az óceán és a légkör közötti cseresorán évente több száz gigatonna szén alakul át széndioxiddá, ami nagyságrendekkel több, mint amit az emberi tevékenységek okoznak az évi körülbelül 9,5 PgC hozzáadásával a „fosszilis tüzelőanyagok” elégetése és a földhasználat megváltoztatása során.
Az IPCC-jelentés 5.12. ábrája ezt nagyon jól szemlélteti, ahol a sárga nyilak a természetes áramlásokat, a rózsaszín nyilak pedig az emberi tevékenységekből származó kibocsátásokat jelölik. A mélytenger önmagában 40-szer több CO2-t tárol, mint a légkör, és a természetes áramlások messze meghaladják kibocsátásainkat.
5.12. ábra | Globális CO2-költségvetés (2010–2019). A sárga nyilak az éves szénáramlásokat (PgC yr-1) jelzik, amelyek a természetes szénciklushoz kapcsolódnak, és az iparosodás előtti időszakra, 1750-re becsültek. A rózsaszín nyilak az antropogén áramlásokat jelzik, amelyek átlagát a 2010–2019 közötti időszakra számították ki. A légkörben történő szénfelhalmozódás mértéke megegyezik a földhasználat megváltozásából származó nettó kibocsátásokkal, beleértve a földgazdálkodást (a főszövegben LULUCF néven említve), hozzáadva a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásait, levonva a szárazföldön és az óceánokban található nettó szénelnyelőket. Forrás: https://www.ipcc.ch/report/ar6/wg1/figures/chapter-5/figure-5-12
Ez nem azt jelenti, hogy az emberi kibocsátások jelentéktelenek lennének. Még egy kis egyensúlyhiány is döntő lehet, és fokozatosan növelheti a légköri CO₂ mennyiségét.
De a természetes folyamatok puszta mértéke felvet egy kérdést: mennyire értjük pontosan ezeket az áramlásokat? Ha modelljeink csak egy töredékét is figyelmen kívül hagyják a természet saját hozzájárulásának, akkor az egész szén-dioxid-mérleg, vagyis a források és nyelők becslése is hibás lehet.
Ez pedig elhitetheti velünk, hogy a CO₂ kizárólag emberi tevékenységek eredménye.
Az izotóp ujjlenyomat… és a foltja
A Suess-effektus hosszú ideig a klímatudomány ütőkártyája volt. A „fosszilis tüzelőanyagok” égésekor olyan CO₂ szabadul fel, amely nem tartalmaz ¹⁴C-t (a több millió éves radioaktív bomlás miatt) és kevesebb ¹³C-t tartalmaz, mint a légköri CO₂.
Ezáltal a légkör izotóp-arányai hígulnak, ami az ipari forradalom óta megfigyelhető tendencia. Az IPCC ezt végleges bizonyítéknak tekinti arra, hogy a „fosszilis tüzelőanyagok” okozzák a CO₂-szint emelkedését, és én is egyetértettem ezzel. Az izotóp-matematika sterilnek tűnt.
De itt van a kutya elásva: Más természetes források is utánozhatják ezt a jelet.
Az Északi-sarkvidék permafrosztjának felolvadásával ősi szerves „szén” szabadul fel, amely alacsony ¹⁴C- és ¹³C-tartalommal rendelkezik. Ugyanezt teszi a kőzetekből származó szén is, amely a kőzetek időjárás hatására történő bomlásából származik.
A mélytengeri CO₂-olaj, amely évszázados vizekből emelkedik fel, hasonló izotóp-profillal rendelkezik. Ezek a források nem új keletűek, de arányuk rosszul számszerűsíthető.
Ha nagyobbak, mint gondoltuk, akkor elmoshatják a határt a „humán” és a „természetes” CO₂ között. A Suess-effektus továbbra is erős bizonyíték, de nem az a vitathatatlan ujjlenyomat, aminek egykor hittük.
Lehet, hogy túlbuzgók vagyunk a hozzárendelésünkben? (Ezt részletesebben tárgyaltam a Suess-effektusról szóló cikkemben.
A természet tüdőkapacitása… Nagyobb, mint gondoltuk
A legújabb kutatások még tovább mélyítik ezeket a kétségeket. A Nature Geoscience 2024-es tanulmánya karbonil-szulfidot (COS) használt, egy olyan vegyszert, amelyet a növények felszívnak, hogy becsülje a globális fotoszintézist. (Erről bővebben olvashatunk kritikámban: Ingoványos talajon állnak a klímamodellek?)
Az eredmény? A szárazföldi ökoszisztémák 31 %-kal több CO₂-t kötnek meg, mint amit eddig modelleztek. Ez arra utal, hogy a szárazföldi növények hatékonyabb széndioxid-elnyelők, mint gondoltuk, ami csökkentené az ember nettó hozzájárulását a légköri CO₂-hoz. Ha modelljeink alábecsülték ezt az elnyelőt, akkor mit hagytunk még figyelmen kívül?
Óceánok, felmelegedés és Henry törvénye… Kémiai ellentmondás
Aztán ott van még az óceán, amelyet a klímamodellek hatalmas „szén-dioxid-szivaccsal” kezelnek. De a kémia egyik alapelve, Henry törvénye, bonyolítja ezt a képet.
Amikor a folyadékok felmelegednek, felszabadítják a bennük oldott gázokat.
Ha a globális óceánok felmelegednek, ahogy azt a klímamodellek jósolják, akkor CO₂-t kellene kibocsátaniuk, nem pedig elnyelniük. Az IPCC mégis ragaszkodik ahhoz, hogy az óceánok továbbra is nettó szén-dioxid-elnyelők maradnak, amit biológiai folyamatok és cirkulációs minták vezérelnek.
Ez nem lehetetlen; az óceánokhoz hasonló komplex rendszerek nem egyszerű szabályokat követnek, de egy feszültséget jelenítenek meg. A felmelegedésnek idővel csökkentenie kellene az óceán karbontároló kapacitását.
Figyelembe veszik ezt modelljeink teljes mértékben, vagy túlzottan támaszkodunk az óceánokra a szén-dioxid-egyensúly fenntartása érdekében? (Ezt a paradoxont ebben a cikkben fejtettem ki: Halálzónák, eutrofizáció, Henry-törvény és éghajlatváltozás.)
Mindez egy nagyobb kérdéshez vezet:
Ha nem mi vagyunk az egyetlenek, vagy akár a fő okozói a növekvő légköri CO₂-tartalomnak, akkor miért költünk billiókat annak csökkentésére?
Most jön a történet talán legnagyobb kihívása
Egy új cikk a Nature-ben hatalmas, eddig alábecsült természetes forrását azonosította a légköri CO₂-nak, a folyókat: A globális folyórendszereken keresztül régi szén jut a szárazföldről a légkörbe.
A folyók nemcsak CO₂-t bocsátanak ki, hanem olyan régi „karbont” is felszabadítanak, amely évszázadokkal vagy évezredekkel régebbi, mint az ipari korszak. Más szavakkal, ez a „szén” soha nem volt része az 1850 utáni emberi „karbon”-mérlegnek, mégis hatással van a modern légkörre.
Lehet, hogy ez az a figyelmen kívül hagyott erő, amely elmosta az izotópok ujjlenyomatát? Lehet, hogy ez a hiányzó darab, amely az egész „elismert tudomány” állítását semmissé teszi?
Idáig tart Wielicki cikkének ingyenes része. Az előfizetők számára hozzáférhető részben a következőkkel foglalkozik:
- A számok: mennyi szén-dioxidot bocsátanak ki az ősi folyók?
- Az izotópdatok: miért hasonlít ez az ősi szén a fosszilis tüzelőanyagokhoz?
- Mit jelent ez az IPCC által a CO₂-növekedésnek tulajdonított szerep szempontjából?
- Hogyan kényszerítheti ez a modern szén-dioxid-mérleg teljes átdolgozását?
Hivatkozás:
[1] Izotóp: Ha az atommagban az azonos protonszám mellett a neutronok számában eltérés van, akkor beszélünk izotópokról. A különböző izotópok hasonló módon viselkednek, speciális területeken van jelentőségük.
2025. július
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
