A természetben gyakran találunk példát arra, hogy a változást kiváltó tényező lineáris változása exponenciális eredményt ad. Pl. a reakciósebesség hőmérséklettől való függését általában egy exponenciális egyenlettel lehet leírni. Az összefüggéseket Arrhenius derítette fel. De ugyancsak ismer példákat a természet lineáris vagy logaritmikus változásra, utóbbinál tehát a változás jóval alacsonyabb léptékű, mint a kiváltó tényező. Ezt alkalmazzák a kémiai pufferoldatoknál, de jó példa erre az atmoszférában lévő CO2 abszorpciójának változása a koncentráció növekedésének függvényében. 
Élő szervezetben gyakori továbbá, hogy ugyanaz a funkció kezdetben exponenciális, majd lineáris, végül logaritmikus. Ezt a mechanizmust követi a hemoglobin oxigéntovábbító képessége az oxigén parciális nyomásának függvényében.
Aki foglalkozik a klímarögeszmével, nem tudja megkerülni a billenőpontok (tipping point, Kipppunkte) kérdéskörét. Az IPCC-narratíva szerint, ha tovább növekszik a Föld átlaghőmérséklete, akkor egy exponenciális függvényt követve olyan fordulóponthoz (point of no return) érünk el, ahonnan már nincs visszatérés, Földünk megállíthatatlanul rohan a katasztrófába, még akkor is, ha a billenőpont elérésekor ennek jelei nem látszanak a maguk teljességében.
A hivatásos pánikkeltők így egy nagyon ügyes, a láthatatlan vírusokra emlékeztető fenyegetést építettek fel a billenőpontokkal: Még semmi sem látszik, de már majdnem minden veszve van. Itt az utolsó lehetőség, hogy berzenkedés nélkül döntsük a százmilliárdokat az éghajlat megmentése nevű feneketlen hordóba.
Olvasóink tudják, a nyersanyagkészletek kimerülése, a népesedési katasztrófa, biológiai bomba, ökológia bomba, már ötven éve ketyeg.
Mivel a nyolcvanas években bekövetkezett némi kijózanodás – nem jöttek be a negatív forgatókönyvek – a pánikkeltők új retorika után néztek, és fokozatosan bevezették a billenőpont fogalmát: Még ugyan nem látszik semmi, de nincs visszatérés, már minden veszve van. A zseniális ebben, hogy mindez nem számonkérhető, mert a pánikkeltők óvakodnak attól, hogy konkrét kijelentéseket tegyenek, mikor is lesz a klímakatasztrófa látható az általuk vázoltak szerint.
Al Gore, a klímán meggazdagodott milliomos az ezredforduló táján 100 hónap határidőt adott az emberiségnek. A nyolc év elteltével aztán ő is, a klímakutatók és a média is megfeledkezett a felsült prognózisról. Hasonlóan megmosolyogtató a Bild 2007-es címlapja – 13 évünk maradt még.
A Bild 2007-ben 13 évet adott még Földünknek.
Természetesen a német kis klímaterroristák is a billenőpontokra hivatkoznak, mondván, ők az utolsó generáció, amely ezeket még megakadályozhatja. Mindehhez magas helyről kapnak támogatást. Johan Rockström, a Potsdami Klímakövetkezményeket Kutató Intézet (PIK) igazgatója ez év januárjában a davosi Világgazdasági Fórumon 16(!) billenőpontra figyelmeztetett. Szépséghibája a dolognak, hogy a billenőpontok tematizálását még az IPCC sem teszi magáévá, az erre vonatkozó megállapítások tele vannak a „lehet”, „kevés adat áll rendelkezésre”, „nem valószínű” szóhasználattal.
De még Jochem Marotzke, hamburgi meteorológus és – a klímadogmát meg nem kérdőjelező – klímakutató is visszafogottabb, mint potsdami pályatársa. Szerinte lesz klímaváltozás, de sem a tengerszint-emelkedés nem fenyegeti az Északi és Balti tenger mentén fekvő német településeket, sem a az átlaghőmérséklet-emelkedés a lakosokat. Szerinte két billenőpontnak van csupán realitása: Az egyik a Földgolyó komplett eljegesedése, a másik pedig az óceánok elpárolgása 2-3 milliárd év múlva, amikor a Nap elkezd tágulni.
Magyarul Marotzke egészen másról beszél, amikor a riporter a billenőpontokról kérdezi. Majd kijelenti: Egyik billenőpont miatt sem aggódik. Zu „Kipppunkten“ und anderen Klima-Sorgen (faz.net)
A keményvonalas billenőpont-protagonisták tovább erőltetik a narratívát, de a szakma erre csak gúnnyal reagál.
„Ha egy szakmai álláspont indoklásában tizenegyszer szerepel a „ha” kötőszó, akkor ott a a tartalmat kell átgondolni. Miután elolvastam, már kevésbé vagyok meggyőződve a közelgő fordulópontokról.” – írja Justin Ritchie éghajlatkutató, válaszul a hivatásos potsdami billenőpont-pánikkeltők 2019-es cikkére.
Hogy a hivatásos német klímarettegőknek még maguk közt sem egységes az álláspontjuk a billenőpontok kérdésében, mutatja Anders Levermann-nak, az egyik potsdami kutatónak egy baloldali orgánum (TAZ) felé tett nyilatkozata: Nincs olyan, hogy EGY BILLENŐPONT.
Vannak billenőpontok, de nem tudjuk pontosan megmondani, hogy a Föld rendszerének mely elemei esetében milyen hőmérsékleten fogjuk ezeket túllépni. Az világos, hogy korlátlan felmelegedés esetén valamikor túllépjük őket, de mikor?
De – és ez fontos számomra – biztosan nem létezik az egész éghajlatra vonatkozó egyetlen billenőpont, amitől mindenkinek félni kellene, ami aztán felgyorsítja és még tovább fokozza a felmelegedést… Mindemellett létezhetnek társadalmi billenőpontok is.
[Azaz a társadalom egyszer csak besokall, és fenéken billenti az összes klíma-pánikkeltőt. – teszi hozzá Közzétevő.]
De az idők változnak Németországban is. Míg néhány évvel ezelőtt a főáramú sajtóban csak a pánikkeltő narratívát erősítő írások jelenhettek meg, a klímasarlatánoknak most szembe kell nézniük avval, hogy a média teret ad a klíma-dogmákat megkérdőjelező írásoknak is, így pl. Axel Bojanowski Welt-ben megjelent cikkének:
Hogyan trükközött a kutatók egy csoportja a billenőpont-riogatással?
A cikkben ilyen mondatokat olvashatunk:
Az éghajlat katasztrofálisan felborulhat, így a népszerű szlogen. A billenési pontokra való figyelmeztetés azonban vékony jégen nyugszik. Ezt a kutatók trükkökkel csempészték be a tudományos irodalomba. A folyamat rávilágít arra, hogy miként csinálnak politikát a tudományból…
De minél közelebbről vizsgáljuk a billenőpontokat, annál kevesebb marad belőlük. A billenőpontok teóriája szép karriert futott be 2008 óta, amióta Rockström és hivatali elődje, Schellnhuber tematizálták a kérdést az USA tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS). A dolog szépséghibája volt, hogy a cikk Rockströmnek, a frissen választott akadémia-tagnak afféle bemutatkozása volt, nem pedig egy szakmailag ellenőrzött tudományos írás. Ennek megfelelően a folyóirat a cikket nem tanulmánynak, hanem perspektívának minősítette, ami kb. olyasmit jelent, hogy a cikk szerzője publikálhatja vízióit, elképzeléseit egy szakmai problémával kapcsolatban.
Axel Bojanowski, az éghajlatváltozás kérdéseivel behatóan foglakozó szakújságíró saját honlapján több írásban foglalkozik részletesen a billenőpontok kérdéskörrel.
Rámutat: A német Rockström, Rahmstorf és Schellnhuber körül kiépült egy csoport, amely a klímapánikkeltésben még a szokásos IPCC-szinten is túltesz.
A csoport a Science folyóiratban foglalta össze pánikkeltő állításait 2022 szeptemberében. Ez azonban még a hivatásos pánikkeltő társadalomnak is sok volt. Politikai színezetűnek, azaz politikai megrendelésre készültnek nevezték a tanulmányt. Bojanowski szembeállítja a tanulmány egyes állításait az IPCC megállapításaival. A billenőpont rögeszmés csoport a Science-ben a változatosság kedvéért hat billenőpontot tematizál. (volt már ennél több is, kevesebb is.) A rögeszmés csoport egyes megállapításaihoz először hozzáfűzzük a Bojanowski kigyűjtött IPCC álláspontot, majd pedig a realista álláspontot.
1, Az Atlanti óceáni áramlatok
Rögeszmés álláspont: Az Atlanti óceáni áramlatok megállhatnak, aminek következtében összeomlik a tengeri ökoszisztéma, és az európai időjárás korábban nem ismert mértékben szélsőségessé válik.
IPCC állapotjelentés: A tézist ugyan nem zárják ki, mint lehetőséget, de „low confidence = alacsony megbízhatóságú” jelzővel illetik, ami azt jelenti, itt egy bizonyítékok nélküli elméleti konstrukcióról van szó, amely szakmai körökben is erősen vitatott.
Realista álláspont: A Bergeni Egyetem kutatócsoportja Carina Bringedal vezetésével vizsgálta az észak-atlanti óceáni cirkuláció északi végét (Bringedal & Eldevik 2018). Az eredmény: a meleg víz beáramlása és a sűrűbb mélyvíz kiáramlása szépen szinkronban van, és 1998 óta nem tapasztaltak hosszú távú eltérést, mint amilyet akkor kellene megfigyelni, ha az édesedés lassítaná a szivattyút.
2, Grönlandi jég
Rögeszmés álláspont: „Már az elkövetkező 20 évben beomolhat a rendszer, és a jövő generációit a legtöbb tengerparti város elhagyására ítéli” – írja Rahmstorf a Der Spiegelben.
IPCC állapotjelentés: „Potential Abrupt Climate Change? No (high confidence)“. „A hirtelen klímaváltozás potenciálja? Az állítás megbízhatósága alacsony. [Megjegyzés: A grönlandi jégveszteség a vitathatatlanul jelentős éghajlatváltozási kockázatot jelent, de itt a fordulópontról szóló kijelentésekről van szó].
Realista álláspont: Mivel földtörténeti léptékekben voltak már a pólusok jégmentesek, nem zárható ki, hogy tízezer, százezer éves léptékekben újra ez lesz a helyzet. Ezek a változások azonban teljesen függetlenek úgy az emberi CO2-kibocsátástól, mint az erőlködéstől, hogy ezeket a gazdaság lerombolásával befolyásoljuk. Kozmikus tényezők nélkül nincs veszélye a grönlandi jégtömeg elolvadásának.
3. Antarktiszi jég
Rögeszmés álláspont: A nyugat-antarktiszi jégtakarónál már túl lehetünk a billenőponton. – írja Rahmstorf a Der Spiegelben. De valószínűleg 1,5 és 2 fokos globális felmelegedés között van. [Közzétevő: A pánikkeltőktől megszokott szabatos, pontos stílus.] Három méteres globális tengerszint-emelkedés lenne az eredmény. „Ugyanez vonatkozik a kelet-antarktiszi jégtakaró két fordulópontjára is” – írja Rahmstorf.
IPCC állapotjelentés: Az ENSZ éghajlati jelentése még csak meg sem említi a Kelet-antarktiszi jégtakarót (EAIS) az elméleti billenőponttal rendelkező jelenségek listáján.
„Ha a felmelegedés meghaladja az iparosodás előtti 3°C-ot, az EAIS egy része az előrejelzések szerint több évezredes időtávlatban (alacsony megbízhatósággal) elveszik.”
„Jelenleg nem világos, hogy az EAIS tömegvesztesége az elmúlt három évtizedben jelentős volt-e.”
A Nyugat-Antarktiszi Jégpajzsról (WAIS) az ENSZ új éghajlati jelentése azt írja, hogy a stabilitási határ valóban közel 1,5-2 fok lehet, de az erről szóló ismeretek bizonytalanok, és a jég egy része már most is visszafordíthatatlanul elveszhetett. [Közzétevő: Aki ezt fogalmazta, az nem ismeri az irreverzibilis szó jelentését.] A jég teljes elvesztésére 2 fokos felmelegedésig nincs elegendő bizonyíték, ez mindenesetre évezredekig tartana.
„Az azonban, hogy a WAIS instabil (tehát mégsem irreverzibilis) visszaszorulása megkezdődött-e, vagy küszöbön áll-e, továbbra is kritikus bizonytalanságot jelentett. Az SROCC óta megjelent új publikációk nem tisztázták lényegesen ezt a kérdést.” (SROCC = Special Report on the Ocean and Cryosphere in a Changing Climate von 2018).
„…hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró (WAIS) bizonyos mértékű visszafordíthatatlan csökkenése már megkezdődhetett.”
„…a WAIS instabilitásának küszöbértéke 1,5°C-2°C közelében lehet (közepes megbízhatóság).”
„…az előrejelzések megegyeznek a korábbi tanulmányokkal, miszerint a WAIS-nak csak egy része veszne el több évszázados időtávlatban, ha a felmelegedés 2°C alatt marad (közepes megbízhatóság). Korlátozott az egyetértés abban, hogy a teljes felbomlás végül is bekövetkezne-e ezen a szinten a felmelegedés mellett, de közepes megbízhatósággal ez évezredekig tartana.”
„2°C-3°C körüli csúcsmelegedés esetén a WAIS teljes vagy majdnem teljes elvesztése a legtöbb tanulmány szerint több évezred elteltével várható (alacsony megbízhatóság).”
Realista álláspont: Mivel az Antarktiszon 70 éve nem emelkedik az átlaghőmérséklet, a folyamatosan emelkedő CO2-koncentráció ellenére, nem érdemes több szót vesztegetni a témára. A CO2-t bűnbakká kinevező sarlatánoknak ajánljuk, itt az ideje új okokat keresni a vészes és megállíthatatlan globális felmelegedéshez. Avagy: Itt volna az ideje, hogy alkalmazkodjunk a kozmikus okok által kiváltott ághajlatváltozásokhoz.
https://eike-klima-energie.eu/2023/02/14/wissenschaftler-koennen-nicht-verstehen-warum-sich-die-antarktis-trotz-co2–anstiegs-seit-70-jahren-nicht-erwaermt-hat
4, A permafroszt kérdése
Rögeszmés álláspont: Rahmstorf egy „komposztbombáról” ír, amely egy önmagát erősítő folyamatot indít el: „Ez nagy mennyiségű, igen erős üvegházhatású metánt szabadít fel, ami tovább fokozza a globális felmelegedést, anélkül, hogy az ember bármit is tehetne ellene”.
IPCC állapotjelentés: Az IPCC látja a hirtelen változás lehetőségét, a további olvadást szinte biztosnak tartja, de a mértékét illetően bizonytalanság van:
„Lehetséges hirtelen éghajlatváltozás? Igen (nagy valószínűséggel)”.
„A permafrosztban megkötött karbon fölszabadulása a permafroszt kiolvadását követően visszafordíthatatlan évszázados léptékben számolva (nagy valószínűséggel).
Ugyanez (a fagyott karbon távozása a légkörbe) a 21. században, tehát évtizedes léptékben folytatódó felmelegedés mellett: alacsony megbízhatóság a nettó szén-dioxid-változással kapcsolatban”.
Tehát: Az IPCC azt akarja velünk elhitetni, hogy pontosan jósol évszázados léptékekben, míg évtizedes léptékű előrejelzései megbízhatatlanok.
Realista álláspont:
a, A közelmúltig a permafroszt talajok felolvadása miatt a globális felmelegedés drasztikus növekedésére vonatkozó figyelmeztetések minőségi megfontolásokon, durva becsléseken és szelektív megfigyeléseken alapultak.
b, Az utóbbi években végzett pontosabb mérések, különösen egy szibériai német-orosz kutatóállomáson végzett mérések, némely esetben jelentősen relativizálták a képet.
c, A permafroszt nagy területei már az utolsó jégkorszak vége óta felolvadtak, és a bennük lévő szerves szén jelentős részét a baktériumok már lebontották és gáz formájában a légkörbe juttatták.
d, Továbbá a nyári olvadási réteg, amelyben a mikrobák aktívak, a globális felmelegedés ellenére sem lett vastagabb. Ezért kérdésesnek tűnik, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása jelentősen megnövekedett-e.
e, Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása nem növekedett-e jelentősen.
f, A korábbi kibocsátás-mérési kísérletek nem mutattak ki drámai növekedést.
Források: Spektrum der Wissenschaft: Klimagefahr durch auftauenden Permafrostboden wurde überschätzt
Ist der Permafrostboden in Gefahr? Vielleicht in ein paar tausend Jahren – Archiv Klimanachrichten
Végül, de nem utolsósorban:
A Nordstream vezetékek felrobbantása 2022. szeptember 25-26-án 300-500 millió m3 metán atmoszférába történő távozásával egyszer és mindenkorra a Nirvánába küldte a metán-rögeszmét. Az IPCC számításmódja szerint ez 7,5 millió t CO2-kibocsátásnak felel meg. Ennek a gigantikus mennyiségnek az atmoszférába jutása azt kellett volna, hogy eredményezze, hogy a régióban egy óriási termikus gomba képződik a tenger fölött.
A valóság: A baleset helyszínének térségében számos hajó és repülőgép tartózkodott, és az emberek semmit sem jelentenek a termikus gombafelhőről, amelybe belekerültek volna. A meteorológiai szolgálatok műholdas felvételekkel igazolták volna a hőmérséklet-emelkedést a megnövekedett metánkoncentráció miatt. Ha a metánnak valóban hatalmas melegedést okozó hatása lenne, akkor az üvegházhatást támogató összes érintett folyamatosan a Balti-tenger felé fordította volna a figyelmét, és óránként bombáznának bennünket a felmelegedéssel kapcsolatos hírekkel. A Balti-tenger feletti levegőt a főáramú médiában a hőség és a meleg veszélyes tengerévé katapultálták volna.
Az állandó hőmérsékletmérések valósága a Balti-tenger térségében:
A Balti-tenger hőmérsékletét a szigeteken lévő meteorológiai állomások, meteorológiai ballonok, számos hajó és műholdak segítségével jól nyomon követik. A robbanást követő héten, szeptember 26-tól kezdve a Balti-tenger felett a hőmérséklet tovább csökkent, és egészen az Alpokig fagyos szeptemberi és október eleji napokat hozott.
Ist der Treibhauseffekt in der Atmosphäre nachweisbar? Ungewollter tagelanger Großversuch zum Treibhauseffekt im Ostsee- und Anliegerraum – EIKE
5, Amazóniai esőerdők, mint billenőpont
Rögeszmés álláspont: A billenőpont rögeszmések szerint az Amazonas esőerdők további kiirtása aszályt okoz, amire a klímaváltozás ráerősít.
IPCC állapotjelentés: Ez ugyan megemlíti, mint kockázatot, de a „low confidence” – alacsony megbízhatóság címkét adja neki.
Realista álláspont: A realisták sohasem vitatták az Amazonas őserdők fontos szerepét a régió csapadékviszonyainak stabilizálásában, az ökológiai egyensúly, talaj termőréteg, a biodiverzitás, stb. szempontjából. De ezt az antropogén CO2-kibocsátással összefüggésbe hozni már megint hamiskártyásokra vall. Reméljük, mindenféle rögeszmésnek és AKH-hívőnek (antropogén klímahatás) van egy kis lelkiismeretfurdalása, amikor látják úgy Brazíliában, mint máshol, hogy erdő- és egyéb mezőgazdasági területeket vesznek el biometanol és biodízel gyártására.
6, Korallzátonyok
Rögeszmés álláspont: A billenőpont-rögeszmések (Rahmstorf) szerint „úgy tűnik, már elértük” a billenőpontot: „2015 óta globális korallpusztulásban vagyunk.
IPCC állapotjelentés: Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) becslése szerint, ha a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra korlátozzák, a korallzátonyok 10-30 százaléka még megmenthető; két fokos felmelegedés esetén gyakorlatilag az összes elveszne”.
Realista álláspont: Mi realisták viszont tudjuk, az ausztráliai Great Barrier Reef kifehéredett korallzátonyai, melyekről a rögeszmések véres kardként hordozták körbe a képeket a globális felmelegedés bizonyítékaként, mára nagyrészt meggyógyultak. Ergo, a kifehéredést sem a felmelegedés, sem a levegő CO2-tartalma nem okozhatta. Az éghajlat-maffia természetesen hallgat a dologról.
Néhány link erről:
Coral in a Warming World: Causes for Optimism (thegwpf.org)
2023 március
Közzéteszi:
Király József
okl. vegyészmérnök
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a részünkre nyújtott támogatással 300 Ft értékben. Bankszámlaszámom: – Király József – 10205000-12199224-00000000 (K&H) A közleményben kérjük megadni: klímarealista. |
