A CLINTEL (Klímaintelligencia-csoport) Nincs klímavészhelyzet! című, 2019-ben kiadott éghajlatváltozási világnyilatkozata (World Climate Declaration, WDC) elsősorban a szakértőket szólította meg. Mostanában azonban azt tapasztaljuk, hogy közvéleménynek kezd elege lenni a klímapánik-keltő történetekből. Hallani akarják másik oldal hangját is. A CLINTEL ennek a kívánságnak eleget téve olyan tudnivalókat nyújt át a klímáról, amilyeneket a médiában nemigen lehet megtalálni.
A közvéleménynek szóló üzenetünk (Message to the Public, M2P) az emberek túlnyomó részét kitevő laikusoknak szól, szerte a világon. Az M2P lényegre törően foglalja össze és magyarázza el, hogy nincs klímavészhelyzet, és hogy a klímaváltozásra hivatkozó intézkedéseknek nincs mérhető hatása az éghajlatra. Csakis a gazdaságra fejtenek ki romboló hatást.
Az M2P szerint az éghajlati modellek teljesen alkalmatlanok politikai döntéshozásra. További következtetés, hogy az éghajlat-politikának az alkalmazkodás módjaira kell összpontosítania. A klímaváltozás mérséklésére fordított milliárdok az égvilágon senkit nem mentenek meg (egyetlen ún. klímamenekültet sem), míg az alkalmazkodás évente több millió embert ment meg.
A WCD-t és az M2P-t a CLINTEL követei milliárdnyi emberhez juttatják el, szerte a világon. Az újságolvasók nagyban segíthetik ügyünket, ha ezt az M2P-t megosztják családjukkal, kollégáikkal, barátaikkal és szomszédjaikkal. Kérjük, terjesszék a jó hírt!
Guus Berkhout, a CLINTEL (Klímaintelligencia) elnöke
https://clintel.org
Guus Berkhout, a CLINTEL elnöke
Klímaaktivisták szerint a közelgő végzetet az emberi tevékenység által előállított légköri CO2 mennyiségének növekedése idézi elő. Megoldásként az úgynevezett nettó nulla emissziós politikát javasolják, az iparosodás előtti – az 1700-as évek végének megfelelő – CO2-kibocsátást megcélozva.
Ezek az aktivisták azt is sulykolják, hogy pánikolni kell, mert fogy az idő: „Vigyázzunk, mert már csak öt percünk maradt éjfélig. Ezért haladéktalanul cselekednünk kell!” Sok ezer kutató azonban nem ért egyet; a CLINTEL (Klímaintelligencia) szakértői nyilatkozatát (https://clintel.org/world-climate-declaration/) 1400-nál is többen írták alá.
Antonio Guterres, az ENSZ nagyfőnöke: “Utolsó figyelmeztetés, öt percünk van éjfélig!”
Greta Thunberg, tini klímaaktivista: “Azt akarom, hogy ne reménykedjetek, hanem azt, hogy pánikoljatok!”
Vajon miért van olyan nagy különbség a klímaaktivisták félelemkeltő narratívája és azon optimista klímakutatók üzenete között, akik szerint nincs klímavészhelyzet? Mielőtt folytatná az olvasást, kérjük, nézze meg video-üzenetünket! Címe: A konszenzus találkozik a CLINTEL-lel: https://www.youtube.com/watch?v=6rQCijG6Xhg
Kevesen vannak tisztában azzal, hogy az összes ijesztő klímaelőrejelzést számítógépes modellek révén generálták. Sokféle összetett szakterületen szerzett tapasztalatainkból jól tudjuk, hogy mennyire félrevezető lehet a számítógépes modellezés.
Gondoljunk például a számtalan téves modell-előrejelzésre a gazdaságban, vagy a közelmúltbeli járványmodellezési hibákra. A számítógépes modellek kimenete teljes mértékben a modellkészítők által beépített előfeltételektől függ. Az elmúlt 50 évben az éghajlati modellek globális felmelegedésre és azok súlyos hatásaira vonatkozó összes előrejelzés tévesnek bizonyult. A mérnöki világ minősítése szerint: használhatatlanok.A kérdést közelebbről szemügyre véve azt látjuk, hogy a klímamodellezés előfeltételezései alapján az előre jelzett hőmérsékletek mindig túl magasak. Ennél még tragikusabb, hogy a szélsőséges időjárási eseményeket – hőhullámok, aszályok, árvizek, hurrikánok stb. – tudatosan használják fel szélsőséges klímaelőrejelzéseik alátámasztására. A történelmi összevetés azonban azt mutatja (Goklany 2020, https://www.thegwpf.org/content/uploads/2021/02/Goklany-EmpiricalTrends.pdf), hogy a mostani szélsőséges időjárási eseményekben nincs semmiféle rendkívüli jelleg.
A modellek (számítógépes szimulációk) tehát „túlságosan forrón” futnak, és hogy az emberekre gyakorolt káros hatásokra vonatkozó előrejelzések több erősen kétségesek. Katasztrofális jövőt vetítenek előre, de ez egyáltalán nem megfigyeléseken alapul. Sokkal bölcsebb és biztonságosabb mérésekre hagyatkozni. A tudománytörténet azt tanítja, hogy a jelentős előrelépések mindig az új mérőműszerekhez kötődnek.
Gondoljunk csak az új James Webb űrteleszkóp által a világűrről készített látványos képfelvételekre. Hasonló reményeket fűzhetünk azokhoz a modern műholdakhoz is, amelyek 1979 óta kiváló minőségű méréseket végeznek a Föld körül. A műholdadatok nem mutatnak extrém felmelegedést, és ezt több millió meteorológiai léggömb-mérés igazolja: www.weather.gov/bmx/kidscorner_weatherballoons Hasznosítsuk tehát a hosszú évekre rendelkezésre álló hőmérsékletmérések bőségét! Az 1. ábra az ipari korszak kezdetétől (1850-től) napjainkig (2020-ig) mutatja a globális átlaghőmérséklet alakulását. A mérések szerint 2020-ban a hőmérséklet 1,1 °C-kal magasabb, mint 1850-ben volt.
1. ábra: Széles körben elfogadott globális átlaghőmérséklet-görbe 1850-2020 között. A mérések extrapolálása alapján 2050-es hőmérséklet 1,6 °C-kal magasabbnak adódik, mint amennyi 1850-ben volt.
Az 1. ábra segítségével extrapoláljuk a műholdas hőmérsékletet 2050-ig, feltételezve azt, hogy az elmúlt 40 év (1980-2020) hőmérséklet-emelkedése szüntelenül és lehűléses szakasz nélkül folytatódik. Ez a nagyvonalú előrejelzés 2050-ben 1,6°C-kal magasabb hőmérsékletet jelez az 1850-es hőmérséklet-értékhez képest. Most itt a nagy kérdés: vajon elrettentő-e egy 1,6°C-os globális felmelegedés? Egy ilyen eredménynek csakugyan az a mondanivalója, hogy „már csak öt perc van éjfélig”?
2. ábra: A globális átlaghőmérséklet 1850-2050 között, a virágzó városok, Oslo és Szingapúr 2020-as átlaghőmérsékletével együtt. Vegyük észre, hogy az 1,6 °C-os globális felmelegedés a két város közötti 22 °C-os különbséghez képest jelentéktelen (mindössze 1/14-ed résznyi). Ábrafelirat: Nincs klímavészhelyzet. A felmelegedés kilátásai. Vízszintes tengely: év, függőleges tengely: hőmérséklet, °C
Nézzük meg a mai átlaghőmérséklet-különbséget Oslo (az Északi-sarkvidékhez közeli nagyváros) és Szingapúr (az Egyenlítő melletti nagyvárosok egyike) között (2. ábra)! A mérések szerint a különbség 22 °C , hússzor nagyobb, mint az 1850 és 2020 közötti globális felmelegedés, és csaknem 14-szer nagyobb, mint az 1850 és 2050 közötti „ijesztő” globális felmelegedés.
A hatalmas, 22 °C-os középhőmérséklet-különbség ellenére mindkét város virágzik, és polgáraik élvezik az életet. Miért mondogatják tehát a médiában, hogy 1850 és 2050 között egy 1,6 °C-os melegedés katasztrófához vezet („itt a vég”), miközben Oslo és Szingapúr 22 °C-os különbsége semmiféle problémát nem jelent?
A helyes válasz az alkalmazkodás! Az emberiség történelme lenyűgöző. Életkörnyezete hatalmas változások során ment át, beleértve a Föld éghajlatának jelentős változásait is. Találékonyságának köszönhetően az ember minduntalan okos megoldásokat agyalt ki arra, hogy újra és újra megbirkózzon az előtte álló kihívásokkal. Ha ellátogat Osloba és Szingapúrba, meggyőző bizonyítékokat talál arra, hogy az ember képes alkalmazkodni 22 °C-os éghajlati különbségekhez.
Más érdekességre is felfigyelhetünk. A diagnózis szerint a fokozatos globális felmelegedés nem jelent komoly problémát, ugyanakkor a CO2 szerepére nem éltünk semmiféle előfeltételezéssel. Úgyhogy a diagnózis változatlan marad azok szemével nézve is, akik azt szeretnék hinni, hogy a jelenlegi globális felmelegedést teljes mértékben a CO2 okozza.
Ne feledjük, hogy az 1900 körüli lehűlési időszakban és a hatvanas évek melegedés nélküli időszakában (ld. 1. ábra) a légkör CO2-koncentrációja rendületlenül emelkedett tovább. Tehát e két időszakban az anomális hőmérsékleti viselkedést vitathatatlanul az anyatermészet okozta. Ugyanez vonatkozik az Oslo és Szingapúr közötti nagy éghajlati különbségre is.
Végezetül még egy üzenet azoknak, akik még mindig azt gondolják, hogy a CO2-kibocsátás környezetszennyezést jelent. A CO2 minden földi élethez nélkülözhetetlen. A légköri CO2-többlet elősegítette a globális biomassza tömegnövekedését. Ami a mezőgazdaság számára is nagyon kedvező, hiszen világszerte emeli a terméshozamot.
Ha még ez az életbevágó tény sem hat meggyőzően, kérem, vegye észre, hogy modern atomerőművek révén bőven van időnk egy nagyrészt nulla kibocsátású globális energiarendszer létrehozására. Az azonban nagy kérdés, hogy a nulla kibocsátás értelmes cél-e.
Arra a következtésre jutottunk, hogy nem szabad megijednünk a nemzetek feletti intézmények – mint például az ENSZ és a WEF (Világgazdasági Fórum) – rémisztő történeteitől. Különösen nem volna szabad a gyermekekben időjárási események felhasználásával klímaszorongást kelteni (https://thenewamerican.com/wef-un-push-compulsory-climate-education-to-transform-kids-into-enviro-activists/).
A kis jégkorszakot követő (már 1700 körül kezdődő) fokozatos globális felmelegedés tény, de nem okozott komolyabb problémát. Azt tanácsoljuk, hogy „élvezzük a mai éghajlatot, mert a kis jégkorszak történetei mind azt tanúsítják, hogy a hideg éghajlat viszontagságokkal teli!”
És ha továbbra is befektetünk az innovációba, az emberiség könnyedén meg fog tudni birkózni a felmelegedés esetleges folytatódásának mindenféle hatásával. Meg kell tehát akadályoznunk a demoralizáló és múltba visszavető mitigációs („klímavédelmi”) megoldásokat. Azok ugyanis hanyatláshoz és szegénységhez vezetnének.
Ehelyett a tudományon, a technológián és az oktatáson alapuló alkalmazkodás erejére kell összpontosítanunk. Ez egy olyan korszakhoz vezet, amelyben mindenki jólétben élhet. Tartson Ön is velünk!
2022. október
Szerző:
Guus Berkhout, geofizikus, professzor emeritus, a Holland Királyi Művészeti és Tudományos Akadémia (KNAW) tagja, a CLINTEL elnöke
Magyar fordítás:
Szarka László Csaba geofizikus-mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja, a CLINTEL magyarországi követe
| Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalmi szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található. |
