Fenntartható?

Ahogy Németország egyre jobban halad befelé az Energiewende (energiafordulat) reménytelen alagútjába, egyre több kijózanító cikk, ill. elemzés jelenik meg már a napi sajtóban, a szaklapokban és az energetikai szervezetek rendszeres nyilatkozataiban egyaránt. Erősödik a kritikai hangulat a társadalomban, sőt az utcákon is.
Egy kis újabb kijózanító adalék Frank Henning cikke alapján. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar olvasók is tájékozódhassanak. Ezért vállalkozom a „tolmácsolásra”, abban a reményben, hogy elgondolkodásra készteti úgy a szakmai közönséget, mint az érdeklődőket ezen a körön kívül.

Az írás először a Tichys Enblick liberális-konzervatív magazinban jelent meg, onnan vette át az EIKE.

Az anyagok csatája… egy Enercon E-82 szélturbina példájával

Az Energiewende-nek fenntarthatónak kell(ene) lennie. Hogy csak enyhe ibolyaillatot érezzünk a levegőben és természetes állapotú földdel a lábunk előtt a takarékosan felhasznált alapanyagok miatt. A kedvenc megújuló technológiáinkért azonban mégis a mélyre ásunk (mármint a nyersanyagokért).

Az ember azt szeretné, ha az új energiavilág tele lenne intelligens megoldásokkal, amelyek kevés erőfeszítést igényelnek, és kevés erőforrást használnak fel. A fenntarthatóságot többféleképpen definiálják. A fenntartható fejlődésnek három kritériumnak kell megfelenie:

• elegendőség (ráfordítás csökkentése)
• hatékonyság (optimális anyag- és energiafelhasználás) és
• következetesség (környezetbarát anyagok, zártkörű gazdaság, hulladékok elkerülése).

Nos, a szélerőművek ezen kritériumok egyikének sem felenek meg.
Az egyre nagyobb rendszerek egyre több anyagot zabálnak fel, és mégsem termelnek megbízhatóan és fenntarthatóan villamos energiát.

A számok döbbenetesek. A 3,2 megawatt névleges teljesítményű és 130 méteres toronymagasságú Enercon E-82 típusú szélerőműhöz a következő anyagok szükségesek:

Kompozit anyag (rotorlapátok): 29 t
Réz: 12 t
Alumínium: 1,3 t
Öntöttvas: 73 t
Acél: 283 t
Beton: 1750 t
Tömeg: kb. 2150 t

2000 órás évi kapacitáskihasználási órát feltételezve az éves villamosenergia-hozama 6,4gigawattóra (GWh) körül alakul. Két MAN V10-es dízelmotoros kiserőmű (egyenként 18literes motor-űrtartalommal) 500 kilowatt folyamatos teljesítményű üzemre képes. Évi 8000üzemórával számolva kb. 8 GWh-t termelne. De a teljesítménye az igényeknek megfelelően változtatható! Teljes tömege: 3 tonna. Az üzemeltetése természetesen füstgázkibocsátással jár.

Robert Habeck gazdasági és klímaügyi miniszter különösen „ambiciózus” terjeszkedési céljai szerint 2030-ig munkanaponként hét-tíz szélturbinát kellene csak a szárazföldön megépíteni, és még akkor is kérdéses lenne, hogy teljesíthetők-e megfelelően a klímavédelmi törvény előírásai. A zöld táblázatokban szereplő számok szemben állnak a megvalósíthatósággal, például a nagy mennyiségű anyagok elérhetősége és az összeszerelési sebességigény területén. A mai szélturbinákhoz szükséges 1000-1300 tonnás daruk sem sorakoznak az összeszerelő cégek udvarán. A meglévő daruk teljesen le vannak foglalva,hiszen az iparban máshol is szükség van rájuk. Ráadásul csak kis szélsebesség mellett tudják felemelni a toronyszegmenseket, a rotorlapátokat és a gondolákat, így nem garantált a folyamatos összeszerelés.

A vasmag

Bármely turbina fontos része a vasmag, amelyhez a rotor lapátjai csatlakoznak, és a nyomatékot a tengelyre továbbítja, Egy 2,5 MW-os szélerőmű esetében ennek tömege 16,3 t. Az agy és a torony közötti összekötő elemek szintén öntött acélból készülnek. Ezek tömege 8,65 t.

A németországi öntödei kapacitások teljesen lefoglaltak. A Siempelkamp2, az ország legnagyobb krefeldi kézi szerszámöntödéje azt nyilatkozta, hogy a terjeszkedés biztosításához ötszörösére kellene növelnie termelését. A spanyol és olasz öntödék, amelyek ilyen nagy alkatrészeket tudnak gyártani, szintén teltházasok. Németországban 2007 óta jelentősen csökkentek a kapacitások.

Dirk Howe, a Siempelkamp ügyvezető igazgatója valószínűtlennek tartja, hogy a termelést ismét bővíteni fogják:

„A robbanásszerű energiaköltségek, a környezetvédelmi előírások és a bürokrácia arra készteti a befektetőket, hogy visszariadjanak az energiaigényes öntödei üzletágtól.”

A többi anyag beszerzése is egyre nehezebb. Európa-szerte visszaesik az alumínium és a cink termelése, költség-okokból leállították az olvasztási kapacitásokat, mindenekelőtt Franciaországban, Spanyolországban, Romániában és Németországban. Ez is eredménye a német „leállítási politikának” és az Európa-szerte csökkenő energiakínálatnak.

Emellett globálisan megnövekszik a kereslet az Energiewende úgynevezett kulcselemei, a lítium, a kobalt, a nikkel és a réz iránt. Elvileg elegendő ásványkincs van a földkéregben, de az új termelőhelyek kialakítása akár 20 évig is eltarthat. 30 nyersanyagot tekintenek „kritikusnak”, magas ellátási kockázatuk miatt, ideértve a neodímiumot is, amely fontos a szélerőművek számára.

Nézzünk meg most néhány számadatot az alapzat vonatkozásában.

A statikai stabilizáláshoz több ezer tonna(!) betont kell beépíteni, ami örökre elveszik a körforgásos gazdaság számára.

Csakúgy, mint az egy torony által igényelt 500 m2 lebetonozott terület. Ugyancsak megoldatlan a kompozit anyagokból készült rotorlapok ártalmatlanítása, újrahasznosítása.

Természetesen ügyes vállalkozók mindig kínálnak mindenre megoldást, de a rotorlapok újrahasznosításának olyan magasak a költségei, hogy a gyakorlatban a depónia az egyetlen járható út, lévén, hogy a műgyanta bázisú rotorlapok nem veszélyesek a környezetre.

Néha a gigantikus alapzat sem segít.

Növekszik a függőség a néhány szállító országtól, különösen Kínától, Oroszországtól, Chilétől, Indonéziától és a Fülöp-szigetektől. A kínaiak 44 százalékos részesedésükkel a fő szállítói ezeknek a kritikus nyersanyagoknak.

Költségek és nyereség

A ráfordítás költségei emelkednek. A szélenergia-multi Siemens-Gamesa csak 2021utolsó negyedévében 309 millió euró veszteséget termelt. Ebben az akadozó beszállítási láncok és ebből adódóan a határidők csúszása is közrejátszott, valamint a nyersanyag- és anyagárak meredek emelkedése, miközben a termékárakat már a szerződésekben rögzítették.

Az új létesítésekre továbbra is érvényesek az EEG 2017 szerinti pályáztatási eljárások. A napelemekre eddig mindig túljelentkezés volt, míg a szélenergia területén általában nem sikerült elérni a meghirdetett mennyiséget. Emiatt a támogatás (szélpótlék) értékét a kezdeti 6,2-ről 7,5 centre kellett emelni kilowattóránként, hogy egyáltalán fussanak be ajánlatok.

A gyártók megnövekedett költségekkel szembesülnek. A villamos energia tőzsdei árának hirtelen emelkedése megawattóránként (€/MWh) időnként meghaladja a 300 eurót. A 2022. január 29-én és 30-án, a 45 gigawattot meghaladó szélteljesítményű Nadia hurrikánnak sem sikerült negatívba szorítania az áram árát, de 2,30 €/MWh-ra zuhant. Az a várható „felesleges villamos energia”, amelyet a jövőben hidrogén-elektrolízisre akarnak felhasználni, soha nem fog jelentkezni. Több vagy kevesebb zöld áram a hálózatban csak kisebb vagy nagyobb hiányt jelent. A szél- és napenergia-termelés nem helyettesítheti a megszüntetett atom- és széntüzelésű erőművek termelését. A „szektorcsatolás” céljára nem marad semmi.

A jövőben a szélerőművek gazdasági környezetét számos tényező teszi bizonytalanná. Ezek:

– Erőteljesen növekvő gyártási és összeszerelési költségek

– Egyre gyakrabban létesülnek az új szélturbinák kevésbé szeles területeken

– Szakképzett munkaerő és anyagok hiánya

– Növekvő karbantartási és ártalmatlanítási költségek

– Növekvő lakossági ellenállás.

Ezekkel párhuzamosan a nagykereskedelmi villamosenergia-árak további emelkedése várható. Máris megjelennek a váratlan profitok. Az ún. gazdálkodási prémiumszabályozása alapján a zöldenergia-rendszerek üzemeltetői teljes mértékben lecsapolhatják a magas áramárból származó hasznot, miközben alulról a törvényi díjazás védi őket. Ahelyett, hogy az alacsony piaci árak idejére – mint Nagy-Britanniában – a többletet az EEG-pótdíj-számlára utalnák át, itt a zöld burzsoázia lecsapolhatja a teljes összeget. Tehát: A maximalizált profitot privatizáljuk, a veszteségeket pedig államosítjuk. Vegytiszta antiszociális politika.

A piacgazdaság nagy előnye a kereslet és a kínálat önszabályozása. A beláthatatlanul dráguló energiaárak idején azonban senki sem fektet be a termelési kapacitások bővítésébe, és végső soron az anyagkérdés korlátozza a zöldáram-termelők kívánatos terjeszkedését.

A tervgazdaságon alapuló Energiewende szükségszerűen tervgazdasági jelenségeket is produkál. Ahogy a valódi szocialista időkben, a befektetők egyre gyakrabban mondják majd: „Elfogyott, Kovács elvtárs, nem tudunk mit tenni”.

* * *

PE kommentárja:

Magam előtt látom az elárvult rozsdásodó széltorony-erdőket, amelyeket majd senki sem akar lebontani. Lehet, hogy olyan nyersanyag hiány fog fellépni, hogy az említett hatalmas tömegű gyártási anyagok kinyerésére bőven lesznek vállalkozók. De a vasbeton alapokkal mi lesz?

És hol lesz már az a politikai garnitúra, amelyik ebbe a reménytelenül sötét alagútba bekényszerítette Németországot úgy, hogy a parlament szentesítette a törvényeket, és a mozdonyt a kormányok vezették? De ki ültette őket a mozdony vezetői fülkéjébe? Tényleg a választók? És miért vállalták, mármint ezt az önfelszámoló feladatot? Ez az igazi és izgalmas kérdés. A történelem majd erre is választ ad.

2022. március
Fordította: Petz Ernő

Tetszett a cikk? Amennyiben igen, fejezze ki tetszését a Reális Zöldek Klub társadalami szervezet részére juttatott támogatásával 300 Ft értékben. Bankszámlaszámunk: 11702036-20584151 (OTP) A Fővárosi Bíróság végzése a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről itt található.